vissza a cimoldalra
2020-01-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Verdi-felvételek (556)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3045)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4653)
Kolonits Klára (1154)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3625)
Pantheon (2507)
Élő közvetítések (8347)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1844)
Franz Schmidt (3504)
Operett, mint színpadi műfaj (4201)
Zenei események (1009)
Marilyn Horne (474)
Milyen zenét hallgatsz most? (25048)
Momus-játék (5769)
Ilosfalvy Róbert (874)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (196)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Viva Vivaldi! (Az I Musici di Roma Vivaldi-estje)
BaCi, 2012-03-29 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

I Musici di Roma & Magali Mosnier2012. március 24.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

I Musici di Roma
Magali Mosnier – fuvola

VIVALDI:
g-moll versenymű, RV 156
A négy évszak

A-dúr versenymű vonószenekarra, RV 158
e-moll („Il favorito”) versenymű hegedűre és vonószenekarra, RV 227
G-dúr versenymű két hegedűre, két gordonkára és vonószenekarra, RV 575
G-dúr („Alla rustica”) versenymű vonószenekarra, RV 151

*

Azt hiszem, nem árulok el titkot senkinek azzal, ha ismét leírom: az I Musici di Roma fantasztikus zenekar. Minden szó igaz, amit a kritikák írnak. Mennyei hangzás, kivételesen érzékeny vonókezelés és megfellebbezhetetlen stílusismeret jellemzi játékukat. Mindent tudnak a régizenéről, és ráadásul ezt a tudást tökéletes egységben képesek átültetni a hangzásba.

Magali Mosnier fantasztikus fuvolista. Technikailag perfekt, ami nem elsősorban elképesztő virtuozitásában nyilatkozik meg, hanem annak a bámulatos képességnek a jelenlétében, amit ma az élvonalbelieknek szinte kivétel nélkül tudniuk kell, akármelyik hangszeren is muzsikálnak.

Nevezetesen, hogy egy vérbeli XXI. századi zenész igyekszik kirántani hangszerét abból a hangzásvilágból, melyet évszázadokon át megszoktak a hallgatók. Valószínűleg ez (is) összefügg a fogyasztói társadalom rendkívül magas ingerküszöbével. Mindig valami újat, még többet, még jobbat, elképesztőbbet akarunk. A szólisták pedig igyekeznek megfelelni az elvárásoknak és addig gyűrik, nyűvik hangszerüket, amíg meg nem találják „rajta, benne” a közönség által megkívánt kuriózumokat.
Magali Mosnier – éppen ahogy kortársai – jön egy gyönyörű aranyfuvolával és olyan hangokat csal ki belőle, amilyenről az 1700-as években élt kollégái még nem is álmodtak.

Néhány héttel ezelőtt csodáltam Ittzés Gergelyt itt a Műpában hasonló teljesítményéért.
Tényleg, amit ők művelnek, az már nem is fuvolázás, hanem hangszínkavalkád egy harántcsövön.

Csakhogy ugyanaz a játékmód, ami egy Varèse-darabban nélkülözhetetlen, testidegennek hat Vivaldinál.

Néhány héttel ezelőtt jártam Komlós Katalin kurzusán. Szinte minden kérdésünkre ez volt a válasza: csak természetesen, egyszerűen, nem kell túlbonyolítani.
Szóval, Vivaldinak ez így túl bonyolult. Ezekkel a szokatlan hangszínekkel valami olyan fény, olyan máz került rá, amire nincs szüksége egyetlen tételének sem.

E kérdésben teljesen egyetértett velem a férjem is. Abban azonban, ahogy a koncertmester játszotta az Il favorito melléknevű versenyművet, különbözött a véleményünk.
Már a Négy Évszakban és a két zenekari versenyműben is feltűntek nekem a koncertmesteri poszton ülő hegedűs izgatott mozdulatai, kissé ideges hangszíne. Úgy gondoltam azonban, hogy – bár a zenekar tökéletes egysége alapján nem éreztem szükségét – valószínűleg ő ezekkel a sarkított mozdulatokkal, hangokkal egyfajta iránymutatást végez a többiek számára.
Az e-moll versenyműben mutatott szólója alapján azonban azt kell mondanom: a hektikus játékmód lényegi sajátja a hegedűsnek, és nem csupán az irányítás kedvéért ad vehemensebb impulzusokat. A szólóban ugyanis még idegesebb mozdulatokat, még élesebb hangokat kaptunk tőle. Egyik pillanatban még a lábnál játszott, következőkben már mélyen bent a fogólapon. Zenésztársainak vonókezelése hozta a barokk természetes ritmikai lejtését: a lefelék maguktól estek, a fölfelék pedig könnyedén lendültek. A szólistánál azonban minden vonásba bekerült egy plusz rántás, mintha csak fölös energiákkal küzdene, melyeknek alig-alig tud parancsolni.

Számomra ez a játékmód éppen úgy testidegen a barokktól – különösen az olasz barokktól –, mint a fuvola bravúros jelenléte a Négy Évszakban.
Férjem szerint azonban ez így volt igazán stílusos.

Hosszan írtam arról, ami rosszul érintett ezen a koncerten, de természetesen arról is szeretnék megemlékezni, ami felejthetetlen pillanatokat szerzett. Itt elsősorban a két hegedűre, két gordonkára és vonószenekarra írt versenyműre gondolok.
Az egyik hegedűs vonókezelése például olyan természetes velejárója volt ennek a zenének, mint ahogyan egy ember lélegzik. Egyszerűen csak „ráült” a muzsikára és utazott vele együtt.
Teljesen más karakterrel, de szó szerint varázslatosan játszott a jobb oldalon ülő csellista is. Mint aki egy különlegesen finom csipketerítő egyéni mintázatán dolgozik, úgy kanyarintotta, lehelte, díszítette a hangokat.

Soha életemben nem hallottam ennyire gyönyörűen a Parasztbecsület Intermezzóját, ahogyan azt ráadásként eljátszották nekünk.

Leírhatatlan volt. Azóta is ezt dúdolgatom magamban, felidézve hozzá az I Musici di Roma fenségesen izzó hangjait.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Klaudia Tandl (ének), Niall Kinsella (zongora)
SCHUBERT: Die Männer sind méchant, D. 866/3
SCHUBERT: Die junge Nonne, D. 828
SCHUBERT: Des Mädchens Klage, D. 191
SCHUBERT: Heidenröslein, D. 257
SCHUBERT: Suleika I, D. 720
SCHUBERT: Suleika II, D. 717
SCHUBERT: Kennst du das Land, D. 321
SCHUBERT: Heiss mich nicht reden, D. 877/2
SCHUBERT: So lasst mich scheinen, D. 877/3
SCHUBERT: Nur wer die Sehnsucht kennt, D. 877/4
SCHUBERT: Der Fischer, D. 225
SCHUBERT: Du liebst mich nicht, D. 756
SCHUBERT: Thekla, D. 595
SCHUBERT: Der Jüngling an der Quelle, D. 300
SCHUBERT: Luisens Antwort, D. 319
SCHUBERT: Der König in Thule, D. 367
SCHUBERT: Gretchen am Spinnrade, D. 118
SCHUBERT: Gretchens Bitte, D. 564

11:00 : Budapest
Erkel Színház

KACSÓH PONGRÁC: János vitéz

18:00 : Budapest
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar próbaterme

"Próbatermi vendégség"
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar művészeinek kamarakoncertje
BRUCKNER: F-dúr vonósötös - Adagio
CSAJKOVSZKIJ: Románcok, op. 47 (részletek)
MOZART: e-moll szonáta hegedűre és zongorára, K. 304
DOHNÁNYI: Szextett

18:00 : Budapest
Bartók Emlékház

Kállai Ernő (hegedű), Varga István (cselló), Csalog Gábor (zongora)
"Beethoven összes zongoratriója 3"
BEETHOVEN: c-moll trió, op. 1/3
BEETHOVEN: B-dúr („Erzherzog”) trió, op. 97

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Charlotte Saluste-Bridoux (hegedű)
Concerto Budapest
Vezényel: Rácz Zoltán
DUKAS: La péri
BERNSTEIN: Szerenád
MUSZORGSZKIJ-RAVEL: Egy kiállítás képei
19:00 : Szeged
Nemzeti Színház

MOZART: Cosi fan tutte
A mai nap
született:
1835 • Cezar Antonovics Kjui, zeneszerző († 1918)
1841 • Emmanuel Chabrier, zeneszerző († 1894)
1907 • Ferencsik János, karmester († 1984)
1943 • Lencsés Lajos oboaművész