vissza a cimoldalra
2018-09-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61042)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5556)
Operett, mint színpadi műfaj (3702)
Élő közvetítések (7408)
Kedvenc magyar operaelőadók (1090)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1069)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2891)
A nap képe (2095)
film és zene (189)
Kimernya? (2752)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4338)
Ilosfalvy Róbert (812)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1480)
Franz Schmidt (3183)
Palcsó Sándor (227)
Momus-játék (5515)
Opernglas, avagy operai távcső... (20137)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A legjobb Rossini-epigon (Verdi: Pünkösdi királyság)
- zéta -, 2012-08-28 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

Verdi: Pünkösdi királyság VERDI: Un giorno di regno

Renato Capecchi, Sesto Bruscantini, Lina Pagliughi, Laura Cozzi, Juan Oncina, Christiano Dalamangas, Mario Carlin, Ottavio Plenizio
Orchestra Lirico e Coro di Milano della RAI
Alfredo Simonetto

Warner
2564 66144-8

*

Ha utólag, a Verdi-életmű ismeretében hallgatjuk a Pünkösdi királyságot, az ifjú komponista második operáját, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez az egész nem más, csak valami zseniális fricska, borstörés az idősebb és akkor már méltán világhírű (ámde a zeneszerzéstől visszavonult) komponistatárs, Gioacchino Rossini finnyás orra alá. Karinthy szavait némileg kifacsarva, amolyan „Így írsz Te”. Parádés jelenetek, sziporkázó humorú kvartettek és szextettek, pompás hadarókettősök követik egymást a Nagymester utánozhatatlanul egyedi stílusában, mintha az egész csak valami mulatságos paródia lenne.

Igen ám, de azt pontosan tudjuk, hogy Verdinek 1840 elején (amikor a komponálásba kezdett) a legkisebb porcikája sem kívánta vidám téma feldolgozását. A feladat eleinte sem igazán tetszett neki, ráadásul nem sokkal a megbízás után vesztette el gyors egymásutánban két gyermekét és első feleségét, Margherita Barezzit. „Egyedül voltam… egyedül… Röpke két hónap leforgása alatt három, számomra oly kedves személy távozott örökre: a családom odaveszett.” – emlékezett vissza keserűen három évtizeddel később.

A gyásztól sújtva föl is akarta bontani a darabra szóló szerződését, de Merelli, a Scala nagyhatalmú impresszáriója nem engedte azt. Amit hallunk tehát, az nem paródia, nem „vidámkodás”, hanem kényszerűség. Folytatta tehát a milánói operaház 1840/41-es évadnyitójának szánt darabot, mely a bemutatón annak rendje és módja szerint csúfosan meg is bukott. A zenét hallgatva ennek egyedüli oka az lehetne, hogy túlságosan is Rossini modorában készült, de a milánói publikum akkoriban aligha volt a szerzői jogokra ennyire kényes. Így hát gyaníthatjuk, hogy inkább az előadás minősége okozhatta a méretes buktát.

Később Verdi már szinte sütkérezett a ritka nagy kudarcban, alkalomadtán erre hivatkozva könnyedén hessentette el magától az ötletet, hogy még egyszer vígopera komponálásába kezdjen. Azután – majd fél évszázaddal a Pünkösdi után – mégis engedett Arrigo Boito rábeszélésének, de ez már egy másik történet.

A Pünkösdi királyság ezután szép lassan elfelejtődött, ráadásul a Maestro az ezt követő Nabuccóval rátalált a saját útjára, a saját hangjára. Kit érdekelt utána már a zenetörténészeken kívül a Pünkösdi? A mű csak röpke évszázad múltán került igazán elő a kottatárak mélyéről. Jelen felvételünk a dalmű 1951-es élő előadásának rögzítése, mely a Cetra gondozásában jelent meg. A sorozatról az utóbbi időben már többször ejtettünk szót.

Ahogy a múltkor recenzeált Luisa Millert szinte tönkrevágta a főszerepek szerencsétlen megoldása, úgy emeli a mennyekbe a Pünkösdi királyságot a jól sikerült, számos ponton telibe talált szereposztás. És megint beigazolódott a klasszikus mondás: nincs rossz darab, csak rossz szereposztás.

A produkció nagy truvája, hogy a korszak két vezető buffo baritonja, Renato Capecchi és Sesto Bruscantini egy előadásban lépett föl, mint Belfiore lovag és Kelbar báró. Mindketten a klasszikus buffa királyai voltak, jeleneteiket ezúttal is szikrázó humorral, vérpezsdítő szellemességgel töltik meg. Ugyanakkor náluk a bővérű komédiázás mindig megmarad a kereteken belül, azaz sosem válik hülyéskedéssé, ami számos énekes vígoperai produkcióját lerontja.

Hasonlóan kiemelkedő Lina Pagliughi előadása Del Poggio márkinő szerepében. A jeles bariton, Tito Gobbi könyvében úgy említi Pagliughit, hogy a bájos jelzőt használja rá. Nos, akárhogy töröm a fejemet, nekem sem jut ennél találóbb kifejezés eszembe, ami pedig nem megszokott jelenség egy szopránnál. Pagliughi elképesztő játékossággal vesz részt a játékban, a hangszíne egyszerűen sugározza a laza, vidám, mediterrán hangulatot. Ez annál inkább is érdem, ugyanis 1951-ben az énekesnő már lassan negyedszázada volt a pályán.

Edoardo lírai tenorszerepében tündököl a hatvanas években szép pályát befutott (Pesten is nagy sikerrel fellépő) Juan Oncina. Könnyed, puha és nemes hangadása, virtuóz koloratúrkészsége ideálissá teszik a szólamban.
Giulietta nem igazán hálás szerepében némileg halványabb Laura Cozzi, míg La Rocca báró szólamát korrektül, de kevésbé emlékezetesen tolmácsolja Christiano Dalamangas.

Az előadás Alfredo Simonetto pálcája alatt abszolút biztos kézben van, a dirigens remekül fogja össze a mű pergő ritmusú, vidám együtteseit.

Aki gyönyörködni vágyik egy remek hangulatú és szellemes Rossini-előadásban, ne is tétovázzon tovább!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Dmitrij Maszlejev (zongora)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
GLINKA: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
RACHMANINOV: Rapszódia egy Paganini-témára, Op.43
BARTÓK: Concerto zenekarra, BB 123

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Ránki Fülöp (zongora)
Nemzeti Filharmonikusok
Vezényel: Hamar Zsolt
LIGETI: Concert Românesc
BARTÓK: I. zongoraverseny, Sz. 83, BB 91
DOHNÁNYI: II. (E-dúr) szimfónia

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Balog József (zongora)
Liszt Ferenc Kamarazenekar
vez.: Balogh Máté
BALOGH MÁTÉ: Melodiemusik
LISZT: Malédiction (km.: Balog József - zongora)
ORBÁN GYÖRGY: Búcsú Rasumoffsky gróftól
BARTÓK: Divertimento

19:45 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Pedro Carneiro (marimba)
A Budapesti Fesztiválzenekar Kortárs Együttese
Vezényel: Olari Elts
TÕNU KÕRVITS: Himnuszok az északi fényhez
ERKKI-SVEN TÜÜR: Ardor - marimbaverseny
ERKKI-SVEN TÜÜR: Szenvedély
TUBIN: VII. szimfónia
19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

La Moda Piano Trio
SCHUMANN: g-moll zongoraszonáta, op. 22
BRAHMS: G-dúr hegedű-zongora szonáta, op. 78
RACHMANINOV: g-moll cselló-zongora szonáta op. 19

19:00 : Varsó
Lengyel Színház

V4 Operaturné
KODÁLY: Székely fonó
A mai nap
született:
1683 • Jean-Philippe Rameau, zeneszerző († 1764)
1906 • Dmitrij Sosztakovics, zeneszerző († 1975)
1927 • Colin Davis, karmester († 2013)
1932 • Glenn Gould, zongorista († 1982)
elhunyt:
1849 • id. Johann Strauss, hegedűs, zeneszerző (sz. 1804)
1989 • Lehel György, karmester (sz. 1926)
2009 • Alicia de Larrocha, zongorista (sz. 1923)