vissza a cimoldalra
2019-04-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11346)
A csapos közbeszól (95)

Milyen zenét hallgatsz most? (25018)
Erkel Színház (9931)
László Margit (194)
Balett-, és Táncművészet (5793)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1640)
Franz Schmidt (3313)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (8)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4326)
Élő közvetítések (7828)
Operett, mint színpadi műfaj (3886)
Thomas Hampson (266)
Charles Gounod (221)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4482)
Palcsó Sándor (242)
Udvardy Tibor (207)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3228)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Carmen a moziban, Escamillo a tévében (A Stockholmi Királyi Operaház előadása a moziban)
Heiner Lajos, 2012-04-03 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Katarina Leoson & Andrea Caré
Katarina Leoson & Andrea Caré
2012. március 31.
Boden
Sagabiografen

BIZET: Carmen
(A Stockholmi Királyi Operaház előadása)

*

Réges-régen volt, amikor Szegeden a Vörös Csillag, a Fáklya, netalán a Szabadság moziban operafilmeket néztem – sok víz lefolyt azóta a Tiszán.
Persze sok emlék még mindig élénken él bennem, Gobbi fantasztikus Rigolettója, azt persze csak később értettem meg, hogy, noha akkoriban már szélesvásznú filmeket vetítettek, Pagliughi miért csak a hangját kölcsönözte Gildának.
Meg a Trubadúr, ez is persze fekete-fehérben, aztán később, már színesben Bergman Varázsfuvolája, majd hosszú évtizedekig csend.

Néhány éve változott a helyzet, egyre több operaház teszi közzé, „élőben”, vagy felvételről előadásait moziban – lapunk is rendszeresen beszámol a Metropolitan egyes közvetítéseiről.
A stockholmi Carment, stílszerűen, Boden mozijában néztem meg – ebben az északi kisvárosban van Svédország egyik legnagyobb kaszárnyája (amúgy: Norrbotten megye területe bő negyede Magyarországénak, lakosainak száma valamivel több, mint Szegedé – a megye négy városában közvetít a mozi élő operaelőadásokat, ezen a szombat délutánon a filmszínház majd’ tele volt, és örömmel láttam sok fiatalt).

Kezdjük a kellemetlen élményekkel.

Tudom, hogy nem állhat minden opera-, vagy koncertközvetítés mögött egy Brian Large, de ennyire dilettáns, elemista kameramozgatást, közvetítésrendezést ritkán tapasztalni – nem részletezem, eleget bosszankodtam rajta.
Vincent Boussard rendezése eufemisztikusan fogalmazva is érdektelen.

A cselekményt napjainkra teszi – hogy egy efféle áthelyezés nagyon is működhet, arra példa Kerényi munkája a Szegedi Szabadtérin, de itt más volt a helyzet. Boussard ötletei olyasmikben merültek ki, mint a nyitójelenetben a gyerekek és katonák közti labdadobálgatás, vagy, ha már hajigálásnál tartunk, a dohánygyári munkásnők ablakon kivetett ruhái.
Nem segített néhány szájbarágós rövid pantomimjelenet sem, tény, hogy Vincent Lemaire díszletei sem biztosítottak sok mozgásteret, ugyanaz a néhány díszletelem szolgált dohánygyárként, vagy mint Lillas Pastia kocsmája, hogy aztán végül valamiféle stilizált amfiteátrummá váljék.
2012-ben már nem számít ötletnek, ha a gyerekek a televízióban nézik a bikaviadorokat, a leszúrt Carmen csúszása-vonaglása pedig inkább parodisztikusra, semmin szánalmasra-tragikusra sikeredett.
A rendezés néhány momentuma pedig egyszerűen irritált. A hölgyek fejére időnként fura parókák kerültek, számomra megmagyarázhatatlanul, miért, és miért pont olyanok.

Arról nem a rendező tehet, hogy Mercedest megpillantva az első szó, ami az ember eszébe jut, az a „nőimitátor”, de miért kell lepukkant piásként ábrázolni?
Ahogy Frasquita beállítását sem értem – Barbie-baba és Olympia egyfajta keveréke, mozgása alapján nyugodtan megkaphatná az I0290-es BNO-kódot.

Jeremy Carpenter
Escamillo: Jeremy Carpenter
Zeneileg viszont rendben volt az előadás, nagyon is rendben.
A darabot recitativókkal játszották, hogy melyik változatot a sok közül, nem tudom megmondani – akadt néhány rövid rész, melyeket korábban nem hallottam, vagy legalábbis nem emlékszem, hogy hallottam volna.
A fiatal Daniel Blendulf dirigált, nevét, akárcsak az énekesekét, korábban nem hallottam – összefogott, lendületes előadást vezényelt.

Tudom, rádió- és tévéközvetítéseknél a vocék megítélésével csínján kell bánni, de úgy érzem, a mozi remek hangosítása legalábbis rövid kritikai észrevételek megtételére lehetőséget ad.

A címszerepben Katarina Leoson. Jó pár percig azon gondolkodtam, miért nem a legnevesebb házakban énekli Carment, miért nem világhírű, aztán észre kellett venni a levegős, elvékonyodó magasságot – ettől eltekintve ez a Carmen jelentős formátumú.

A nagy felfedezés Andrea Caré Don Joséja. Ahogy korábban Adam Diegel, avagy Arnold Rutkowski esetében megjósoltam az elkövetkező jelentős nemzetközi karriert, itt is meg merem tenni.
A hanganyag nemes spinto, a harminc körüli művész megjelenése, játéka elsőrendű, muzikalitásához kétség nem fér.

Julia Sporsén megrendítő Micaela-áriát énekelt, Jeremy Carpenter korrekt Escamillo volt.
S két dolog, elsőre talán nem oly lényeges, de talán mégis az: a comprimariók között sem volt gyenge láncszem, a szólisták átlagéletkora pedig negyven alatt lehet.

Néhány snitt erejéig a Stockholmi Királyi Opera pompája is bevillant, ősrégi emlékeimet felidézve, s arra inspirálva: a helyszínen is meg kellene nézni egy produkciójukat.

foto: Alexander Kenney

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
BFZ Székház

Bodó Antónia, Lesták Bedő Eszter, Molnár Noémi, Nagy Gabriella, Pilz János, Szlávik Zsuzsanna, Gulyás Emese (barokk hegedű, barokk brácsa), Oláh Gyöngyvér (barokk hegedű, barokk brácsa)
Reinhardt Nikoletta (barokk brácsa), Sovány Rita (viola da gamba, barokk cselló), Kertész György, Mahdi Kousay (barokk cselló)
Sipos Csaba, Lévai László, barokk bőgő, Csalog Benedek (barokk fuvola), Farkas Gergő (barokk fagott), Hara Fruzsina (barokk trombita), Sztán Attila (barokk harsona), Herboly László (ütőhangszerek), Tokodi Gábor (lant, gitár), Dinyés Soma (csembaló, orgonapozitív)
Csizmadia Angelika, Varga Judit (csembaló)
"Vissza a természethez - kamarazene korhű hangszereken"
CASTELLO: Sonata concertata, Libro II, No. 12
CORELLI: D-dúr triószonáta, Op. 1, No. 12
TELEMANN: G-dúr triószonáta, TWV 42:g1
J.S. BACH: C-dúr triószonáta, BWV 1037
BIBER (?): Sonata a tre, C App. 117
JOHANN RÖSNMÜLLER: Sinfonia seconda
BIBER: C-dúr szonáta (Sonatae tam aris quam aulis servientes IV.)
BIBER: a-moll szonáta (Fidicinium sacro-profanum VI.)
BIBER: g-moll szonáta (Sonatae tam aris quam aulis servientes X.)
JARZEBSKI: Sentinella
VEJVANOVSKY: g-moll szonáta
SCHMELZER: Lengyel dudák
SCHMELZER: Sonata a cinque

20:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház

MASCAGNI: Parasztbecsület; Messa di gloria
Koncertszerű előadások
A mai nap
született:
1814 • Egressy Béni (Galambos Benjámin), zeneszerző († 1851)
elhunyt:
1991 • Willi Boskovsky, karmester (sz. 1909)