vissza a cimoldalra
2020-01-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Verdi-felvételek (556)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3045)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4653)
Kolonits Klára (1154)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3625)
Pantheon (2507)
Élő közvetítések (8347)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1844)
Franz Schmidt (3504)
Operett, mint színpadi műfaj (4201)
Zenei események (1009)
Marilyn Horne (474)
Milyen zenét hallgatsz most? (25048)
Momus-játék (5769)
Ilosfalvy Róbert (874)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (196)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fejérvári a ráadás (Kocsis Zoltán és az UMZE)
- dni -, 2012-02-17 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Kocsis Zoltán és az UMZE 2012. február 14.
Fesztivál Színház

UMZE
Kéringer László (ének), Fejérvári Zoltán (zongora), Ittzés Gergely (fuvola)
Vez.: Kocsis Zoltán

STOCKHAUSEN: Kreuzspiel
VARÈSE: Density 21.5
JANÁČEK: Capriccio zongorára (bal kézre) és fúvóshangszerekre
STRAVINSKY: In memoriam Dylan Thomas
DOHNÁNYI: Passacaglia szólófuvolára
STOCKHAUSEN: Kontra-punkte

*

Szívesen járok az UMZE hangversenyeire. Gyakran egyedül itt van lehetőségem olyan fontos darabokat meghallgatni, amelyek valami miatt nem, vagy csak elvétve szerepelnek más együttesek repertoárján. Ezek között talán túlsúlyban vannak a modern és kortárs művek, de kizárólagosságról szó sincs. A műsorválasztás talán most is az egyik legerősebb pontja volt kínálatnak, de az is külön csáberőt kölcsönzött az eseménynek, hogy a kamaraegyüttest ezúttal Kocsis Zoltán vezényelte. Együttműködésük nem előszöri és nem kivételes alkalom, egy régebbi közös produkciójukról nagyon szép emlékeket őrzök (még ha arról – nehezen megbocsájtható módon – nem is számoltam be a Café Momusban...)

Kocsis soha nem állt távol a modern zenétől, zeneszerzőként és zongorista előadóként már az Új Zenei Stúdiónak oszlopos tagja volt, és nyilvánvalóan karmesterként sem idegen számára a feladat. Ismét egy bizonyíték arra, amit nem győzünk eleget hangoztatni: a kortárs zene is működik, a kortárs zene is szép, a kortárs zene is zene, csak elő kell adni – és természetesen meg kell hallgatni.

Mindazonáltal az UMZE mostani hangversenyprogramját nem nevezném kortársnak. A kínálat a premodern-modern évtizedeket öleli fel, mára klasszikussá vált szerzők kevéssé ismert, de fontos műveivel találkozhattunk.

Az idézett szerzők közül Stockhausen (és talán Edgard Varèse) tartozik az „innovatív”, a körülményesebben megismerhető és nehezebben megszerethető szerzők közé, de éppen Stockhausen munkái olyannyira fontosak és olyan sok jelentős szerzőre hatottak, hogy az embernek kötelessége szívósan foglalkozni velük, és a kitartás ebben az esetben is hatni fog. Ligeti, de Kurtág sem képzelhető el Stockhausen nélkül. Ha másképp nem megy, akkor tőlük visszafelé érdemes felderíteni ezeket a műveket.

A Kreuzspielt nem ismertem, azt hiszem, még felvételem sincs belőle. Kissé száraz, „konstruált” zenének tűnik. A néhány ütőhangszer között most a zongora is egyértelműen annak számít, de hát ez nem számít sem újdonságnak, sem meglepőnek, viszont csak egyetlen dallamhangszer van, az oboa és a basszusklarinét...
Ez talán egy kis magyarázatra szorul: a két, hasonló hangszínű hangszer együtt, egymást kiegészítve képes azt a nagy tartományt lefedni, amit Stockhausen végigpróbálgat, bebarangol ebben a műben. A kottát nem láttam, nem tudom, hogy az ülésrend szerzői előírás-e, mindenesetre elég érzékletes, hogy az oboás az ütőktől balra, kissé távolabb, egy emelvényen foglalt helyet, míg a klarinétos az átló túlsó végén, a többieknél mélyebben ül.
Egy huszonhárom éves szerző zsengéje. Jó volt hallani, de talán nem okoz majd fájdalmas hiányérzetet, ha ezután sem kerül a CD-gyűjteményembe.

Edgard Varèse szólófuvolára írt művének a címe felületes szemlélőnek esetleg polgárbosszantó különcségnek tűnik, valójában nagyon is egyszerű, mértéktartó választás eredménye (szonátának csak nem hívhatja, ha egyszer nem az...) A platina sűrűsége köbcentinként 21,5 gramm, és a cím az első előadó, Georges Barrère e nemesfémből készült hangszerére utal. Azt nem tudom, hogy Ittzés Gergely fuvoláját milyen anyagból készítették, de kifejezetten érzékenyen, sokszínűen játszott rajta. Varèse részéről kevésbé számított volna meglepetésnek egy zajokkal, elektronikus effektekkel operáló hangözön, de talán pontosan ezért „sokkolt” a Density 21.5 költőisége.

Én Janáček balkezes zongoraversenyének előadását is lírainak éreztem, de az igazság kedvéért el kell mondanom, hogy a szünetben kobzos55 barátunk erőtlenséget emlegetett. Biztosan jobban ismeri a darabot, mint én, és lehet, hogy más előadásokhoz viszonyítva támadt hiányérzete. Én utólag úgy gondolom, hogy a „visszafogott” jobb jelző a lírainál és az erőtlennél is. A fúvós hangszerek félkörben, a zongora előtt foglaltak helyet, és ha a trombiták és harsonák viszonylag gyakran is vették elő a szordínót, érthetően uralkodtak a hangképen. Lehet, hogy Kocsis csak arra törekedett, hogy jobban hagyja érvényesülni a háttérben kényszerűen meghúzódó zongorát?

Sajnos az In memoriam Dylan Thomas-dalok előadására már én sem tudok más jelzőt találni, mint az erőtlenséget. Nagy kár, mert az este talán legjelentősebb művéről volt (lett volna) szó. Elsősorban a szólistával, Kéringer Lászlóval volt bajom. Egy darabig az sem volt nyilvánvaló, hogy angol nyelven énekel, később már az sem, hogy érti-e, miről szól a vers...
A beszédesség, a „retorika” hiánya volt a legfeltűnőbb. Nem szólaltak meg a hangsúlyok, nem volt él, nem volt karakter, nem volt dráma, csak szép és önfeledt dalolászás. Vajon lesz-e legközelebb? Ki és mikor fogja Magyarországon úgy előadni, hogy az megfeleljen a mű potenciáljának?

Mondjuk, úgy és annyira, ahogy Ittzés eljátszotta a (szerintem nem csak) számomra teljesen ismeretlen Dohnányi Passacagliát. Egy progresszív darab, egy közismerten konzervatív szerzőtől. Legalábbis más műveihez képest meglepő. Egy feltűnően összeszedett mű egyetlen hangszerre, és az az egy hangszer nem a zongora. Dohnányinak ezt az oldalát nem ismertem.

Viszont a koncert utolsó műve, a Kontra-punkte egyértelműen az este legismertebb, legtöbbször előadott kompozíciója. Ez a gyakoriság természetesen viszonylagos, én például először hallottam élőben. Az nagyon tanulságos, hogy egy ilyen esemény mennyivel többet mond el műről és komponistáról, mint a felvétel. Úgy gondolom, hogy több mindent csak most értettem meg abból, hogyan sikerülhetett Stockhausennek a dodekafon sémát, a korábbi teóriákat és kísérleteket formává, műalkotássá szerveznie.

Szeretem az ilyen estéket, a legjobb jelző talán az lenne rá, hogy „informatív”! Ritkán hallható, de érdekes művek, (nagyobbrészt) inspiráló előadásban.

De számomra az este hőse mégis egyetlen előadó, a zongorista Fejérvári Zoltán volt. A Janáček Capriccio valójában igazi zongoraverseny, bonyolult és igényes zongoráznivaló, de azon kívül a két Stockhausen-műben is közreműködött, színpadon volt egész este. Alázattal alkalmazkodott szerzőhöz, kollégához és stílushoz. Nem is próbált extra figyelmet kicsikarva „szerepelni”. Éppen csak – akármennyi és akármilyen is jutott – megoldotta feladatait.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

KACSÓH PONGRÁC: János vitéz

15:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Orgonalátogatás haladóknak"
Szabó Balázs zenés orgonatörténeti sorozata/2
A romantika virtuózai – Mendelssohn, Liszt, Reger

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Benjamin Beilman (hegedű)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Marek Janowski
BEETHOVEN: D-dúr hegedűverseny, op. 61
SCHUMANN: II. (C-dúr) szimfónia, op. 61

18:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: Figaro házassága

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Egri Mónika, Pertis Attila (zongora)
Méhes Csaba (pantomimművész)
"Egri & Pertis Zongoraduó: Áthallások 2. - Ha Debussy pantomimozott volna..."
MASSENET: Báli jelenetek Op.17 – részletek
- A maszkok bevonulása
- Promenád holdfényben
- 2. tánc
LUDVIG SCHYTTE: Pantomimok Op.30 – részletek
STRAVINSKY: Petruska – burleszk (1914) – 2. kép: Petruska szobája
PERCY GRAINGER: Händel in the Strand – Clog Dance (1912)
FAURÉ: Maszkok és bergamaszkok – nyitány Op.112
DEBUSSY: Játékdoboz (1913)
BIZET: Gyermekjátékok Op.22 – részletek
MILHAUD: Ökör a háztetőn – komikus balett Op.58
OFFENBACH: Kán-kán az Orfeusz az alvilágban c. vígoperából

19:00 : Budapest
Magyarországi Francia Intézet, Auditórium

Etienne Rolin, Ifj. Kurtág György

"Átlátszó Hang újzenei fesztivál"
Concerto for electronics and soundpai

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Benjamin Beilman (hegedű)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Marek Janowski
BEETHOVEN: D-dúr hegedűverseny, op. 61
SCHUMANN: II. (C-dúr) szimfónia, op. 61
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Mendelssohn Kamarazenekar
BIBER: Battalia (A csata) „Sonata di marche”
BEETHOVEN: c-moll vonósötös, op. 104 (a szerző átirata a c-moll op. 1, No. 3 zongorás trióból)
SOSZTAKOVICS: Kamaraszimfónia op. 110a (Rudolf Barshai átirata a 8. vonósnégyesből)
A mai nap
történt:
1853 • A trubadúr bemutatója (Róma)
született:
1909 • Hans Hotter, énekes († 2003)
1955 • Simon Rattle, karmester
elhunyt:
1576 • Hans Sachs, mesterdalnok (sz. 1494)
1972 • Michael Rabin, hegedűs (sz. 1931)