vissza a cimoldalra
2018-10-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61134)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4069)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1115)
Pantheon (2264)
Élő közvetítések (7452)
Balett-, és Táncművészet (5560)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1503)
Franz Schmidt (3197)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2930)
Momus-játék (5543)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4355)
Ilosfalvy Róbert (816)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2606)
Lehár Ferenc (641)
Opernglas, avagy operai távcső... (20144)
Erkel Színház (9460)
Jonas Kaufmann (2275)
Franz Schubert (308)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Domingo 2x, fékezett habzással (Parasztbecsület és Bajazzók a Metből)
- zéta -, 2012-02-16 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Domingo 2x, fékezett habzással (Parasztbecsület és Bajazzók a Metből) MASCAGNI: Cavalleria Rusticana
LEONCAVALLO: Pagliacci

Plácido Domingo, Tatiana Troyanos, Teresa Stratas, Isola Jones, Sherill Milnes, Vern Shinall, Allan Monk, etc.
The Metropolitan Opera Orchestra & Chorus
James Levine

Sony
88697910089

*

Gyanítom, ez a felvétel Plácido Domingo énekesi nagyságát hivatott hirdetni, így javaslom, próbáljuk meg az eseményeket a tenorista szemszögéből elemezni, aki ezen az 1978. áprilisi estén a két verista alapmű, a Parasztbecsület és a Bajazzók tenorfőszerepét is elénekelte.

Bravúr ez kétségkívül, bár azt korántsem állíthatjuk, hogy egyedülálló mutatvány. Budapesten legutóbb B. Nagy János kísérletezett vele néhányszor, s volt szerencsém a 70-es, 80-as években a hozzánk gyakran bevetődő másodvonalbeli Gaetano Bardinihez is egy estén Turiddu és Canio szerepében (mondjuk, ma azzal a másodvonallal világelső hőstenor lenne, a „Kacagj, bajazzó!”-t ahogy illik, meg is újrázta). Külhonban az idő tájt még Giuseppe Giacomini „duplázott”, mostanság José Cura (s pár éve Badri Maisuradze a Zeneakadémián) díszeleg a kettős szerep ritkaságával, de több jeles tenort kapott már el a hév a fölös magamutogatásra. És még többet nem, de ettől nem lettek kisebbek.

Domingo sem vitte túlzásba ezt a hang-öngyilkosságot, a Metben összesen háromszor követte el. 1966-ban egy koncertszerű előadáson, ez volt a debütálása ráadásul, vélhetően az egyik beugrás, hiszen csak két évvel később vált mindennapossá fellépése az amerikai operafellegvárban. És azután 1978 áprilisában két alkalommal – az elsőről készült felvételt küldte most piacra DVD-n a Sony.

Hogy miért fölös magamutogatás, azt rögvest ki is fejtem. Tapasztalataim szerint e két szerep egyenként oly sokat kivesz a tenorokból, hogy épeszű énekes nem kockáztatja a biztos szimpla sikert egy kétes kimenetelű dupláért. Vagy ha igen, mint esetünkben Domingo, akkor többnyire csak igen óvatosan. És ezzel már bent is vagyunk a sűrűjében. Domingo remek Turiddu és kitűnő Canio volt, sokat is énekelte őket – szólóban. Most viszont a dupla siker érdekében szinte mindvégig beosztással él. Okos énekes, aki tudja, hogy ha idő előtt ellövi a puskaport, akkor nem marad a végére.

Igen ám, de vajon jó-e, ha a tenornak az jár fejében a „Búcsú az anyától” közben, hogy jaj, milyen messze is van még a Bajazzók hanggyilkos fináléja? Nem jó, mert ez a gondolat befészkel az agyba és nem engedi szabadjára az indulatokat. Így a „Búcsú” szép, nemes, korrekt előadásban megy le, mint valami átlagosan decens olasz operaária. A közönség brávóz is rendesen, mert azért értékelik a bravúrt, de a gát nem szakad át.

Nem szakad, mert Domingo nem feszegeti a határokat. Van sok szerep, ahol ez nem is szükséges, de pont Turiddu és Canio nem olyan. Itt ki kell tennie, oda kell dobnia a hősnek a vérző szívét a placcra, mert ez a két opera, s e két szerep erről szól. Triviális? Hát persze, de ha verista operát énekel az ember, akkor ez – persze csak egy bizonyos szint fölött – szinte kötelező.

Azután a végén egy pillanatra fölsejlik Domingo igazi énje, igaz, ehhez egy kis baleset is kellett. Amikor a színjáték vége felé rávetette magát Neddára, beakadt a lába az előtte (általa) ügyetlenül fölrúgott hokedlibe és gyakorlatilag elesett, a helyzet plusz indulatot hozott ki a tenoristából, kihozva őt az addigi passzivitásból. De akkor már majdnem késő volt, még két mondat és „a komédiának vége”.

A visszafogottság pedig ragadós, a máskor nagyszerű Tatiana Troyanos némileg szokatlanul arisztokratikus Santuzzája csak szimplán korrekt, Teresa Stratas (Nedda) is leginkább csak a Tonióval közös duettben szikrázik föl.
Na, igen, Tonio! Mert Sherill Milnes személyében azért van valaki a színpadon, akinek nem kell beosztania, hiszen még Alfiót sem vállalta (Vern Shinall énekli, elég feledhetően). Nála azután bőven füstölhet az indulat, füstölt is, micsoda Prológot énekelt, micsoda asszal a végén! De persze, rég megette a fene, ha egy Toniónak kell elvinnie a sikert egy Parasztbecsület–Bajazzók-előadáson.

A zenei vezetésért felelős James Levine pedig nyilván tudhatta, hogy miért kíséri oly szolgaian tenoristáját, sejthetően tisztában volt a feladat rizikósságával. Ezt igazolja, hogy a köztes jelenetekben (amikor Domingo nem volt színen) szép és igen hatásosan drámai dolgokat művelt a zenekar élén.

A rendezés Franco Zeffirelli 1970-es munkájának fölmelegítése, s az olasz mester volt a díszlet- és jelmeztervező is. Amit kapunk, egyfelől nem kevés, a másik oldalról viszont kellően híg. Zeffirelli hamisítatlan környezetet teremt, ott vagyunk Szicíliában, szinte érezzük is a lágyan sós mediterrán szellőt az arcunkon. Szép és látványos mesekönyv, ez lehetett a koncepció. A drámát a rendező viszont igen kimérten adagolta, vélhetően úgy gondolta, hogy a zene majd megteszi ezt magától. Talán a fentiek után nem igazán sportszerű leírni a tényt, de a 70-es bemutatón a két tenorhőst Franco Corelli és Richard Tucker keltette életre, így a rendező akkor gyaníthatóan nem játszott vabankot. Mindenesetre a mi esténken a dráma csak igen fékezett habzással csordogált, ami pontosan megfelelt a képességeit kissé túlvállaló tenorista alakításának is.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Miranda Liu (hegedű), Kiss Gergely (gordonka), Kiss Gyula, Nagy Míra (
zongora)
"Hangulatkoncert"
HAYDN: D-dúr gordonkaverseny, Hob. VIIb:2 - I. tétel
HAYDN: fisz-moll zongoratrió, Hob. XV:26
HAYDN: D-dúr zongoratrió, Hob. XV:24

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Soltész Ágnes, Kovács Judit, Fahidi Patrícia (hegedű), Rácz János, Kunszeri Márta (fuvola), Kökényessy Zoltán (brácsa), Magyar Gábor (cselló), Váray Rita (zongora)
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Az est házigazdája: Tóth Endre, zenetörténész
KOVÁCS ZOLTÁN: Amisz és Amil – két fuvolára
SCHUMANN: Gyermekjelenetek (Benjamin Godard átirata) Op. 15.
SCHNITTKE: Moz-Art duó 2 hegedűre
VAJDA JÁNOS: Musica sull’ acqua – zongoraötös (2015)
MOZART: D-dúr fuvolanégyes

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vigh Andrea (hárfa)
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly)
Fuvolán közreműködik és vezényel: Drahos Béla
MOZART: 1. (G-dúr) fuvolaverseny, K. 313
MOZART: 2. (D-dúr) fuvolaverseny, K. 314
MOZART: C-dúr fuvola-hárfa kettősverseny, K. 299
MOZART: C-dúr andante, K. 315

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Rohmann Ditta (cselló), Binder Károly (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói
koreográfus: Feledi János
CAFe Budapest
VAJDA JÁNOS: Csellóverseny
SZENTPÁLI ROLAND: Orfeusz-balett - ősbemutató
BINDER KÁROLY: Zongoraverseny - ősbemutató
A mai nap
elhunyt:
1837 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző (sz. 1778)
1849 • Frédéric Chopin, zeneszerző (sz. 1810)