vissza a cimoldalra
2018-05-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60802)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9289)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2529)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (713)
Élő közvetítések (7196)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (580)
A nap képe (2056)
Momus-játék (5490)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2732)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (844)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1407)
Franz Schmidt (3127)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Met-mozi: Ernani
- zéta -, 2012-02-27 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat


Met-mozi: Ernani 2012. február 25.
Művészetek Palotája
A Metropolitan Opera a Műpában

VERDI: Ernani

Marcello Giordani, Angela Meade, Dmitri Hvorostovsky, Ferruccio Furlanetto
A Metropolitan Opera Ének- és Zenekara
Vez.: Marco Armiliato

*

Az 1840-es években rohamosan emelkedett a fiatal Giuseppe Verdi ázsiója, amit az anyagi megbecsültségén is pontosan lemérhetünk. Az Obertóért (1839-ben) még csak 1000 lírát kapott, míg az egy évvel későbbi Pünkösdi királyságért és az 1842-es Nabuccóért már ennek négyszeresét. A lombardok 1843-ban már 8000 lírát jövedelmezett neki, míg az 1844-es Ernani már kereken 12 ezret.

Az elismertség tekintélyt eredményezett, így megtehette, hogy az Ernani záróképében visszautasítsa a bel canto addig sérthetetlen íratlan szabályát (s egyben a bemutató énekesnőjének követelőzését), a címszereplő halála utáni szopránária megírását. Ragaszkodott a finálé tercettjéhez, és neki lett igaza. Az ifjú komponista megkezdte félévszázados rögös útját a zenedráma műfajának átalakítása, kiteljesítése irányába.

Az Ernani amúgy remek témaválasztás volt, ráadásul Verdi nem kisebb mester alapanyagából dolgozhatott, mint Victor Hugo. A műben szereplő négy főhős (szoprán–tenor–bariton–basszus) számára dramaturgiailag és zeneileg azonos fajsúlyú feladat várt. Verdi mindannyiuk esetében elment az (akkori) előadó-művészet határáig, sőt egy-egy pillanat erejéig olykor túl is lépett azon. Ebből következik, hogy bármely színháznak csak akkor szerencsés az Ernanit műsorra tűznie, ha arra négy azonos kvalitású énekese van. Minden más esetben borul a komponista által patikamérlegen kisakkozott egyensúly.

És ezzel el is érkeztünk az Ernani előadhatóságának legfőbb nehézségéhez, amit remekül példáz a Metropolitanből egyenesben közvetített szombati előadás.

A címszerepre ezúttal Marcello Giordanit választották ki. Az énekes az alkati megfelelésen túl gyakorlatilag teljesen alulmaradt a szerep kívánalmaival szemben, ráadásul ezen az estén meglehetősen dekoncentráltan teljesített. Az előadás során rendre lekésett a belépésekkel, intonációs elcsúszásokkal vétette észre magát, ráadásul már alapjaiban sem lehetett övé a szerep sohasem. Első áriájában az ékesítményes részek szinte megoldhatatlan feladat elé állították, magasságai rendre fáradtan és színtelenül, csak erőből szólaltak meg. De ezeken felül a legnagyobb probléma, hogy Ernani személyisége még minimál szinten sem jelent meg. Ez a figura nem rablóvezér, hanem inkább egy beosztott könyvelő benyomását kelti, nem alakítója az eseményeknek, hanem tétlen elszenvedője.

Ugyan férfikollégái sem teljesítettek minden szempontból hibátlanul, de ott legalább megjelent valaki. A Silvát alakító Ferruccio Furlanetto basszusa csak halvány árnyéka egykori önmagának (persze neki volt miből vesztenie, s még mindig van jelentős tartalék), de a legfontosabb, hogy minden megszólalásában hitelesen közvetíti a rátarti nemesúr konvenciók által keményre csiszolt gerinces személyiségét. Furlanetto hőse minden szavának, minden hangsúlyának jelentősége van. Az alakításnak ráadásul van valami permanens szomorúsága, amelyben keveredik az előadó és a szerep életkora közti hasonlóság, s ami oly egyedivé, helyenként szokatlanul fájdalmassá teszi Furlanetto de Silváját.

Don Carlos alakítója, Dmitri Hvorostovsky az este folyamán hangszínben többször okoz csalódást, de hangadásban sosem. Eleinte tudatosan rájátszik a léha uralkodó típusára, s ez jó áll neki. Pimaszul vigyorog, amikor az I. felvonásban önmagát leleplezve kényes helyzet elé állítja az előbb még őt párbajra hívó, de a király előtt térdre rogyó várurat. Tisztában van az uralkodás adta előnyökkel, ki is használja azokat. Hvorostovsky hangban mindent a III. felvonásbeli nagyáriára tesz fel, s aratja az est legnagyobb nyíltszíni tapsát. Merész átváltozása az élvhajhász ifjúból felelősségteljes uralkodóvá hihetőnek tűnik, ami jelzi, hogy minden ízében kidolgozott produkcióval van dolgunk. Ez némileg feledteti az énekes egyenszürke hangszínét.

Az Ernaniban az a helyzet áll elő, hogy tulajdonképpen majdnem minden egyetlen nő körül mozog. Mindhárom férfi szerelmes Elvirába, persze nem ugyanabból az aspektusból, és a rajongott hölgy csak egyikük iránt érez viszontvonzalmat. A férfiak egyenlőtlen küzdelmét fölborította, hogy alakítóik nem azonos kvalitással érkeztek az előadásba. Mert szeretheti papíron Elvira Ernanit, de hiteltelen, ha a tenortól szinte semmi szenvedély nem érkezik, szemben mondjuk az érzelmeit erőből, de fölöttébb érzéssel kommunikáló Don Carlosszal. Ilyen helyzetben nincs könnyű dolga Elvira alakítójának.

Ráadásul – szemben partnerei több évtizedes tapasztaltságával – Angela Meade újoncnak számít a Met gárdájában. 2008-ban pont ezzel a szerepben ugrott be az előadásba, azóta elsősorban a korai bel canto szerepkörben jeleskedik. Jól teszi, mert gömbölyded alkatához jól állnak a kosztümös szerepek. A leginkább a fiatal Misura Zsuzsáéra emlékeztető világos hangszínnel, kidolgozott és igényes frazeálással, élményszerű megoldásaival, a bel canto szabta határokon belül maradó szenvedélyességgel az előadás zeneileg leginkább kidolgozott produkcióját nyújtotta. Meg a reményt, hogy nincs minden vesztve: jönnek még új tehetségek.

Az előadás Pier Luigi Samaritani már 1983-ban is elavultnak számító rendezésének késői felmelegítése. A rendező szép, látványos tablókban gondolkodott, a főhősök és a remekül teljesítő énekkari tagok jöttek-mentek a szebbnél szebb ruhákban. Hogy az előadás ezen felül szólna valamiről, az elkerülte a figyelmét.

A Metben mostanában képességein felül reprezentált Marco Armiliato vezénylése tisztességes iparosmunka volt. Korrekt, világos, de semmit nem tett hozzá ehhez a sajnálatosan ritkán hallható remekműhöz. Én mindenesetre most beteszem a lejátszómba a színház jóval korábbi Ernani-előadásának a felvételét – a mostaniak iránti tapintatból elhallgatva, melyiket is.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Mikolaj Warszynski (zongora)
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 2. Il Penseroso
LISZT: Három koncertetűd – 3. Un sospiro
LSIZT: Két koncertetűd – 2. Gnomenreigen
LISZT: Liebesträume (Három noktürn) – 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: 2. ballada
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 6. 123. Petrarca-szonett
LISZT: 10. magyar rapszódia
LISZT: 1. legenda – Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál
LISZT: 12. magyar rapszódia

11:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar
Közreműködik és vezényel: Baráti Kristóf
BEETHOVEN: Hegedűverseny
DVOŘÁK: VIII. szimfónia

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Drahos Evelin (ének)
Harazdy Miklós (zongora)
J.S. BACH: Ich folge dir gleichfalls - ária a János passióból, BWV 245
HÄNDEL: Tornami a vagheggiar - részlet az Alcina című operából
PURCELL: Hark, the Ech'ing Air - részlet a Tündérkirálynő című operából
MOZART: Exultate, jubilate, K. 165 - Alleluja!
LISZT: In Liebeslust, S. 318
KODÁLY: Várj meg madaram, Op.14, No.3
PUCCINI: Quando m'en vo' soletta - részlet a Bohémélet című operából
DONIZETTI: Regnava nel silenzio - részlet a Lammermoori Lucia című operából

17:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar művészei
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 5
MENDELSSOHN: Oktett Op. 20
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 6
MENDELSSOHN: C-dúr szimfónia No. 13

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Kruppa Bálint tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:30 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Az Indiana University rézfúvós kvintettje és a Zeneakadémia diákjai
DUKAS: La Péri - Fanfár
ROLAND BARETT: Three Frames
ANTHONY PLOG: 2. Mozaik rézfúvós kvintettre
DUKE ELLINGTON: It Don’t Mean A Thing If It Ain’t Got That Swing (David Kosmyna átirata)
HIDAS: Signal

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Artemis Quartett:
Vineta Sareika, Anthea Kreston (hegedű), Gregor Sigl (brácsa), Eckart Runge (cselló)
MENDELSSOHN: 3. (D-dúr) vonósnégyes, Op.44/1
SOSZTAKOVICS: 5. (B-dúr) vonósnégyes, Op.92
SCHUMANN: A-dúr vonósnégyes, Op.41/3

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Kölcsey Kórus
Arte Semplice Kamarakórus
Vezényel: Duffek Ildikó
"Duffek Ildikó karvezetés DLA zárókoncertje"
WEELKES: The Nightingale, the Organ of Delight
WILBYE: Come Shepheard Swaynes
WEELKES: On the Plaines Fairie Traines
FARMER: Faire Phyllis I saw sitting all alone
BENNET: Weepe O Mine Eyes
MORLEY: April is in My Mistris Face
ORBÁN GYÖRGY: Come Away
JEAN BELMONT: The Passionate Shepherd to His Love
BRITTEN: Öt virágének, Op.47 – 4. The Evening Primrose
ARCADELT: Il bianco e dolce cigno
MONTEVERDI: Cor mio, mentre vi miro (a 4. madrigálkötetből)
CLAUSETTI: L’ombra dei boschi d’Aser
CLAUSETTI: Saltavan ninfe
KODÁLY: Négy olasz madrigál – 1. Chi vuol veder, 2. Fior scoloriti, 3. Chi d’amor sente
KOCSÁR MIKLÓS: Négy madrigál – 1. Alkonyi dal, 2. Elfojtódás
VAJDA JÁNOS: Álmok – 1. Álom pávákkal, 2. Szélnóta
PETROVICS: Hervadáskor
TÓTH PÉTER: Magyar madrigálok – 9. Elmehetsz már, 10. Magas hegyről foly le a víz, 12. Bordal (asszonycsúfoló)

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"
A mai nap
született:
1926 • Miles Davis, jazz-muzsikus († 1991)
1938 • Teresa Stratas, énekes
elhunyt:
1999 • Paul Sacher, karmester (sz. 1906)