A Svéd Fellini, avagy tánc a múzeumban (Dansmuseet - Stockholm)
DNI pár napja megjelent Pas de deux című írása kapcsán arról (is) beszélgettünk egymással Skype-on, hogy a balett világa nem fészkel egyikünk szíve csücskében sem – de azért akadhatnak olyan apropók, amikor változik ez a helyzet. Istvánnál például a recenzeált előadás kapcsán.
Nálam például a stockholmi Táncmúzeumban.
Maga az épület is érdekes, egy korábbi bank, a röpke óra alatt bejárható kiállítás egyetlen nagy, osztott csarnokban található.
A tárlat bemutatja a tánc történetét, legjellemzőbb vonásait az ősidőktől kezdve – megtudhatjuk, mi volt a nō, betekintést nyerhetünk a régi indonéz, kínai, indiai stb. tánckultúrába.
Talán közelebb áll hozzánk az új és a legújabb kor – a XIX. század balerináinak rivalizálása, a balettcipő történetét prezentáló vitrin, s talán mindenekelőtt a múlt század elejének legendás orosz és francia balettegyüttesei, azok díszes kosztümjei, sőt, olyan raritás is, mint néhány róluk készült némafilmrészlet – az egyiket René Clair neve fémjelzi…
Az igazi élményt számomra azonban az idén szeptember elejéig látogatható alkalmi tárlat jelentette.
Charles Koroly munkái.
Ahogy a programfüzet beharangozója nevezi: Koroly Kosztüm Drámája.
Az USA-ban született művész három évtizede él Svédországban, első itteni munkája Uppsalában volt, hogy aztán lassan valamiféle „svéd Fellini” legyen belőle.
Hat évig járta a világot az Ingmar Bergman rendezte Madame de Sade, Koroly kosztümjeivel – ezek közül néhány persze látható itt.
Ahogy vagy további kétszázötven munkája, a legtöbb a Stockholmi Királyi Drámai Színház részére készült – de dolgozott az oslói, bergeni, örebrói teátrumok számára is, vagy épp a Göteborgi Operaház Stravinsky-estjéhez.
Engem elsősorban művészetének kaleidoszkóp-jellege ragadott meg, szinte minden egyes darab alkotói géniuszának más és más arcát mutatja. Körbe lehet járni ezeket a csodákat, félve meg lehet őket érinteni.
Pompázatosak, vagy épp sokkolóak, lehengerlőek, szeretetre méltóak. Méltóságot árasztanak, mint XIV. Erik dúsgazdag díszítésű ruhakölteményei. Mások meghökkentenek, vagy épp megmosolyogtatnak.
A számomra legkedvesebb darab a Cseresznyefa – talán azért, mert másnap a Junibacken mesevonatán ülve Astrid Lindgren világa elvarázsolt?
A múzeum honlapján (www.dansmuseet.se) megtudni a kiállítás létrejöttének, sorsának kacskaringós történetét.
Talán itt, a Királyi Opera szomszédságában végre megtalálja végleges helyét.
(forrás: www.dansmuseet.se)