vissza a cimoldalra
2018-12-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Haladjunk tovább... (217)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61410)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3779)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1549)
Diana Damrau (429)
Franz Schmidt (3243)
Simándy József - az örök tenor (558)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3027)
Giacomo Puccini (133)
Erkel Színház (9499)
Jonas Kaufmann (2317)
Gioacchino Rossini (1023)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1194)
MET-es operaelőadások moziban (623)
Juan Diego Flórez (725)
Élő közvetítések (7602)
Edita Gruberova (3065)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4393)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Csipkegyogyó (Az Adriana Lecouvreur a Covent Gardenből)
Balázs Miklós, 2012-07-23 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Az Adriana Lecouvreur a Covent GardenbőlCILEA: Adriana Lecouvreur

Angela Gheorghiu, Jonas Kaufmann, Olga Borodina, Alessandro Corbelli, David Soar, Iain Paton, Janis Kelly, Sarah Castle, Maurizio Muraro, Bonaventura Bottone
Chorus and Orchestra of the Royal Opera House, Covent Garden
Sir Mark Elder

Universal / Decca
074 3459

*

A verizmus akkor a legjobb, amikor nem a saját, zászlórúdra tűzött céljaira fókuszál, hanem mikor különb esztétikai ideológiák, mondjuk, a szimbolizmus erdejébe téved. A verista iskola realista-naturalista szenvedélye hamar elhal, ha nincs mögötte egyéb a minden korábbinál nyersebb valóságábrázolás puszta öncélúságánál, még ha ennek hátterében valós társadalmi és művészi igényt vél is felfedezni. A par excellence verista operák száma alig haladja meg a kéttucatot, ezekből igazán jól sikerült dalmű jó, ha öt-hat akad. Szeretjük ezért a verizmust kiterjeszteni, szétteríteni az olasz opera Verdi utáni és a második világháború előtti szakaszára, ha itt-ott verista jellemzőkre bukkanunk például Respighi színpadi műveiben.

A századforduló különös művészi fantáziája azonban sohasem lett volna hajlandó beletörődni a realizmus béklyóiba. A kibontakozó szimbolista tanok mindenfelé szétröpítették kulcsszavaikat, az álom, az ábránd, a képzelet, a kábulat metaforáit a verizmus is rendre kikölcsönözte a modernizmus közkönyvtárából. De gondoljunk csak bele: egy ilyen ízig-vérig irracionális műfaj, mint az opera, ahol a szereplők édes hangon eldalolják örömüket, bánatukat, s ahol akkor is folyvást énekelnek, mikor másutt csak cifra szitkokra lennének avatottak, tehetetlennek, de legalábbis eszköztelennek bizonyulna a reáliákhoz pányvázott kíméletlen racionalizmussal szemközt.

Az álom: személyes, bensőséges, elidegeníthetetlen kapcsolat, mely az alkotó művészt az alkotó képzelethez fűzi. Mert egy teremtő művész parttalanul szárnyaló képzelete nem alkalmazkodik érvényes regulákhoz vagy szentesített modellekhez, sem pedig kötelező érvényű útmutatásokhoz. A képzelet a műalkotás lényegi mozgatóereje, a tudatos és állhatatos megnyilatkozás katalizátora. A századforduló olasz operájának talán legnagyobb kihívása volt e két fontos aspektus összebékítése. Erre pedig a legnyilvánvalóbb eszköz a dalművek szereplőinek művésszé avatása. Berlioz Benvenuto Cellinije után látványosan megszaporodnak a művészi foglalkozást űző operaszereplők, akik mintegy a szerző metaforájaként szentesítik képzelet és valóság együttjátékát. A költőien túláradó gesztusok halmaza így egyfajta „természetes aktusok rendszerévé” avanzsál a kései ottocento olasz operájában: Andrea Chénier költő, Leoncavallo Zazája, ahogyan Puccini Toscája is, énekesnő, a Bajazzókban jószerivel mindenki „színművész”, ahogy a Bohémélet vacogó hobói is valamennyien botcsinálta művészek.

És énekesnő Adriana Lecouvreur, Francesco Cilea operájának hősnője is, a belle époque tragikus párizsi nőalakja. A darab a francia főváros felvilágában játszódik, mintegy ellenpontjaként a Bohémélet „alvilági” miliőjének, ám míg ez utóbbi szerethető, széllelbélelt, vidám figurákat állít elénk, addig az Adriana szereplői derékig gázolnak az erkölcsi mocsokban. A történet annyira bárgyú és bornírt, hogy nem érdemes sokat elidőzni fölötte, a lényeg: mindenki megcsal mindenkit, a végén a tragikus hősnő meghal, ahogy illik, de előbb elgajdolja a nagyáriáját.

David McVicar, a jelen londoni előadás rendezőjének neve több ízben szerepelt már a tollamon, többnyire pozitív kicsengésű körmondatok hőseként. Mára úgy tűnik, megtette, amire tehetsége hitelesítette: megrendezte azt a körülbelül tizenöt operát, amire egy áltag operarendező kalibrálva van. Ami ezután jön, jó esetben „jutalomjáték”, rossz esetben említésre érdemtelen munka egy szélesen ívelő, de leszálló ágra zuhant rendezői oeuvre-ben. Nehéz eldönteni, McVicar a végén jár-e azon darabok sorának, amikről van mondanivalója, vagy az elején azoknak, amikről a meglévő eszközeivel már nem tud semmi eredetit mutatni. Tartok attól, ez utóbbi közelebb áll a valósághoz, jóllehet az Adriana távolról sem az a kimondottan kényelmesen rendezhető opera seria, hála az együgyű cselekménynek és a hol rémesen közhelyes, hol szimplán förtelmes szövegkönyvnek. Amikor a hősnő halálát az okozza, hogy beleszagol egy csokor mérgezett (!) ibolyába, az szinte mindent elmond a darabról. A szépen strukturált favázakon és spanyolfalakon, piszkos kosztümökön és mímelt pajzánkodáson kívül pár korhű csipkezuhatag jelzi a tizenkilencedik század francia arisztokráciájának orrfacsaró fülledtségét. Érezni a hervadás penetráns-fanyar szagát, de ez minden, amit David McVicar munkája hozzátesz az Adriana szokásos értelmezéséhez.

Ezért rendszerint nem annyira színrevitelek, mint inkább az aktuális énekesek érdemesítették a darabot arra, hogy hallgatókat nyerjen meg magának. A hanglemezipar nagy párosai is magukévá tették a főbb karaktereket, így Renata Tebaldi és Mario del Monaco, Renata Scotto és Plácido Domingo, valamint Joan Sutherland és Carlo Bergonzi is megküzdöttek Lecouvreur asszony és Maurizio gróf alakjával pályájuk valamelyik szakaszán. A Covent Garden e DVD-n rögzített előadásában Angela Gheorghiu és Jonas Kaufmann voltak kénytelenek ádáz harcot vívni a szólamukkal és Cilea mester nagyromantikus hanghegyeivel, nyugodtan állíthatom: a fenti nagyokhoz fogható sikerrel. Mindkettőjüket a legjobb formájukban találjuk, s annak ellenére, hogy a román szoprán immár több mint másfél évtizede a legmagasabb színvonalon teljesít, német tenorista partnere pedig csak az utóbbi esztendők során került a planéta operaéletének csillagos égboltjára, nagyszerű párost alkotnak – melyet pár éve egy Pillangókisasszony-felvétel alkalmával már volt is alkalmam melegen méltatni. Az a makulátlan énekkultúra és művészi szenvedély, mely Gheorghiu és Kaufmann kettősét jellemzi, nem kevesebb, mint mintaértékű. Őket hallgatva az ember könnyedén elfelejtkezik a bántóan csekély irodalmi értéket hordozó szóhalmazokról, melyeket amúgy a szájukra aggatnak. S ha melléjük olyan mellékszereplők csatlakoznak, mint Olga Borogyina vagy Alessandro Corbelli, alighanem minden mezei operabarát kéjérzete legmagasabb fokokra hág. Mert e hangokban gyönyörködni bizony ünnep a fülnek – az igazi intellektuális kalandra viszont még várnunk kell.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

Liszt-kukacok Akadémiája

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Asztalos Bence (hegedű), Gábos Judit (zongora), Kertész György (cselló)
CSAJKOVSZKIJ: Évszakok, op. 37b (átirat zongoratrióra)

11:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Bohémélet

15:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
Csajkovszkij: A diótörő - szvit

17:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Vámosi Katalin, Simon Krisztina, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt
Bajor Filharmonikusok Ifjúsági Zenekarának fúvósai
Vezényel: Mark Mast
J.S. BACH: Karácsonyi Oratórium BWV 248 I., II., III. kantáta

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Karvezetés vizsgakoncert
Sweelinck: Angelus ad pastores ait – motetta
Bruckner: Pange lingua – himnusz
Vezényel: Varga Áron
Croce: Triaca musicale – Mascheratta de' gratiani
Rheinberger: Waldblumen, op. 124 – 1. Abend am Meer
Kodály: Adventi ének
M. Haydn: Missa Tempore Quadragesimae – 2. Credo
Közreműködik: Sárosi Dávid (orgona)
Vezényel: Gerály Anna Borbála
Hauptmann: Du bist ja doch der Herr, op. 42/4
Liszt: Ave Maria
Közreműködik: Sárosi Dávid (orgona)
Vezényel: Schnell Máté
Willaert: Vecchie letrose non valete niente – canzona
Haydn: Abendlied zu Gott, Hob. XXVc:9
Stanford: O living Will, that shalt endure
Kodály: Szép könyörgés
Közreműködik: Magyar Valentin (zongora)
Vezényel: Zsíros Levente
A koncerten közreműködik a Zeneakadémia hallgatóiból alakult kórus.

18:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: Diótörő - balett

18:00 : Budapest
Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Díszterme

Budapesti Vonósok
vezényel: Kovács Zoltán
koncertmester: Soltész Ágnes
művészeti vezető: Botvay Károly
Karácsonyi koncert a Weiner Konzervatórium ifjú szólistáival
J.S. BACH: IV. Brandenburgi verseny I. tétel
Seres Barbara, Boros Adrienn (fuvola)
ALBINONI: d-moll Concerto II-I. tétel
Pávási Nikolett (oboa)
HAYDN: C-dúr gordonka verseny III. tétel
Bognár Domonkos (gordonka)
MOZART: Don Ottavio „Dalla sua pace” áriája (Don Giovanni)
Papp Viktor (ének)
VIVALDI: C-dúr concerto-t (RV444) II. I. tétel
Lajkó Ivett (blockflöte)
QUANTZ: G-dúr fuvolaverseny I. tétel
Kurcsák Viktória (fuvola)
LALO: Spanyol szimfónia I. tétel
Mákszem Fanni (hegedű)
TELEMANN: e-moll Concerto I-II. tétel
Drahos Balázs (trombita)

18:00 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Csala Éva (gordonka), Vimláti Judit (fuvola), Tarnai Dávid (ének)
Ad Libitum Gitáregyüttes
konferál: Bárkányi Judit
Klasszikus gitárzene a reneszánsztól a XXI. század zenéjéig.

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
VERDI: Traviata

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:00 : Budapest
Pozsonyi úti Református Templom

Sümegi Eszter, Pataki Adorján , Fellegi Balázs
Haydn Filharmónia
A. Vivaldi, G.F. Händel, J. S. Bach, J, Haydn , W. A. Mozart , R. Strauss művei

19:30 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Bódi Zsófia, Wittinger Gertrúd, Megyesi-Schwartz Lúcia, Horváth István, Sándor Csaba
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Bizják Dóra, József Ács, Zentai Károly (zongora)
Vezényel: Janos Acs
ROSSINI: Korinthosz ostroma – Pamira áriája
ROSSINI: Mózes – jelenet az I. felvonásból, Mózes imája
SCHUBERT: Mirjam győzelmi dala
ROSSINI: Kis ünnepi mise

19:45 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Yeree Suh (szoprán), Fulvio Bettini (bariton)
Budapesti Fesztiválzenekar
Művészeti vezető és koncertmester: Midori Seiler
Barokk gesztika: Sigrid T’Hooft
GEMINIANI: 12. (d-moll) concerto grosso („La Follia”)
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (1. rész)
TORELLI: g-moll („Karácsonyi”) concerto grosso, op. 8/6
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (2. rész)
VIVALDI: Esz-dúr triószonáta, RV 65 – 2. Allemanda, 3. Sarabanda
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (3. rész)
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Kuti László (klarinét)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Gilbert Varga
HAYDN: C-dúr szimfónia No. 9, Hob. I:9
MOZART: A-dúr klarinétverseny, KV 622
MUSZORGSZKIJ-RAVEL: Egy kiállítás képei
A mai nap
született:
1873 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző († 1923)
1905 • Farkas Ferenc, zeneszerző († 2000)
1917 • Hilde Zadek, énekesnő
1939 • Andor Éva, énekművész († 2014)
1943 • Perényi Eszter, hegedűs
elhunyt:
1792 • Joseph Martin Kraus, zeneszerző (sz. 1756)
1909 • Francisco Tárrega, zeneszerző, gitáros (sz. 1852)
1984 • Jan Peerce, énekes (sz. 1904)