vissza a cimoldalra
2020-08-08
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (920)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4028)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Régizene (3615)
Operett, mint színpadi műfaj (4420)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (148)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62197)
Pantheon (2713)
Radnai György művészete (60)
Gioacchino Rossini (1035)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4692)
A nap képe (2228)
Gaetano Donizetti (973)
Gregor József emléke (182)
Barokk zene (491)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Szirup, misztikum és a szláv lélek (Az Orosz Nemzeti Zenekar hangversenye)
- dni -, 2012-03-27 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Az Orosz Nemzeti Zenekar hangversenye 2012. március 22.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Orosz Nemzeti Zenekar
A Magyar Rádió Énekkara
Nyikolaj Luganszkij – zongora,
Szvetlana Ignatovics, Makszim Akszenov – ének
Vez.: Mihail Pletnyov

RACHMANINOV: 3. (d-moll) zongoraverseny, op. 30
SZKRJABIN: I. (E-dúr) szimfónia, op. 6

*

Ha felsoroljuk az előítéleteinket, talán sikerül tudatosítani is őket, és így könnyebben meg is szabadulhatunk tőlük.

Először is, Rachmaninov ugyebár nem tartozik a „nagy” szerzők közé. Nem túl mélyenszántó, talán populárisabb, behízelgőbb a kelleténél, és a kortársakra, utódokra sem gyakorolt akkora hatást, ami végleg kijelölte volna helyét a zenetörténetben. Szkrjabin zenéjén pedig túlságosan is érződik, hogy szerzőjük egy obskúrus teozófiai eszme apostola, és komponáláskor inkább támaszkodik Jelena Petrovna Blavatszkaja tanításaira, mint holmi zeneesztétikai alapelvekre.

Persze az sem lehet véletlen, hogy mégis mindig kísérletezünk velük. Lehet, hogy pont ezeket szeretjük bennük? A szirupos szépséget és a misztikus rögeszméket?

Igazából nem a zeneszerzőknek, hanem magunknak szerettünk volna esélyt adni, amikor felkeltette érdeklődésünket az Orosz Nemzeti Zenekar vendégjátéka? Ki más törhetné át a tartózkodást, a távolságtartást, a diszkrét lenézést, ha nem éppen azok a muzsikusok, akik anyanyelvükként beszélik ezt a nyelvet? Akiknek nem csak hangszeres felkészültségük, hanem hatalmas szláv lelkük is adott a feladathoz?

Az Orosz Nemzeti Zenekar járt már nálunk, éppen öt éve léptek fel a Művészetek Palotájában, Gyenyisz Macujev társaságában. Több felvételüket is jól ismerjük, az orosz repertoár néhány nagyobb darabját, sőt sorozatát neves nemzetközi kiadók jelentették meg velük.

Luganszkijt Tiszadobon élőben is volt szerencsém hallani. Akkor Schumann és Ravel volt a repertoárján, tehát éppen ott alig volt szükség a hatalmas lélekre, nagyszabású alakításra. Sokszínű, árnyalt technikáját megcsodálhattuk, de valójában nem sok mindenre emlékszem vele kapcsolatban. Tetszett, de le nem nyűgözött.

Most viszont annál inkább!

A korlátlan virtuozitás, a sokszínű, árnyalt belső szólamok változatlanul jellemzőek rá, de most mindehhez grandiózus, szimfonikus hangzás társul. Ebben a versenyműben most nem egy szólóhangszer áll szemben a zenekarral. Luganszkij zongorája komplett ellen-zenekarként szól.

Ne tessék holmi zongorapüfölésre gondolni. Sok olyat hallottam már, aki erőből csapkodva sem tudott ilyen hangerőt produkálni. Luganszkij zongorahangja erőszakmentesen is hangosan szárnyalt. Fenomenális volt még úgy is, hogy a zenekar szemmel láthatóan (füllel hallhatóan) nem kívánt versenyre kelni a szólistával. Némi eufémizmussal mondhatnám, hogy diszkréten háttérbe vonulva kísértek, de valójában nem ez történt – egyszerűen erőtlenek voltak.

Szerencsére a második félidőben egészen másképp szólt a zenekar is, igaz, sokkal többen is voltak. Tényleg jó társaság. Tudjuk, hogy szereti őket a nemzetközi sajtó, és nagyjából most már az okát is. Feltűnően problémás szólamok nem voltak, de elmaradtak a feltűnően szép szólók is. Pontosan és kiegyensúlyozottan muzsikáltak. Pletnyov rokonszenves karmester, nem egyedül akarja megoldani a feladatokat, irányítja a zenekart, ugyanakkor hagyja muzsikálni őket.

A Szkrjabin-szimfónia végül is nem volt olyan fárasztó, mint amitől előre féltünk.
Kifejezetten tetszett az énekes szólista hölgy hangja. Szvetlana Ignatovics nagyon fiatal, de érett és meggyőző volumenű szopránjára már elég szép feladatokat bíznak a bázeli operában. A tenor szólista sem volt rossz, de őt – hosszú távon – egy árnyalattal kisebb kalibernek vélem.

Jó volt újra hallani a jó formában teljesítő Rádióénekkart.

Abszolút mércével ítélni persze nehéz volna, de én ki merem jelenteni, hogy (közelről is) ismerünk jobb együttest, mint az Orosz Nemzeti Zenekar, de a hozzáállásuk (a nagy szláv lelkük) tényleg nagyon kellemessé tette az estét, és fontos tapasztalatokkal is gazdagítottak bennünket.

Előítéleteink jó részét ugyan érintetlenül hagyták, de akárki akármennyire is leszólja Rachmaninovot, ilyen tálalásban igenis nagyra kell becsülnünk. Ezt a versenyművet jobban előadni nem nagyon lehet, a Szkrjabin-szimfóniát pedig nem nagyon érdemes...

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1940 • Gregor József, énekes († 2006)