vissza a cimoldalra
2018-06-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4006)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60840)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11277)
A csapos közbeszól (95)

Palcsó Sándor (211)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2763)
Charles Gounod (219)
Kolonits Klára (1073)
Opernglas, avagy operai távcső... (20083)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (886)
Élő közvetítések (7241)
Média, zene, ízlés (82)
Balett-, és Táncművészet (5525)
Pantheon (2227)
Erkel Ferenc (1039)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1422)
Franz Schmidt (3139)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4280)
Momus-játék (5497)
Rost Andrea (2026)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hang-lemez (Mozart: Szöktetés a szerájból / William Christie)
Varga Péter, 2012-12-20 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

Die Entrührung - Warner MOZART: Die Entführung aus dem Serail

Christine Schäfer – Konstanze
Patricia Petibon (beszélő: Sophie Lamotte d’Argy) – Blonde
Ian Bostridge – Belmonte
Iain Paton – Pedrillo
Alan Ewing – Osmin
Jürg Löw – Selim
Les Arts Florissants
William Christie

Warner / Erato
2564 65988-4

Opera, hangverseny hanglemezen: abszurdum. Mégis jobb, mint képlemezen, ahol a zenészek látványa, a színpadra állítás mikéntje bizony gyakran zavarhatja az egyébként zeneileg indokolt élvezetet, illetve egy idő (többszöri megtekintés) után még a legjobb rendezés, színpadi megvalósítás is unalmassá válhat, korlátozhatja fantáziánkat. Nem igazán szükséges otthon a kép. Egy hanglemeznek is meglehet az az előnye, hogy úgy érezhetjük, saját hangversenyünk, operaelőadásunk zajlik a szobában.

Szerencsére a Christie-féle Szöktetés első negyedórája után az mindenképpen leszögezhető, technikailag kiváló felvételt tettünk be lejátszónkba. És ez, ha fogékonyak vagyunk rá, bevon minket a játékba. Persze nem tehetné ezt, ha a zenészek, énekesek nem tennék legalább jól a dolgukat. Vagyis az a magas minőség („hi-fi”), ami erről az egyébként 1997-ben készült felvételről megszólal, két összetevőből áll össze, a zenei és a hangrögzítési megvalósítás mikéntjéből. (Remélhetőleg persze olyan berendezésünk van, amely ezeket minél hívebben közvetíteni képes.)

Először természetesen a zenekart halljuk, és a nyitányban is és később is feltűnhet, ha kell, testesen, erőteljesen (törökösen) szól, ha kell, halkan, puhán. Szépek a fúvós együttállások, olyanok, amilyeneket modern hangszerektől nem lehet hallani. Igenis van értelme, illetve kell, ha lehet, Mozartot ezekkel játszani. Christie pontosan érzi-tudja a mozarti zenekarkezelés miértjeit. A második felvonás kvartettjének közepe felé a „Wenn unsrer Ehre wegen” szövegrészt kísérő hangzásváltás jellemző példája ennek.

Bostridge énekesi pályájának elején járt 33 évesen, amikor a felvétel készült. Christie jól hallotta, hogy az ő koncepciójába hangjának és szerepformálásnak karakterével tökéletesen illeszkedik a fiatal tenor. Virtuóz technikájával, puhább karakterű hangjával kelti életre a jóravaló, de kissé tehetetlen úriembert, aki helyett lényegében szolgája végzi a munka javát.
Határozottabban szól, élesebb tónusú is Iain Paton hangja, de tud vele bánni, a Romanze a harmadik felvonásban egészen úriemberinek mutatja be a mégiscsak alárendelt státuszú figurát, Pedrillót.
Alan Ewing pedig félelmetes mélységekkel bír, valóban. Ozminja figyelemreméltó énekesi teljesítmény. A „Solche hergelauf’ne Laffen” áriában a „…trügt kein solch Gesicht!” szavakra énekelendő dallamot megváltoztatja, és egy oktávval mélyebben, a nagy C-n fejezi be.

„Konstanza áriáját kicsit feláldoztam Cavalieri kisasszony fürge gégéjének” és: „a kifejezésre törekedtem, amennyire csak egy olaszos bravúrária engedi” – írta Mozart apjának. Nos, Christine Schäfer gégéje is igencsak fürge és a kifejezéssel sincs baj, tán valamivel testesebb hangot hallanánk tőle szívesen.
Petibon még kezdő volt a felvétel idején, egy évvel előtte debütált Christie egyik Rameau-produkciójában. Nem kell aggódni, már akkor sem mindennapi koloratúrszopráni képességekkel bírt, és kifejezni is tudott ő is.

Christie tán többször nem úgy gondolkodik Mozartról, ahogy akár a régizenés előadóktól is megszoktuk; extrém tempók, hangsúlyok, dinamikai váltások nem jellemzők rá. De azért figyel a részletekre. És valahogy nem akar túldimenzionálni semmit. Lehet, talán sokaknak hiányzik egy nagyobb formátumú Mozart ebből az előadásból. De amit kapunk tőle és énekeseitől nem kevés. Szerethető, többször meghallgatandó lemez ez.

Hírek
• Különleges előadással zárul a Nemzeti Filharmonikusok évadzáró hangversenye a Dohány utcai Zsinagógában
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)
A mai nap
történt:
1821 • A bűvös vadász bemutatója (Berlin)
született:
1927 • Ilosfalvy Róbert, énekes († 2009)
1943 • Marton Éva, énekes