vissza a cimoldalra
2018-11-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4097)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2623)
Élő közvetítések (7521)
Kurtág György Szeretete (53)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1159)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (784)
Operett, mint színpadi műfaj (3764)
Kimernya? (2839)
Franz Schmidt (3225)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1530)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2995)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Megfogni a megfoghatatlant, avagy a nagy kérdések ideje (Prokofjev: Háború és béke)
- zéta -, 2012-08-13 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

Prokofjev: Háború és béke PROKOFIEV: War and Peace

Lajos Miller, Galina Vishnevskaya, Katherine Ciesinski, Dimiter Petkov, Wieslaw Ochman, Stefania Toczyska, Nicolai Gedda, Mriana Paunova, Nicola Ghiuselev etc.
Chœurs de Radio France
Orchestre National de France
Mstislav Rostropovich

Warner
2564 68801-0

*

„Nagy kérdésekről ostoba dolog röviden beszélni…” – írta egyszer Fodor Géza, ez talán minden más műnél igazabb Lev Tolsztoj híres regényére, a Háború és békére is. Tolsztoj nem takarékoskodott a papírral, minden idők egyik legterjedelmesebb regényfolyamát sikerült megalkotnia. Kicsit zavarban is van az irodalomtörténet mind a mai napig, ha a Háború és békét kell besorolniuk, mert nem olyan könnyen kategorizálható alkotás. Egyszerre (had)történészi szakmunka, filozófiai esszé és romantikus kalandregény. Szereplőinek már száma is, ha nem is teszi áttekinthetetlenné a cselekmény folyamatát, de jelentősen megnehezíti a befogadást. De hát, nagy kérdésekről szól, akkor is, ha – a címben sugalltakkal ellentétesen – a hősibb megközelítés meglehetősen háttérbe szorul.

Nem tipikus operatéma tehát – szögezhetnénk le, de Szergej Prokofjev ezt másképp gondolta. Az egykori fenegyerek világcsavargó komponista 1932-ben hazatérve a Szovjetunióba elkezdte keresni a lehetőséget, hogy megalkothassa az újabb orosz nemzeti operát. Nem egyszerű helyzet, különösen akkor, ha egy Borogyin (Igor herceg), egy Glinka (Ruszlán és Ludmilla), egy Muszorgszkij (Borisz Godunov) vagy egy Csajkovszkij (Anyegin) példája áll az alkotó előtt. Nagyon magas léc! Prokofjev őrlődött is néhány évig, helyet adva más remekműveknek. Azután egyszer eljött a nagy kérdések ideje.

Persze tegyük hozzá mindjárt a fiatalabbak kedvéért, hogy a sztálini Szovjetunióban különösen nehéz dolga volt a zeneszerzőknek. A mindentudó párt még a harmóniák közé befurakodva is próbálta hasznos útmutatással eligazítani az ideológiai oldalról el-elbizonytalanodónak tűnő komponistákat. Ez alól még Prokofjev sem volt kivétel. (Aki ráadásul hanyag módon bő másfél évtizedet merészelt Nyugaton élni.)

Amikor a II. világháború kitörése megadta neki az utolsó lökést és (második) felesége bíztatására belefogott Tolsztoj gigászi opuszának feldolgozásába, hamarosan a cenzorok is munkához láttak. Pedig, mint jeleztem, Tolsztoj műve alapjaiban sem igazán operára termett alkotás. Hosszú-hosszú táj- és helyzetleírások, vég nélküli hadászati fejtegetések követik egymást, a cselekmény csak lassan gördülget előre. A párbeszédek nem igazán operaszerűek, a jeleneteket sem a színházi dramaturgia alapszabályai vezérelték.

Prokofjev és hitvese, Mira Mendelson közösen írták a librettót, eredetileg 11 jelenetben gondolkodtak. Igen ám, de a párt éber urai kevesellették a nép szerepét, ami – valljuk meg – Tolsztojnál sem igazán került előtérbe. A cenzorok úgy ítélték, hogy Kutuzov szerepe sincs eléggé kidomborítva, ezért ő is kapott némi plusz énekelnivalót. (A párhuzam a napóleoni háború győztese és a szovjet generalisszimusz között e nélkül is elég kézenfekvő.) Így bővült az opera 13 jelenetnyire. (Két éve Skóciában egy bizonyos Rita McAllister kutatásai nyomán előadták az „eredeti” verziót, némileg teoretikusan kihuzigálva a valószínűleg később betoldott változatokat, ezáltal jelentősen csökkentve a kórusjeleneteket és magát a darabot.)

Prokofjev végül is megelégedett 67 (!) szólószereppel, ezzel is az előadhatatlanság határára sodorva saját alkotását, de ennél jobban tényleg aligha lehet Tolsztoj regényét egyszerűsíteni. Igen, egyszerűsíteni, ez lehetett a kulcsfeladat.

Vissza kell még térnünk egy gondolat erejéig Prokofjev kompozíciós gondolkodásához. A groteszk mesterének e dalműben érezhetően kevéssé fűlött a foga a patetikus nagyjelenetekhez, a librettóban ennek megfelelően meglehetős többségben vannak a karakterisztikus epizódok. Prokofjev igyekezett minden lehetőséget megragadni, bizonyos helyzetek szélsőségeinek jellemzésére. Bál, estély, tánc, részeg katonák, menekülés, káosz: Prokofjev ezekben a jelenetekben van igazán elemében.

Tolsztoj a további részekben nem igazán adott muníciót, hőseinek elbeszélő stílusú monologizálása sem segítette a komponistát. A jeleneteket viszont a balettben otthonos Prokofjev amolyan szimfonikus költeményecskékkel vezette föl és le, ami jót tett az egységes zenei háttér kialakításában.

Prokofjev a főszereplők némelyikével nem tudott sokat kezdeni, de ez is a műválasztás következménye. Andrej figurája sápadtabb és egysíkú, Kutuzové és Napóleoné élénkebb, Natasáé kifejezetten találó, Pierre alakja viszont fölöttébb elnagyolt, szemben Kuragin és Heléne jellemével, amelyeket remekül sikerült eltalálni. A regényben kulcsszereplőnek tekinthető ifjabb Rosztov az operában alig jelenik meg, Szonja is csak mellékszereplő.

Különös utat járt be a mű, mire a nagyvilág megismerhette. Az opera teljes terjedelmében csak Prokofjev halála után kerülhetett közönség elé (meghökkentő módon elsőként nem a Szovjetunióban, hanem a firenzei Maggio Musicalén, Artur Rodzinsky vezényletével, ráadásul olyan meghökkentően fantasztikus nevekkel, mint Ettore Bastianini, Franco Corelli, Rosanna Carteri, Fedora Barbieri, Renato Capecchi stb).

Az 1959-es moszkvai előadás Natasája az a Galina Visnyevszkaja volt, aki jelen felvételünkön is megjeleníti a tragikus sorsú lányt. Sajnos azonban a 27 évvel későbbi felvételen a jeles orosz szoprán – épp elérve a hatodik X-et – már nem tudja a lány fiatalságát és finomságát olyan természetességgel sugározni, mint egy jóval korábbi (1961-es) felvételen. Visnyevszkaja azonban még 1986-ban is sokat tudott a szerepről, viszont a figura legfőbb zenei jellemvonásával, a tiszta líraisággal adósunk maradt.

Andrej Bolkonszkij szerepében a mi Miller Lajosunkat hallhatjuk. Miller a 80-as évek közepén volt pályája csúcsán, amit remekül kapott telibe e felvétel. A magas fekvésű, lírai szólam nagyszerűen fekszik neki, kellemes baritonhangja betölti a teret, de a kissé egydimenziósra sikerült alakba ő sem tud több életet belelehelni.

A sokat tépelődő és moralizáló Pierre Bezuhov hasonlóan kevéssé sikerült figurájával a lengyel Wieslaw Ochman kísérletezik, mérsékelt eredménnyel.
Annál hatásosabb a léhűtő Anatol Kuragin szerepében Nicolai Gedda, aki a végletekig feszíti a szerep határait. Aki annak idején a Zeneakadémián abban a szerencsében részesült, hogy valamelyik dalestjét személyesen élvezhette, pontosan emlékezhet, hogyan tud Gedda egyetlen frázisból egy egész jellemet elénk varázsolni. Kuragin csapodársága után annál szánalmasabb és hatásosabb bukása, mert a kiváló tenorista mindkét szélsőséget maximálisan felerősíti.

Kutuzov meghatóan szép és méltóságteljes szólamában impozánsan teljesít Nicola Gjuzejev.
Ellenfele, Napóleon szerepében hagyott némi kívánnivalót maga után Eduard Tumalgian.
Heléneként Stefania Toczyska is csak részben használja ki a lehetőségeket.

Hogy a mű 1986-os lemezfelvétele a darab talán legletisztultabb változata, az leginkább az előadás legfőbb motorjának, a dirigens Msztyiszlav Rosztropovicsnak köszönhető. Rosztropovics egyszerűen érzi ezt a zenét, a vérében van, az ösztönei által vezérelve tartja kézben a két monumentális együttest, a Francia Rádió Énekkarát és a Francia Nemzeti Zenekart, valamint a hatalmas szólistagárdát.

Volt abban valami fatális, hogy a hatszoros Sztálin-díjas Prokofjev, aki utolsó két évtizedében mindvégig a Generalisszimusz elismeréséért és egyben annak árnyéka ellen harcolva élte életét, egyazon napon hunyt el a zsarnokkal. E fantasztikus és talán nem is teljesen értelmetlen küzdelemből kaphatunk egy jó adag ízelítőt a Háború és béke opera megismerésével.

Megfogva a megfoghatatlant.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Elek Szilvia (csembaló)
J.S. BACH: Esz-dúr szvit, BWV 819
BARTÓK: Mikrokozmosz, 5. füzet (részletek)
ELEK SZILVIA: Metopé kertje – három tétel csembalóra
HUSZÁR LAJOS: Szonáta csembalóra – második változat
COUPERIN: Pièces de clavecin (Csembalóművek), 1. kötet – 5. ordre (részletek)
FRANCAIX: Két darab csembalóra

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

Simon Izabella (zongora), Vigh Andrea (hárfa), Andrea Hallam (hegedű), Szappanos Edit (szoprán), Blahunka Flóra, Borka Ráhel, Aranyos János (cselló)
Meseillusztrátor: Kőszeghy Csilla
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Aranyhúrocska és a három cselló

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

Reto Bieri (klarinét), Alexander Janiczek (hegedű), Várjon Dénes (zongora)
Merel Quartet: Mary Ellen Woodside, Edouard Mätzener (hegedű), Alessandro D’Amico (brácsa), Rafael Rosenfeld (cselló)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Üveggyöngyjáték
HELENA WINKELMAN: Az óra
MESSIAEN: Kvartett az idők végezetére

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Józan Vivien (szoprán)
Szalai Lotti, Tokárszky Máté (gitár), Kalocsai András (brácsa), Németh Zoltán, Gulyás Gergely, Dankó Richárd (zongora)
Hangulatkoncert
DANKÓ RICHÁRD: Két kép
VARGA ABIGÉL: Vail - for solo guitar
GULYÁS GERGELY: Dalok zongorára
JÓZSA TAMÁS: Három barokk tétel
NÉMETH ZOLTÁN: Mixage

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Classicus Quartet:
Rácz József, Baksai Réka (hegedű), Tornyai Péter (brácsa), Zétényi Tamás (cselló)
Das Wohltemperierte Streichquartett 4. – 'D'
HAYDN: d-moll vonósnégyes, op.76, no.2. ('Quintenquartett')
BOROGYIN: D-dúr vonósnégyes
KEDVES CSANÁD: Új mű
SCHUBERT: d-moll vonósnégyes ('Halál és a lányka')

18:30 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

Diana Cohen (hegedű), Roman Rabinovich (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Roman Rabinovich műsora – zene és vizualitás

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:00 : Budapest
Budavári Városháza

Miki Hayashi, Alisa Katroshi, Yuliia Keikieva, Molnár Eszter, Varga Anna, Vámosi Katalin (ének)
Harazdy Miklós (zongora)
Sass Sylvia mesterkurzusának záró koncertje
Részletek Mozart, Donizetti, Verdi, Puccini operáiból

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Balogh Eszter (mezzoszoprán)
Balogh Vera (fuvola), Kállay Katalin (furulya), Kallai Nóra (viola da gamba), Várallyay Ágnes (csembaló)
Savaria Barokk Zenekar
Vezényel: Németh Pál
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: Concerto grosso in G
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: C-dúr kettősverseny furulyára és hegedűre
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: F-dúr concerto viola da gambára
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: Apollo, amante di Dafne – kantáta
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: c-moll csembalóverseny
JOHANN JOACHIM QUANTZ: G-dúr fuvolaverseny
CARL PHILIPP EMANUEL BACH: D-dúr szimfónia Wq 183/1

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Alexander Janiczek, Anthony Marwood (hegedű), Jürg Dähler (brácsa), Christoph Richter, Rohmann Ditta (cselló), Heinz Holliger (oboa, angolkürt), Roman Rabinovich, Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
Merel Quartet: Mary Ellen Woodside, Edouard Mätzener (hegedű), Alessandro D’Amico (brácsa), Rafael Rosenfeld (cselló)
A Zeneakadémia Vonószenekara
Vezényel: Heinz Holliger
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
HAYDN: 33. (g-moll) vonósnégyes, Hob. III:33
VERESS: Hommage à Paul Klee
BEETHOVEN: G-dúr variációk Wenzel Müller „Ich bin der Schneider Kakadu” című témájára, op. 121a
HEINZ HOLLIGER: 2 Albumblätter, getuscht (Ilse von Alpenheimnek) (ősbemutató)
KURTÁG: Jelek, játékok, üzenetek – In Nomine - all'ongherese; Einen Augenblick lang; ...ein Brief aus der Ferne an Ursula
SCHUMANN: Esz-dúr zongoranégyes, op. 47

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Vadim Gluzman (hegedű)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
Lukács Ervin-bérlet 2.
SCHUBERT: Rosamunda - nyitány
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr hegedűverseny, op. 35
BEETHOVEN: VII. szimfónia (A-dúr), op. 92

19:30 : Budapest
MTA Díszterem

BOCCHERINI: d-moll szimfónia (Az ördög háza) G. 506
BOCCHERINI: B-dúr csellóverseny G. 482
SZENTPÁLI ROLAND - SZY KATALIN: Éva – ősbemutató
közreműködik: Tompos Kátya
SZENTPÁLI ROLAND: Chill Fantasy – magyarországi bemutató
közreműködik: Révész Richárd – zongora; Weisz Nándor – wawe drums
vezényel: Cser Ádám, koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly

20:00 : Budapest
Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
19:00 : Zalaegerszeg
Ady Art Mozi

Operát az Operából! – Belföldi turné
Klasszikus és modern Balett-est

19:00 : Gödöllő
Művészetek Háza

Gödöllői Szimfonikus Zenekar
vezényel és a műsort vezeti: Horváth Károly
DUKAS: A bűvészinas
RÓZSA PÁL: Kilenc szimfónia és postludium egy tételben
DVOŘÁK: VIII. G-dúr szimfónia op.88.
A mai nap
született:
1923 • Eősze László, zenetörténész
1925 • Charles Mackerras, karmester († 2010)
elhunyt:
1959 • Heitor Villa-Lobos, zeneszerző (sz. 1887)