vissza a cimoldalra
2018-07-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60969)
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3649)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2814)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1448)
Balett-, és Táncművészet (5535)
Élő közvetítések (7311)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (952)
A díjakról általában (1033)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4309)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (633)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (746)
Franz Schmidt (3156)
Gaetano Donizetti (951)
Miklósa Erika (1224)
Kedvenc magyar operaelőadók (1085)
Momus-játék (5503)
Kimernya? (2729)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Elmélkedés karrier nagyságáról (Gyimesi Kálmán: Fél évszázad a szegedi színpadon)
- zéta -, 2012-12-12 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Gyimesi Kálmán Azt mondják, az igazi művész a kitüntetések csúcsának a művésztársak elismerését tartja. Mi másnak tarthatjuk, hogy nemrégiben – a szegedi színházban töltött 50. jubileuma emlékéül – Gyimesi Kálmán a kollégáktól egy míves CD-t kapott ajándékba. Válogatás az elmúlt fél évszázad felvételeiből. Nem kapható lemezboltban, vélhetően jogdíj sem folyik belőle sehova, de akinek van szegedi operarajongó barátja, az hozzá tud jutni. Én is így kaptam.

Gyimesi 1962-ben lett a szegedi társulat tagja. Repülőrajttal indult, s az első szereppel már a sűrűjében találhatta magát, A szicíliai vecsernye baritonhősét, Montfortot alakíthatta. Az árokban akkor, és még jó ideig egy legenda, Vaszy Viktor állt. És jöttek a szerepek hosszú sorokban. Csak az 1963/64-es évadban 6 új szereppel gazdagodott, érdemes a listán végigfutni. A végzet hatalma (Melitone – hoppá!), A varázsfuvola (Papageno), Fidelio (Miniszter), Danton halála (Danton), Bohémélet (Marcel), Szerelmi bájital (Belcore). És nemhogy nem pusztult bele, előadásról előadásra jobb lett (vö. még a „Teher alatt nő a pálma!” mondással). A baritonszerepek csúcsa, a Rigoletto 1965-ben találta meg először, s Gyimesi még jóval 2000 után is életre keltette a karaktert. (Vajon hányan csinálták utána?)

Gyimesi Kálmán néhány évre ment Szegedre, 50 év lett (eddig) belőle. És intézmény lett: mindenki Kálmánja, Kálmánkája, Kálmán bácsija. Ismerik, szeretik, a boltban fölismerik, megszólítják, hangja a mai napig fel-felcsendül a színházban, persze manapság már csak operagálákon. A város díszpolgára. Valaki. Nem csinált nagy karriert, ha a karriert a bankszámla mérete hivatott ábrázolni. De igenis nagyot teljesített, ha az elvégzett feladatot próbáljuk áttekinteni. Világsztárnak minősített énekesek betanulnak 6-8 szerepet és évtizedekig azokkal roadshow-znak az operaházak között. Ezzel szemben Gyimesi Kálmán nevét a Színházi Adattár 136 külön féle produkció kapcsán dobta ki. Egyszer, nem titkolt büszkeséggel, elkezdte sorolni Verdi-főszerepeit és tizenkilencig meg sem állt. Ezzel vajon hány bariton dicsekedhet?

Énekel, tanít és véleménye van, határozott. Ez utóbbival olykor sikerült magát partvonalra küzdenie, de a rendszerváltás óta viszonylag gyakori direktorváltások ténye miatt csak rövidebb pauzákat sikerült „elérnie”. Él-hal a színházért, él-hal Szegedért.

Szóval, ezt a CD-t a Kollégák, Barátok és Tisztelők dobták össze. A felvételt befolyásolta a rögzített anyag véges volta, s hogy a régebbi számok némelyike technikailag nem alkalmas a sokszorosításra. De ne legyünk telhetetlenek!

A kísérőfüzet nem kényezteti nagyon a hallgatót, a közreműködő partnerek még fel vannak tüntetve, a karmester sosem, de jólesik találgatni. A felvételek jönnek szép sorban, sejthetően nem időrendben. És betölti a szobát az énekes „gyimesis” hangja, hallhatjuk az impulzív olasz énekiskola hagyományainak tán utolsó bölényét. (Ebben nincs semmi túlzás, hiszen mások mellett Gina Cigna, Tito Schipa és Franco Ferrara keze alatt tanulhatta a szakmát.)

Az olasz nyelvű felvételeken (Bajazzók, Rigoletto, Aida) bennszülött itáliai frazírozással véteti észre magát, minden sóhaját pontosan érteni. A szöveg a magyar nyelvű részletek esetében több mint példás. Valahogy ez a nemzedék még fontosnak tartotta, hogy a közönség értse, miről énekel, és ezért meg is dolgozott. De a legfőbb feladat számukra a dráma, mindent ennek rendeltek alá. Gyimesi az az énekes, aki akkor is úgy megy neki egy hangnak, mintha az élete függne tőle, ha az élete legutolsó frázisa. De ezeket mindig is tudtuk Gyimesi Kálmánról.

Azután, ahogy haladunk, egyre-másra jönnek a nem várt megoldások, amik néhány tucatnyi személyesen megélt előadás után is meglepetésként hatnak. A laza és könnyed magasságok (azt a betonbiztos aszt a Prológ végén, haj, de sokan megirigyelnék!), arra a finom és visszafogott lírára sem emlékeztem, amivel felépíti Germont áriáját. Falstaff mély és rezignált filozófiája is meghökkentett, pedig ott ültem tízegynéhány éve Debrecenben (ez az egy részlet nem szegedi). A Valentin-ima szokatlan heroizmusa mellbe vág, s Tiborc máskor elsóhajtott panasza Gyimesinél bősz váddá válik. Az ő Scarpiájából már a Te Deum alatt kibukik a templomot, Istent elfeledő kéjenc. Malatestájából meg a világfi szélhámos.

Nem hibátlan CD, de a hibákat is élvezet hallgatni. Élő produkció az utolsó hangig, érdemes megszerezni. Gyimesi Kálmán jellegzetes hanghordozása tűnhetne modorosnak, de én inkább a kifejezés eszközének tartom. Olykor túlzásba vitt hangsúlyai a műfaj legnemesebb hagyományaira emlékeztetnek. A felvételeken közreműködők egy már végleg letűnt világba visznek vissza, öröm újrahallani Gregor József (Don Pasquale, Falstaff), Misura Zsuzsa (Aida), Vámossy Éva (Nedda) és mások hangját.

Öröm. Ez az igazi karrier, nem más!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"A II. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny nyitókoncertje"
Fesztiválakadémia Budapest
BARTÓK: 44 duó két hegedűre, BB 104 (részletek)
Kokas Katalin, Kelemen Barnabás (hegedű)
MENDELSSOHN: d-moll hegedűverseny
Tóth Kristóf (hegedű), Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
SCHNITTKE: Concerto grosso, No. 1
Shlomo Mintz, Kelemen Barnabás (hegedű), Dinyés Soma (csembaló, preparált zongora), Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
Vezényel: Jan Latham-Koenig

20:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

„Amikor leszáll az éj”
A Fesztiválakadémia Budapest nyitókoncertje
SAINT-SAENS: Violons dans le soir
Horti Lilla (szoprán); Natalia Lomeiko (hegedű); Balog József (zongora); Molnár Piroska (vers)
POPPER: Requiem, Op. 66
Danjulo Ishizaka, Natalie Clein, Jan-Erik Gustafsson (cselló); Balog József (zongora)
MOZART: g-moll vonósötös (K. 516)
Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű); Yuri Zhislin, Dmitry Smirnov (brácsa); Jan-Erik Gustafsson (cselló)
J.S. BACH: „Mein gläubiges Herze” – ária a BWV 68-as kantátából
Horti Lilla (szoprán); Dmitry Smirnov (hegedű); Philippe Tondre (oboa); Lakatos György (fagott); Dinyés Soma (csembaló)
SOSZTAKOVICS: d-moll cselló–zongora szonáta, Op. 40
Fenyő László (cselló); Diana Ketler (zongora)

20:30 : Budapest
Vajdahunyadvár

Közreműködik: Radnóti Katalin (fuvola), Kiovics Okszáná (hegedű), Szabadfi Mónika (csembalo)
Semmelweis Vegyeskar (karigazgató: Oláh Márta)
Musica Sonora Kamarazenekar
Vezényel: Illényi Péter
J.S. BACH: V. Brandenburgi verseny BWV 1050
VIVALDI: Gloria RV 589
SCHUBERT: Esz-dúr mise D. 950
A mai nap
született:
1866 • Francesco Cilea, zeneszerző († 1950)
1944 • Maria Joao Pires, zongorista
elhunyt:
1757 • Domenico Scarlatti, zeneszerző (sz. 1685)
1969 • Kemény Egon, zeneszerző (sz: 1905)