vissza a cimoldalra
2019-02-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61459)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4241)
Haladjunk tovább... (230)
Milyen zenét hallgatsz most? (25008)
Társművészetek (1290)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11315)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1597)
Franz Schmidt (3282)
Balett-, és Táncművészet (5627)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (638)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4445)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3145)
Giacomo Meyerbeer (656)
Élő közvetítések (7735)
Erkel Színház (9699)
modern eszement rendezesek (263)
José Cura (576)
Pantheon (2314)
MET-es operaelőadások moziban (624)
A nap képe (2123)
Sz. Ágai Karola-drámai koloratúrszoprán (468)
Gregor József emléke (178)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Tényleg: mi a fontos? (R. Strauss: Capriccio / Fleming)
- zéta -, 2012-03-13 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

R. Strauss: Capriccio / Fleming R. STRAUSS: Capriccio

Joseph Kaiser, Russel Braun, Peter Rose, Renée Fleming, Morten Frank Larsen, Sarah Connolly, Olga Makarina, Barry Banks etc.
The Metropolitan Opera Orchestra
Andrew Davis
Universal / Decca
074 3454

*

Kétségkívül zeneművészeti mestermunka Richard Strauss időskori társalgási operája, a Capriccio. Az ilyen komponistára mondják, hogy még akár a telefonkönyvet is tökéletesen tudná megzenésíteni. Cselekmény tulajdonképpen alig-alig, néhányan beszélgetnek-csevegnek-vitatkoznak kedvesen, élesen, hevesen vagy épp elandalodva a színen. A téma a földön hever immár évszázadok óta: mi a fontosabb: a szó vagy a zene? A teoretikus történetet az alkotók behelyezték a gluckisták és a piccinnisták egykori (operatörténeti) vitájába, de a kornak itt aligha van jelentősége.

Vagy ha igen, akkor nagyon is, Richard Strauss művének az ősbemutatója ugyanis 1942-ben volt. Most ne merengjünk el azon, hogy az emberiség legnagyobb világégése idején miért volt időszerű e kérdés fölmelegítése, s hogy érdekelt-e ez akkor bárkit is.

Strauss (aki nyugodtan indulhatna a „minden idők legapolitikusabb komponistája” címért) becsukta szemét és fülét, s a világháborút a maga módján redukálta egy zeneszerző és egy költő vitájára, amibe olykor még egy színházigazgató is bele-beleszól. De van még egy aspektusa ennek az időpontnak. Strauss ekkor már fél évszázaddal van túl az első operabemutatóján (Guntram, 1892). 78 esztendős, ha úgy tetszik, aggastyán. Már nem érdekli a világ, s annak a zaja, már csak arra a néhány megmaradt kérdésre keresi a választ, ami egész életében foglalkoztatta. Egy nagy komponista búcsúzik a világtól a maga filozofikus modorában.

Tényleg: mi a fontos? Amúgy komponistánk figyelmét először egy Salieri-opera (Prima la musica, e poi le parole) szövege ragadta meg, ezt gondolta tovább és egészítette ki egész estés gondolatfolyammá a premier majdani karmestere, az ezúttal librettistává magasztosult Clemens Krauss segítségével.

A Magyarországon eddig még sosem játszott opera felvételével most a mű tavaly áprilisi Met-produkciója kapcsán ismerkedhetünk meg.

Strauss operája (hűen a komponista más alkotásaihoz) nehéz zenei feladatot rótt a nyolc jelentősebb szólistára, s zeneileg nem kevésbé igényesek a kisebb szereplők szólamai sem. Szerepel a műben például a nyolc inas, akiknek a Salome öt zsidójához hasonló nehézségű feladattal kell megbirkózniuk négyperces jelenetükben. A mű másik jellemzője (nevezhetjük előadási nehézségnek is), hogy a figurák egytől egyig markáns egyéniségek, akiknek a megjelenítése hasonló nívójú előadókat feltételez(ne).

A mostani Met-produkció az 1998-as bemutatóra épült, a darabot akkor adták először. John Cox rendező időtlen környezetbe, leginkább a XX. század elejére emlékeztetően helyezte át a cselekményt, tevékenysége ezen kívül az említett egyéniségek kibontásában merült ki. Az 1998-as hat előadás közreműködői közül a felújításra egyedül a karmester maradt hírmondóul.

Andrew Davis szép lassan Strauss-specialistává növi ki magát a Metben, hiszen már a Salomét, A rózsalovagot és az Ariadnét is vezényelte, a Capricciót pedig más dirigens még sosem irányította a dalszínház eddigi működése során. A lassan csordogáló cselekményt rendkívül színesen tárja elénk, előadásában elsősorban a perfekcionizmus kerül előtérbe. Hűen szolgálja Strausst, produkciója korszerűnek hat, annak ellenére, hogy érzésben a régi nagyokat (Karajant, Böhmöt, Erich Kleibert és persze Krausst) idézi. Pálcája alatt a mű legkényesebb részletei (pl. a két oktett) párját ritkító alapossággal szólaltak meg.

Ahogy az 1998-as premier Kiri Te Kanawára épült (ez volt énekesi búcsúja a színházban), úgy alapszik a tavalyi előadás-sorozat Renée Flemingre. És Fleming nem is okoz csalódást, mára megfogyatkozott hangján is uralja a szerepet, helyesebben a maga adottságaira szabja azt, de ezzel nem sérti a mű szellemét, hiszen egyéniségét adja a hősnőnek. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az énekes díva ezen az estén „nem volt mindig jelen” az előadáson, a tolakodó kamera jóvoltából többször tetten érhetjük, amikor cselekményen kívüliségét egy-egy unatkozó pillantás jelezte. Bravúrként írjuk viszont javára hárfatudását, melyet a zárójelenetben – önmagát kísérve – megcsillanthat. Strauss – ha ma élne – bizonyára neki írná a Grófnő szólamát.

A „párbajhősők” (Flamand, a zeneszerző és Olivier, a költő) szerepében Joseph Kaiser és Russel Braun csak mérsékelten tudták kibontani a figurákban rejtőző lehetőségeket. Annál hatásosabbra sikerült La Roche színidirektor szerepében Peter Rose alakítása, aki nagyjelenetében – nem csak szerepe szerint – fölényes lazasággal utasítja maga mögé a másik két alakot.

A Grófnő testvére, a Gróf szerepében a pesti operai berkekben mostanában többször emlegetett Morten Frank Larsent láthatjuk-hallhatjuk, alakítása maximum a szolid jelzővel minősíthető. (Ha belegondolunk abba, hogy Strauss ebben a szerepben Mozart Grófját akarta megidézni a Figaro házasságából, az eredmény nagyon siralmas.)
Jóval többet mutat jeleneteiben a színésznőt, Clairont megszemélyesítő Sarah Connolly, izgalmas lenne őt egy jelentősebb szólamban is megismerni.

Az előadás egyik csúcspontja Olga Makarina és Barry Banks előadásában az Olasz énekesek duettje volt, melyet nemcsak a tökéletes virtuozitás, hanem metsző gúny is áthatott, így érve el az operaszínpadon oly ritkán tapasztalható tökéletes paródia magasságait.

A darab végkicsengése tehát a búcsú, amit a följegyzések is megerősítenek. Amikor a premier után Clemens Krauss a következő opera felé terelgette volna az agg komponistát, az így hárította el: „Vajon nem ez a Desz-dúr akkord a legméltóbb befejezése az életművemnek?”

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Erkel Színház

DONIZETTI: Lammermoori Lucia

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Miranda Liu (hegedű), Borbély László (zongora)
Central European String Quartet:
Miranda Liu, Soós Máté (hegedű), Nagao Haruka (brácsa), Szabó Judit (cselló)
BEETHOVEN: 10. (G-dúr) hegedű-zongora szonáta, Op.96
STRAVINSKY: Három darab vonósnégyesre
DVOŘÁK: 12. (F-dúr) vonósnégyes, op. 96 („Amerikai”)


15:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Budafoki Dohnányi Zenekar
Mesélő: Lukácsházi Győző
Vezényel: Hollerung Gábor
BDZ Junior
BRITTEN: Variációk és fúga egy Purcell témára

16:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Balog József (zongora), Csordás Klára (ének)
Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói – balett
Zuglói Filharmónia Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Ménesi Gergely
Pastorale IV/1. - Zene és tánc Amerikából

18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Villányi Dániel (zongora)
"Fiatal tehetségek"
BACH: B-dúr partita BWV 825
SCHUBERT: a-moll szonáta D 784, op. 143
BARTÓK: Szonáta, BB 88
LISZT: 2. (E-dúr) legenda – Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár, S 175/2

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ZAHAROV-ASZAFJEV: A bahcsiszeráji szökőkút - Balett

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Várdai István (cselló), Balázs János (zongora)
"Cziffra Fesztivál 2019"
KODÁLY: Szonatina
KODÁLY: Csellószonáta, Op.8
CHOPIN: g-moll cselló-zongora szonáta, Op.65

19:30 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Bizják Dóra (zongora)
Vezényel: Erwin Ortner
Pászti-bérlet 5.
"Friede auf Erden” – Bécsi zene Schuberttől Schönbergig"
BRAHMS: Vier Quartette (Négy kvartett)
BRUCKNER: Os justi, Christus factus est, Ave Maria
BRAHMS: Vier Klavierstücke (Négy zongoradarab) Op. 119
SCHÖNBERG: Friede auf Erden (Béke a földön)
SCHÖNBERG: 2 Volkslieder (Két népdal)
SCHUBERT: Gebet (Ima)
ZEMKINSKY: Fantasien Op. 9. - előadja: Bizják Dóra (zongora)
BRAHMS: Fest und Gedenksprüche

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

Ittzés Gergely (fuvola)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Rémi Durupt, Boon Hua Lien és a mesterkurzus kiválasztott résztvevői
Holliger 80 Nemzetközi Mesterkurzus Zárókoncertje
MIKEL URQUIZA: Monte Altissimo (ősbemutató)
HEINZ HOLLIGER: Turm-Musik (magyarországi bemutató)
DONGHOON SHIN: Your Doubles (ősbemutató)
LEOŠ JANAČEK: Taras Bulba
18:00 : Pécs
Kodály Központ

Pannon Filharmonikusok
"Vidovszky 75"

19:00 : Gödöllő
Művészetek Háza

Forgó Eszter (szoprán)
Gödöllői Szimfonikus Zenekar
vezényel: Horváth Gábor
"Remekművek Gödöllőn / 3."
GOUNOD: Faust - balettzene
RESPIGHI: Az alkony
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia
A mai nap
született:
1685 • Georg Friedrich Händel, zeneszerző († 1759)
1927 • Régine Crespin, énekes († 2007)
1929 • Vujicsics Tihamér, zeneszerző, népzenekutató († 1975)
elhunyt:
1704 • Georg Muffat, zeneszerző (sz. 1653)
1931 • Nellie Melba, énekes (sz. 1861)
1934 • Edward Elgar, zeneszerző (sz. 1857)