vissza a cimoldalra
2019-06-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4506)
Operett, mint színpadi műfaj (3941)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61829)
Kiss B. Atilla (199)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1681)
Franz Schmidt (3352)
Erkel Színház (10240)
Élő közvetítések (7918)
Ilosfalvy Róbert (848)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3273)
Pantheon (2356)
Opernglas, avagy operai távcső... (20233)
Jacques Offenbach (477)
Palcsó Sándor (244)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (72)
Simándy József - az örök tenor (606)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Latin negyedek (Mezítlábas Zenészek: Paris–Rio–Buenos Aires ¡De Budapest!)
SzJ, 2012-05-28 [ Egyéb ]
nyomtatóbarát változat

Mezítlábas zenészek Paris–Rio–Buenos Aires ¡De Budapest! – Zenei utazás

Mezítlábas Zenészek
(Bodrogi Éva – ének, Koltai Katalin – gitár, Bartek Zsolt – klarinét)

Gryllus Kiadó
GCD 119

*

Már azt elmesélni sem egyszerű, mit is hallunk a lemezen.
Villa-Lobos, Piazzolla és Satie művei adják az anyag gerincét, a címből tehát három város már meg is van magyarázva. Az apropó, a kiinduló gondolat pedig az, hogy úgy a brazil, mint az argentin komponista a francia fővárosban, az ott pezsgő kulturális életben megmerülve találta meg hangját, alakította ki stílusát, s ahogy az ottani közeg hatott rájuk, nyilván úgy inspirálták ők is a helyi művészeti áramlatok képviselőit – s most, évtizedek távlatából a Mezítlábas Zenészeket.

Az összművészeti produkciókban gondolkodó formáció azonban nem állt meg a gitárra, klarinétra és énekhangra készült átiratoknál, sem a három városnál, s a zenei-kultúrtörténeti utazást újabb állomásokkal bővítették, földrajzi és művészi értelemben egyaránt. Legelébb is saját lakóhelyükkel, Budapesttel – egyrészt úgy, hogy például Piazzolla Café 1930 című darabjáról Erdélyi Miklós „A Dunaparton este zene szól” kezdetű slágerére váltanak a trackek sorában, másrészt a zenei anyagok átkötéséhez, vagy épp a melódiák alá a város zajait, járművek hangjait (Bolcsó Bálint hangmontázsait) illesztették. Harmadrészt pedig mindehhez hozzáadták a maguk zenei gondolatait, s egy-egy kompozíciót annak témáján, hangulatán alapuló improvizációval gondoltak tovább.

Hogy még egy csavar legyen a dologban, s a földrajzi tengely újabb kunkorral forduljon vissza magába, leültettek három, Budapesten élő fiatalt: egy Rio de Janeiró-it, egy buenos airesit és egy párizsit, s megkérték őket, beszéljenek itteni élményeikről, benyomásaikról. Így a városi zörej-effektekek s az improvizációk mellett az ő beszédük, mondataik, az emberi hangok bejátszásai dúsítják, teszik személyesebbé a lemez anyagát.

Ami így leírva s olvasva kissé bonyolultnak tűnik, hallgatva egyből átlátható, természetes, érthető. S még ha elsőre szokatlannak hat is a tálalás, azonnal érezhető, hogy nem öncélúan komplikált, sokkal inkább új ajtók nyitását célzó műhelymunkáról van szó.
A szűk órányi hangzóanyagban arányosan keverednek az alkotóelemek, a hang-játékok markáns jelenléttel, ám cseppet sem tolakodóan erősítik a zenét, mely a hangszerelés s a muzsikusok játéka, párbeszéde révén új köntösben mutatja meg nekünk a – ha nem is annyira ismert, de mindenképpen a klasszikus repertoár részévé vált – műveket.

Az utolsó számban összefonódnak a szálak, két már elhangzott anyag találkozik, Piazzolla Libertangójára éneklődik rá a vele harmóniákban és ütemben tökéletesen megegyező Erdélyi-sanzon. S mikor a fokozások után azt várnánk, hogy mindez valamiképp arra fut majd ki, hogy az út, egy igazi út soha nem ér véget, hanem megy, vezet tovább valamerre, váratlanul véget vetnek a zenének, fékez a jármű, és fülünkbe mászik (csapódik) a metró ding-dongja, s a géphang: „Végállomás”.

Persze ez csak geg, de ettől még bőven el lehet játszani vele a hallottak értelmezése során – akkor is, ha akad, aki csak eddig jött. Úgy hiszem, egy ilyen anyag csendben munkálkodik tovább, s talán mindegy is, hogy tetszik-e vagy sem. Nincs parancsba adva, hogy „Le a cipővel!”, de ha valaki a Mezítlábasok lemezének megismerése után ezekkel a darabokkal legközelebb konvencionális környezetben, koncerttermi körülmények között találkozik, azt az előadást óhatatlanul össze fogja vetni az albumon hallható megközelítési móddal.
S akkor, még ha cipőben is, már meg is tett egy újabb lépést.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Wagner-Napok
WAGNER: A walkür

18:00 : Budapest
Magyar Rádió 6-os stúdió

Madarász Iván szerzői estje

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Gonda Katalin (zongora)

Gonda Katalin zongora diplomakoncertje
MOZART: Esz-dúr (”Kegelstatt”) trió, K. 498
Közreműködik: Trio Era: Sándor Balázs (klarinét), Kalocsai Eszter (brácsa)
RAVEL: Gaspard de la nuit
LISZT: Zarándokévek, Második év: Itália – 104. Petrarca-szonett
LISZT: Két hangversenyetűd – 1. Erdőzsongás
STRAVINSKY: Három részlet a Petruskából

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

Flamich Mária (szoprán)
Menyhárt Zsuzsanna (fuvola), Szilvásy Júlia (hárfa), Dinyés Soma (csembaló)
Budapesti Vonósok
Koncertmester: Soltész Ágnes
Művészeti vezető: Botvay Károly
J.S. BACH: III. Brandenburgi verseny, BWV 1048
VIVALDI: Bajazet, RV 703 – Sposa son disprezzata
VIVALDI: A-dúr Concerto, RV 158
HÄNDEL: Ottone, HWV 15 – Trema tiranno
MOZART: Laudate Dominum, K. 339
MOZART: C-dúr versenymű fuvolára és hárfára, K 299

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)
A mai nap
történt:
1868 • A nürnbergi mesterdalnokok bemutatója (München)
született:
1893 • Alois Hába, zeneszerző († 1973)
1958 • Jennifer Larmore, énekes
elhunyt:
1908 • Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov, zeneszerző (sz. 1844)