vissza a cimoldalra
2018-01-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60395)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3889)
Társművészetek (1227)
Milyen zenét hallgatsz most? (24992)
Kedvenc előadók (2815)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11213)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3463)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2560)
Erkel Színház (8773)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1191)
Opernglas, avagy operai távcső... (19926)
Élő közvetítések (6845)
A Porgy és Bess Magyarországon (214)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4149)
musical (173)
Simándy József - az örök tenor (511)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (531)
Pantheon (2173)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1282)
Franz Schmidt (3022)
A nap képe (2029)
Bánk bán (2937)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Ízig-vérig (Sosztakovics: 13. szimfónia / Masur)
Matheika Gábor, 2012-10-11 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Sosztakovics: 13. szimfónia / Masur SHOSTAKOVICH: Symphony No. 13 „Babi Yar”

New York Philharmonic
Men of the New York Choral Artists
Sergei Leiferkus – bass
Kurt Masur

Warner Classics
2564-65936-4

Sosztakovics aligha volt babonás ember. Semmiképp sem szenvedett Kilencedik szimfónia komplexusban, pedig a Tizedik megírása előtt vagy nyolc éves szünetet tartott e műfajban. Végül is tizenöt szimfóniát írt, bár ezek közül épp a tizenharmadik sokkal inkább nevezhető dalciklusnak. Igaz, a XIX. század második fele óta sok olyan művet megillet a szimfónia elnevezés, amely az azt megelőző évtizedekben valami egészen más lett volna.

Ha Sosztakovicsról szó esik, aligha kerülhető ki az ő személyének és a szocialista gondolat szomorúra sikeredett megvalósulásának tekinthető Szovjetunió politikai vezetésének sajátságos kapcsolata. Az emberi életeket és művészi pályafutásokat derékba törő, de legalábbis döntően befolyásoló, felülről érkező ejnye-bejnyék, majd a szavakban, vagy művekben megfogalmazódó mea culpák jutalmazására odaítélt Lenin-díjak hektikus váltakozásai. A tébolyító gondolati, művészi rabság, mely megtanítja az alkotót a sorok között fogalmazni, a muzsikust a partitúrákba rejtett, még a szakmabeliek számára sem egyértelmű kódokkal kommunikálni. Az elvárt közérthetőség uniformisa, amelybe a művész kénytelen elrejteni az alkotói kreativitás megzabolázott impulzusait. És maga az emberi, értelmiségi életpálya, mely mindezek hatására keserű, mély sötét reménytelenségben ér véget valamikor a legújabb-korban.

A Babij Jar szimfónia látszólag, és elsődlegesen nem a fentiek tükrében fogant. Amiről a nevében is, első tételében is szól, az a több tízezer, a németek által 1941 őszén elhurcolt, és Kijev mellett szisztematikusan kivégzett zsidónak állít emléket Jevgenyíj Jevtusenko hasonló című versének megzenésítésével. Az utána következő négy tétel szövege azonban nem ezt a tragikus, sötét eseményt dolgozza fel: Jevtusenko sorai (és Sosztakovics zenéje) további négy, látszólag véletlenszerűen kiválasztott vers apropóján próbál ívet rajzolni a jó órás darabnak. A költemények azonban olyasmit mondanak, amit sehogy sem kedveltek a politikai hatalom urai. Még akkor sem, ha Sztálin már majdnem tíz éve halott. Nyomtatásban még épphogy, de jelen lehettek ezek a versek, zenével együtt viszont már kiverték a biztosítékot. Ezért bizony nem jár Lenin-díj! Újabb meghurcoltatás a következmény, és időleges betiltás persze, részben az éppen akut állapotban lévő antiszemita hullám, részben a további négy tétel görbe tükre miatt.

Kérdés azonban, hogy csak mert a gondolat magvas, a művészi szándék nemes és bátor, a lelkiismeret tiszta, nagy mű-e a 13. szimfónia? Naggyá teszi-e a nem veszélytelen időkben való merész színvallás?

Az bizonyos, hogy ízig-vérig Sosztakovics. Hogy rengeteg az olyan zenei fordulat, lekerekítés, témavariáció, amely ismerős a többi, esetleg jobban ismert szimfóniából. Itt azonban, talán részben a szokatlan előadói gárda okán (zenekar, férfikar, basszusszóló), részben a Jevtusenko-sorok leleményes feldolgozása miatt, kétségtelenül újfajta dimenzióban jelennek meg Sosztakovics textúrái, színei.

Másfelől, úgy hiszem, vannak olyan művek, melyek attól válnak azzá amik, hogy ott ülünk mi is a közönség valós vagy képzeletbeli soraiban, és valami faék egyszerűségű igazság kapcsán, amit azonban rengetegen vonnak kérdőre, mi mégis egyet gondolunk. Hogy lehetünk akárhányfélék, jöhettünk akárhonnan is, vannak dolgok, amiből nem engedünk, és ebben partnereink a mű szerzői. Hogy tudjuk, ami a költő szavait ihletett verssorokká termékenyítette, és amihez a komponista hozzátette azt, ami szavakon túl van, az egy olyan alapgondolat, levegővétel természetességű igazság, amit ma is sokan, a közvetlen közelünkben vonnak kétségbe, röhögnek ki, gyaláznak meg, néhol véres szájjal, máskor nyájas vigyorral. Ettől lesz fontos egy ilyen mű, és – sajnos – ettől nyer magasztosságot és hosszú távú aktualitást is egyben. És végső soron ehhez bőven elég Sosztakovics kiérlelt, magabiztos hangszerelése, ihletett, áthatott szimfonikus látásmódja, kreativitása, és jó értelemben vett profizmusa. Hallgatjuk a zenét, és tudjuk, hogy az miről szól, mit akar megtestesíteni, milyen emberi érzéseket kíván zenévé nemesíteni. Ennyi elég, hogy abban a pillanatban nagy mű legyen belőle, mert amit hordoz, abban egyikünk sem nyit vitát, sem ő, az alkotó, sem én, a befogadó.

Kurt Masur nevét eddigi írásaimban mindössze egyszer említettem, nem épp hízelgő kontextusban. Remélem, nem sokan emlékeznek rá. Az idős mester napjaink egyik leghűségesebb Sosztakovics-előadója. Nem lehet panasz az interpretációra, nagyszerűen kézben tartott előadást dirigál a lemezen, melyet kifogástalan zenekari teljesítménnyel tesznek teljessé a New York-i Filharmonikusok.

Sergei Leiferkus basszusszólója tökéletesen illik a zenekari hangzás élénk színeihez és a férfikar komor háttérmunkájához. Viszont ízlésem szerint a konkrét zenemű előtt elszavalt Babij Jar plasztik drámaisága inkább kínosra, mintsem meggyőzőre, vagy átélhetőre sikeredett az ő előadásában.

Szép, értékes lemez. Kár, hogy sok tekintetben most is aktuálisnak érzem.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Tourte Vonósnégyes:
Varga Oszkár, Kapor Andrej (hegedű), Kurgyis András (brácsa), Virág Mátyás (cselló)
SCHUBERT: 10. (Esz-dúr) vonósnégyes, D.87
JANÁČEK: 1. vonósnégyes („Tolsztoj Kreutzer szonátája nyomán”)
MENDELSSOHN: 2. (a-moll) vonósnégyes, Op.13

11:00 : Budapest
Erkel Színház

RÁNKI GYÖRGY: Pomádé király új ruhája

11:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

LOL
Balett-est két részben

17:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Budapesti Vonósok
Művészeti vezető: Botvay Károly
Házigazda: Molnár Szabolcs
Szűcs Péter (klarinét), Dömötör Máté (zongora), Liptai Enikő (hegedű), Forgó Boglárka (cselló)
MOZART: D-dúr Divertimento KV 136
RÁNKI GYÖRGY: Divertimento
VIVALDI: B-dúr versenymű hegedűre és csellóra RV. 547
SZŐNYI ERZSÉBET: Trio concertino

18:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Sofia Gülbadamova (zongora)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dimitrij Yurovski
DOHNÁNYI: I. Zongoraverseny
RACHMANINOV: Szimfonikus táncok

19:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

LOL
Balett-est két részben

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Tosca

19:00 : Budapest
BMC, Könyvtár

"Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2018)
EÖTVÖS PÉTER: Három nővér (operafilm)

19:00 : Budapest
Corvin Művelődési Ház - Erzsébetligeti Szinház

Anima Musicae Kamarazenekar
Művészeti vezető: G. Horváth László
SZERVÁNSZKY ENDRE: Szerenád
WEINER LWeiner Leó: Divertimento
DOHNÁNYI - SITKOVETSKY: Szerenád
BARTÓK: Román népi táncok

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Stefán Zsófia (fagott)
Bábel Klára (hárfa), Szokos Augustin (csembaló, orgona), Gábor-Nagy Nóra (zongora), Szilágyi Kristóf (fagott), Bánfi József (fagott), Duffek Mihály (fagott), Jánbor Anna (hegedű), Várkonyi Zsófia (hegedű), Apró Ágnes (brácsa), Szabó Zsolt (viola da gamba), Kaczander Orsolya (fuvola), Rózsa Gerda (oboa), Rumy Balázs (klarinét), Lakatos Péter (kürt), Pápai Ákos (basszusklarinét)
"Barangolás idegen kertekben" lemezbemutató hangverseny
Vivaldi, Chopin, Csajkovszkij, Monteverdi, Merula és Borne műveinek fagott átiratai

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Oboán játszik és vezényel: François Leleux
BEETHOVEN: Coriolan-nyitány, Op.62
MOZART: C-dúr oboaverseny, K. 314
SCHUBERT: 4. (c-moll) szimfónia, D. 417 („Tragikus”)

20:00 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
A mai nap
született:
1935 • Balassa Sándor, zeneszerző
1951 • Fischer Iván, karmester
elhunyt:
2014 • Claudio Abbado, karmester (sz. 1933)