vissza a cimoldalra
2020-01-29
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Bartók Rádió (758)
Kimernya? (3431)
Élő közvetítések (8358)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4668)
Palcsó Sándor (280)
Operett, mint színpadi műfaj (4211)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (606)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1856)
Társművészetek (1577)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1385)
Erkel Színház (10442)
Miklósa Erika (1241)
Franz Schmidt (3513)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3649)
Jonas Kaufmann (2476)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7244)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Operarelikviák – II. (Erdélyi Hajnal: Emlékkönyv az Operaház óvóhelyéről)
- zéta -, 2012-02-20 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Erdélyi Hajnal: Emlékkönyv az Operaház óvóhelyéről ERDÉLYI HAJNAL:
Emlékkönyv az Operaház óvóhelyéről
168 oldal
2800 Ft
Corvina Kiadó

*

Annakidején, a kisiskolás- és a kamaszkor között szinte mindenkinek volt emlékkönyve. Beleírattunk a barátunkkal, barátnőnkkel, a hozzánk közelebb álló felnőttel. Voltak sablonversek, némelyikünk megpróbálkozott olykor valami egyénivel, de többnyire csak bárgyú-kínos rímekre futotta. Nem volt tétje, nem volt jelentősége ezeknek a beírásoknak, ezért sorsuk – természetszerűleg – a felejtés volt. Egy efféle emlékkönyv ma már – a beírók nevén kívül – szinte semmilyen jelentőséggel nem bír, még a tulajdonosa számára sem. Ezt előbb-utóbb mi is beláttuk, és a kamaszkor közepe felé az ilyesféle könyvecskéknek leáldozott, többségük megsemmisült. (Jött a napló, de az egy másik történet.)

Nem volt tétje tehát az ilyen emlékkönyveknek, írtam az imént. Nem, mert nem volt olyan a környezet, amit az emlék későbbi felidézése bármikor előhívhatna. Mert ez a lényeg. Hogy az emlék valódi legyen.

A Corvina Kiadó által most megjelentetett Emlékkönyv nem az elfelejthető iromány típusa. A vak véletlen (és persze a zord történelem) kilencesztendős gazdáját, Erdélyi Hajnalt olyan környezetbe sodorta, ami könyvecskéjét létrejötte és története által már néhány évvel később is unikummá tette. Ma már maga az emlékkönyv is történelem. De ezért Erdélyi Hajnalt ne irigyeljük.

Mert a Corvina nemcsak az emlékkönyvet tette közkinccsé, hanem annak sztoriját is. A kislány szavaival, aki persze mára már jócskán nagymamakorban van, s aki mindössze egy nappal édesanyja tragikus elvesztése után, 1944 karácsonyán, Budapest ostroma alatt a Magyar Állami Operaház óvóhelyén kényszerült menedéket találni édesapjával. Aki szinte az utolsó pillanatban érkezett, hiszen órákkal később megindult a gyilkos ostrom. Az utolsók voltak, akik épségben keresztülmehettek a már gyutacsokkal és bombákkal felszerelt, és nemsokára Dunába robbantott Lánchídon.

Erdélyi Hajnal ismerte az Operaházat akkor már ifjú balett-növendékként, ráadásul édesapja a színház festőműtermében dolgozott. De az óvóhely, a pince, a földszinti páholysor alatt két és fél szinttel, teljesen új világot jelentett számára. Mintegy hatszázan gyűltek itt össze, az Operaházhoz kötődő férfiak, asszonyok és gyermekek. Ismert arcok, nagy nevek és ismeretlenek. Az elkövetkezendő hetekben, hónapokban ők lettek az Emlékkönyv tulajdonosának új családja.

Nehéz lenne a történet bármely szakaszát kiemelni, vagy részletét idézni, hiszen egységes egésszé gyúrta a jó tollú szerző és a történelem. Az olvasó talál benne tanulságos, vidám, és olykor elszomorító sztorikat nagy emberekről, nagy művészekről (nem mindegyik válik az illető büszkeségére). Elolvashatjuk, hogyan élték át és meg a pince lakói a történelmi eseményeket. De legfontosabb, hogy kivétel nélkül az Operaház túléléséért remegtek. És talán pont ez az, ami ma olyan aktuálissá teheti ezt az Emlékkönyvet, a történetével együtt. Hogy az utolsó bombázások után, amikor a Rákóczi útról még lövések hallatszottak, már készültek az első koncertre. Még csak az alsó ruhatárban, mindenkinek, aki arra járt, de főleg maguknak, szinte önszuggesztióként erősítve, hogy miért is tartottak ki a pincében az elmúlt hónapokban. Mindenki elővette a legszebb ruháját, fölmerészkedett és muzsikált. Mert a túlélés csak jövőképpel megy. Magáért beszél ennek az 1945. február 23-án megtartott koncertnek a műsora is:

   1.   Verdi: A végzet hatalma – nyitány (zenekar, vez. Sergio Failoni)
   2.   Puccini: Turandot – Kalaf áriája (Nagypál László, vez. Sergio Failoni)
   3.   Puccini: Turandot – Liú két áriája (Orosz Júlia, vez. Sergio Failoni)
   4.   Kodály: Háry János – közzene (zenekar, vez. Kodály Zoltán)
   5.   Borogyin: Igor herceg – Koncsak kán áriája (Székely Mihály, vez. Fricsay Ferenc)
   6.   Csajkovszkij: Rómeó és Júlia – balett (Tatár György, Patócs Kató, zg. Szőke Tibor)
   7.   Puccini: Pillangókisasszony – nagyária (Dobay Lívia, vez. Sergio Failoni)
   8.   Verdi: Az álarcosbál – René áriája (Palló Imre, vez. Kenessey Jenő)
   9.   Kodály: Háry János – toborzó (Palló Imre, vez. Kenessey Jenő)
   10.   Csajkovszkij: Pikk dáma – ária (Budanovits Mária, vez. Kenessey Jenő)
   11.   Massenet: Manon – ária (Sárdy János, vez. Fricsay Ferenc)
   12.   Muszorgszkij: Hovanscsina – Saklovityij áriája (Jámbor László, vez. Sergio Failoni)
   13.   Orosz népdalok (Zádor – Szőke)
   14.   Hubay: Csárdajelenet – balett (zenekar, vez. Kenessey Jenő)

Köszönet a kiadványért Erdélyi Hajnalnak, köszönet a Corvina Kiadónak!


témánkkal kapcsolatos további írások:
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Koros-Fekete Fanni (hegedű), Bálint Péter (zongora)
"Hangulatkoncert"
JANÁČEK: Szonáta hegedűre és zongorára
MOZART: G-dúr szonáta zongorára és hegedűre, K. 301
MONDELSSOHN: Variations Sérieuses, op. 54
BACH: d-moll partita, BWV 1004 - Chaconne

19:00 : Budapest
Fészek Művészklub

Tóth Ágnes (fuvola), Szűcs Péter (klarinét),
TRIO Y:
Varga Oszkár (hegedű), Matuska Flóra (gordonka) Dani Imre (zongora)
Magyar Kortárszene a Fészekben IV. - Huszonévesek kamarazenéje
GELLÉRI ANDRÁS: Transformotion II.
ZÁMBÓ JONATÁN: T(Rio)
PERSÁNYI ZSÓFI: Jeux – á B.H.
KECSKÉS D. BALÁZS: Chantsd’amour
SZÉCSI LŐRINC: Triószonáta
SZŐCS MÁRTON: ArcsIncertaines

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Matias Tosi (ének)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: José Cura
JOSÉ CURA: Montezuma és a rőthajú pap – vígopera (de azért nem annyira) [ősbemutató]

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mihail Pletnyov (zongora)
MOZART: Esz-dúr szonáta, K. 282
BEETHOVEN: Asz-dúr szonáta, op. 110
MOZART: C-dúr szonáta, K. 330
BEETHOVEN: c-moll szonáta, op. 111
A mai nap
született:
1782 • Daniel Auber, zeneszerző († 1871)
1862 • Frederick Delius, zeneszerző († 1934)
1924 • Luigi Nono, zeneszerző († 1990)
elhunyt:
1962 • Fritz Kreisler, hegedűs (sz. 1875)