vissza a cimoldalra
2018-04-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60754)
Társművészetek (1244)
Momus társalgó (6313)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3969)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11263)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20060)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (689)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2675)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1224)
Balett-, és Táncművészet (5515)
Operett, mint színpadi műfaj (3572)
Franz Schmidt (3105)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2494)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1380)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (750)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4254)
Momus-játék (5468)
Kedvenc magyar operaelőadók (1082)
Zenei események (991)
Natalie Dessay (1802)
Kodály Zoltán (378)

Fórumok teljes listája
Apróhirdetések
• 2018-04-17
A Magyar Nemzeti Énekkar meghallgatást hirdet bariton és basszus szólamra, valamint basszus szólamvezetői megbízatásra szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező énekesek számára.

A meghallgatás anyaga:

1. Szabadon választott skála, ami a hangterjedelmet bemutatja.

2. Két szabadon választott, különböző karakterű darab (ária, vagy dal) előadása (zongorakísérőt biztosítunk)

3. Előre megadott énekkari állások előadása zongorakísérettel az alábbi művekből (kottát kérésre biztosítunk):

- Bach: h moll mise
- Brahms: Német Requiem
- Bartók: Cantata profana
- Verdi: Quattro pezzi sacri

4. Lapról olvasás

5. Szólampróba vezetése (csak szólamvezető-jelölt esetében!)


Jelentkezés részletes szakmai önéletrajzzal 2018. május 10-ig Tóth Antal menedzsernél a toth.a@filharmonikusok.hu e-mailcímen.
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Pechszéria, vagy előre elrendelt szenvedéstörténet? (A Luisa Miller 1951-ből)
- zéta -, 2012-08-21 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

A Luisa Miller 1951-ből VERDI: Luisa Miller

Giacomo Vaghi, Giacomo Lauri-Volpi, Miti Truccato-Pace, Duillio Baronti, Scipio Colombo, Lucy Kelston, Grazia Colarescu, Salvatore Di Tommaso
Orchestra Sinfonica e Coro di Roma della RAI
Mario Rossi

Warner
2564 66161-5

*

A Warner – készülve a jövő évi Verdi-bicentenáriumra – most újra elővette a fél évszázaddal ezelőtti különleges felvételsorozatot, melynek során nagyon rövid idő alatt a Maestro 17 operáját rögzítették a Cetra égisze alatt. Különös látlelet az 50-es évek első felének itáliai operakultúrájáról. A legnanoi csatáról már szóltunk néhány hónapja, most egy másik ritkább opuszt, a Luisa Millert tesszük nagyító alá.

A Luisa Miller előadás-történeti szempontból talán az egyik legpechesebb Verdi-dalmű. Az ún. középső korszak egyik bevezető operája (a Stiffelióval együtt), komponistánk legkiegyensúlyozottabb időszakában született. A színpadi alap a korábbi sok gyengébb tákolmány után ezúttal egy igazi remekmű, Friedrich Schiller mai napig színpadképes alkotása, az Ármány és szerelem volt. Mégis, az 1849-es bemutató viszonylagos sikere is csak néhány évre tudott lendületet adni az alkotásnak (Pesten alig másfél évvel később adták először), utána a többi Verdi-mű szép lassan kiszorította nemcsak a munkás hétköznapokból, de a ritka ünnepnapokból is.

Ez utóbbi tényt a zenészek (művelők és történészek) mai napig sem értik igazán. A Luisa Miller ugyanis nem átmeneti alkotás, hanem egy érett zseni aprólékosan kiérlelt remekműve. Verdi ebben az operájában viszonylag keveset kísérletezett, a korábban bevált eszközeit nagy biztonsággal kezelve dolgozta föl Schiller drámáját. A mű dramaturgiai színvonala pedig egészen kivételes Verdi addigi műveinek sorában, egyedül a Macbethéhez fogható minőségű. Dallaminvenciója alapján pedig az egyik legigényesebb operának minősül az életműben. Talán az utána követő RigolettoTrubadúrTraviata triász elképesztő sikere halványította el a Luisa Miller értékeit, de ez már a találgatás fölöttébb ingoványos területe.

A mű hosszú Csipkerózsika-álmát csak időnként szakították meg olyan futó epizódok, amikor valamely igyekvő dirigens műsorra vette, de ezen kísérletek általában elszigeteltek maradtak. Már az is sokat elárul, hogy jelen lemezünk rögzítésének idejéig, 1951-ig nem készült stúdiófelvétel a műről (élő is csak Karl Elmendorff egy 1944-es drezdai előadásáról). Ilyen előzmények után a jeles olasz karmester, Mario Rossi az említett Cetra-sorozat részeként vette védőszárnyai alá az addig lappangó remekművet.

Érdemes egyébként utólag rekonstruálni a Cetra korabeli szereposztási stratégiáját. Úgy tűnik, a cél a legszélesebb operai paletta bemutatása volt, amit már az is fémjelez, hogy a 17 operát összesen 11 dirigens vette lemezre, azaz a nagy többség mindössze egy, maximum két művel jelentkezhetett. Énekes szólisták esetében még nagyobb a szórás, ami néhol az üdítő változatosságot, máshol meg a színvonal jókora esését jelentette. Sajnos a Luisa Miller az utóbbi kategóriába került, ami tovább hosszabbította az alkotás elszigeteltségét. (A mű igazi újra-felfedezését végül az 1960-as évek közepe-vége hozta meg.)

A címszerepet egy bizonyos Lucy Kelston alakította, rettentő hullámzó színvonalon. Tudnunk kell, hogy a Cetra operafelvételeit akkoriban egyetlen nap alatt rögzítették. Hogy mi minden fért bele 1951. február 13-ába, azt hallhatjuk, de még azt is bizonyosan sejthetjük, hogy mi maradt ki. Kelston kisasszony ugyanolyan érdekes, fémes csengésű középregiszterrel rendelkezett, mint akkoriban egy másik díva, aki egyébként meghökkentő módon csak egyetlen felvétel (a Traviata) erejéig szerepel az említett jubileumi lemezsorozatban: Maria Callas. Persze a hasonlóság csak a középregiszter hangszínében van meg, a klasszikus szopránmagasságok elérésével Lucy Kelston hangja egyre szaporább vibratóval válik egyre élesebbé és egyre kellemetlenebbé. Áriájának („Tu puniscimi, o Signore”) kadenciája mai füllel vállalhatatlanul hamis és csúnyán összecsapott, Callas ilyet a legrosszabb korszakában sem engedett meg magának. A hullámzás túloldala, hogy egyes frázisokat olykor meghökkentő szépséggel fog meg, ilyenkor a hallgatóban felmerül: lehet, hogy pont a felvétel idején fogott ki irtózatosan rossz napot. (Ez a jóhiszemű felvetés megmarad feltevésnek, Lucy Kelstonnal ugyanis nem készült több felvétel.)

Luisa apját, az öreg Millert egy B kategóriás átlagbariton, Scipio Colombo alakítja. Lehet, hogy ő, mondjuk, a parmai színházban dicséretesen ellátta a hősbariton szerepkört, de ez a fapados hangadás, ez a szimpla hangszín egy lemezfelvételen (Tito Gobbi, Giuseppe Taddei és Ettore Bastianini kor- és fachtársaként) nem igazán tekinthető optimálisnak. És ez ezúttal nem annyira az énekes akarásán múlik, hanem sokkal inkább a genetikai adottságai nagyon is véges lehetőségein. Miller ebben az előadásban minden, csak nem lányát féltő apa, mert ilyen érzés a szimplán fölrakott dallamívekből egyáltalán nem rajzolódik ki a hallgató számára.

Az előadás nagy ászának a szervezők Giacomo Lauri-Volpi felléptetését gondolhatták egyik híresen nagy szerepében, Rodolfóként. Kevés patron sült el ennyire visszásan az operairodalom lemezfelvételei során, mint ez. Lauri-Volpi sokkal inkább hozza az ütődött olasz tenor szégyenteljes sztereotípiáját, mintsem a szerelméért halni kész ifjú figuráját. Ez az alakítás nem szól semmi többről, mint arról, hogy a tenorista milyen fantasztikus hangi képességek birtokában van. Tény, hogy a hangja páratlanul biztosan cseng, ritkán hallható könnyedséggel énekli át a legnagyobb együtteseket. (Mono felvételről lévén szó, ez különösen nagy dolog.) Lauri-Volpi öncélú alakításának legfőbb bizonyítékát a híres tenoráriában („Quando le sere al placido”) kapjuk, ahol frázisokon belül szélsőségesen és értelmetlenül trükközik piano és forte hangok váltakozó megszólaltatásával, majd „természetesen” egy falrepesztő magassággal zárja az amúgy lemondásról szóló áriát. Egyfelől elképesztő, hogy egy hatodik x-hez közeledő művész ennyire intakt hangon énekel, másrészt megdöbbentő az az erőszakos anakronizmus, amivel letarolja a szerző intencióit.

A két remek basszusszerepben, Walter gróf és Wurm (a név beszédesen „féreg” szót jelent) alakítójaként megint az olasz másodvonal mutatkozhatott be. Giacomo Vaghi és Duilio Baronti hozzák az átlagos szürke hangadást, alakításukat gyenge mélységek és sápadt magasságok szegélyezik. Ennek áldozatul esik néhány fantasztikusan megkomponált jelenet az előadás során.

Összegezve: ha lehet egy felvételre azt mondani, hogy a szereposztás a maga szerencsétlen módján eleve meghatározta a lemez (és a mű) későbbi karrierjét, akkor ez tökéletesen illik a Luisa Miller szóban forgó előadására. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a darabon végrehajtott húzások többnyire nem tettek jót a műnek. Jelentős részek maradtak el, fontos jellemrajzok maradtak ki.

Hogy mégis, mindezek ellenére fontos kiadványnak ítélem a Luisa Miller 1951-es lemezfelvételét, az kizárólag a dirigens Mario Rossi érdeme. Rossi mindent tud a középső Verdi-korszakról. Szenvedélyes és magával ragadó előadásmódja kivételessé teszi még ezt a zaklatott sorsú produkciót is.

A lemezt hallgatva pedig az operaszerető nagyközönség eltöprenghet rajta, hogy vajon egyedi pechszériának lehet a fültanúja, netán a darab előre elrendelt szenvedéstörténetének lett cselekvő részese?

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-Kukacok Akadémiája"

10:00 : Budapest
MÁV Szimfonikus Zenekar Próbaterme

"Zene-Tér-Kép Plusz 4."

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Osztrosits Éva (hegedű), Devich Gergely (cselló), Kovalszki Mária (zongora)
KODÁLY: Duó hegedűre és csellóra, Op.7
SAINT-SAËNS: a-moll bevezetés és rondo capriccioso, Op.28
RAVEL: Szonáta hegedűre és csellóra

15:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Olena Tokar (szoprán)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Takács-Nagy Gábor
MOZART: 1. (Esz-dúr) szimfónia, K. 16
MOZART: Ch’io mi scordi di te – koncertária, K. 505
MOZART: Bella mia fiamma, addio – koncertária, K. 528
MOZART: Un moto di gioia – koncertária, K. 579
HAYDN: Holdbéli világ – nyitány, Hob. XXVIII:7
HAYDN: 60. (C-dúr) szimfónia, Hob. I:60 („Il Distratto”)

16:00 : Budapest
Erkel Színház

"Zenekari hangversenyek - Kamarazenei koncertek"

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Miranda Liu (hegedű), Stefán Zsófia (fagott), Winni Wan-Chun Tsou (zongora), Bábel Klára (hárfa)
"Hangulatkoncert"
J.S. BACH: G-dúr invenció, BWV 781
J.S. BACH: f-moll invenció, BWV 780
LISZT: 3 Études de concert, S. 144 - Un sospiro
CHOPIN: cisz-moll noktürn
BARTÓK: Román népi táncok (Stefán Zsófia átirata)
HUBAY: 3. hegedűverseny, Op. 99

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Hargitai Géza tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:00 : Budapest
Várkert Bazár

Szirtes Edina Mókus és Rohmann Ditta koncertje
Vásárhelyi Művészélet finisszázs

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Cracow Singers
Raschèr Saxophone Quartet:
Kenneth Coon, Christine Rall, Elliot Riley, Andreas van Zoelen (szaxofon)
Vezényel: Karol Kusz
LERA AUERBACH: 72 angyal

19:00 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Pauline Rinvert, Kathrin Zukowski, Natalya Boeva, Eric Ander, Tianji Lin, Anja Silja
Hofkapelle München
zenei vezető
Michael Hofstetter
HASSE: Artaserse - magyarországi bemutató

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál

19:00 : Budapest
Nádor Terem

A Harmonia Caelestis Barokk Zenekar szólistái:
Belovári Beatrix (barokk fuvola)
Tóth-Vajna Zsombor (csembaló, orgona)
"Nagy Frigyes és zeneszerzői I."
C.P.E. Bach, J.J. Quantz, J. P. Kirnberger és Nagy Frigyes fuvolaszonátái és billentyűs művei

19:00 : Budapest
Magyar Tudományos Akadémia

Megyesi Zoltán (ének), Klenyán Csaba (klarinét)
Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok
hangversenymester: Somogyi Péter
CSAJKOVSZKIJ: Hálás köszönet – elégia
DVOŘÁK: Bibliai dalok, Op.99
GLAZUNOV: Révedezés
GRIEG: g-moll kvartett, Op.27

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Frankl Péter (zongora), Várdai István (cselló)
MENDELSSOHN: 1. (B-dúr) cselló-zongora szonáta, Op.45
SCHUBERT: a-moll („Arpeggione”) cselló-zongora szonáta, D.821
SCHUMANN: Öt darab népies sílusban, Op.102
DOHNÁNYI: b-moll cselló-zongora szonáta, Op.8
19:00 : Pécs
Kodály Központ

Alba Regia Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Donato Renzetti
ROSSINI: Tell Vilmos - nyitány
BARTÓK: Táncszvit
RESPIGHI: Tre Corali di Johann Sebastian Bach
RESPIGHI: Róma fenyői

19:00 : Gödöllő
Művészetek Háza

Horváth Benedek (zongora)
Talamba Ütőegyüttes
Gödöllői Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Horváth Gábor
"Mozarttól a kortárs zenéig"
KOVÁCS ZOLTÁN: Adagietto
MOZART: C-dúr zongoraverseny KV 467
MUSZORGSZKIJ: Egy kiállítás képei

19:00 : Szeged
Nemzeti Színház

VERDI: Ernani
A mai nap
született:
1814 • Egressy Béni (Galambos Benjámin), zeneszerző († 1851)
elhunyt:
1991 • Willi Boskovsky, karmester (sz. 1909)