vissza a cimoldalra
2019-11-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Palcsó Sándor (269)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2352)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7231)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3505)
Chopinről - mélyebben (423)
Kedvenc előadók (2842)
Opernglas, avagy operai távcső... (20353)
Erkel Színház (10367)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1802)
Franz Schmidt (3455)
Vincenzo Bellini (478)
Élő közvetítések (8243)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4608)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1362)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (998)
Kimernya? (3282)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Gáláns fenevadak (A Don Giovanni Soltival)
Balázs Miklós, 2012-06-19 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

Solti: Don Giovanni MOZART: Don Giovanni

Bryn Terfel, Renée Fleming, Ann Murray, Monica Groop, Herbert Lippert, Mario Luperi, Michele Pertusi, Roberto Scaltriti
London Philharmonic Orchestra
Sir Georg Solti

Universal / Decca
478 3051

*

Kevés karmester engedhette meg magának a kilencvenes évek elején, hogy újfent lemezre vegyen olyan operákat, melyeket egyszer már bedobozolt az örökkévalóságnak. De Solti György kétségkívül ezek közé tartozott. Karajan és Bernstein halálával, vagyis miután a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján valósággal kipusztultak mellőle a „mamutok”, Solti maradt az all-round karmesterek doyenje, ő pedig nem habozott élni a lehetőséggel. Több mint húsz esztendős folyamatos regnálás után megvált chicagói megbízatásától, így komolyabb kötöttségek nélkül, szabadon repkedhetett a világban: játszott Mozartot Salzburgban, vezényelt Wagnert Chicagóban, Bartókot Budapesten, Mahlert Zürichben és így tovább. S mivel továbbra is exkluzív szerződéssel láncolta magát a Deccához, akkor és ott készített lemezfelvételt, amikor és ahol csak akart.

Solti tehát megtehette, ami korábban csak jószerivel Karajannak járt alanyi jogon, hogy egy-egy nagy operát újra felvegyen csupán azért, mert ilyen-olyan okból elégedetlen volt a korábbi verzióval. Így született 1990-ben egy vadonatúj Varázsfuvola, ’93-ban egy Falstaff, ’94-ben egy Cosí fan tutte, valamint ’95-ben egy Mesterdalnokok. Az e sorok között tárgyalt Don Giovanni 1996 októberében került lemezre a magyar dirigens utolsó teljes operafelvételeként. Mindemellett nem elhanyagolható körülmény, hogy Solti ekkoriban „aranylakodalmára” készült a kiadójával, 1997-ben volt éppen félévszázada, hogy először szignált kontraktust a Decca társasággal.

Memoárjaiban a dirigens hosszú passzust szentel az operaéneklésnek, melyben arról az éleslátó megfigyeléséről tájékoztatja az olvasót, mennyire kedvez a jelenkor (esetünkben a kilencvenes évek dereka) a Mozart-éneklésnek, ugyanakkor mily kevéssé vannak jelen az egykoriak fényét elhomályosító Wagner-hangok glóbuszunk operaszínpadain. Hogy Soltira hogyan hatott a historikus iskolák úgymond „visszatisztított” Mozart-képe, arról nemigen beszél, mindazonáltal tudható, Gardiner vagy Harnoncourt finom vonásokkal rajzolt Mozart-interpretációi nem kerülték el a figyelmét, s kimondva-kimondatlan bámulta, de legalábbis méltányolta őket erényeikért, melyeket a maga ’60-as, ’70-es években kifejlesztett, vaskos Mozart-stílusa nemigen mondhatott magáénak. Aligha véletlen, hogy életének utolsó éveiben a nagy Mozart-operák izgatták leginkább a maestro fantáziáját, s a Varázsfuvola, a Cosí vagy a Don Giovanni újraolvasása kötötte le mindenekelőtt a figyelmét.

Kellettek persze ehhez a fiatal és briliánsan tehetséges énekművészek, akik az idő tájt robbantak be a zenei köztudatba. Solti hagyományosan nem szerződött kiadójával arra, hogy jobb-rosszabb operaénekesek portrélemezeihez szolgáljon alkalmi kíséretül, egy ízben azonban kivételt tett, méghozzá a „liebling” Renée Fleming kedvéért. Solti nem csinált titkot belőle: csodálta Fleminget, és ahogyan a Cosí-lemezén, így e Don Giovanniban is fontos szerepet szánt neki (Donna Anna). Nem túlzás azt állítani, az amerikai szoprán Solti „szárnyai alól” repült ki világhódító útjára. A másik Solti-kedvenc, a walesi basszbariton Bryn Terfel mindjárt a címszerepet kapta a produkcióban, mellé a Cosíban ugyancsak jól bevált basszistát, Michele Pertusit szegődtették Leporello szólamára.

A mellékszereplők kiválasztása azonban már nem tanúskodik ilyen gondosságról. Ann Murray Donna Elvirája melléfogás: a felső regiszterben visít, középen kopott és fénytelen, az alsó lágéban alig hallható. Szerencsére a második felvonásra összekapja magát és profin hozza a nagyjelenetét. Herbert Lippert nem túl jelentékeny figura, de szép, könnyed tenorhang birtokosa, így nem csupán az ő tökéletlensége okolható azért, hogy az operairodalom két ilyen gyöngyszeme, mint a „Dalla sua pace” és az „Il mio tesoro” ennél érdektelenebb már nem is lehetne – kell hozzá Soltinak a kellemtől való közismert undora is. Fleming ugyanazt a magas nívót hozza, amit a későbbiekben már el is vártunk tőle, telt, zengő szopránja jól érvényesül a szerepben, és az emocionális hangsúlyok is a helyükön vannak. Pertusi bumburnyák Leporellójából csak az egyéniség hiányzik, amúgy hangilag győzi a szólamot.
Maradéktalanul dicsérhető továbbá Terfel. Egy dúvad, de ezt sokan leírták már. Élményszerű az alakítása, valósággal letaglóz, mert mesterien bánik azzal a hatalmas, háztömbnyi hanganyaggal, mely felett a sors kegyelméből diszponál. Kutat lehetne fúrni a hangjával. Épp ezért nincs is kételyünk: az ősgonosszal kerültünk szembe. Ő bátran a XX. század legjobb Don Giovannijai mellé állítható, állja az összehasonlítást az érdemdús veteránokkal.

Solti Mozart-felfogása bár kétségkívül változott az idővel, de stílusának sokszor zavaró hibáit most sem tudja kendőzni. Elegendő az első felvonás kórusjelenetének („Giovinette che fate…”) zenekari bevezetőjébe belehallgatni, és tapasztaljuk, a lélektelen, gépies zenecsinálás dzsinnjei öreg napjaiban is tovább kísértik. Ennek ellenére szó sincs túlzottan zömök, vagy túlfegyelmezett, mechanikus előadásról, sőt, a darab drámai lendületét csakugyan jól elkapja a mester. A tempók ugyan sebesek, de van a darabban egy kevés könnyedség, egy cseppnyi humor, egy kis nosztalgia, még ha talán nem is elegendő, mert a mozarti szellem természetes, mesterkéletlen bája néha el-eltünedezni látszik az előadásból.
Persze, így megy ez. A kővendég most is eleget tesz a meghívásnak, hogy a zsarnokot a mélybe taszítsa. A Dont meg várja a kárhozat, éhesek rá a pokolbéli lángnyelvek. „Questo è il fin…” – azért a Föld forog tovább.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Doktorandusz koncertek 2."
HAYDN: 44. (E-dúr) zongoratrió, Hob. XV:28
DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, op. 90 („Dumky”)
Varga Oszkár (hegedű) Matuska Flóra (cselló) Dani Imre (zongora)
DEBUSSY: Romance
FAURÉ: Après un rêve
RAVEL: Öt görög népdal
Bódi Zsófia (szoprán) Farkas Mira (hárfa)
D. SCARLATTI: f-moll szonáta, K. 46
PAGANINI: 2. (h-moll) hegedűverseny, op. 7 – 3. Rondo à la clochette („La campanella”)
Farkas Eszter (cimbalom) Farkas Mira (hárfa)
CSAJKOVSZKIJ: Melankolikus szerenád, op. 26
Kondorosi Karolina (hegedű) Taraszova Brigitta (zongora)
MOZART: 4. (D-dúr) hegedűverseny, K. 218 – 1. Allegro, 2. Andante cantabile
J.S. BACH: 1. (g-moll) hegedűszonáta, BWV 1001 – 3. Siciliana
Osztrosits Eszter (hegedű) Dani Imre (zongora)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Hegedűs Endre (zongora)
"Az örökifjú Chopin"
CHOPIN: E-dúr etűd, op. 10/3
CHOPIN: cisz-moll etűd, op. 10/4
CHOPIN: f-moll etűd, op. 25/2
CHOPIN: c-moll („Forradalmi”) etűd, op. 10/12
CHOPIN: 5. (fisz-moll) polonéz, op. 44
CHOPIN: c-moll mazurka, op. 30/1
CHOPIN: h-moll mazurka, op. 30/2
CHOPIN: Desz-dúr mazurka, op. 30/3
CHOPIN: cisz-moll mazurka, op. 30/4
CHOPIN: 6. (Asz-dúr) polonéz, op. 53
CHOPIN: 1. (Esz-dúr) keringő, op. 18
CHOPIN: 2. (F-dúr) ballada, op. 38
CHOPIN: Barcarolle, op. 60
CHOPIN: 3. (Asz-dúr) ballada, op. 47
CHOPIN: Andante spianato és nagy polonéz, op. 22
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Henrik Wiese (fuvola)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Bényi Tibor
HAYDN: g-moll szimfónia No. 39, Hob I:39
REINECKE: D-dúr fuvolaverseny, op. 283
MOZART: C-dúr “Linzi” szimfónia, No. 36, KV 425
A mai nap
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1899 • Ormándy Jenő, karmester († 1985)
elhunyt:
1986 • Bárdos Lajos, zeneszerző, karnagy (sz. 1899)