vissza a cimoldalra
2019-01-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4178)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61444)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Társművészetek (1286)
Haladjunk tovább... (218)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc előadók (2832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11305)
A csapos közbeszól (95)

Marilyn Horne (469)
Kimernya? (2920)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1244)
Élő közvetítések (7669)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3077)
Erkel Színház (9625)
Cziffra György (107)
A nap képe (2120)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2929)
Operett, mint színpadi műfaj (3801)
Momus-játék (5588)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1569)
Franz Schmidt (3260)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (810)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2647)
Jonas Kaufmann (2336)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Carmen a moziban, Escamillo a tévében (A Stockholmi Királyi Operaház előadása a moziban)
Heiner Lajos, 2012-04-03 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Katarina Leoson & Andrea Caré
Katarina Leoson & Andrea Caré
2012. március 31.
Boden
Sagabiografen

BIZET: Carmen
(A Stockholmi Királyi Operaház előadása)

*

Réges-régen volt, amikor Szegeden a Vörös Csillag, a Fáklya, netalán a Szabadság moziban operafilmeket néztem – sok víz lefolyt azóta a Tiszán.
Persze sok emlék még mindig élénken él bennem, Gobbi fantasztikus Rigolettója, azt persze csak később értettem meg, hogy, noha akkoriban már szélesvásznú filmeket vetítettek, Pagliughi miért csak a hangját kölcsönözte Gildának.
Meg a Trubadúr, ez is persze fekete-fehérben, aztán később, már színesben Bergman Varázsfuvolája, majd hosszú évtizedekig csend.

Néhány éve változott a helyzet, egyre több operaház teszi közzé, „élőben”, vagy felvételről előadásait moziban – lapunk is rendszeresen beszámol a Metropolitan egyes közvetítéseiről.
A stockholmi Carment, stílszerűen, Boden mozijában néztem meg – ebben az északi kisvárosban van Svédország egyik legnagyobb kaszárnyája (amúgy: Norrbotten megye területe bő negyede Magyarországénak, lakosainak száma valamivel több, mint Szegedé – a megye négy városában közvetít a mozi élő operaelőadásokat, ezen a szombat délutánon a filmszínház majd’ tele volt, és örömmel láttam sok fiatalt).

Kezdjük a kellemetlen élményekkel.

Tudom, hogy nem állhat minden opera-, vagy koncertközvetítés mögött egy Brian Large, de ennyire dilettáns, elemista kameramozgatást, közvetítésrendezést ritkán tapasztalni – nem részletezem, eleget bosszankodtam rajta.
Vincent Boussard rendezése eufemisztikusan fogalmazva is érdektelen.

A cselekményt napjainkra teszi – hogy egy efféle áthelyezés nagyon is működhet, arra példa Kerényi munkája a Szegedi Szabadtérin, de itt más volt a helyzet. Boussard ötletei olyasmikben merültek ki, mint a nyitójelenetben a gyerekek és katonák közti labdadobálgatás, vagy, ha már hajigálásnál tartunk, a dohánygyári munkásnők ablakon kivetett ruhái.
Nem segített néhány szájbarágós rövid pantomimjelenet sem, tény, hogy Vincent Lemaire díszletei sem biztosítottak sok mozgásteret, ugyanaz a néhány díszletelem szolgált dohánygyárként, vagy mint Lillas Pastia kocsmája, hogy aztán végül valamiféle stilizált amfiteátrummá váljék.
2012-ben már nem számít ötletnek, ha a gyerekek a televízióban nézik a bikaviadorokat, a leszúrt Carmen csúszása-vonaglása pedig inkább parodisztikusra, semmin szánalmasra-tragikusra sikeredett.
A rendezés néhány momentuma pedig egyszerűen irritált. A hölgyek fejére időnként fura parókák kerültek, számomra megmagyarázhatatlanul, miért, és miért pont olyanok.

Arról nem a rendező tehet, hogy Mercedest megpillantva az első szó, ami az ember eszébe jut, az a „nőimitátor”, de miért kell lepukkant piásként ábrázolni?
Ahogy Frasquita beállítását sem értem – Barbie-baba és Olympia egyfajta keveréke, mozgása alapján nyugodtan megkaphatná az I0290-es BNO-kódot.

Jeremy Carpenter
Escamillo: Jeremy Carpenter
Zeneileg viszont rendben volt az előadás, nagyon is rendben.
A darabot recitativókkal játszották, hogy melyik változatot a sok közül, nem tudom megmondani – akadt néhány rövid rész, melyeket korábban nem hallottam, vagy legalábbis nem emlékszem, hogy hallottam volna.
A fiatal Daniel Blendulf dirigált, nevét, akárcsak az énekesekét, korábban nem hallottam – összefogott, lendületes előadást vezényelt.

Tudom, rádió- és tévéközvetítéseknél a vocék megítélésével csínján kell bánni, de úgy érzem, a mozi remek hangosítása legalábbis rövid kritikai észrevételek megtételére lehetőséget ad.

A címszerepben Katarina Leoson. Jó pár percig azon gondolkodtam, miért nem a legnevesebb házakban énekli Carment, miért nem világhírű, aztán észre kellett venni a levegős, elvékonyodó magasságot – ettől eltekintve ez a Carmen jelentős formátumú.

A nagy felfedezés Andrea Caré Don Joséja. Ahogy korábban Adam Diegel, avagy Arnold Rutkowski esetében megjósoltam az elkövetkező jelentős nemzetközi karriert, itt is meg merem tenni.
A hanganyag nemes spinto, a harminc körüli művész megjelenése, játéka elsőrendű, muzikalitásához kétség nem fér.

Julia Sporsén megrendítő Micaela-áriát énekelt, Jeremy Carpenter korrekt Escamillo volt.
S két dolog, elsőre talán nem oly lényeges, de talán mégis az: a comprimariók között sem volt gyenge láncszem, a szólisták átlagéletkora pedig negyven alatt lehet.

Néhány snitt erejéig a Stockholmi Királyi Opera pompája is bevillant, ősrégi emlékeimet felidézve, s arra inspirálva: a helyszínen is meg kellene nézni egy produkciójukat.

foto: Alexander Kenney

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Gulyás Márta tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Pusker Júlia (hegedű)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Ricardo Casero
TAKEMITSU: Visions
MENDELSSOHN: e-moll hegedűverseny, Op.64
SIBELIUS: A tengeri nimfák – szimfonikus költemény, Op.73
DEBUSSY: A tenger

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bertrand Chamayou (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Robin Ticciati
R. STRAUSS: Don Juan, Op.20
RAVEL: G-dúr zongoraverseny
DEBUSSY: Pelléas és Mélisande - szvit, Op.80
WAGNER: Előjáték és szerelmi halál a Trisztán és Izoldából
19:00 : Pécs
Kodály Központ

Balázs János (zongora)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Bogányi Tibor
CSAJKOVSZKIJ: b-moll zongoraverseny
DVOŘÁK: IX. „Újvilág” szimfónia

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Lakatos György (fagott)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
DEBUSSY: Egy faun délutánja
C.Ph.E. BACH: B-dúr fagottverseny
RAVEL: Daphnis és Chloé – balettzene

19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Kelemen Barnabás (hegedű)
Kokas Katalin (brácsa)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Csurgó Tamás
MOZART: Figaro lakodalma – nyitány, K.492
MOZART: Esz-dúr sinfonia concertante, K.364
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia, Op.14
A mai nap
született:
1734 • François-Joseph Gossec, zeneszerző († 1829)
1828 • Reményi (Hoffmann) Ede, hegedűs († 1898)
elhunyt:
1751 • Tomaso Albinoni, zeneszerző (sz. 1671)
1994 • Cziffra György, zongoraművész (sz. 1921)