vissza a cimoldalra
2018-08-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61025)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7354)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6684)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1465)
Franz Schmidt (3167)
Pantheon (2248)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (990)
Alexandru Agache, a bariton (123)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (760)
Birgit Nilsson (36)
Erkel Színház (9452)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (302)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (155)
A nap képe (2077)
Opernglas, avagy operai távcső... (20129)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4330)
Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (93)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Ízig-vérig (Sosztakovics: 13. szimfónia / Masur)
Matheika Gábor, 2012-10-11 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Sosztakovics: 13. szimfónia / Masur SHOSTAKOVICH: Symphony No. 13 „Babi Yar”

New York Philharmonic
Men of the New York Choral Artists
Sergei Leiferkus – bass
Kurt Masur

Warner Classics
2564-65936-4

Sosztakovics aligha volt babonás ember. Semmiképp sem szenvedett Kilencedik szimfónia komplexusban, pedig a Tizedik megírása előtt vagy nyolc éves szünetet tartott e műfajban. Végül is tizenöt szimfóniát írt, bár ezek közül épp a tizenharmadik sokkal inkább nevezhető dalciklusnak. Igaz, a XIX. század második fele óta sok olyan művet megillet a szimfónia elnevezés, amely az azt megelőző évtizedekben valami egészen más lett volna.

Ha Sosztakovicsról szó esik, aligha kerülhető ki az ő személyének és a szocialista gondolat szomorúra sikeredett megvalósulásának tekinthető Szovjetunió politikai vezetésének sajátságos kapcsolata. Az emberi életeket és művészi pályafutásokat derékba törő, de legalábbis döntően befolyásoló, felülről érkező ejnye-bejnyék, majd a szavakban, vagy művekben megfogalmazódó mea culpák jutalmazására odaítélt Lenin-díjak hektikus váltakozásai. A tébolyító gondolati, művészi rabság, mely megtanítja az alkotót a sorok között fogalmazni, a muzsikust a partitúrákba rejtett, még a szakmabeliek számára sem egyértelmű kódokkal kommunikálni. Az elvárt közérthetőség uniformisa, amelybe a művész kénytelen elrejteni az alkotói kreativitás megzabolázott impulzusait. És maga az emberi, értelmiségi életpálya, mely mindezek hatására keserű, mély sötét reménytelenségben ér véget valamikor a legújabb-korban.

A Babij Jar szimfónia látszólag, és elsődlegesen nem a fentiek tükrében fogant. Amiről a nevében is, első tételében is szól, az a több tízezer, a németek által 1941 őszén elhurcolt, és Kijev mellett szisztematikusan kivégzett zsidónak állít emléket Jevgenyíj Jevtusenko hasonló című versének megzenésítésével. Az utána következő négy tétel szövege azonban nem ezt a tragikus, sötét eseményt dolgozza fel: Jevtusenko sorai (és Sosztakovics zenéje) további négy, látszólag véletlenszerűen kiválasztott vers apropóján próbál ívet rajzolni a jó órás darabnak. A költemények azonban olyasmit mondanak, amit sehogy sem kedveltek a politikai hatalom urai. Még akkor sem, ha Sztálin már majdnem tíz éve halott. Nyomtatásban még épphogy, de jelen lehettek ezek a versek, zenével együtt viszont már kiverték a biztosítékot. Ezért bizony nem jár Lenin-díj! Újabb meghurcoltatás a következmény, és időleges betiltás persze, részben az éppen akut állapotban lévő antiszemita hullám, részben a további négy tétel görbe tükre miatt.

Kérdés azonban, hogy csak mert a gondolat magvas, a művészi szándék nemes és bátor, a lelkiismeret tiszta, nagy mű-e a 13. szimfónia? Naggyá teszi-e a nem veszélytelen időkben való merész színvallás?

Az bizonyos, hogy ízig-vérig Sosztakovics. Hogy rengeteg az olyan zenei fordulat, lekerekítés, témavariáció, amely ismerős a többi, esetleg jobban ismert szimfóniából. Itt azonban, talán részben a szokatlan előadói gárda okán (zenekar, férfikar, basszusszóló), részben a Jevtusenko-sorok leleményes feldolgozása miatt, kétségtelenül újfajta dimenzióban jelennek meg Sosztakovics textúrái, színei.

Másfelől, úgy hiszem, vannak olyan művek, melyek attól válnak azzá amik, hogy ott ülünk mi is a közönség valós vagy képzeletbeli soraiban, és valami faék egyszerűségű igazság kapcsán, amit azonban rengetegen vonnak kérdőre, mi mégis egyet gondolunk. Hogy lehetünk akárhányfélék, jöhettünk akárhonnan is, vannak dolgok, amiből nem engedünk, és ebben partnereink a mű szerzői. Hogy tudjuk, ami a költő szavait ihletett verssorokká termékenyítette, és amihez a komponista hozzátette azt, ami szavakon túl van, az egy olyan alapgondolat, levegővétel természetességű igazság, amit ma is sokan, a közvetlen közelünkben vonnak kétségbe, röhögnek ki, gyaláznak meg, néhol véres szájjal, máskor nyájas vigyorral. Ettől lesz fontos egy ilyen mű, és – sajnos – ettől nyer magasztosságot és hosszú távú aktualitást is egyben. És végső soron ehhez bőven elég Sosztakovics kiérlelt, magabiztos hangszerelése, ihletett, áthatott szimfonikus látásmódja, kreativitása, és jó értelemben vett profizmusa. Hallgatjuk a zenét, és tudjuk, hogy az miről szól, mit akar megtestesíteni, milyen emberi érzéseket kíván zenévé nemesíteni. Ennyi elég, hogy abban a pillanatban nagy mű legyen belőle, mert amit hordoz, abban egyikünk sem nyit vitát, sem ő, az alkotó, sem én, a befogadó.

Kurt Masur nevét eddigi írásaimban mindössze egyszer említettem, nem épp hízelgő kontextusban. Remélem, nem sokan emlékeznek rá. Az idős mester napjaink egyik leghűségesebb Sosztakovics-előadója. Nem lehet panasz az interpretációra, nagyszerűen kézben tartott előadást dirigál a lemezen, melyet kifogástalan zenekari teljesítménnyel tesznek teljessé a New York-i Filharmonikusok.

Sergei Leiferkus basszusszólója tökéletesen illik a zenekari hangzás élénk színeihez és a férfikar komor háttérmunkájához. Viszont ízlésem szerint a konkrét zenemű előtt elszavalt Babij Jar plasztik drámaisága inkább kínosra, mintsem meggyőzőre, vagy átélhetőre sikeredett az ő előadásában.

Szép, értékes lemez. Kár, hogy sok tekintetben most is aktuálisnak érzem.

Műsorajánló
Mai ajánlat:

10:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
Kamara Akadémia Kurzus zárókoncertje a mentoráltakkal

11:00 : Kismarton
Esterházy-kastély, Haydn Terem

Avi Avital (mandolin)
Haydn Filharmónia
HAYDN: 45. (fisz-moll) szimfónia, Hob. I:45 (Búcsú)
PAISIELLO: Esz-dúr concerto mandolinra, vonósokra és csembalóra
ROSSINI: 1. (G-dúr) szonáta
VIVALDI: C-dúr concerto mandolinra, RV 425
WOLF: Olasz szerenád
HAYDN: Allegro a G-dúr hegedűversenyből, (mandolin átirat) Hob. VIIa:4

17:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
Ránki Dezső szólókoncertje
HAYDN: B-dúr szonáta Hob XVI/41
SCHUBERT: B-dúr szonáta D 960

20:00 : Sárospatak
Rákóczi-vár udvara

Megyesi Schwartz Lúcia (ének)
Zsoldos Bálint (cseleszta, zongora)
A Magyar Állami Operaház Zenekara
Vezényel: Medveczky Ádám
"Zempléni Fesztivál"
ERKEL: Ünnepi nyitány
DOHNÁNYI: Szimfonikus percek
BARTÓK: Öt magyar népdal énekhangra és zenekarra
WEINER: Concertino zongorára és zenekarra, op. 15
KODÁLY: Galántai táncok

21:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest zárókoncert"
A mai nap
született:
1881 • George Enescu, zeneszerző († 1955)
1965 • Johan Botha, operaénekes († 2016)
elhunyt:
1975 • Vujicsics Tihamér, zeneszerző, népzenekutató (sz. 1929)