vissza a cimoldalra
2018-05-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60797)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Miller Lajos (60)
Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei (324)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (710)
Erkel Színház (9286)
Pantheon (2217)
Operett, mint színpadi műfaj (3603)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (840)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2729)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6606)
Kimernya? (2703)
Élő közvetítések (7194)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1405)
Franz Schmidt (3125)
G.F. Händel Operák, Zeneművek (1718)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (136)
Rost Andrea (2024)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Jámbor hősök, balga szentek (Wagner-operák Barenboimmal)
Balázs Miklós, 2012-03-02 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat
Wagner: Parsifal - Barenboim WAGNER: Parsifal
Waltraud Meier, Günter von Kannen, Siegfried Jerusalem, Matthias Hölle, Sir John Tomlinson, José Van Dam
Berliner Philharmoniker
Daniel Barenboim
Warner
0825646751778
Wagner: Der Fliegende Holländer - Barenboim WAGNER: Der Fliegende Holländer
Falk Struckmann, Felicity Palmer, Jane Eaglen, Rolando Villazon, Peter Seiffert, Robert Holl
Staatskapelle Berlin
Chor der Deutschen Staatsoper Berlin
Daniel Barenboim
Warner

0825646670826

*

A Parsifal remekmű, a Bolygó hollandi rutinmunka.
Természetesen nem a darabokra gondolok, hanem Daniel Barenboim itt tárgyalt két lemezfelvételére. Szóval a Nyájas Olvasó, aki csak leglényegre, vagy a dióhéjba oltott összefoglalóra volt kíváncsi, akár tovább is kattinthat a világháló kiberterének végtelenjében, ennél tömörebben alább sem fogom összefoglalni az e korongokon hallottakat.

A cikk első mondataként elhangzó summás ítélet nem is annyira Barenboim mester dirigensi teljesítményének szól, mint inkább az összképnek, mely, minthogy operákról beszélek, mégiscsak nagy részben az énekesi produkciókon áll vagy bukik. Ezúttal áll és bizonyosan nem bukik, de a minőségi különbség szembeszökő, miközben alig több mint egy évtized a két rögzítés között eltelt idő.

A Parsifal felvétele 1989–90-ben, a Bolygó hollandié 2001-ben készült. Barenboim fordított sorrendben haladt a Wagner-zenedrámák lemezre vételével, mint a szerző a megírásukkal, de ez csak „érdektelen érdekesség”. Ez a tizenegy-tizenkét év azonban, mely alatt nagy munkáját végbevitte, sorsfordító időszak volt az európai történelem, kultúrtörténet és a zenei élet folyamában. A Parsifal rögzítésekor még épp csak dőlt a fal, a felvételek a dahlemi (nyugat-berlini) Jézus Krisztus templomban készültek, a Bolygó hollandi dallamai azonban már az egykori keleti szektorban, egy volt kelet-német rádióstúdió falai közt, egy volt kelet-német operaház társulatának közreműködésével szólaltak meg.
De még ez sem tartozik okvetlenül a lényeghez. Mert ami a legtöbbet változott az idővel, az az aktuálisan elérhető énekesek sora. Nem drámaian éles a kontraszt, mindazonáltal erős a cezúra és hallható: korszakhatárok egyik és másik oldalán született előadások ezek.

Bízvást állítható, az 1979 és 1992 között eltelt tizenhárom hosszú esztendő a „Bühnenfestspiel” Parsifal aranykora volt – legalábbis ami a lemezfelvételek számát illeti. Ezen időszakban nem kevesebb, mint hat teljes stúdiófelvétel készült a darabból.* Ez már csak azért is becsülendő tényadat, mivel az azt megelőző évtizedekben mindössze egy**, az azutáni húsz évben pedig egy sem. (Tegyük hozzá: bayreuthi előadások lemezkiadásával azért jócskán el voltunk látva Knappesrtbuschtól Boulezig.) Barenboim produkciója ezen széria végén helyezkedik el, így egyaránt támaszkodhat a „bejáratott” és az „új beszálló” énekművészekre. José van Dam (Amfortas) például még Karajan pálcája alatt szerzett rutint a Parsifalban, Waltraud Meier (Kundry) pedig Reginald Goodall walesi lemezén állt be a szerepbe, s lett később Bayreuth (és a nagyvilág) legkeresettebb Kundry-ja. Előbbieknél nagyobb kockázatot a többi szereplő kiválasztása sem hordozott: Siegfried Jerusalem akkorra már egy évtizede „birtokolta” a szólamot Bayreuthban, de John Tomlinson (Titurel), Matthias Hölle (Gurnemanz) és Günter von Kannen (Klingsor) szintúgy kipróbált dalnokoknak számítottak. Barenboim így biztosra mehetett mind az énekesek, mind a zenekar kiválasztásával. A Berlini Filharmonikusok – tévedés ne essék, 1989-ben még ízig-végig Karajan zenekara – eminens előadója a Wagner-darabok színdús hangtömbjeinek; jelen Parsifal-előadás is tőlük „hangos”; eszményien szép zenekari játékot hallunk, gyönyörű dinamikát és olyan meleg hangszíneket, melyeket talán sehol másutt. Barenboim dirigálása természetesen hullámzó, szélsőségektől mentes, emelkedett, magasztos, tökéletesen közvetíti az ünnepi ájtatosság (nagypénteki) varázsát.

Az idő múlik feltartóztathatatlanul, telnek az évek, piacra kerül Barenboim bayreuthi Ringje és Mesterdalnokokja, elkészül a Trisztán és Izolda impozáns stúdiófelvétele (1994) ugyanott és jórészt ugyanazon szereplőkkel, mint a Parsifal, majd jönnek a szerző „romantische Oper” korszakának „nagyvadjai”, a Lohengrin (1998), majd a Tannhäuser (2001), végül a Hollandi, hogy teljes legyen a sor – utóbbiak már az „Ossi” Staatsoper zenekarával.
Tagadhatatlan, ez az együttes – ismert nevén a Staatskapelle Berlin – sokat fejlődött Barenboim irányítása alatt, határozott megszólalású, markáns, egységes zenekar benyomását kelti már ezen a több mint tíz éve készült felvételen is. A probléma nem is annyira velük van, hanem, mint fentebb jeleztem, az énekhangokkal. Jellemző, hogy a lemez leginspirálóbb, legizgalmasabb jelenete nem valamelyik „zárt szám”, hanem a harmadik felvonás első képének kórustablója.
Jane Eaglen már a Tannhäuser Erzsébetjeként sem tudta hozni az elvárt színvonalat, Sentaként pedig legalább olyan messze marad a legjobbaktól: éneklése sokszor forszírozott, akadozó, a felső regiszterben kifejezetten színtelenül szól. Falk Struckmann (Hollandi) számomra dalénekes volt és maradt, operistaként sosem győzött meg igazán, barátságos Kurwenalját ugyan még szerettem, túlfeszített Telramundját már untam. Hollandiként sem győz meg: a Téli utazás zaklatott vándora ez inkább, nem egy elátkozott, zordon hajós. A Dalandot éneklő Robert Holl átlagon felüli „színpadi munkás”, érett, nemes basszushang, de semmi megrázót, vagy igazán emlékezeteset nem produkál. A mindig profi Peter Seiffert (Erik) most is hozza a tőle elvárható „kottaolvasást”, hibátlanul végigénekli a szólamát. Ne csupán a rend kedvéért jegyezzük meg végül: gyönyör a fülnek Rolando Villazón amorózó hangvételű kormányos-dalolása.

Amit Barenboim Wagnerről mondani tudott és akart, azt e tizenkét munkás esztendő alatt elmondta. Az út hosszú volt és rögös: a fennkölten szép Parsifaltól a dinamizmussal teli „élő” Ringen és az ihletetten drámai Trisztánon át a nagyromantikus kötelező olvasmányokig vezetett az út. S ha már summázattal kezdtem, azzal is zárom: míg e Parsifalt bátran a legszebb felvételek mellé állíthatom, az egyenetlen Hollandi bizonyosan elmarad a legnagyobb mesterek olvasatai mögött.

* Karajan, DG, 1979–80; Kubelík, Bajor Rádió, 1980; Jordan, Erato, 1981; Goodall, EMI, 1984; Barenboim, Teldec, 1989–90; Levine, DG, 1991.
** Solti, Decca, 1971–72.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
15:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Mikus Adrienn (hárfa)
Krenedits Katalin (brácsa), Menyhárt Eszter (fuvola)
"Mikus Adrienn hárfa diplomakoncertje"
HÄNDEL–GRANDJANY: c-moll prelúdium és toccata
DEBUSSY: Triószonáta fuvolára, brácsára és hárfára
SMETANA–TRNEČEK: Moldva-fantázia, Op.43

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Jilková Gabriela (cimbalom)
Auður Edda Erlendsdóttir (klarinét), Bácsi Tamás (zongora)
"Jílková Gabriela cimbalom diplomakoncertje"
KURTÁG GYÖRGY: Szálkák
WEISS: d-moll szonáta
ZARÁNDY ÁKOS: Los - 1. Locomotora; 2. Otoňo; 3. Sol
JAROMÍR DADÁK: Concertino cimbalomra és kamara zenekarra

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Kovács Zalán László (tuba), Bábel Klára (hárfa), Demeniv Mihály (harmonika), Dragony Tímea (zongora), Tóth-Vajna Zsombor (csembaló)
"Hangulat Extra"
CHARPENTIER: Prelude
Santa Lucia - olasz népdal
VIVALDI: g-moll fuvolaszonáta
DRAGONY TÍMEA: Tubaverseny
SOSZTAKOVICS: Adagio
KOVÁCS ZALÁN LÁSZLÓ: Hommage á Bartók
KOZMA: Autumn Leaves
JOPLIN: Entertrainer
KOVÁCS ZALÁN LÁSZLÓ: Korál
KOVÁCS ZALÁN LÁSZLÓ: Kakukk

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Csalog Gábor tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Fejérvári Zoltán tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Kelemen Barnabás (hegedű)
Liszt Ferenc Kamarazenekar
koncertmester: Tfirst Péter
HAYDN: 67. (F-dúr) szimfónia, Hob. I:67
MENDELSSOHN: d-moll hegedűverseny
MOZART: D-dúr („Haffner”) szerenád, K. 250

19:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Ino Mirkovic (hegedű), Bodor János (hegedű), Anastasya Terenkova (zongora)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dirk Brossé
"John Malkovich - Report on the blind"
A mai nap
született:
1923 • Alicia de Larrocha, zongorista († 2009)
1926 • Bende Zsolt, operaénekes († 1998)
elhunyt:
1926 • Koessler János, zeneszerző, zenepedagógus (sz. 1853)
1991 • Wilhelm Kempff, zongorista (sz. 1895)