vissza a cimoldalra
2020-08-08
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (920)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4028)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Régizene (3615)
Operett, mint színpadi műfaj (4420)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (148)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62197)
Pantheon (2713)
Radnai György művészete (60)
Gioacchino Rossini (1035)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4692)
A nap képe (2228)
Gaetano Donizetti (973)
Gregor József emléke (182)
Barokk zene (491)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Három az egyben (Az Academy of St Martin in the Fields újra a Műpában)
Varga Péter , 2012-01-30 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Az Academy of St Martin in the Fields újra a Műpában 2012. január 25.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Academy of St Martin in the Fields
Martin Helmchen – zongora
Vez.: Sir Neville Marriner

GLINKA: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
MENDELSSOHN: 2. (d-moll) zongoraverseny, op. 40
DVOŘÁK: IX. (e-moll) szimfónia („Az Újvilágból”), op. 95

*

Mondhatni, rendszeresen jár hozzánk Sir Neville Marriner szimfonikus zenekarával. A nyolcvanas éveinek vége felé járó brit karmester a három műben három különböző formát mutatott, szerencsére egy olyat is, ami minden elismerést megérdemel.

A kis szimfonikus zenekar nyolc első hegedűvel, hat csellóval és négy nagybőgővel állt fel. A vonósokhoz a Glinka-nyitányban a többi rezes mellé négy kürt is társult. De az előadás hiányosságai nem annyira a hangzás milyenségéből fakadtak. Nem az volt az igazi baj, hogy az egész zenekar megszólalása tűnt halványnak, vagy, hogy a hangzásarányok tolódtak volna el, mondjuk, a rezesek javára.

A Ruszlán és Ludmilla nyitánya szikrázóan hatásos tud lenni olyan előadásban, amely kirobbantja a partitúra hangjaiból azt az energiát, amit a zeneszerző beléjük rejtett. Marrinernek ez nem sikerült, halvány lett a kiállított tárgy. Az elején még a fafúvósok sem voltak a helyükön és itt-ott a rezek is rendetlenkedtek. A csellókon szépen megszólaló melléktémának azért örülhettünk. Viszont később az Újvilág-szimfónia és utána a második ráadásként adott Figaro-nyitány friss tempójával, a hangsúlyok kidolgozott játékával bizonyította, nem a karmester idős kora okolható az adrenalinhiányos előadásért.

Martin Helmchen már nem annyira fiatal zongorista. Épp ezért bizonyítási kényszer sem kellett, hogy terhelje, amikor Mendelssohn ritkán játszott d-moll zongoraversenyét választotta. A művet maga a zeneszerző és első kritikusa, Schumann sem értékelte igazán nagyra, nem olyan darab ez, amivel a zongoristák villogni szeretnének, amivel bizonyíthatnák, valójában mire képesek. (Két hangversenykalauzom is mellőzi ismertetését.)
Ami Helmchen előadását figyelemreméltóvá tette, az az volt, hogy mindez mintha nem érdekelte volna, őszinte odaadással közeledett a műhöz. Virtuóz volt, ahol kellett, ábrándosan melankolikus a lassú tételben. Értékelte azokat a momentumokat, amik értékelhetők ebben a zongoraversenyben, s ez végeredményben szép előadást eredményezett.

Sajnos a karmester nem igazán volt segítségére, Marriner még a kis zenekart is visszafogta, hallhatóan félve attól, hogy elnyomják a zongoristát. De ettől Helmchen is kénytelen volt halkabban játszani, a nem túl összehangolt együttműködés a zenekarral mintha zavarta volna abban, hogy igazán kibontakozzék. De a két ráadásban (Dalok szöveg nélkül) valódi billentyűvarázslónak mutatkozott, nagyon finom hangzásokkal meggyőzőbben bizonyítva, hogy Mendelssohnt valóban értő, szerető, kiváló pianista.

Marriner nagy pillanatai az Újvilág-szimfóniában jöttek el. Itt már őt sem zavarta a zongorista, és a lassú bevezető után felharsanó főtéma erőteljes megszólaltatásával jelezte, igenis ő az úr a zenekar élén. Az energikus belépő után később sem lazított. Ami ezen túl érdekes volt, az az okos megközelítés, ahogy a különböző karakterű témákat jellegüknek megfelelően kezelte, s ahogy ezáltal világossá vált a tétel architektúrája. Ebben szolgálta őt a testesen szóló vonóskar is, de az egész zenekar felnőtt a feladathoz, nyoma sem maradt annak a vértelenségnek, amit az eső részben hallhattunk.

A lassú tételt végül is könnyű megkapóan megszólaltatni, az angolkürtszóló szemet nem hagy szárazon. Amivel Marriner figyelemre méltóvá tette az estét, az az volt, ahogy az egész tételt összefogta, zenei szerkezetét felépítette. De nem csak erről volt szó, abból is sokat sikerült megmutatnia, miben rejlik magának a zenének a hatalma. És ez nem csak egy tétel, hanem az egész mű előadása során mindvégig érezhető volt. Ennek szólhatott a lelkes ováció.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1940 • Gregor József, énekes († 2006)