vissza a cimoldalra
2019-03-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61587)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2320)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11323)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5739)
Erkel Színház (9789)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2936)
musical (186)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3182)
Élő közvetítések (7781)
Jonas Kaufmann (2368)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1617)
Franz Schmidt (3296)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2655)
Kossuth-díj (1429)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (138)
Operett, mint színpadi műfaj (3873)
Simándy József - az örök tenor (590)
Edita Gruberova (3078)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4463)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A háború virágai (Simon Keenlyside dallemezéről)
Balázs Miklós, 2012-04-17 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Songs of War Songs of War
Simon Keenlyside (baritone)
Malcolm Martineau (piano)
Sony
88697944242

*

A Brit Nemzetközösség, a híres-hírhedt Commonwealth, minden évben november 11-én emlékezik meg az első világháborúban elesett katonairól. Remembrance Daynek, vagyis az Emlékezés Napjának hívják az eseményt és rendszerint nem csupán egy egynapos, formális, kokárdás aktus. Annál jóval több. A másik neve Poppy Day, azaz Pipacs Nap. A pipacs, legyen az maga az élő virág, fonott koszorú, vagy akár műanyagba öntött stilizált egyen-kitűző, 1920 óta jelképezi a hősi halált halt brit – és persze amerikai, kanadai és ír – katonákra, a világháborús harcok áldozataira való emlékezést.

A szimbólum eredője egy vers: In Flanders Fields (Flandria mezején). A szerzője egy kanadai fizikus, aki 1915-ben az európai nyugati fronton szolgált: John McCrae, az I. Kanadai Gyalogos Hadtest alezredese egy franciaországi lövészárokban vetette papírra költeményét, melyet azonnal elküldött a londoni Punch magazinnak, mely az év decemberében meg is jelentette. A költemény kezdő sorai rövidesen szállóigévé váltak: „Flandria mezején pipacsok nőnek / Keresztjei közt egy temetőnek / Ez jelöli a mi helyünket.”* A belgiumi Ypres-ben, ahol McCrae is szolgált, a világháború relikviáinak szentelt múzeum máig viseli nevében a vers címét.

Mondják, a háborúban hallgatnak a múzsák, pedig ennek az ellenkezője az igaz. Csak talán nem ugyanazok a múzsák csókolják homlokon a költőt az ádáz harcok közepette, mint amelyek békeidőben teszik. A háború múzsái talán jobban hasonlítanak az apokalipszis lovasaira, mint a mítoszok lenge öltözetű istennőire. De ihletet nyerni belőlük éppúgy lehetséges. (Ha csak a magyar első világháborús líra talaján keresgélünk: ki ne ismerné Gyóni Géza Csak egy éjszakára című versét?)
Inspirációt persze nemcsak a koszorús költők, de a politikusok is nyernek a háborúból. (Ők még persze sok egyéb mást is.) Sokszor és sokan és idézik így Winston Churchillt: „Megvédjük szigetünket, bármibe kerül is. Harcolunk a partokon, harcolunk a leszállópályákon, harcolunk a mezőkön és az utcákon, harcolunk a hegyekben; sosem fogjuk megadni magunkat.” Ez már egy másik világháború, de a cél ugyanaz, jórészt az ellenség is, a fegyverek is, a remény is, a fájdalom és a halál is. És ugyanolyan a kiömlő vér is: vörös, mint a pipacs, mely a legyilkolt hadfiak jeltelen sírjain nő.

Simon Keenlyside brit baritonista nemrégiben megjelent lemeze a háborús költészet talaján kihajtott angol nyelvű dalokat gyűjti csokorba. Némely nóták csupán érintőlegesen kapcsolódnak a harchoz vagy háborúhoz, mások látszólag egyáltalán nem, legfeljebb az előadói-szerkesztői benyomások és szabad képi vagy nyelvi asszociációk sodorták e darabokat egymás mellé egy alapvetően tematikus válogatáson. Keenlyside-nak persze nincs könnyű dolga, hisz igyekszik mind a költemények nyelvi kimunkáltsága, mind a zenei kvalitások tekintetében megtalálni az elvárt minőséget. Az, hogy a versek forrásvidéke évszázadokat ölel át, már nem csupán szerkesztői döntés, hanem következmény. Mindazonáltal Shakespeare-től Walt Whitmanig ível azon poéták sora, akiket e dalok megidéznek. A CD-n sorakozó trackeket végigböngészve úgy tűnik, az „antológia” mindenekelőtt a zenei szempontokat igyekezett figyelembe venni a válogatáskor, elsősorban is a múlt századi „ánglius” komponisták dalszerzői hagyatékára összpontosítva.

Ennek mentén nagyrészt olyan jeles angol zeneszerzők képviseltetik magukat az albumon, mint Arthur Somervell, George Butterworth, John Ireland vagy Ralph Vaughan Williams. Mindössze két nem angol komponista neve került fel a korongra: az amerikai Ned Roremé egy Whitman-prózavers megzenésítésével, és a német Kurt Weillé, aki szintén Whitman-darabokat „melodizálva” jutott szóhoz. A nyersanyagot biztosító költők között figyeljünk fel Robert Louis Stevenson és Alfred Edward Housman neveire, Whitman mellett ők delegálják a legtöbb költeményt a lemezre.

Housman neve a magyar olvasónak talán nem sokat mond, de a szigetországban legjobb munkái az általános és középiskolás irodalomórák tanterveinek elengedhetetlen részét képezik. Legismertebb kötetének, a Shropshire Ladnek a viktoriánus vidéki élet nosztalgikus ábrázolása adja az alaphangját, levertségtől és mélabútól fojtogatott sorait áthatja a haláltudat, a pesszimizmus, a vigasztalanság.
A búr háborúk „árnyéka alatt” született versek jó része bevallottan vagy bevallatlanul a „Viktória királynő szolgálatában elesetteknek” állít emléket. Az eredetileg hatvanhárom poémát tartalmazó kötetből tizenegyet zenésít meg Butterworth, a kötettel azonos című ciklusának – mely szinte keletkezése óta (1912) az egyik legnépszerűbb angol dalkörnek számít – hat dala adja Kennlyside lemezének gerincét.
Az anatómiai hasonlatnál maradva: Walt Whitmanéi pedig a húsát és vérét. Whitman munkái ugyanis „prózai” kimunkáltságukban is szinte kimagasodnak a sápadt angol rímek közül, s bár a modern európai líratörténet gyakran igyekezett Whitmant a margóra tolni, szövegeinek magas művészi színvonala, potenciálja, hatóereje magáért beszél. Whitman költészetének egyik fontos alapélménye az amerikai polgárháború, ahol amerikai honfi ölt amerikai honfit. De a háború az háború, gyilkos és szörnyű akkor is, ha egy nemzet belügye.

Keenlyside ezen borzalmak és a rájuk adott zsigeri emóciók és reflexiók ábrázolásában erős. Dallemezén számot vet a háborúba vetett emberi test és elme minden megnyilvánulásával: kegyetlenséggel és pusztítással, honvággyal, szerelemmel, ragaszkodással, helytállással, kitartással, bukással; élettel és halállal. Az operaénekes Kennlyside itt nem a színpadon áll. Éneklése nem karaktereket jelenít meg, hanem feloldódik a dalok egymástól sokszor erősen elütő formanyelvében és stiláris kifejezéskészletében. A baritonista dalénekesi fegyvertára, amennyiben távol tart magától minden túlzó teátrális gesztust, a szélsőséges érzelmi skálák bejárásában sokszor talán szűkösnek tűnhet, de ez csak a látszat. Kennlyside viszonylagos „eszköztelensége” valójában az énekes legnagyobb fegyvere, hisz hol a frontra készülő gyanútlan baka, hol a sokat megélt veterán, hol az ütközetre szólító toborzó hangján szólal meg, váltogatva a költői hangnemeket. Így, azaz a drámai interakciók hiányában, de a szövegek mély tragikumának belső megélésével érik be artikulációjában a gyász, a fájdalom, a keserűség, vagy épp a nekibuzdulás, a remény, a hit és a vágyakozás.

Túl az énekes magvas bariton orgánumán – mely önmagában is élményszámba megy – technikai értelemben éneklését perfekt szövegmondás, férfias karakterkezelés, választékos artikuláció, a dinamikával való tudatos és finom mérlegjáték jellemzi. Nem a szánalom, hanem az empátia, az együttérzés hangja hívja elő e dalok gyengéd líraiságát. Ez a fajta pártatlan, mély részvét és irgalom váltja ki a tengernyi embertelenség közt megszülető, elidegeníthetetlen humánumot, mely végül minden kimondott vagy kimondatlan emberi gondolat mögött megvillan, s amely oly hamisítatlan és hű szimbólumra talál a fejfák közt nyíló, napba néző, vérszínű pipacsban.

*Nika Géza fordítása

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Rajk Judit (ének) és Borbély László (zongora)
"Hol vagy, csillagocska... – Papp Mártára emlékezve"
LISZT: Elfeledett románc
MUSZORGSZKIJ: Hol vagy, csillagocska – 1. változat (Nyikolaj Grekov versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Keleti románc (Afanaszij Fet versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Szerettem Önt (Alexandr Puskin versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Bú nyom és unalom (Mihail Lermontov versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Ne nevezd őt égi lénynek... (Nyikolaj Pavlov versére)
LISZT: Resignazione
MUSZORGSZKIJ: Gyermekszoba – 1. A dadával
LISZT: Bölcsődal
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 6 – 1. Ne higgy nekem barátom (Lev Tolsztoj versére)
CSAJKOVSZKIJ: Szellemem, angyalom, barátom (Afanaszij Fet versére)
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 28 – 5. Egy szó, egy üdvözlet se jön felőled (Alekszej Apuhtyin versére)
CSAJKOVSZKIJ: Hat dal, op. 65 – 2. Csalódás (Paul Collin versére)
LISZT: Mme Pelet-Narbonne körhintája
LISZT: Csendesedj (Henriette von Schorn versére)
LISZT: Valaha... (Friedrich von Bodenstedt versére)

11:00 : Budapest
4-es metró II. János Pál pápa téri megálló

Váradi Zita, Megyesi Zoltán, Bátki Fazekas Zoltán
vez.: Oberfrank Péter
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
J.S. BACH: Schweigt stille, plaudert nicht („Kávékantáta”), BWV 211

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sebestyén Márta
Vizin Viktória, Cser Krisztián
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
román népi táncok
BARTÓK: Román népi táncok, Sz. 68, BB 76
magyar népdalok
BARTÓK: Magyar parasztdalok, Sz. 100, BB 107
BARTÓK: A kékszakállú herceg vára, op. 11, Sz. 48, BB 62

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Bojta Zsuzsanna (alt), Kéringer László (tenor)
Pétery Melinda (tánc)
Bali János (furulya), Szászvárosi Sándor (viola da gamba), Pétery Dóra (csembaló, orgona), Bozzai Balázs (barokk hegedű)
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
J.S. BACH: G-dúr triószonáta voice flute-ra, hegedűre és basso continuóra BWV 1038
J.S. BACH: Liebt ihr Christen in der Tat - altária, BWV 76
J.S. BACH: O Seelenparadies - tenorária, BWV 172
J.S. BACH: Tételek az a-moll partitából csembalóra, BWV 827
J.S. BACH: Erbarme dich - altária a Máté-passióból, BWV 244
J.S. BACH: Das Blut, so meine Schuld durchstreicht - tenorária, BWV 78
J.S. BACH: Adagio és Allegro a g-moll szonátából viola da gambára és csembalóra, BWV 1029
J.S. BACH: Et misericordia - duett a Magnificatból, BWV 243
J.S. BACH: Largo és Allegro az A-dúr szonátából voice flute-ra és csembalóra, BWV 1032
J.S. BACH: Ich furchte zwar - duett és korál, BWV 66

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Regős Róbert műelemzéssel egybekötött koncertje a zeneszerző fórum keretében
HELMUT LACHEMANN: Serynade

18:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Faludi Judit tavaszi hangversenye

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kokas Katalin (hegedű), Maxim Rysanov (brácsa), Kokas Dóra (cselló), Lily Maisky (zongora)
CSAJKOVSZKIJ: a-moll zongoratrió, op. 50
SCHUMANN: Meseképek, op. 113
BRAHMS: 3. (c-moll) zongoranégyes, op. 60

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Fejérvári Zoltán (zongora)
Bevezetőt mond: Bolla Milán
HAYDN: C-dúr fantázia, Hob. XVII:4
BEETHOVEN: C-dúr szonáta, op. 53
SCHUMANN: C-dúr fantázia, op. 17

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Balga Gabriella (mezzoszoprán), Bakonyi Marcell (basszus)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
Házigazda: Eckhardt Gábor
"Salon de Musique 2. - Casanova"
RAMEAU: Zoroastre – nyitány
VIVALDI: Griselda – Ombre vane
BEETHOVEN: Nyolc variáció egy Waldstein témára
MOZART: Don Giovanni – nyitány
MOZART: Madamina, il catalogo
MOZART: La ci darem la mano

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Vida Mónika Ruth (zongora)
"Orosz-Lengyel zongoraest"
PADEREWSKI: Részletek a lengyel táncokból op.9
CHOPIN: H-dúr és a-moll "Vihar" etűdök op.25.no.10-11.
CHOPIN: H-dúr noktürn op.9. no.3.
CHOPIN: Desz-dúr noktürn op.27.no.2.
RACHMANINOV: b-moll szonáta op.36.no.2.
CSAJKOVSZKIJ: Dumka
CHOPIN: f-moll ballada op.52.no.4.
CHOPIN: a-moll és Asz-dúr maturkák op.58.no.1-2.
CHOPIN: 2 noktürn - c-moll és fisz-moll op.48.
STRAVINSKY - GUIDO AGOSTI: Firebird

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Seres Borbála (gitár)
SCARLATTI: A-Dúr Szonáta K. 208.
SCARLATTI: A-Dúr Szonáta K. 533.
DIABELLI: C-Dúr Szonáta Op. 29 No. 1
NAPOLÉON COSTE: Rondeau de concert Op. 12
PIAZZOLLA: Ausencias
LEO BROUWER: Nuevos Estudios Sencillos:
Omaggio a Szymanowski No. 9
Omaggio a Prokofiev No. 4
(Közreműködik: Egri Eszter)
BARRIOS: Julia Florida - Barcarola
Vals Op. 8 No. 4
MANUEL M. PONCE: Sonatina Meridional
17:00 : Pécs
Kodály Központ

Pannon Filharmonikusok
Tavaszköszöntő
A tavasz köszöntésére a Pannon Filharmonikusok az operairodalom legszebb áriáiból és musical részleteiből ad válogatást neves magyar szólisták közreműködésével.

17:00 : Martonvásár
MTA ATK Agroverzum, előadóterem

Csalog Gábor (zongora), Tury Enikő, Biró Tamás (hegedű), Török Mátyás (brácsa), Rönkös Ildikó (cselló)
"A zene természete - A vízről mindenkinek"
BEETHOVEN: Bagatellek op. 119/ részletek
BEETHOVEN: F-dúr vonósnégyes op. 18. no.1.
SCHUMANN: Esz-dúr zongoranégyes op. 47.
A mai nap
született:
1826 • Léon Minkus, zeneszerző († 1917)
1927 • Békés András, rendező († 2015)
1944 • Michael Nyman, zeneszerző