Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

Bécs második? másik? operaházában (A köpeny és a Gianni Schicchi a Volksoperben)

2012-02-15 09:54:10 Heiner Lajos

Gianni Schicchi – Michael Kraus
Gianni Schicchi – Michael Kraus
 
2012. február. 9.
Bécs
Volksoper

PUCCINI: A köpeny / Gianni Schicchi

*

Gyakorlatilag telt ház, nagy siker.
A tényszerűség kedvéért: ezen az estén a Staatsoper nem játszott, és Bécsben jelentős komolyzenei koncertre sem került sor.
A produkció úgy egyéves, a Ház igazgatója, Robert Meyer rendezte, a díszleteket Christof Cremer jegyzi.
Puccini, a „népnek”, németül, redundancia, pleonazmus számomra, hogy a kivetített szöveg is ezen a nyelven.

Jó este, nem igazán emlékezetes, de tényleg jó.
Lassan indul a muzsika, bennem a félsz, ez ilyen félszeg lesz?, a dirigens bizonyos Stefan Klingele, persze tudom, a premiert Enrico Dovico dirigálta, Prágában sokszor megcsodálhattam fantasztikus zenekari dinamikáját.
Hogy Klingele ezt örökölte-e, avagy a sajátja, nem tudni, de a zenekar, na ja, nem a Bécsiek szintjén, de nagyszerű, a muzsika, a Szajna a kezdetkor valóban lassan hömpölyög, ám később minden, ami kell, drámai lesz, a második félidőben, a Schicchiben pedig, ha éppen azt kívánja Puccini, kihegyezetten szökellő.

Meyer munkája Janus-arcú. Realista, remek beállításokkal A köpenyben, a darab az ő nézetében igazi grand guignol, realista díszletekkel, konzekvensen vezetve – Luigi tépi-harapja Giorgetta bal oldali musculus sternocleidomastoideusát, ám amikor ezt Michele tenné meg, a nő finoman vonakodva elhajol.
A Schicchi paródia. A XIX. századba áttéve, sémákkal, de jól beváltakkal dolgozva, holttest a szekrényben, ki-kipotyogva, rokonok „bájos” torzsalkodása etcetera, etcetera.

Vokális vonalon semmi felfedezés.
Alik Abdukaymov (Michele) első megszólalásakor még egy jelentős hang képzetét keltette.
Ám sajnos, nem az – hiányzik az átütőerő, az ária megszólaltatásához kellő nagy dinamika.
Hyuna Ko (Giorgetta) éles és alulintonált.
Mehrzad Montazeri tenorja kevés Luigi szólamához.
A Schicchi címszerepében Michael Kraus remek játékával és muzikalitásával tűnik ki, a hang megint csak nem rendkívüli, noha ebben a szerepben talán ez nem is kívántatik meg.
Persze reménykedtem – bizonyos Johan Botha a Volksoperben debütált a Császárvárosban, aztán, hiszik, avagy nem, 1997-ben a Fledermaus Alfredját Jonas Kaufmann énekelte itt, merem megtippelni, a pár hónapja a Házban bemutatkozott Arnold Rutkowski is majd az U6-ról az U4-re vált, és a Karlsplatz/Oper megállónál fog kiszállni.

Elgondolkodtatott ez az este. Hogy világsztárok nélkül, korrekt énekesekkel, érdekes rendezéssel, jó dirigenssel is kötni lehet a nézőt.
Ha nem is egy életre szóló élménnyel, de hetekig biztos.
És elgondolkodtatott, hogy hiába töredék a Methez, Bécshez, Prágához, Salzburghoz stb-hez képest az az előadásszám, amit az Erkelben megéltem, a bécsi példa eklatánsan mutatja, Budapestnek igenis szüksége van még egy operaházra.
Legyen az, mint Bécsben: „második”, avagy „másik”.

A köpeny – Alik Abdukayumov (Michele), Mehrzad Montazeri (Luigi) / © Dimo Dimov
A köpeny – Alik Abdukayumov (Michele), Mehrzad Montazeri (Luigi) / © Dimo Dimov





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.