vissza a cimoldalra
2018-12-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61405)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Haladjunk tovább... (216)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7598)
Erkel Színház (9493)
Callas (443)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1545)
Franz Schmidt (3242)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3025)
Szkrjabin (539)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1192)
Momus-játék (5563)
Operett, mint színpadi műfaj (3778)
Jonas Kaufmann (2313)
Pantheon (2285)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (635)
Polgár László (267)
Abbado – az ember (153)
Franz Schubert (309)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Domingo 2x, fékezett habzással (Parasztbecsület és Bajazzók a Metből)
- zéta -, 2012-02-16 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Domingo 2x, fékezett habzással (Parasztbecsület és Bajazzók a Metből) MASCAGNI: Cavalleria Rusticana
LEONCAVALLO: Pagliacci

Plácido Domingo, Tatiana Troyanos, Teresa Stratas, Isola Jones, Sherill Milnes, Vern Shinall, Allan Monk, etc.
The Metropolitan Opera Orchestra & Chorus
James Levine

Sony
88697910089

*

Gyanítom, ez a felvétel Plácido Domingo énekesi nagyságát hivatott hirdetni, így javaslom, próbáljuk meg az eseményeket a tenorista szemszögéből elemezni, aki ezen az 1978. áprilisi estén a két verista alapmű, a Parasztbecsület és a Bajazzók tenorfőszerepét is elénekelte.

Bravúr ez kétségkívül, bár azt korántsem állíthatjuk, hogy egyedülálló mutatvány. Budapesten legutóbb B. Nagy János kísérletezett vele néhányszor, s volt szerencsém a 70-es, 80-as években a hozzánk gyakran bevetődő másodvonalbeli Gaetano Bardinihez is egy estén Turiddu és Canio szerepében (mondjuk, ma azzal a másodvonallal világelső hőstenor lenne, a „Kacagj, bajazzó!”-t ahogy illik, meg is újrázta). Külhonban az idő tájt még Giuseppe Giacomini „duplázott”, mostanság José Cura (s pár éve Badri Maisuradze a Zeneakadémián) díszeleg a kettős szerep ritkaságával, de több jeles tenort kapott már el a hév a fölös magamutogatásra. És még többet nem, de ettől nem lettek kisebbek.

Domingo sem vitte túlzásba ezt a hang-öngyilkosságot, a Metben összesen háromszor követte el. 1966-ban egy koncertszerű előadáson, ez volt a debütálása ráadásul, vélhetően az egyik beugrás, hiszen csak két évvel később vált mindennapossá fellépése az amerikai operafellegvárban. És azután 1978 áprilisában két alkalommal – az elsőről készült felvételt küldte most piacra DVD-n a Sony.

Hogy miért fölös magamutogatás, azt rögvest ki is fejtem. Tapasztalataim szerint e két szerep egyenként oly sokat kivesz a tenorokból, hogy épeszű énekes nem kockáztatja a biztos szimpla sikert egy kétes kimenetelű dupláért. Vagy ha igen, mint esetünkben Domingo, akkor többnyire csak igen óvatosan. És ezzel már bent is vagyunk a sűrűjében. Domingo remek Turiddu és kitűnő Canio volt, sokat is énekelte őket – szólóban. Most viszont a dupla siker érdekében szinte mindvégig beosztással él. Okos énekes, aki tudja, hogy ha idő előtt ellövi a puskaport, akkor nem marad a végére.

Igen ám, de vajon jó-e, ha a tenornak az jár fejében a „Búcsú az anyától” közben, hogy jaj, milyen messze is van még a Bajazzók hanggyilkos fináléja? Nem jó, mert ez a gondolat befészkel az agyba és nem engedi szabadjára az indulatokat. Így a „Búcsú” szép, nemes, korrekt előadásban megy le, mint valami átlagosan decens olasz operaária. A közönség brávóz is rendesen, mert azért értékelik a bravúrt, de a gát nem szakad át.

Nem szakad, mert Domingo nem feszegeti a határokat. Van sok szerep, ahol ez nem is szükséges, de pont Turiddu és Canio nem olyan. Itt ki kell tennie, oda kell dobnia a hősnek a vérző szívét a placcra, mert ez a két opera, s e két szerep erről szól. Triviális? Hát persze, de ha verista operát énekel az ember, akkor ez – persze csak egy bizonyos szint fölött – szinte kötelező.

Azután a végén egy pillanatra fölsejlik Domingo igazi énje, igaz, ehhez egy kis baleset is kellett. Amikor a színjáték vége felé rávetette magát Neddára, beakadt a lába az előtte (általa) ügyetlenül fölrúgott hokedlibe és gyakorlatilag elesett, a helyzet plusz indulatot hozott ki a tenoristából, kihozva őt az addigi passzivitásból. De akkor már majdnem késő volt, még két mondat és „a komédiának vége”.

A visszafogottság pedig ragadós, a máskor nagyszerű Tatiana Troyanos némileg szokatlanul arisztokratikus Santuzzája csak szimplán korrekt, Teresa Stratas (Nedda) is leginkább csak a Tonióval közös duettben szikrázik föl.
Na, igen, Tonio! Mert Sherill Milnes személyében azért van valaki a színpadon, akinek nem kell beosztania, hiszen még Alfiót sem vállalta (Vern Shinall énekli, elég feledhetően). Nála azután bőven füstölhet az indulat, füstölt is, micsoda Prológot énekelt, micsoda asszal a végén! De persze, rég megette a fene, ha egy Toniónak kell elvinnie a sikert egy Parasztbecsület–Bajazzók-előadáson.

A zenei vezetésért felelős James Levine pedig nyilván tudhatta, hogy miért kíséri oly szolgaian tenoristáját, sejthetően tisztában volt a feladat rizikósságával. Ezt igazolja, hogy a köztes jelenetekben (amikor Domingo nem volt színen) szép és igen hatásosan drámai dolgokat művelt a zenekar élén.

A rendezés Franco Zeffirelli 1970-es munkájának fölmelegítése, s az olasz mester volt a díszlet- és jelmeztervező is. Amit kapunk, egyfelől nem kevés, a másik oldalról viszont kellően híg. Zeffirelli hamisítatlan környezetet teremt, ott vagyunk Szicíliában, szinte érezzük is a lágyan sós mediterrán szellőt az arcunkon. Szép és látványos mesekönyv, ez lehetett a koncepció. A drámát a rendező viszont igen kimérten adagolta, vélhetően úgy gondolta, hogy a zene majd megteszi ezt magától. Talán a fentiek után nem igazán sportszerű leírni a tényt, de a 70-es bemutatón a két tenorhőst Franco Corelli és Richard Tucker keltette életre, így a rendező akkor gyaníthatóan nem játszott vabankot. Mindenesetre a mi esténken a dráma csak igen fékezett habzással csordogált, ami pontosan megfelelt a képességeit kissé túlvállaló tenorista alakításának is.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

OrgonaExpedíció

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Orgonahangverseny

18:00 : Budapest
Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház

Kispesti Vegyeskar Gyöngyvirág Kórusa
Karnagy: Borhy Csilla
Adventi koncert

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Szilvay Réka (hegedű), Fehér Ernő (zongora)
Szilvay Réka kurzus zárókoncertje
SIBELIUS: Két humoreszk, Op.87 (átirat hegedűre és zongorára)
BARTÓK: 2. hegedű-zongora szonáta, BB 85
KODÁLY: Adagio
SIBELIUS: Öt falusi tánc, Op.106

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Farkas Mira (hárfa), Scheuring Kata (fuvola)
Zemlényi Eszter (ének)
Fekete Dániel (vers)
FAURÉ: Clair de lune, op. 46/2
FAURÉ: Berceuse
DEBUSSY: Beau soir
DEBUSSY: Deux romances - 1. Romance, 2. Les cloches
DEBUSSY: Paysage sentimental
DEBUSSY: Voici que le printemps
DEBUSSY: Syrinx
DEBUSSY: Arabesque
MASSENET: Elégie
CAPLET: Viens! Une flûte invisible soupire…
DEBUSSY: Clair de lune (Votre ame est un paysage choisi)
RUSSEL: Deux poèmes de Ronsard, op. 26
SATIE: Gnossiennes No. 1., 3., 5.
SATIE: Je te veux
SATIE: La diva de l'Empire
DELIBES: Le rossignol

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A Nyugat lánya

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Kolonits Klára (ének)
Benyus János (kürt)
Dinyés Dániel (zongora)
Richard Strauss: Alpesi kürt - dal
Korngold: Négy Shakespeare dal, op. 31
Schumann: Adagio és allegro
Debussy: Ariettes Oubliées (Elfelejtett arietták)
Grieg: Intermezzo
Schubert: A folyónál - dal
Korngold: Három dal, op. 22
Gounod: Barcarola, Chantez Noël!

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Karita Mattila (szoprán)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
"Élet és halál"
HAYDN: A megjutalmazott hűség – nyitány, Hob. Ia:11
BEETHOVEN: „Ah, perfido!” – koncertária, op. 65
SCHUMANN: Nyitány, scherzo és finálé, op. 52
WAGNER: Trisztán és Izolda – Előjáték és Izolda szerelmi halála
R. STRAUSS: Halál és megdicsőülés – szimfonikus költemény, op. 24

19:30 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Oláh Vilmos (hegedű), Szabó Péter (gordonka)
Narihito Mukeda (zongora)
Nemzetek zenéje - Lengyel est
Chopin és Wieniawski műveiből
CHOPIN: Bevezetés és polonéz („Polonaise brillante”) gordonkára és zongorára, op. 3
CHOPIN: f-moll Mazurka Op.7. No.3 - zongorára
CHOPIN: B-dúr Mazurka Op.17. No. 1- zongorára
CHOPIN: Asz-dúr Polonéz Op.53. No.6- zongorára
WIENIAWSKI: D-dúr Polonéz Op.4- hegedűre és zongorára
CHOPIN: g-moll trió zongorára, hegedűre és gordonkára, op. 8
A mai nap
született:
1870 • Leopold Godowsky, zongorista († 1938)
1943 • Gösta Winbergh, énekes († 2002)
elhunyt:
1976 • Lily Pons, énekes (sz. 1904)