vissza a cimoldalra
2018-10-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61181)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kiss B. Atilla (191)
Operett, mint színpadi műfaj (3734)
Lisztről emelkedetten (931)
Kimernya? (2773)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2936)
Kolonits Klára (1078)
Élő közvetítések (7462)
Zenetörténet (243)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1124)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1507)
Franz Schmidt (3200)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (289)
A hangszerek csodálatos világa (183)
Giacomo Meyerbeer (653)
Jonas Kaufmann (2276)
Opernglas, avagy operai távcső... (20149)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Kikezdhetetlenül komoly (Gubajdulina vonósnégyesei)
- dni -, 2012-06-27 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Supraphon SU 4078-2 SOFIA GUBAIDULINA – The Complete String Quartets

String Quartets Nos. 1–4
Reflections on the Theme B-A-C-H

Stamic Quartet

Supraphon
SU 4078-2

*

Általában képes vagyok bármely kortárs szerző egyszer hallott darabjáról azonnal és hosszasan csacsogni, önfeledten és felelőtlenül. Élvezem, hogy lehet saját véleményem, mert őket még nem védi úgy a kánonná szilárdult „hivatalos” ítélet, mondhatnánk úgy is, hogy kisebb a lebukás veszélye.

De ezzel a Gubajdulina-lemezzel egyáltalán nem volt könnyű dolgom.

Egyrészt a poszt-szovjet zeneszerzés nagyasszonya már régen túl van azon, hogy reputációjában bármit is jelentsen az én kisded lelkesedésem – netán szemöldökráncolásom. Tudom, hogy csak a legnagyobbakéval vethető össze az a tisztelet, ami világszerte bármely megnyilvánulását kíséri, tudom, hogy a nemzetközi koncertélet legmagasabban jegyzett sztárjai rendelnek tőle darabot, sikere sokkal nagyobb, mint ami egy „ígéretes”, avagy „tehetséges” kortárs szerzőnek jár. Szofia Gubajdulina kipróbált, befutott, elfogadott szerző.

Mondjuk, ez önmagában kevéssé feszélyezne. Ha ellenvéleményem van, legfeljebb körültekintőbben fogalmazom meg az okaimat és érveimet, de a tekintély önmagában nem szokott befolyásolni.

Viszont ezek a vonósnégyesek első hallásra túlságosan tiszteletet parancsoló, szigorú kompozíciók. Semmi frivol lazaság, semmi mulatságos közjáték. Sehol egy scherzo, sehol semmi „engedmény”.

Kezdetben ez óhatatlanul zavar. Valahogy úgy, mint amikor a konyhafilozófus mondanivalójának nagyobbik része szól arról, hogy márpedig őt tessék igenis komolyan venni. Most ő mindjárt mond valami nagyon-nagyon fontosat, és ha nem figyeltünk, hát magunkra vessünk.

Gubajdulina sokkal profibb annál, mintsem hogy ilyen felvezetés és körítés után valami blődlivel lebuktassa magát. Csak néz rám követelő, parancsoló modorban, és mindig pontosan annyit közöl, amivel fenn tudja tartani a feszültséget.

Kezdetben ez a feszültség nem esik jól. Úgy tűnik, ez nem progresszív, nem afféle „jó” feszültség. Nem visz előre, nem lelkesít, hanem fáraszt.

Be kell vallanom, ez részben az én hibám. Rosszul fogtam hozzá!

Először egy lendülettel hallgattam végig az egész lemezt, márpedig a sávok nem egy monstre kompozíció tételei, hanem rövidebb, különálló művek. A keletkezési dátumok is nagyon eltérők, a legkorábbi és a legkésőbb keletkezett vonósnégyes között több mint harminc év a különbség. Mégis, stílusuk zavarba ejtően homogén. Mindegyikre jellemző ugyanaz az összefogott, szigorú szerkesztés, egyfajta harmonikus atonalitás. Hasonlítanak tehát egymásra.

Aztán, sokadik nekifutásra (és szigorúan külön-külön) elkezdenek sokkal jobban működni. Egy idő után inkább összevissza hallgatom a darabokat. Mondjuk, a 2. vonósnégyes után az utolsó darabot, (a Reflections on the Theme B-A-C-H címűt), majd az Első után az 1993-ban keletkezett Negyedik kvartettet, egymás után többször is.

Ugyanis ez a kedvencem.

Nagyon különös! Gubajdulina ebben a kvartettben úgy használ magnószalagot, hogy ez alig érinti azt a bizonyos kiérlelt stílust. Éppen csak egy cimbalomszerűen repetáló, pengő hanggal egészül ki a vonósnégyes hagyományos hangszínkészlete. Ki tudja, olyannak talán fel sem tűnik, aki nem ismeri mélyebben a vonóshangszerek lehetőségeit.

Ahogy mondtam, egyértelműen ez a kedvencem, de talán csak kezdetben, és főleg csak azért, mert ha nem is sokkal, de ez az egyetlen darab tér el attól a kiegyensúlyozott „gubajdulinás” stílustól, ami olyannyira fárasztónak tűnik kezdetben, és ami annyira elmélyültnek és gazdagnak tűnik a későbbiekben.

Meg kell dolgozni ezekért a művekért, nem lehet megtakarítani a figyelmet, de minél jobban koncentrál az ember, annál többet ért meg, és annál kevésbé tűnik fárasztónak, netán unalmasnak a zenehallgatás.

Egyébként is, azon veszem észre magam, hogy sokadjára hallgatom végig ezeket a műveket. Igen, elölről végig, és sorrendben. Azóta talán mégis inkább a legelső és a már említett utolsó a kedvencem...

A Stamic Quartet finom hangú és felkészült együttes. Őszinte műgonddal, sőt, egyfajta „empátiával” foglalkoznak ezekkel a vonósnégyesekkel. Nem ők rendelték őket, nem szól nekik ajánlás, sőt egy interjúban bevallották, hogy – őszinte bánatukra – még nem is találkoztak a szerzővel. Mindez csak megerősíti, amit a lemezt meghallgatva amúgy is észrevehetünk. Nem kötelességből, hanem hitből muzsikálnak.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Doktorandusz koncertek 1.
HAYDN: 26. (fisz-moll) zongoratrió, Hob. XV:26
HAYDN: 24. (D-dúr) zongoratrió, Hob. XV:24
Miranda Liu (hegedű), Kiss Gergely (gordonka), Nagy Míra (zongora)
BEETHOVEN: 3. (Esz-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 12/3
LUTOSŁAWSKI: Subito
Miranda Liu (hegedű), Szalai Éva (zongora)
CHOPIN: Prelűdök, op. 28 (részletek)
CHOPIN: Variációk Mozart „Là ci darem la mano” kezdetű duettjére a Don Giovanni c. operából, op. 2
GERSHWIN: Három prelűd
Szalai Éva (zongora)

19:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Szabó Balázs, Pálúr János, Ruppert István, Fassang László (orgona)
A Zeneakadémia Alma Mater Kórusa (karigazgató: Somos Csaba)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Madaras Gergely, Somos Csaba
Moderátor: Bősze Ádám
Orgonaavató koncert
ERKEL: Himnusz
LISZT: Prelúdium és fúga a B-A-C-H motívumra
KODÁLY: Laudes organi
R. STRAUSS-REGER: Feierlicher Einzug der Ritter des Johanniterordens
SZATHMÁRY ZSIGMOND: Orgonaverseny

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Melódia női kar, Fülek (SK)
Bálint János (fuvola), Hadady László (oboa), Baráth Bálint (zongora), Tóth Rita Zsófia (orgona)
Academia Hungarica Kamarazenekar
Vezényel: Makainé Simon Katalin és Alpaslan Ertüngealp
KODÁLY: Magyar népdalok
SZIGETI ISTVÁN: Rapszódia (Hommage a Kodály) - ősbemutató
CSEMICZKY MIKLÓS: Zelené hory (Zöld erdők) női karra, szlovák népdalokra - ősbemutató
PINTÉR GYULA: Rózsaszín lángharangok
SZIGETI ISTVÁN: Libera me - ősbemutató
WEINER LEÓ: I. Divertimento
18:00 : Sopron
Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ

Villányi Dániel (zongora)
Ünnepi koncert Liszt Ferenc születésnapján

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Bogányi Gergely, Mocsári Károly, Serene (zongora)
Concerto Budapest zenekar
vezényel: Keller András
LISZT: Harmonies du soir
LISZT: Esz-dúr zongoraverseny
RACHMANINOV: II. zongoraverseny
A mai nap
történt:
1883 • Megnyílt a New York-i Metropolitan Opera House
született:
1811 • Liszt Ferenc, zeneszerző († 1886)
1832 • Leopold Damrosch, karmester († 1885)
elhunyt:
1764 • Jean Marie Leclair, zeneszerző (sz. 1697)
1859 • Ludwig Spohr, zeneszerző (sz. 1784)
1973 • Pablo Casals, csellista (sz. 1876)
1979 • Nadia Boulanger, zenepedagógus (sz. 1887)