vissza a cimoldalra
2018-11-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4098)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2623)
Élő közvetítések (7521)
Kurtág György Szeretete (53)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1159)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (784)
Operett, mint színpadi műfaj (3764)
Kimernya? (2839)
Franz Schmidt (3225)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1530)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2995)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Karmesterportrék LII. – Oskar Fried
Balázs Miklós, 2012-06-15 [ Esszék és tanulmányok ]
nyomtatóbarát változat

Oskar Fried Volt cirkuszi bohóc, istállófiú és ebtenyésztő is. Továbbá az első külföldi, akit beengedtek vezényelni a bolsevik forradalom utáni Oroszországba; 1922-ben maga Lenin fogadta őt a moszkvai pályaudvaron. Igazi úttörő volt a szó majd’ minden értelmében, harcosa a lemezkészítésnek, bajnoka az új zenének, szenvedélyesen, már-már megszállottan hitt egy jobb, igazságosabb, emberibb világ utópiájában. Szoros kapcsolatot ápolt a költő Rilkével és Gustav Mahlerral, akinek legelső propagátorai közé tartozott. A német karmester, Oskar Fried nyughatatlan lélek volt, széles körű kulturális érdeklődéssel, csillapíthatatlan lendülettel és örökkön parázsló érzelmekkel. Szociálisan aktív, elkötelezetten puritán, egzaltált művész és meggyőződéses kommunista, aki a hitleri rezsim elől menekülve, a sztálini terror tombolásának kellős közepén kért és kapott szovjet állampolgárságot.

Berlinben született Oskar Fried, 1871 augusztusában, kispolgári zsidó családban. Édesapja bolti eladóként dolgozott, de korán megtapasztalva fia zenei érdeklődését, előbb zongorázni, majd hegedülni taníttatta. A család szerény anyagi körülményei miatt a fiú idejekorán pénzt keresni kényszerült, s még szinte gyermekként szülővárosa különböző amatőr zenekarait erősítette csekélyke fizetségek ellenében. Tizennyolc évesen elhagyta Berlint és Frankfurtba költözött, ahol előbb a Palmgarten (Pálmaház) Zenekarában, majd a Frankfurti Operaház együttesében kapott helyet, mint kürtös. A jó nevű komponista, Engelbert Humperdinck vette maga mellé magántanítványaként, az ő Jancsi és Juliska című operájából szőtt zenekari fantáziát Fried állította össze. Ezután Düsseldorfba vezetett az útja, ahol rövid ideig festészetet és művészettörténetet hallgatott.

Húszas évei jelentős részét Münchenben töltötte Fried, ahol több jeles muzsikustól, köztük a kor egyik legtapasztaltabb dirigensétől, Hermann Levitől tanulhatott. Ekkoriban kezdett komponálni, első bemutatott műve, a Richard Dehmel német költő szövege alapján készült Megdicsőült éj mezzoszoprán és tenor szólistákra és zenekarra, 1901-ben jelent meg. Berlinbe visszatérve még mindig főképp a komponálás kötötte le, Philipp Scharwenkánál tanult ellenpontot és zeneszerzést, s ez idő tájt ismerkedett meg Karl Muck karmesterrel, aki a Berlini Filharmonikusokkal bemutatta Fried Das Lied trunkene (Bordal) című, Nietzsche Ímígyen szóla Zarathustráján alapuló kompozícióját.

Oskar Fried 1904-ben állt először a karmesteri dobogóra Oskar Fried, a Stern Kórustársaság énekkarát vezényelte, ahol Otto Klemperer volt a zongorakísérő és a helyettes karmester. Egy év múlva elévülhetetlen érdemeket szerzett Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendájának nagy sikerű előadásával, amit Gustav Mahler II., „Feltámadás” szimfóniájának ugyancsak jókora apparátust igénylő produkciója követett (itt Klemperer irányította az „off-stage” zenekart). Maga a zeneszerző is a hallgatóság közt ült, s a legenda szerint úgy nyilatkozott a hangverseny után: a scherzót maga sem tudta volna jobban elvezényelni.
Oskar Fried ezek után teljes értékű, küldetéses dirigensként tekintett magára, 1907 és ’10 között a Gesellschaft der Musikfreunde együtteseit irányította vezető karmesterként, majd egy évre rá a Blüthner Zenekarhoz igazolt (1908–1914). Berlini repertoárja tükrözte Fried erősödő vonzerejét a kortárs zenéhez, mellyel hamar kivívta a pályatársak, s persze a zeneszerzők figyelmét és megbecsülését. A múlt század első negyedében ő mutatta be a legtöbb újonnan született zeneművet, többek között Busoni, Pfitzner, Delius, Szkrjabin és Schönberg darabjait játszotta a nagyszámú berlini közönség előtt. Mindeközben a szerzővel közeli barátságot ápolva tanulmányozta Mahler szimfóniáit, a VI. (1906) és a VIII. szimfónia (1910) berlini bemutatóit is Fried vezényelte, ahogyan 1913-ban szintúgy ő dirigálta a IX. szimfónia második előadását a Berlini Filharmonikusok élén.

A ’10-es évek közepére Fried népszerűsége és hírneve már jócskán túlmutatott Berlinen, de túl Németország határain is. 1913-ban felhagyott a komponálással, hogy minden erejét a dirigálásnak szentelhesse. Mint több más karmester akkoriban, meghívást kapott a Messler Film Companytól, hogy filmre vegyék „vezénylő tudományát”. Berlioz Fantasztikus szimfóniájának teljes felvétele került így filmre Frieddel – igaz, csupán némafilmre. Az I. világháborút követően már Európa több nagyvárosában, köztük Londonban, Párizsban is megfordult, s a ’20-as évek elején Bécsben koncertsorozatot szervezett Mahler összes szimfóniájának ciklus-szerű előadására. Amerikában 1928-ban debütált a régi New York-i Szimfonikus Zenekar vendégeként.

Oskar Fried Oskar Fried „barátsága” a forradalom utáni Szovjet-Oroszországgal is ekkoriban szökkent szárba, jóllehet a német dirigens orosz kapcsolatainak voltak előzményei. 1906-ban járt először Pétervárott, Mahler II. szimfóniáját előadandó, így az orosz közönség előtt ekkorra már ismert volt a neve, s németországi sikereinek és politikai aktivitásának híre is eljutott „keletre”. (Fried ugyanis odahaza nyíltan bírálta a cári Oroszország hatalmi és szociális politikáját.) 1922-ben aztán maga Vlagyimir Iljics Lenin invitálta őt a fiatal szocialista államba, mint a nyugati kultúra egyik haladó szellemű, jeles művészét. Ezt követően több mint húsz alkalommal utazott a Szovjetunióba Fried, hogy hangversenyeket adjon a moszkvai és pétervári közönségnek.

Szintúgy a ’20-as években indult hódító útjára a világban egy relatíve új médium, a hanglemez, s mint az egyik legkeresettebb német dirigenst, Friedet az elsők között hívták felvételeket készíteni. 1924-ben kezdődött hosszan tartó, gyümölcsöző együttműködése a német Polydor lemeztársasággal, ahol elsősorban nagyszabású zeneművek és rövidebb nyitányok, egyebek mellett Beethoven-, Bruckner-, Mahler- és Richard Strauss-kompozíciók ekkor még igen bonyodalmas rögzítését vitte végig.

Miután 1933-ban, Hitler hatalomra kerülésével jelentősen megváltoztak a körülmények német földön, izraelita származása és a nácizmussal szemben táplált nyílt ellenszenve okán Fried is ki volt téve az egyre hevesebb zsidóüldözéseknek. Több pályatársához hasonlóan így ő is a távozás mellett döntött, ám nem nyugatra, hanem radikális baloldali meggyőződését követve az ismerősebb keletre indult. 1933-ban a Szovjetunióba emigrált a dirigens, első ottani megbízatása a Tbiliszi Opera irányítása volt, de nemsokára a fővárosban telepedett le, mikor a Moszkvai (Össz-szövetségi) Rádió Szimfonikus Zenekarának élére invitálták. Itt számos hangversenyt adott, melyeknek egy része, a rádióközvetítéseknek hála, máig fennmaradt.
Oskar Fried végül 1940-ben szerezte meg a szovjet állampolgárságot, de ekkor már nem volt aktív, három éve súlyos betegséggel küzdött. A hivatalos szovjet közlés szerint 1941 júliusában, Moszkvában hunyt el a németek bombázásakor.

Oskar Fried Nemrégiben a Music & Arts kiadó azzal a sorozatcímmel jelentette meg Oskar Fried-felvételeket tartalmazó CD-szériáját, hogy „egy elfelejtett karmester”*. Valóban, mintha a huszadik század második fele, csakúgy, mint a közelmúlt, megfeledkezett volna Fried jelentőségéről, a karmesteri hivatás gyakorlásában, a szakma történetében és általában az interpretáció-történetben játszott elévülhetetlen szerepéről. Holott a kortárs művészet iránti vonzalma, és az új zenék nagy számú bemutatásának ténye, s mind a Mahler-játszás, mind a hanglemezkultúra területén betöltött megkerülhetetlen pozíciója a legnagyobbak közé érdemesítené. Otto Klemperer egyébiránt meglehetősen szűkszavú emlékirataiban – melyben egy kurta fejezetet szentel Friednek – így kezdi visszaemlékező sorait: „Oskar Fried neve ma jóformán ismeretlen”, majd hozzáteszi, „az új század első két évtizedében ő volt az egyetlen karmester, aki Berlinben új műveket mutatott be.”*
Hangsúlyoznunk kell: Fried közvetlen, berlini baráti-művészi körében olyan korszak-meghatározó értelmiségieket, alkotókat találni, mint Rainer Maria Rilke, Stefan Zweig vagy Frank Wedekind, s több eminens zeneszerző, pl. Busoni, Stravinsky vagy Richard Strauss bízták rá műveik ősbemutatóját. Továbbá Alekszandr Szkrjabin európai recepciójában is méltányolandó a szerepe, amennyiben az elsők között ismerte fel és pártolta az orosz modernista szerző újszerű darabjainak előadását – a Harmadik szimfónia berlini premierjén a komponista is jelen volt (1909).

Oskar Fried Fried hanglemezei a médium történetének hőskorát idézik, közöttük múlhatatlan előadások egész sorát találjuk. 1924-es berlini felvétele Mahler II. szimfóniájából nem csupán a mű első rögzítése, de az első teljes Mahler-szimfónia, mely megjelent lemezen. Fontos, mondhatni forrásértékű előadásokat hordoznak Beethoven-lemezei is: a II. szimfónia (feltehetően) 1925-ben, a III., „Eroica” 1924-ben, a IX. 1929-ben készült – valamennyi a Berlini Állami Operaház Zenekarával. Mindezek mellett említést követel az Alpesi szimfóniából (Strauss) született felvétele (1928, Berlin), illetve Bruckner VII. szimfóniája (1924, Berlin), valamint Brahms I. szimfóniája (Berlin, 1923). Londoni stúdiómunkái között mások mellett Csajkovszkij VI. „Patetikus” szimfóniáját (1929, Royal Philharmonic Orchestra) és Delibes Sylvia című balettszvitjét (1930, British Symphony Orchestra) is megtalálni. Utolsó aktív évének (1937) moszkvai koncertjeiről maradt fenn továbbá egy teljes Fantasztikus szimfónia, és Mozart „Nagy” g-moll szimfóniája a vezényletével.

„Zseniális karmester volt” – mondja Klemperer a fentebb idézett memoárjában, ő pedig nem aggatott ilyen jelzőt akárkire. Annyi bizonyos, nehéz természetű, lobbanékony személyiség volt Oskar Fried, heves vérmérsékletű, ingerlékeny, zaklatott lélek. De az is kétségtelen: rendkívül inspiráló muzsikus és vezető volt. Az ún. romantikus karmestertípus volt az ideája, von Bülow, Muck, Levi, Nikisch, és a fiatalabb Mengelberg és Furtwängler állnak vele szellemi rokonságban. Előadásai végtelenül szuggesztívek, ezernyi belső feszültséggel terhesek, grandiózusak, már-már víziószerűek. Összességében elmondható: Beethoven-tolmácsolásai, akárcsak Mahler II. szimfóniája sűrű, energikus, drámaian túlfűtött és erősen individuális olvasatot kínálnak, a mai fülnek talán túlságosan is hektikusnak, féktelennek tűnnek. Többnyire sebes, de rugalmas tempókkal dolgozott Fried, s emellett mesterien kezelte a zenekari szekciók együttes munkáját, interpretációi így ihletetten eredetinek, szenvedélyesnek és nemritkán szinte szélsőségesen improvizatívnak hatnak.

* Oskar Fried – A Forgotten Conductor, Vol. I.- IV., Music & Arts, 2005-2009.
** Otto Klemperer: Emlékeim, Zeneműkiadó, Budapest, 1963., 38 p.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Elek Szilvia (csembaló)
J.S. BACH: Esz-dúr szvit, BWV 819
BARTÓK: Mikrokozmosz, 5. füzet (részletek)
ELEK SZILVIA: Metopé kertje – három tétel csembalóra
HUSZÁR LAJOS: Szonáta csembalóra – második változat
COUPERIN: Pièces de clavecin (Csembalóművek), 1. kötet – 5. ordre (részletek)
FRANCAIX: Két darab csembalóra

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

Simon Izabella (zongora), Vigh Andrea (hárfa), Andrea Hallam (hegedű), Szappanos Edit (szoprán), Blahunka Flóra, Borka Ráhel, Aranyos János (cselló)
Meseillusztrátor: Kőszeghy Csilla
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Aranyhúrocska és a három cselló

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

Reto Bieri (klarinét), Alexander Janiczek (hegedű), Várjon Dénes (zongora)
Merel Quartet: Mary Ellen Woodside, Edouard Mätzener (hegedű), Alessandro D’Amico (brácsa), Rafael Rosenfeld (cselló)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Üveggyöngyjáték
HELENA WINKELMAN: Az óra
MESSIAEN: Kvartett az idők végezetére

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Józan Vivien (szoprán)
Szalai Lotti, Tokárszky Máté (gitár), Kalocsai András (brácsa), Németh Zoltán, Gulyás Gergely, Dankó Richárd (zongora)
Hangulatkoncert
DANKÓ RICHÁRD: Két kép
VARGA ABIGÉL: Vail - for solo guitar
GULYÁS GERGELY: Dalok zongorára
JÓZSA TAMÁS: Három barokk tétel
NÉMETH ZOLTÁN: Mixage

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Classicus Quartet:
Rácz József, Baksai Réka (hegedű), Tornyai Péter (brácsa), Zétényi Tamás (cselló)
Das Wohltemperierte Streichquartett 4. – 'D'
HAYDN: d-moll vonósnégyes, op.76, no.2. ('Quintenquartett')
BOROGYIN: D-dúr vonósnégyes
KEDVES CSANÁD: Új mű
SCHUBERT: d-moll vonósnégyes ('Halál és a lányka')

18:30 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

Diana Cohen (hegedű), Roman Rabinovich (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Roman Rabinovich műsora – zene és vizualitás

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:00 : Budapest
Budavári Városháza

Miki Hayashi, Alisa Katroshi, Yuliia Keikieva, Molnár Eszter, Varga Anna, Vámosi Katalin (ének)
Harazdy Miklós (zongora)
Sass Sylvia mesterkurzusának záró koncertje
Részletek Mozart, Donizetti, Verdi, Puccini operáiból

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Balogh Eszter (mezzoszoprán)
Balogh Vera (fuvola), Kállay Katalin (furulya), Kallai Nóra (viola da gamba), Várallyay Ágnes (csembaló)
Savaria Barokk Zenekar
Vezényel: Németh Pál
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: Concerto grosso in G
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: C-dúr kettősverseny furulyára és hegedűre
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: F-dúr concerto viola da gambára
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: Apollo, amante di Dafne – kantáta
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: c-moll csembalóverseny
JOHANN JOACHIM QUANTZ: G-dúr fuvolaverseny
CARL PHILIPP EMANUEL BACH: D-dúr szimfónia Wq 183/1

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Alexander Janiczek, Anthony Marwood (hegedű), Jürg Dähler (brácsa), Christoph Richter, Rohmann Ditta (cselló), Heinz Holliger (oboa, angolkürt), Roman Rabinovich, Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
Merel Quartet: Mary Ellen Woodside, Edouard Mätzener (hegedű), Alessandro D’Amico (brácsa), Rafael Rosenfeld (cselló)
A Zeneakadémia Vonószenekara
Vezényel: Heinz Holliger
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
HAYDN: 33. (g-moll) vonósnégyes, Hob. III:33
VERESS: Hommage à Paul Klee
BEETHOVEN: G-dúr variációk Wenzel Müller „Ich bin der Schneider Kakadu” című témájára, op. 121a
HEINZ HOLLIGER: 2 Albumblätter, getuscht (Ilse von Alpenheimnek) (ősbemutató)
KURTÁG: Jelek, játékok, üzenetek – In Nomine - all'ongherese; Einen Augenblick lang; ...ein Brief aus der Ferne an Ursula
SCHUMANN: Esz-dúr zongoranégyes, op. 47

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Vadim Gluzman (hegedű)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
Lukács Ervin-bérlet 2.
SCHUBERT: Rosamunda - nyitány
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr hegedűverseny, op. 35
BEETHOVEN: VII. szimfónia (A-dúr), op. 92

19:30 : Budapest
MTA Díszterem

BOCCHERINI: d-moll szimfónia (Az ördög háza) G. 506
BOCCHERINI: B-dúr csellóverseny G. 482
SZENTPÁLI ROLAND - SZY KATALIN: Éva – ősbemutató
közreműködik: Tompos Kátya
SZENTPÁLI ROLAND: Chill Fantasy – magyarországi bemutató
közreműködik: Révész Richárd – zongora; Weisz Nándor – wawe drums
vezényel: Cser Ádám, koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly

20:00 : Budapest
Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
19:00 : Zalaegerszeg
Ady Art Mozi

Operát az Operából! – Belföldi turné
Klasszikus és modern Balett-est

19:00 : Gödöllő
Művészetek Háza

Gödöllői Szimfonikus Zenekar
vezényel és a műsort vezeti: Horváth Károly
DUKAS: A bűvészinas
RÓZSA PÁL: Kilenc szimfónia és postludium egy tételben
DVOŘÁK: VIII. G-dúr szimfónia op.88.
A mai nap
született:
1923 • Eősze László, zenetörténész
1925 • Charles Mackerras, karmester († 2010)
elhunyt:
1959 • Heitor Villa-Lobos, zeneszerző (sz. 1887)