vissza a cimoldalra
2018-11-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61316)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4097)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5575)
Élő közvetítések (7511)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2993)
Kimernya? (2837)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1529)
Franz Schmidt (3222)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1155)
Miller Lajos (87)
Palcsó Sándor (229)
musical (180)
Gioacchino Rossini (1021)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Domingo 2x, fékezett habzással (Parasztbecsület és Bajazzók a Metből)
- zéta -, 2012-02-16 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Domingo 2x, fékezett habzással (Parasztbecsület és Bajazzók a Metből) MASCAGNI: Cavalleria Rusticana
LEONCAVALLO: Pagliacci

Plácido Domingo, Tatiana Troyanos, Teresa Stratas, Isola Jones, Sherill Milnes, Vern Shinall, Allan Monk, etc.
The Metropolitan Opera Orchestra & Chorus
James Levine

Sony
88697910089

*

Gyanítom, ez a felvétel Plácido Domingo énekesi nagyságát hivatott hirdetni, így javaslom, próbáljuk meg az eseményeket a tenorista szemszögéből elemezni, aki ezen az 1978. áprilisi estén a két verista alapmű, a Parasztbecsület és a Bajazzók tenorfőszerepét is elénekelte.

Bravúr ez kétségkívül, bár azt korántsem állíthatjuk, hogy egyedülálló mutatvány. Budapesten legutóbb B. Nagy János kísérletezett vele néhányszor, s volt szerencsém a 70-es, 80-as években a hozzánk gyakran bevetődő másodvonalbeli Gaetano Bardinihez is egy estén Turiddu és Canio szerepében (mondjuk, ma azzal a másodvonallal világelső hőstenor lenne, a „Kacagj, bajazzó!”-t ahogy illik, meg is újrázta). Külhonban az idő tájt még Giuseppe Giacomini „duplázott”, mostanság José Cura (s pár éve Badri Maisuradze a Zeneakadémián) díszeleg a kettős szerep ritkaságával, de több jeles tenort kapott már el a hév a fölös magamutogatásra. És még többet nem, de ettől nem lettek kisebbek.

Domingo sem vitte túlzásba ezt a hang-öngyilkosságot, a Metben összesen háromszor követte el. 1966-ban egy koncertszerű előadáson, ez volt a debütálása ráadásul, vélhetően az egyik beugrás, hiszen csak két évvel később vált mindennapossá fellépése az amerikai operafellegvárban. És azután 1978 áprilisában két alkalommal – az elsőről készült felvételt küldte most piacra DVD-n a Sony.

Hogy miért fölös magamutogatás, azt rögvest ki is fejtem. Tapasztalataim szerint e két szerep egyenként oly sokat kivesz a tenorokból, hogy épeszű énekes nem kockáztatja a biztos szimpla sikert egy kétes kimenetelű dupláért. Vagy ha igen, mint esetünkben Domingo, akkor többnyire csak igen óvatosan. És ezzel már bent is vagyunk a sűrűjében. Domingo remek Turiddu és kitűnő Canio volt, sokat is énekelte őket – szólóban. Most viszont a dupla siker érdekében szinte mindvégig beosztással él. Okos énekes, aki tudja, hogy ha idő előtt ellövi a puskaport, akkor nem marad a végére.

Igen ám, de vajon jó-e, ha a tenornak az jár fejében a „Búcsú az anyától” közben, hogy jaj, milyen messze is van még a Bajazzók hanggyilkos fináléja? Nem jó, mert ez a gondolat befészkel az agyba és nem engedi szabadjára az indulatokat. Így a „Búcsú” szép, nemes, korrekt előadásban megy le, mint valami átlagosan decens olasz operaária. A közönség brávóz is rendesen, mert azért értékelik a bravúrt, de a gát nem szakad át.

Nem szakad, mert Domingo nem feszegeti a határokat. Van sok szerep, ahol ez nem is szükséges, de pont Turiddu és Canio nem olyan. Itt ki kell tennie, oda kell dobnia a hősnek a vérző szívét a placcra, mert ez a két opera, s e két szerep erről szól. Triviális? Hát persze, de ha verista operát énekel az ember, akkor ez – persze csak egy bizonyos szint fölött – szinte kötelező.

Azután a végén egy pillanatra fölsejlik Domingo igazi énje, igaz, ehhez egy kis baleset is kellett. Amikor a színjáték vége felé rávetette magát Neddára, beakadt a lába az előtte (általa) ügyetlenül fölrúgott hokedlibe és gyakorlatilag elesett, a helyzet plusz indulatot hozott ki a tenoristából, kihozva őt az addigi passzivitásból. De akkor már majdnem késő volt, még két mondat és „a komédiának vége”.

A visszafogottság pedig ragadós, a máskor nagyszerű Tatiana Troyanos némileg szokatlanul arisztokratikus Santuzzája csak szimplán korrekt, Teresa Stratas (Nedda) is leginkább csak a Tonióval közös duettben szikrázik föl.
Na, igen, Tonio! Mert Sherill Milnes személyében azért van valaki a színpadon, akinek nem kell beosztania, hiszen még Alfiót sem vállalta (Vern Shinall énekli, elég feledhetően). Nála azután bőven füstölhet az indulat, füstölt is, micsoda Prológot énekelt, micsoda asszal a végén! De persze, rég megette a fene, ha egy Toniónak kell elvinnie a sikert egy Parasztbecsület–Bajazzók-előadáson.

A zenei vezetésért felelős James Levine pedig nyilván tudhatta, hogy miért kíséri oly szolgaian tenoristáját, sejthetően tisztában volt a feladat rizikósságával. Ezt igazolja, hogy a köztes jelenetekben (amikor Domingo nem volt színen) szép és igen hatásosan drámai dolgokat művelt a zenekar élén.

A rendezés Franco Zeffirelli 1970-es munkájának fölmelegítése, s az olasz mester volt a díszlet- és jelmeztervező is. Amit kapunk, egyfelől nem kevés, a másik oldalról viszont kellően híg. Zeffirelli hamisítatlan környezetet teremt, ott vagyunk Szicíliában, szinte érezzük is a lágyan sós mediterrán szellőt az arcunkon. Szép és látványos mesekönyv, ez lehetett a koncepció. A drámát a rendező viszont igen kimérten adagolta, vélhetően úgy gondolta, hogy a zene majd megteszi ezt magától. Talán a fentiek után nem igazán sportszerű leírni a tényt, de a 70-es bemutatón a két tenorhőst Franco Corelli és Richard Tucker keltette életre, így a rendező akkor gyaníthatóan nem játszott vabankot. Mindenesetre a mi esténken a dráma csak igen fékezett habzással csordogált, ami pontosan megfelelt a képességeit kissé túlvállaló tenorista alakításának is.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

"Orgonahangverseny"

18:00 : Budapest
Corvin Művelődési Ház - Erzsébetligeti Színház

Adventre hangolva
Ünnepi koncert a Honvéd Férfikarral

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Zoltán (tenor), Viviane Hagner, Alexander Janiczek (hegedű), Rafael Rosenfeld (cselló), Pivon Gabriella (fuvola), Heinz Holliger (oboa), Reto Bieri, Klenyán Csaba (klarinét), Lakatos György (fagott), Szőke Zoltán (kürt), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
A Zeneakadémia Vonószenekara
Vezényel: Heinz Holliger
kamara.hu – a Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
Üveggyöngyjáték
LIGETI: Hat bagatell
BEETHOVEN: B-dúr klarinéttrió, op. 11
HAYDN: 25. (G-dúr) zongoratrió, Hob. XV:25
HEINZ HOLLIGER: Rechant
BARTÓK: Divertimento, BB 118

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vigh Andrea (hárfa), Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora), Drahos Béla (fuvola), Szatmári Zsolt (klarinét)
Accord Quartet
Debussy-est a szerző halálának 100. évfordulójára
DEBUSSY: Egy faun délutánja
DEBUSSY: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára
DEBUSSY: Két tánc
DEBUSSY: Fehéren és feketén
DEBUSSY: Lindaraja
DEBUSSY: Hat antik felirat
DEBUSSY: Kis szvit

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Baráth Emőke, Szutrély Katalin, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt
Purcell Kórus
Orfeo Zenekar
koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
MOZART: C-dúr („Jupiter”) szimfónia K. 551
MOZART: c-moll mise, K. 427
19:00 : Pécs
Kodály Központ

Giovanni Guzzo (hegedű)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Howard Williams
BERNSTEIN: Candide − nyitány
BERNSTEIN: Szerenád – Platón: A lakoma című műve nyomán
ELGAR: II. szimfónia
A mai nap
született:
1942 • Daniel Barenboim, karmester, zongorista
elhunyt:
1787 • Christoph Willibald Gluck, zeneszerző (sz. 1714)
1963 • Reiner Frigyes, karmester (sz. 1888)