vissza a cimoldalra
2019-08-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11424)
A csapos közbeszól (95)

A nap képe (2139)
Opernglas, avagy operai távcső... (20294)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4538)
Pantheon (2377)
Operett, mint színpadi műfaj (4042)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3390)
Kedvenc előadók (2838)
Wagner (2620)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1740)
Franz Schmidt (3408)
Társművészetek (1342)
Lehár Ferenc (677)
Milyen zenét hallgatsz most? (25035)
Kedvenc magyar operaelőadók (1139)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (821)
Kortárs zene (66)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Csillagóra (A lombardok a Cetra-sorozatból)
- zéta -, 2012-12-27 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

I Lombardi VERDI: I lombardi alla prima crociata

Aldo Bertocci, Mario Petri, Miriam Pirazzini, Maria Vitale, Mario Frosini, Bruno Franchi, Renato Pasquali, Gustavo Gallo, Renata Broilo
Orchestra Lirica e Coro di Milano della RAI
Manno Wolf-Ferrari

Warner
2564 66143-1

Van valami lenyűgöző a véletlenek kiszámíthatatlanságában. Ahogy jöttek egymás után a Warner által újra kiadott egykori Cetra-lemezek Verdi ominózus emléksorozatából, a kollégákkal viszonylag békésen osztogattuk el egymás között az ismert és kevésbé ismert felvételeket. Rám úgy jutott A lombardok, hogy a felvételt korábban nem ismertem, s még a róla szóló kritika sem rémlett. A lemezt megnézve konstatáltam, hogy a szoprán Maria Vitalén kívül senkit sem ismerek, tehát nyilván a tisztes olasz másodosztályból fogok egy korrekt előadást kapni. (Na, ekkorát rég lőttem mellé.)

Azóta eltelt lassan négy hét, a CD ki nem jön a lejátszómból. Valami csoda! Próbálgattam utánanézni az ismeretlen, félig ismeretlen szereplőknek, de mára már többségük pályáját sűrű homály borítja.

Itt van mindjárt a nagyszerű dirigens, Manno Wolf-Ferrari. Róla a legtöbb, amit találni lehet, hogy a neves komponista, Ermanno Wolf-Ferrari unokaöccse volt. Az olasz operák specialistájaként járta a világot, amolyan másodvonalbeli karmester prototípusaként. A felvétel idején pont negyven esztendős. A produkció, amit a kezéből kiad, egyszerűen tökéletes. Minden ízéből sugárzik a mediterrán hangulat, az itáliai tűz és még valami szokatlan, bölcs mértékletesség is. Ilyen előadásokat idősebb nagynevű Maestróktól szoktunk kapni, ha sikerül kifogniuk egy-egy szerencsésebb csillagzat alatt született produkciót. Ha Wolf-Ferrari zenélésének valami specialitását kéne meghatározni, az talán a miszticizmus lehet, ami ennek az operának amúgy is sajátja.

De ezt a felvételt tényleg megáldotta a Jóisten. Maria Vitalétól csupán néhány felvétel maradt fenn, ami nem csoda, hiszen alig egy évtizedet töltött csak az élvonalban. A két Foscari-ban is gyönyörűt teljesít, de arról a lemezről majd Operatikus kolléga fog beszámolni. Maga a hang kicsit fémes színű, mint Callasé, és abszolút biztos technikával győzi a rettentő szerepet. Az 50-es évek szopránjaival ellentétben elképesztően sok színnel dolgozik. Az összetett figura minden arcát meg tudja mutatni, a gyöngéd, az engedelmes lányt éppúgy, mint a harciast, a szülőjét megtagadót. Egyszer a lángoló és odaadó szerelmest, máskor a társát örökre elvesztőt. A szólam misztikus hangjai éppúgy megszólalnak, mint emberiek. Nagy alakítás és korszerű. Ugyan több mint 60 éves felvétel, de gyanítom: korunk Giseldái is örömmel vallanák sajátjukénak. Döbbenet, de Vitale a felvétel idején alig múlt 27 éves.

Pagano szintén nem egyszerű szerepét Mario Petri alakítja – szenzációsan. Róla viszonylag többet tudunk, a felvétel idején még ő sincs harminc. Szinte gyerek, utána egy évtizedig végigénekli a basszusrepertoárt, majd a 60-as években váratlanul fachot vált és a bariton szerepkörben teljesít, nem is rosszul. Remek Don Giovanni- és Posa márki-felvételek maradtak utána. Paganóként elsősorban hang-nagybirtokos, ahogy Abody Béla mondaná. De a sziklakeménységű, homogén hangmassza mellé mélyen átélt, összetett alakítást tesz le. Van a hangszínben eredendően valami szomorúan nemes, ami különösen jó Paganóvá teszi.

Az Oronte szólamát éneklő Gustavo Gallo a legnagyobb rejtély. Szinte semmit nem lehet róla találni, ez az egyetlen főszerepe, még egy két évvel későbbi Aroldóban énekel egy kisebb szerepet. Az alakítás pedig maga a tökély. A legjobb hagyományok szerinti olasz tenor, könnyed hangadásában Aureliano Pertile és Mario Filippeschi világosabb színű, mégis hősies hangját idézi. Oronte egysíkúbb figura a másik két főszerepnél. Egyedül a szenvedély hevíti, ami Gallo homogén tenorján természetesen szólal meg.

A három főszereplőn túl dicséret illeti a kisebb szólamok gazdáit, a RAI milánói kórusát és zenekarát. Az együttesekben bővelkedő opera előadása minden pillanata ihletett és mély gondolatisággal átitatott. Nekem gyorsan az egyik kedvencemmé vált, s megkockáztatom, hogy a Cetra-sorozat csúcsa. 1951. február 22-én csillagóra volt Milánóban.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)
18:00 : Hajdúböszörmény
Református templom

Szathmáry Zsigmond (orgona)
Szathmáry 80 orgonahangverseny

19:00 : Miskolc
Belvárosi református templom

Szamosi Szabolcs (orgona), Sebestyén Márta (ének)
"Nyújtsd ki mennyből"
A mai nap
született:
1881 • George Enescu, zeneszerző († 1955)
1965 • Johan Botha, operaénekes († 2016)
elhunyt:
1975 • Vujicsics Tihamér, zeneszerző, népzenekutató (sz. 1929)