vissza a cimoldalra
2018-06-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60860)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4025)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11277)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20094)
Erkel Színház (9339)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (892)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1424)
Franz Schmidt (3141)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2767)
Wagner (2593)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1234)
László Margit (149)
A díjakról általában (1026)
Élő közvetítések (7243)
Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei (326)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4282)
Palcsó Sándor (213)
Ilosfalvy Róbert (803)
Marton Éva (724)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Latin negyedek (Mezítlábas Zenészek: Paris–Rio–Buenos Aires ¡De Budapest!)
SzJ, 2012-05-28 [ Egyéb ]
nyomtatóbarát változat

Mezítlábas zenészek Paris–Rio–Buenos Aires ¡De Budapest! – Zenei utazás

Mezítlábas Zenészek
(Bodrogi Éva – ének, Koltai Katalin – gitár, Bartek Zsolt – klarinét)

Gryllus Kiadó
GCD 119

*

Már azt elmesélni sem egyszerű, mit is hallunk a lemezen.
Villa-Lobos, Piazzolla és Satie művei adják az anyag gerincét, a címből tehát három város már meg is van magyarázva. Az apropó, a kiinduló gondolat pedig az, hogy úgy a brazil, mint az argentin komponista a francia fővárosban, az ott pezsgő kulturális életben megmerülve találta meg hangját, alakította ki stílusát, s ahogy az ottani közeg hatott rájuk, nyilván úgy inspirálták ők is a helyi művészeti áramlatok képviselőit – s most, évtizedek távlatából a Mezítlábas Zenészeket.

Az összművészeti produkciókban gondolkodó formáció azonban nem állt meg a gitárra, klarinétra és énekhangra készült átiratoknál, sem a három városnál, s a zenei-kultúrtörténeti utazást újabb állomásokkal bővítették, földrajzi és művészi értelemben egyaránt. Legelébb is saját lakóhelyükkel, Budapesttel – egyrészt úgy, hogy például Piazzolla Café 1930 című darabjáról Erdélyi Miklós „A Dunaparton este zene szól” kezdetű slágerére váltanak a trackek sorában, másrészt a zenei anyagok átkötéséhez, vagy épp a melódiák alá a város zajait, járművek hangjait (Bolcsó Bálint hangmontázsait) illesztették. Harmadrészt pedig mindehhez hozzáadták a maguk zenei gondolatait, s egy-egy kompozíciót annak témáján, hangulatán alapuló improvizációval gondoltak tovább.

Hogy még egy csavar legyen a dologban, s a földrajzi tengely újabb kunkorral forduljon vissza magába, leültettek három, Budapesten élő fiatalt: egy Rio de Janeiró-it, egy buenos airesit és egy párizsit, s megkérték őket, beszéljenek itteni élményeikről, benyomásaikról. Így a városi zörej-effektekek s az improvizációk mellett az ő beszédük, mondataik, az emberi hangok bejátszásai dúsítják, teszik személyesebbé a lemez anyagát.

Ami így leírva s olvasva kissé bonyolultnak tűnik, hallgatva egyből átlátható, természetes, érthető. S még ha elsőre szokatlannak hat is a tálalás, azonnal érezhető, hogy nem öncélúan komplikált, sokkal inkább új ajtók nyitását célzó műhelymunkáról van szó.
A szűk órányi hangzóanyagban arányosan keverednek az alkotóelemek, a hang-játékok markáns jelenléttel, ám cseppet sem tolakodóan erősítik a zenét, mely a hangszerelés s a muzsikusok játéka, párbeszéde révén új köntösben mutatja meg nekünk a – ha nem is annyira ismert, de mindenképpen a klasszikus repertoár részévé vált – műveket.

Az utolsó számban összefonódnak a szálak, két már elhangzott anyag találkozik, Piazzolla Libertangójára éneklődik rá a vele harmóniákban és ütemben tökéletesen megegyező Erdélyi-sanzon. S mikor a fokozások után azt várnánk, hogy mindez valamiképp arra fut majd ki, hogy az út, egy igazi út soha nem ér véget, hanem megy, vezet tovább valamerre, váratlanul véget vetnek a zenének, fékez a jármű, és fülünkbe mászik (csapódik) a metró ding-dongja, s a géphang: „Végállomás”.

Persze ez csak geg, de ettől még bőven el lehet játszani vele a hallottak értelmezése során – akkor is, ha akad, aki csak eddig jött. Úgy hiszem, egy ilyen anyag csendben munkálkodik tovább, s talán mindegy is, hogy tetszik-e vagy sem. Nincs parancsba adva, hogy „Le a cipővel!”, de ha valaki a Mezítlábasok lemezének megismerése után ezekkel a darabokkal legközelebb konvencionális környezetben, koncerttermi körülmények között találkozik, azt az előadást óhatatlanul össze fogja vetni az albumon hallható megközelítési móddal.
S akkor, még ha cipőben is, már meg is tett egy újabb lépést.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

Billy Elliot - A musical

18:00 : Budapest
Győri Nemzeti Színház

"Győri Táncfesztivál"
VENEKEI MARIANNA, TENNESSEE WILLIAMS, DÉS LÁSZLÓ: A vágy villamosa

19:00 : Budapest
Erkel Színház

Billy Elliot - A musical

19:00 : Budapest
BMC Koncertterem

Kristóf Réka (ének)
Szüts Apor (zongora)
MOZART: D´Oreste, d´Aiace az Idomeneo c. operából
MOZART: Fantázia és fúga
SMETANA: Och, jaký žal az Az eladott menyasszony c. operából
BIZET: Je dis que rien a Carmen c. operából
LISZT: XI. Magyar rapszódia
JOHANN STRAUSS: Klänge der Heimat a Denevér c. operettből
KODÁLY: Zöld erdőben
KODÁLY: Tücsöklakodalom
KODÁLY: A csitári hegyek alatt a Székelyfonó c. daljátékból
BARTÓK: Piros rózsát szedtem én
LIGETI: Öt Arany-dal (Csalfa sugár, A legszebb virág, A csendes dalokból, A bujdosó)
GERSHWIN: Fascinating rhythm, The man I love, Swanee
RICHARD STRAUSS: Fünf kleine Lieder op. 69 (Der Stern, Pokal, Einerlei, Waldesfahrt, Schlechtes Wetter)
MOZART: h-moll Adagio
RICHARD STRAUSS: Tavaszünnep op 56. No. 5
A mai nap
történt:
1947 • Az Albert Herring bemutatója (Glyndebourne)
született:
1819 • Jacques Offenbach, zeneszerző († 1880)