vissza a cimoldalra
2019-10-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (8202)
Jonas Kaufmann (2415)
Kimernya? (3249)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4401)
Balett-, és Táncművészet (5897)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3455)
Amatőrtől a Zenetudósig... (avagy, ki ért jobban a Muzsikához?) (275)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1780)
Franz Schmidt (3436)
Polgár László (268)
Pantheon (2432)
Lisztről emelkedetten (963)
A nap képe (2162)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4587)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7226)
Momus-játék (5751)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Pars pro toto (Verdi balettzenéi Serebrierrel)
Balázs Miklós, 2012-06-07 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

Verdi balettzenéiVERDI: Complete Ballet Music from the Operas
(Ballet Music from Otello, Macbeth, Jérusalem, Don Carlo, Aida, Il trovatore and I vespri siciliani)

Bournemouth Symphony Orchestra
José Serebrier

Naxos
8.572818-19

*

Bár az „organikus műegész” klasszikus ideája a romantika korában meg-meginogni látszott a töredékesség kultuszával, a divatba hozott fragmentáltság végeredményben ugyanolyan műegészeket produkált az utókor szemében, akár a lezárt alkotások vagy ciklusok. A darabok szükségszerű (idő- vagy térbeli) kiterjedése minden esetben kezdő és végpontot jelöl ki számukra, melyek kezdetként és befejezésként érthetőek még a láthatóan, sőt szándékoltan lezáratlan vagy befejezetlen, azaz töredékben maradt munkák esetében is. Részben azért, mert a szerves műegész esztétikája – némileg leegyszerűsítve a problémát – pusztán befogadói elhatározás, attitűd kérdése. Magyarán: eldöntjük és megszokjuk, hogy Schubert h-moll szimfóniája véget ér a második tétel után, a Mózes és Áron pedig a második felvonással és így tovább, függetlenül attól, hogy a szerző milyen okból nem írta végig, miért nem végezte be a művét. Döntést hozunk róla, szokássá tesszük és hagyománnyá avatjuk, hogy ezek az alkotások így teljesek.

A mindenkori műfaji struktúra is egészekben gondolkodik, az egészelvűség az egyik legfontosabb ismérve. De nemcsak egész (vagy egésznek tekintett) kompozíciók képezhetnek megbonthatatlan egységet a zenetörténeti gondolkodásban, hanem komplett életművek, műciklusok, sorozatok is. Még akkor is, ha erre a filológia nem talál olyan bizonyító erejű szerzői intenciót, mely tudatosan, egyetlen szilárd rendbe vonná az érintett darabokat. Ily módon lezárt, kerek egészként kezelhetünk meglehetősen szerteágazó életműveket, és természetesen azon belül is elkülönítünk műsorozatokat, akár valódi szériaként készültek, akár nem. Vagy, mint az itt tárgyalt kiadvány mutatja, műrészletek csokorba font halmaza is lehet komplett. Az életmű ilyetén önkényes felosztása, darabolása megközelítőleg olyan tetszőleges, mint például a történeti korszakolás.

Egy adott zeneszerző esetében a műegész problematikája úgy is felmerülhet, hogy a filológia számára adott művariánsokból – amennyiben az alkotója akár több ízben felnyitotta, átírta, majd újra lezárta a szerzeményét – melyiket tekintjük hitelesnek, érvényesnek. Ezt a dilemmát az ultima manus vagyis az „utolsó kéz” közismert elvével szokás rövidre zárni.

Az operairodalom sem kerülheti ki a kérdést, már csak azért sem, minthogy az opera, mint a klasszikus zene „királynője”, megkülönböztetett kulturális jelentéshordozó, a műfaji hierarchiából fakadóan kiemelt figyelmet élvez. Az operaszerzők gyakorta ideológiai, más szóval irányzatos alapon kényszerültek átdolgozni dalműveiket (lásd pl. Verdi Álarcosbálját), nemritkán a fennálló politikai konstelláció által megkövetelt elvek mentén – ez a sajátos jelenség szinte a műfaj kezdeteitől fogva megfigyelhető. Másfelől az operajátszás országonkénti, esetleg városonkénti eltérő szokásrendje szerint is készültek új, egy adott premierre „kihegyezett” verziók. Ezért beszélhetünk például párizsi és drezdai változatról a Tannhäuser esetében egy mégoly affirmatív természetű, és a műveinek szuverenitására módfelett kényes szerzőnél, mint Richard Wagner.

De mégis, talán Giuseppe Verdi operáinak sora példázza legjobban a fenti jelenségeket. Az Álarcosbál mellett a Rigoletto egykoron szintén ideológiai okokból kényszerült csaknem új arcot ölteni, más operák, mint a Simon Boccanegra vagy A végzet hatalma egyszerűen azért nyertek újjá öntött formát – s részben talán új tartalmat is –, mert a zeneszerző dramaturgiailag vagy zeneileg nem volt maradéktalanul elégedett a meglévő verzióval.
Az a sajátos mozzanat azonban, mely a francia és az olasz operajátszás különbségeiből fakadóan serkentette újabb művariánsok elkészítésére a komponistákat, többször felbukkan Wagner és Verdi mellett más zeneszerzők életművében is. Az operakedvelők között széles körben ismert a tény, hogy a tizenkilencedik századi párizsi szokásrend és közízlés megkövetelte, hogy az ott előadott dalművekben feltétlenül legyen balett-betét, méghozzá lehetőleg a második, esetleg a harmadik felvonásban. Verdi operáinak párizsi bemutatói is ezen egyszerű, ámde megkerülhetetlen kívánalom okán gazdagodtak egy-egy csillogó balett-kiegészítéssel.

E közelmúltban megjelent dupla CD már a címválasztásában is valamiféle egészelvűség kielégítésére utal (Complete Ballet Music), s mint ilyen, tartalmazza Verdi valamennyi, az operáihoz komponált balett-zenéjét, ideértve a legkorábbit (Jérusalem) és az utolsót (Otello). Mindkét darab fontos állomás Verdi pályáján.
1847-ben, Londonból hazafelé tartva a zeneszerző felkérést kapott, hogy írjon egy operát Párizs számára, ő azonban egy korábbi, Milánóban már 1843 elején színre vitt, A lombardok az első keresztes háborúban című opusát ajánlotta a franciáknak. Ehhez a változathoz komponált egy igen terjedelmes, mintegy húszpercnyi balett-muzsikát. Az ugyanebben az évben született Macbeth balett-betétje ugyancsak később, az 1865-ös franciaországi premierre került a végső változatba. A szicíliai vecsernye (1855) és a Don Carlos (1867) viszont már egyenesen Párizs számára készült, utóbbinál a balett nem be-, hanem kikerült a praxisból a későbbi átdolgozásokat követő olasz nyelvű variánsokkal.
Az Aida jól ismert részletei természetesen elhagyhatatlanok minden előadásból, de a Trubadúr balettje már korántsem ilyen evidens, elidegeníthetetlen része a dalműnek. Sőt, a Le trouvère, vagyis a francia nyelvű variáns (1853, párizsi bemutató: 1856) meglehetősen ritkán kerül színre, pedig a benne szereplő pompás balett betanulása talán megérné a fáradságot, lévén igényesen megszerkesztett, briliánsan hangszerelt két jelenetről van szó.
Verdi utolsó operáját, az Otellót szintén a táncos betét nélkül szokás játszani, mondván, megakasztaná a harmadik felvonás pergő cselekményét. Ez ugyan valóban igaz, de szögezzük le, már maga a balett is egy kis remekmű – egykoron Toscanini repertoárján is szerepelt koncertdarabként.

A Bournemouth-i Szimfonikus Zenekar és José Serebrier komoly múltra visszatekintő együttműködését néhány hete már módomban volt méltatni Dvořák-lemezük kapcsán. Amit akkor leírtam, most is megtehetném: a zenekar teljesítménye egyenletesen magas színvonalat nyújt. Hovatovább, minthogy a legkevésbé sem operazenekar – ahogyan Serebrier sem egy virtigli operakarmester –, játékukban nyoma sincs az operazenekarokra gyakorta jellemző slamposságnak, alulintonáltságnak, sem a drámai túlvezéreltségnek.
Serebrier keze alatt szépen lekerekítik, mondhatni finomra „esztergálják”, puhára formálják ezeket a vokális szólam nélküli, kilúgozott „mini-operákat” a muzsikusok. Verdi dalműveinek elsöprő, markánsan teátrális vonásai, csillogása, drámai ereje nem vész el, csupán átalakul: apró, ritka kincsekké, ékszerekké csiszolódik ezekben az előadásokban. De valahogyan minden táncban, tételben látensen ott mosolyog a komplett mű, egy tragikus nagyopera sokat ígérő csírája; pars pro toto – a megbújt műegész.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Fülei Balázs (zongora)
"Liszt Születésnap Matinékoncert"
LISZT: Zarándokévek, Második év: Itália – 1. Sposalizio
LISZT: Két legenda – 1. Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál, 2. Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár
LISZT: Két koncertetűd – 1. Erdőzsongás, 2. Manók tánca
LISZT: Tizenkét Schubert-dal – 9. Ständchen (Szerenád)
LISZT: Die Loreley
LISZT: Velence és Nápoly – 1. Gondoliera, 2. Canzone, 3. Tarantella

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Klavierduo Soós-Haag
"Liszt Születésnap Délutáni Koncert"
LISZT: Karácsonyfa (négykezes változat)
LISZT: h-moll szonáta (Camille Saint-Saëns kétzongorás átirata)

16:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

IX. Országos Gitárverseny Leo Brouwer, kubai zeneszerző 80. születésnapjára - a verseny győzteseinek gálakoncertje
Szerkesztő-műsorvezető: Becze Szilvia

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Farkas Judit (szoprán), Olgyay Gergő (gitár), Kéry Tamás (zongora)
"Hangulatkoncert"
MOZART: Così fan tutte - „Come scoglio...” (Fiordiligi áriája az I. felvonásból)
PONCE: Diferencias sobre la folía de España y fuga - részletek
VERDI: Luisa Miller - „Tu puniscimi, o Signore...” (Luisa áriája a II. felvonásból)
PONCHIELLI: La Gioconda - „Suicidio!” (Gioconda áriája a IV. felvonásból)
J.S. BACH: c-moll szvit - Sarabande, BWV 997
PUCCINI: Turandot - „Tu che di gel sei cinta...” (Liù áriája a III. felvonásból)
WAGNER: Tannhäuser - „Dich, teure Halle, grüss' ich wieder” (Erzsébet csarnokáriája a II. felvonásból)
FARKAS: Gitár-dalok Dsida Jenő verseire
GARCÍA LORCA: Canciones españolas antiguas - 1. Anda, jaleo, 7. El Café de Chinitas

17:00 : Budapest
Kelenföldi református templom

Finta Gergely (orgona)
Igét hirdet: Nt. Takaró János lelkipásztor
Johann Sebastian Bach orgonaművek
Kelenföldi Barokk Esték 200. hangversenye

18:00 : Budapest
Bartók Emlékház

Palojtay János (zongora)
JANÁČEK: Benőtt ösvényen - I. kötet
BARTÓK: Szonatina, BB 69
BARTÓK: 3 rondó népi dallamokra, BB 92
DEBUSSY: Prelűdök I. kötet - válogatás: La cathédrale engloutie, Les Collines d'Anacapri, Les pas sur la neige, La danse de Puck, Minstrels
BARTÓK: 3 darab a Mikrokozmosz 6. kötetéből: Mese a kis légyről, Kis másod- és nagy hetedhangközök, Ostinato, BB 105
BARTÓK: Szabadban, BB 89

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Lajkó István (zongora)
"Liszt Születésnap Esti Koncert"
SCHUBERT: 19. (c-moll) zongoraszonáta, D. 958
LISZT: Les adieux. Rêverie sur un motif de l’opéra de Charles Gounod: Roméo et Juliette
LISZT: Zarándokévek, Második év: Itália – 2. Il penseroso
LISZT: Tarentelle de Dargomijski
LISZT: Velence és Nápoly – 1. Gondoliera, 2. Canzone, 3. Tarantella

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Karosi Júlia Quartet:
Karosi Júlia (ének), Tálas Áron (zongora), Bögöthy Ádám (nagybőgő), Varga Bendegúz (dob)
RTQ vonósnégyes:
Bujtor Balázs, Kovács Erika (hegedű), Hundt Boglárka (brácsa), Gál Béla (cselló)
Hangszerelések: Fenyvesi Márton (Gershwin-dalok) és Szabó Illés (Cole Porter-dalok)
"Jazz itt!"
PORTER: I love Paris
PORTER: You’d Be So Nice to Come Home To
PORTER: I’ve Got You Under My Skin
PORTER: Just One of Those Things
GERSHWIN: 2. (cisz-moll) prelűd
GERSHWIN: Do it Again
GERSHWIN: He Loves and She Loves
PORTER: It's All Right with Me
PORTER: Love for Sale
PORTER: What Is This Thing Called Love?
GERSHWIN: Porgy és Bess – Summertime
GERSHWIN: I Got Rhythm
PORTER: Ev'ry Time We Say Goodbye
PORTER: Night and Day
GERSHWIN: Bidin’n My Time (Várhatok még)

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály templom

"Organ & Choir"

19:30 : Budapest
Erkel Színház

ERKEL: Erzsébet (II. felvonás)
Koncertszerű előadás magyar nyelven, magyar és angol felirattal
Műismertető, hangverseny és lemezfelvétel

20:00 : Budapest
Duna Palota

Duna Szimfonikus Zenekar
vez.: Deák András
"Budapest Gálakoncert"
15:00 : Szeged
Szegedi Nemzeti Színház

PUCCINI: A köpeny / Gianni Schicchi

18:00 : Pécs
Kodály Központ

Mayu Kishima (hegedű)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Gilbert Varga
"Virtus & eksztázis"
HAYDN: E-dúr szimfónia, Hob. I:12
LALO: Spanyol szimfónia, op. 21
SZKRJABIN: Az eksztázis költeménye, op. 54

19:00 : Győr
Richter terem

Maxim Vengerov (hegedű)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
"A tánc apoteózisa"
RAVEL: La Valse
BRUCH: 1. (g-moll) hegedűverseny, op. 26
RAVEL: Tzigane
R. STRAUSS: A rózsalovag – szvit

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Kaneko Miyuji (zongora)
Gödöllői Szimfonikus zenekar
"Liszt Fesztivál"
LISZT: A-dúr és Esz-dúr zongoraverseny
LISZT: Haláltánc
AKUTAGAWA: Trinità Sinfonica
A mai nap
történt:
1845 • A Tannhäuser bemutatója (Drezda)
született:
1913 • Forrai Miklós, karmester, karnagy, zenetanár († 1998)
1916 • Emil Gilelsz, zongorista († 1985)
elhunyt:
1987 • Jacqueline Du Pré, csellista (sz. 1945)