vissza a cimoldalra
2018-11-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4098)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7523)
Franz Schmidt (3226)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2624)
Kurtág György Szeretete (53)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1159)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (784)
Operett, mint színpadi műfaj (3764)
Kimernya? (2839)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1530)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2995)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Bricolage (Daniele Gatti Debussy-lemezéről)
Balázs Miklós, 2012-04-06 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Daniele Gatti Debussy-lemeze DEBUSSY:
La mer
Images

Orchestre National de France
Danielle Gatti

Sony
88697974002

*

A montmartre-i Chat Noir mulató bejárata felett volt olvasható a felirat: „Járókelő, légy modern.” De mit jelent modernnek lenni? Modernnek lenni annyi, mint a modernitás tapasztalati terében gondolkodni, a modernitás talaján mozogni, élni és cselekedni. E létforma esszenciája: megfigyelni az élet felszíni eseményei mögötti mélyszerkezetet, a rejtett, absztrakt, rejtőzködő formák és funkciók játékát. A modernség magatartás, szó és tett. Modernnek lenni annyi, mint egy új, tiszta lényeg-nyelv felé törekedni. Modernnek lenni annyi, mint elfogadni az einsteini relativitáselméletet, nem kinevetni Freudot és szeretni Debussyt.

George-Eugène Haussmann báró, a milliárdos építési vállalkozó egykoron szinte egymaga szabta át Párizs látképét: az 1860-as években leromboltatta a város központját, hogy elsöpörje a szűk, középkort idéző utcácskák és sikátorok nyomait, és helyükbe racionálisan tervezett, széles sugárutakat illesszen, megteremtve ezzel az egyenes vonal zsarnokságának Párizsát. A mi Debussynk már ebbe az agyonstrukturált, mégis dezorganikus, modernizált Párizsba érkezik.
„Idióták” – bírálja az őt bírálókat (a zenekritikusokat), ha zenéjét impresszionistának titulálják. Debussy gyűlöli már az „impresszionista” kifejezést is, maga csak ennyit mond: muzsikája „élet és szabadság”; úgy hiszi, kritikusai jobb híján, vagy csupán tudálékosságból, meg nem értésből aggatják zenéjére a hol dicsérő, hol dehonesztáló terminust. De mi egyebet tehetnének, hisz nincs más szavuk olyasmire, amit még meg sem ismertek, meg sem értettek igazán. Debussy kortárs bírálói, akik zenéjét zagyvának, strukturálatlannak, zavaros mondták, csupán megcsontosodott tradíciósorokat ismertek és kutattak régiben, újban egyaránt, és azokhoz kerestek számukra adekvát jelentéseket, jelentés-foszlányokat. Fogódzót pedig a csak a kortárs képzőművészetekben találtak, Renoir, Manet vagy Monet festői impresszionizmusában, a pillanatnyi benyomások ihlette művészi közlés új, felszabadító logikájában.

Márpedig Debussy érett kori muzsikájának kulcsa e modernista szemlélet. A modernség ontológiája pedig lényegében a szüntelen önreflexivitás fenntartása, azon belül is egy elvont, belső és külső jelentésrendszerre irányuló lényegi figyelem. A múlt század jeles teoretikusa, a szintén francia Claude Lévi-Strauss „barkácsolója” éppen ilyen „modern ember”, aki minden félkész töredéket felhasznál, nyersanyagot éppúgy, mint a korábbi hasznosításokból visszamaradt forgácsot, vagy régi alkalmazások maradványait, melyeket azután egy új összefüggés elemeivé illeszt. A barkácsolás (bricolage) sikere így egy teljesen új funkció és szerep életre hívása, mely egy, a korábbi tartalomtól független végcélhoz ér. Ha jól megnézzük, ez nem egyéb, mint a (modern) individuum totalizáló képességének működtetése, egy újfajta esztétikai látásmód és művészi eszköztár kialakítása.

Claude Debussy legjelentősebb zenekari művei – gyakorlati értelemben legalábbis – ilyen, korábbról megmaradt, innen-onnan összegereblyézett „szilánkokon”, „forgácsokon” alapulnak, akárcsak például Gustav Mahler nagyszabású szimfonikus munkái, hiszen nem szabad felednünk, mindketten ezer szállal kötődnek a hagyományhoz. A döntő különbségek persze sok egyéb mellett a forma- és harmóniakezelés, a zenei építkezés sajátosságai. A francia azonban tudatosan kerüli a hagyományos, vagy ha úgy tetszik, klasszikus műfajok és formai modellek (szimfónia, szimfonikus költemény) használatát, szánt szándékkal rúgja fel a műfaji hierarchia korábbi kereteit vagy a tradicionális tonalitás bevett alkalmazásait. Ezekből a „hangpoémákból” tudniillik hiányzik a szimfonikus műveknél korábban szokásos ún. belső cselekmény kialakítása. Harmóniavilága sokszor elszakad a funkcionális rendtől, vagyis szabaddá és nem szükségképpen formaalkotó tényezővé válik. Elmosódó harmóniáival, szokatlan hangnemváltásaival, a zenekari szövet áttetszőségével, szellemi ingergazdagságával és nyílt formaalakításával Debussy új barázdákat vág a későromantikus stílusiskolákon edzett hallgatók és ítészek fülébe, megteremtve saját, összetéveszthetetlen zenei univerzumát.

Ha csak e sokat idézett művek diszkográfiáját böngésszük, mondhatnánk, A tenger, Az egy faun délutánja és a Képek igazi agyonjátszott, klasszikussá merevedett remekművek. Pedig valójában nem azok, hiába nézünk az itt tárgyalt lemezre is úgy, mint egyfajta adekvát, elfogadott, kanonizált Debussy-portréra. Jóllehet a fenti megállapításra épp nem a lemezfelvételek nagy száma, hanem azok változó minősége kínálja a megerősítést.
Vagyis egyszerűen túl sok a rossz Debussy-lemez manapság. Felvetődik a kérdés, vajon értjük-e ma Debussyt, s ha igen, jobban-e mint negyven vagy hatvan évvel ezelőtt? Mert játszani játsszuk, az tény. De a válasz nem, hiszen az idő nem hozza közelebb hozzánk a modernitást, sőt, ha lehet, inkább távolítja. S mintha egyre kevésbé akarnánk érteni Debussyt.
Daniele Gatti és a Francia Nemzeti Zenekar friss lemeze éppen ennek az elkényelmesedésnek, meg-nem-értésnek lehet jó példája. Pontosabban az interpretációs kísérlet és szándék hiányának, mely, ha közvetve is, de a fenti tézisemet látszik igazolni. Gatti ugyanis nem akarja érteni, értelmezi Debussyt, csak eljátszani akarja. Nem akar közel hajolni hozzá, analizálni, elemeire bontani és újra összerakni. Megelégszik azzal, hogy a felületét karcolgatja és szolgamód hangról hangra lépked.

A zenekari játék megfelel a szokásos francia standardnak, tulajdonképpen minden hang a helyén van, s apróbb pontatlanságok is csak ritkán rontják a műélvezetet. Azt inkább a „mondanivalótlanság” szembeszökő mivolta rongálja, mely, ha élesen akarok fogalmazni, voltaképpen a középszerűség nyílt beismerése. Egy vállrándítás. Gattinak nincs új, eredeti vagy differenciált mondanivalója Debussyről, előadásai közepesen kidolgozottak, úgy mondanám: átlagosan unalmasak, ingerszegények. Valójában az inspiráció, a műveket átszövő hatóerők, az azokat mozgató impulzusok átélt keresése az, ami szinte teljességgel hiányzik ezekből a produkciókból, s ez az, ami itt és most nem engedi feltárni Debussy valódi arcát, egy ízig-vérig modernista gondolkodó és poéta portréját. S nem tudja kirajzolni az arcot, melyre, ha másért nem, az évforduló ürügyén nagy szükségünk volna.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Purcell Kórus (karigazgató: Vashegyi György)
Vashegyi György (orgona)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"A megérthető zene"
A zeneirodalom mérföldkövei
J.S. BACH: „Jesu meine Freude” – motetta, BWV 227

15:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Zoltán (tenor), Viviane Hagner (hegedű), Rohmann Ditta (cselló), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Üveggyöngyjáték
Schubert: Esz-dúr notturno, D. 897
Schubert: Hattyúdalok, D. 957

16:00 : Budapest
MTA Zenetudományi Intézet

Alexander Dimcevski (hegedű), Botos Veronika (mélyhegedű), Hegedűs Katalin (zongora), Baráti Eszter (cselló), Csongár Péter (klarinét)
MOZART: G- dúr duó, KV 423
MOZART: Kegelstatt trió, KV 498
JOACHIM JÓZSEF: Héber melódiák
MOZART: Esz - dúr Sinfonie concertante, KV 364
MOZART: Esz - dúr Divertimento (részletek), KV 563

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kávézó

kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Nyolszemközt - beszélgetés irodalomról, filmről és zenéről
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes
Vendégek: Enyedi Ildikó és Wilhelm Droste
Közreműködik: Anthony Marwood (hegedű)

17:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Capella Cracoviensis

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Csalog Gábor (zongora)
Fazekas Gergely (zenetörténész)
Dialógusok (a) zenével I.
COUPERIN: Pièces de Clavecin - részletek
DEBUSSY: Metszetek - részletek
DEBUSSY: Prelűdök - részletek

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Schwartz Lúcia (mezzoszoprán), Viviane Hagner, Andrea Hallam, Anthony Marwood (hegedű), Jürg Dähler (brácsa), Christoph Richter, Rohmann Ditta (cselló), Pivon Gabriella (fuvola), Vigh Andrea (hárfa), Roman Rabinovich, Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
DEBUSSY: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára
MOZART: 2. (Esz-dúr) zongoranégyes, K. 493
LISZT: Orpheus – szimfonikus költemény (Camille Saint-Saëns átirata)
RAVEL: Madagaszkári dalok
FAURÉ: 1. (c-moll) zongoranégyes, op. 15

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Pavlovits Dávid (gitár)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Varga Donát (ének), Fuchs Diána (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Vass Lajos Kamarakórus (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Vezényel: Guido Mancusi
KECSKÉS D. BALÁZS: Zsoltártöredék
MOZART: 9. (Esz-dúr) zongoraverseny, K. 271 („Jeunehomme”)
PROKOFJEV: 7. (cisz-moll) szimfónia, Op. 131

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vadim Gluzman (hegedű)
Nemzeti Filharmonikusok
vez.: Hamar Zsolt
SCHUBERT: Rosamunde-nyitány
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr hegedűverseny, Op.35
BRAHMS: II. (D-dúr) szimfónia, Op.73

21:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

KÓDA
kamara.hu /6
Moderátor: Mona Dániel
Beszélgetőtársak: Simon Izabella, Várjon Dénes
16:00 : Székesfehérvár
Sóstói Stadion

Alba Regia Szimfonikus Zenekar
vez.: Kollár Imre
"Stadion Nyitány"
Trónok harca, West Side Story, Gladiátorok bevonulása, Vivaldi, Kardtánc

19:00 : Szolnok
Szolnok Városi Sportcsarnok

Operát az Operából! – Belföldi turné
PUCCINI: Turandot

19:00 : Veszprém
Petőfi Színház

Operát az Operából! – Belföldi turné
Klasszikus és modern Balett-est
A mai nap
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1899 • Ormándy Jenő, karmester († 1985)
elhunyt:
1986 • Bárdos Lajos, zeneszerző, karnagy (sz. 1899)