vissza a cimoldalra
2018-08-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61025)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2245)
Élő közvetítések (7346)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6683)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (985)
Alexandru Agache, a bariton (123)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (760)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1464)
Franz Schmidt (3166)
Birgit Nilsson (36)
Erkel Színház (9452)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (302)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (155)
A nap képe (2077)
Opernglas, avagy operai távcső... (20129)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4330)
Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (93)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Tényleg: mi a fontos? (R. Strauss: Capriccio / Fleming)
- zéta -, 2012-03-13 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

R. Strauss: Capriccio / Fleming R. STRAUSS: Capriccio

Joseph Kaiser, Russel Braun, Peter Rose, Renée Fleming, Morten Frank Larsen, Sarah Connolly, Olga Makarina, Barry Banks etc.
The Metropolitan Opera Orchestra
Andrew Davis
Universal / Decca
074 3454

*

Kétségkívül zeneművészeti mestermunka Richard Strauss időskori társalgási operája, a Capriccio. Az ilyen komponistára mondják, hogy még akár a telefonkönyvet is tökéletesen tudná megzenésíteni. Cselekmény tulajdonképpen alig-alig, néhányan beszélgetnek-csevegnek-vitatkoznak kedvesen, élesen, hevesen vagy épp elandalodva a színen. A téma a földön hever immár évszázadok óta: mi a fontosabb: a szó vagy a zene? A teoretikus történetet az alkotók behelyezték a gluckisták és a piccinnisták egykori (operatörténeti) vitájába, de a kornak itt aligha van jelentősége.

Vagy ha igen, akkor nagyon is, Richard Strauss művének az ősbemutatója ugyanis 1942-ben volt. Most ne merengjünk el azon, hogy az emberiség legnagyobb világégése idején miért volt időszerű e kérdés fölmelegítése, s hogy érdekelt-e ez akkor bárkit is.

Strauss (aki nyugodtan indulhatna a „minden idők legapolitikusabb komponistája” címért) becsukta szemét és fülét, s a világháborút a maga módján redukálta egy zeneszerző és egy költő vitájára, amibe olykor még egy színházigazgató is bele-beleszól. De van még egy aspektusa ennek az időpontnak. Strauss ekkor már fél évszázaddal van túl az első operabemutatóján (Guntram, 1892). 78 esztendős, ha úgy tetszik, aggastyán. Már nem érdekli a világ, s annak a zaja, már csak arra a néhány megmaradt kérdésre keresi a választ, ami egész életében foglalkoztatta. Egy nagy komponista búcsúzik a világtól a maga filozofikus modorában.

Tényleg: mi a fontos? Amúgy komponistánk figyelmét először egy Salieri-opera (Prima la musica, e poi le parole) szövege ragadta meg, ezt gondolta tovább és egészítette ki egész estés gondolatfolyammá a premier majdani karmestere, az ezúttal librettistává magasztosult Clemens Krauss segítségével.

A Magyarországon eddig még sosem játszott opera felvételével most a mű tavaly áprilisi Met-produkciója kapcsán ismerkedhetünk meg.

Strauss operája (hűen a komponista más alkotásaihoz) nehéz zenei feladatot rótt a nyolc jelentősebb szólistára, s zeneileg nem kevésbé igényesek a kisebb szereplők szólamai sem. Szerepel a műben például a nyolc inas, akiknek a Salome öt zsidójához hasonló nehézségű feladattal kell megbirkózniuk négyperces jelenetükben. A mű másik jellemzője (nevezhetjük előadási nehézségnek is), hogy a figurák egytől egyig markáns egyéniségek, akiknek a megjelenítése hasonló nívójú előadókat feltételez(ne).

A mostani Met-produkció az 1998-as bemutatóra épült, a darabot akkor adták először. John Cox rendező időtlen környezetbe, leginkább a XX. század elejére emlékeztetően helyezte át a cselekményt, tevékenysége ezen kívül az említett egyéniségek kibontásában merült ki. Az 1998-as hat előadás közreműködői közül a felújításra egyedül a karmester maradt hírmondóul.

Andrew Davis szép lassan Strauss-specialistává növi ki magát a Metben, hiszen már a Salomét, A rózsalovagot és az Ariadnét is vezényelte, a Capricciót pedig más dirigens még sosem irányította a dalszínház eddigi működése során. A lassan csordogáló cselekményt rendkívül színesen tárja elénk, előadásában elsősorban a perfekcionizmus kerül előtérbe. Hűen szolgálja Strausst, produkciója korszerűnek hat, annak ellenére, hogy érzésben a régi nagyokat (Karajant, Böhmöt, Erich Kleibert és persze Krausst) idézi. Pálcája alatt a mű legkényesebb részletei (pl. a két oktett) párját ritkító alapossággal szólaltak meg.

Ahogy az 1998-as premier Kiri Te Kanawára épült (ez volt énekesi búcsúja a színházban), úgy alapszik a tavalyi előadás-sorozat Renée Flemingre. És Fleming nem is okoz csalódást, mára megfogyatkozott hangján is uralja a szerepet, helyesebben a maga adottságaira szabja azt, de ezzel nem sérti a mű szellemét, hiszen egyéniségét adja a hősnőnek. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az énekes díva ezen az estén „nem volt mindig jelen” az előadáson, a tolakodó kamera jóvoltából többször tetten érhetjük, amikor cselekményen kívüliségét egy-egy unatkozó pillantás jelezte. Bravúrként írjuk viszont javára hárfatudását, melyet a zárójelenetben – önmagát kísérve – megcsillanthat. Strauss – ha ma élne – bizonyára neki írná a Grófnő szólamát.

A „párbajhősők” (Flamand, a zeneszerző és Olivier, a költő) szerepében Joseph Kaiser és Russel Braun csak mérsékelten tudták kibontani a figurákban rejtőző lehetőségeket. Annál hatásosabbra sikerült La Roche színidirektor szerepében Peter Rose alakítása, aki nagyjelenetében – nem csak szerepe szerint – fölényes lazasággal utasítja maga mögé a másik két alakot.

A Grófnő testvére, a Gróf szerepében a pesti operai berkekben mostanában többször emlegetett Morten Frank Larsent láthatjuk-hallhatjuk, alakítása maximum a szolid jelzővel minősíthető. (Ha belegondolunk abba, hogy Strauss ebben a szerepben Mozart Grófját akarta megidézni a Figaro házasságából, az eredmény nagyon siralmas.)
Jóval többet mutat jeleneteiben a színésznőt, Clairont megszemélyesítő Sarah Connolly, izgalmas lenne őt egy jelentősebb szólamban is megismerni.

Az előadás egyik csúcspontja Olga Makarina és Barry Banks előadásában az Olasz énekesek duettje volt, melyet nemcsak a tökéletes virtuozitás, hanem metsző gúny is áthatott, így érve el az operaszínpadon oly ritkán tapasztalható tökéletes paródia magasságait.

A darab végkicsengése tehát a búcsú, amit a följegyzések is megerősítenek. Amikor a premier után Clemens Krauss a következő opera felé terelgette volna az agg komponistát, az így hárította el: „Vajon nem ez a Desz-dúr akkord a legméltóbb befejezése az életművemnek?”

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Hold utcai református templom

Kecskés Mónika (orgona)
"J. S. Bach összes orgonaműve / 3."
Partiták, Prelúdium és fúgák
a-moll prelúdium és fúga BWV 543
Partite diverse sopra Ach, was soll ich Sünder machen BWV 770
c-moll prelúdium és fúga BWV 549
D-dúr Alla breve BWV 589
Partita diverse sopra Sei gegrüsset, Jesu gütig, BWV768
Partite diverse sopra O Gott, du frommer Gott, BWV767
D-dúr prelúdium és fúga, BWV 532

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

"Orgonaestek Virágh Andrással"
11:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
Klukon Edit és Ránki Dezső négykezes koncertje
GRIEG: Zwei symphonische Stücke / Két szimfonikus darab Op.14
I. Adagio cantabile
II. Allegro energico
GRIEG: Norwegische Tänze / Norvég táncok Op.35
I. Allegro marcato
II. Allegretto tranquillo e grazioso
III. Allegro moderato alla Marcia
IV. Allegro molto
GRIEG: Zwei Walzer-Capricen / Két keringő-capriccio Op.37
I. Tempo di Valse moderato
II. Tempo di Valse
DEBUSSY: Six épigraphes antiques / Hat antik felirat
Pour invoquer Pan, dieu du vent d’été / Pánnak, a nyári szél istenének megidézése
Pour un tombeau sans nom / Egy névtelen sírra
Pour que la nuit soit propice / Hogy az éj kedvező legyen
Pour la danseuse aux crotales / A kasztanyettás táncosnőhöz
Pour l’Égyptienne / Az egyiptomi lányhoz
Pour remercier la pluie au matin / Köszönet a reggeli esőért
DEBUSSY: Petite Suite / Kis szvit
I. En bateau / Csónakon
II. Cortège / Felvonulás
III. Menuet / Menüett
IV. Ballet / Tánc
LISZT: Zweiter Mephisto-Walzer / Második Mefisztó-keringő
A szerző által készített négykezes változat

17:00 : Bodrogkisfalud
Patricius Borház

Seres Borbála (gitár)
"Zempléni Fesztivál"
Három évszázad hat húron
SCARLATTI: A-dúr szonáta K.208.; A-dúr szonáta K. 533
J. W. DUARTE: Idylle pour Ida
GIULIANI: Rossiniana No 5. Op. 123.
MANUEL M. PONCE: Sonatina Meridional
BARRIOS: Julia Florida – Barcarola; Vals Op. 8 No. 4
ROLAND DYENS: Tango en Skäi

18:00 : Tokaj
Kulturális és Konferencia Központ (Zsinagóga)

Sass Magdolna (hegedű), Zentai Károly (zongora)
"Zempléni Fesztivál"
BRAHMS: G-dúr szonáta Op. 78
DVOŘÁK: Sonatina Op. 100

19:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest" – Cseh est
JANÁČEK: Szonáta hegedűre és zongorára
Enrico Pace (zongora), Baráti Kristóf (hegedű)
DVOŘÁK: Terzetto Op.74
Sayaka Shoji, Alexandra Conunova (hegedű), Veit Hertenstein (brácsa)
DVOŘÁK: A-dúr Zongoraötös Op.81
Kirill Troussov, Sayaka Shoji (hegedű), Veit Hertenstein (brácsa), Várdai István (cselló), Enrico Pace (zongora)

20:00 : Tokaj
Fesztiválkatlan

Rálik Szilvia, Boncsér Gergely, Rácz Rita, Hábetler András, Haja Zsolt, Balga Gabriella,Wiedemann Bernadett
Budapesti Akadémiai Kórustársaság
Budafoki Dohnányi Zenekar
Duna Táncműhely - koreográfus: Juhász Zsolt
Vezényel: Hollerung Gábor
"Zempléni Fesztivál"
KÁLMÁN IMRE: Marica grófnő
A mai nap
történt:
1876 • Az istenek alkonya bemutatója (Bayreuth)