vissza a cimoldalra
2020-01-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (4202)
Lehár Ferenc (681)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1845)
Franz Schmidt (3505)
Palcsó Sándor (277)
Pantheon (2508)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3046)
Élő közvetítések (8348)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4655)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3627)
Verdi-felvételek (556)
Kolonits Klára (1154)
Zenei események (1009)
Marilyn Horne (474)
Milyen zenét hallgatsz most? (25048)
Momus-játék (5769)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Három az egyben (Az Academy of St Martin in the Fields újra a Műpában)
Varga Péter , 2012-01-30 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Az Academy of St Martin in the Fields újra a Műpában 2012. január 25.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Academy of St Martin in the Fields
Martin Helmchen – zongora
Vez.: Sir Neville Marriner

GLINKA: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
MENDELSSOHN: 2. (d-moll) zongoraverseny, op. 40
DVOŘÁK: IX. (e-moll) szimfónia („Az Újvilágból”), op. 95

*

Mondhatni, rendszeresen jár hozzánk Sir Neville Marriner szimfonikus zenekarával. A nyolcvanas éveinek vége felé járó brit karmester a három műben három különböző formát mutatott, szerencsére egy olyat is, ami minden elismerést megérdemel.

A kis szimfonikus zenekar nyolc első hegedűvel, hat csellóval és négy nagybőgővel állt fel. A vonósokhoz a Glinka-nyitányban a többi rezes mellé négy kürt is társult. De az előadás hiányosságai nem annyira a hangzás milyenségéből fakadtak. Nem az volt az igazi baj, hogy az egész zenekar megszólalása tűnt halványnak, vagy, hogy a hangzásarányok tolódtak volna el, mondjuk, a rezesek javára.

A Ruszlán és Ludmilla nyitánya szikrázóan hatásos tud lenni olyan előadásban, amely kirobbantja a partitúra hangjaiból azt az energiát, amit a zeneszerző beléjük rejtett. Marrinernek ez nem sikerült, halvány lett a kiállított tárgy. Az elején még a fafúvósok sem voltak a helyükön és itt-ott a rezek is rendetlenkedtek. A csellókon szépen megszólaló melléktémának azért örülhettünk. Viszont később az Újvilág-szimfónia és utána a második ráadásként adott Figaro-nyitány friss tempójával, a hangsúlyok kidolgozott játékával bizonyította, nem a karmester idős kora okolható az adrenalinhiányos előadásért.

Martin Helmchen már nem annyira fiatal zongorista. Épp ezért bizonyítási kényszer sem kellett, hogy terhelje, amikor Mendelssohn ritkán játszott d-moll zongoraversenyét választotta. A művet maga a zeneszerző és első kritikusa, Schumann sem értékelte igazán nagyra, nem olyan darab ez, amivel a zongoristák villogni szeretnének, amivel bizonyíthatnák, valójában mire képesek. (Két hangversenykalauzom is mellőzi ismertetését.)
Ami Helmchen előadását figyelemreméltóvá tette, az az volt, hogy mindez mintha nem érdekelte volna, őszinte odaadással közeledett a műhöz. Virtuóz volt, ahol kellett, ábrándosan melankolikus a lassú tételben. Értékelte azokat a momentumokat, amik értékelhetők ebben a zongoraversenyben, s ez végeredményben szép előadást eredményezett.

Sajnos a karmester nem igazán volt segítségére, Marriner még a kis zenekart is visszafogta, hallhatóan félve attól, hogy elnyomják a zongoristát. De ettől Helmchen is kénytelen volt halkabban játszani, a nem túl összehangolt együttműködés a zenekarral mintha zavarta volna abban, hogy igazán kibontakozzék. De a két ráadásban (Dalok szöveg nélkül) valódi billentyűvarázslónak mutatkozott, nagyon finom hangzásokkal meggyőzőbben bizonyítva, hogy Mendelssohnt valóban értő, szerető, kiváló pianista.

Marriner nagy pillanatai az Újvilág-szimfóniában jöttek el. Itt már őt sem zavarta a zongorista, és a lassú bevezető után felharsanó főtéma erőteljes megszólaltatásával jelezte, igenis ő az úr a zenekar élén. Az energikus belépő után később sem lazított. Ami ezen túl érdekes volt, az az okos megközelítés, ahogy a különböző karakterű témákat jellegüknek megfelelően kezelte, s ahogy ezáltal világossá vált a tétel architektúrája. Ebben szolgálta őt a testesen szóló vonóskar is, de az egész zenekar felnőtt a feladathoz, nyoma sem maradt annak a vértelenségnek, amit az eső részben hallhattunk.

A lassú tételt végül is könnyű megkapóan megszólaltatni, az angolkürtszóló szemet nem hagy szárazon. Amivel Marriner figyelemre méltóvá tette az estét, az az volt, ahogy az egész tételt összefogta, zenei szerkezetét felépítette. De nem csak erről volt szó, abból is sokat sikerült megmutatnia, miben rejlik magának a zenének a hatalma. És ez nem csak egy tétel, hanem az egész mű előadása során mindvégig érezhető volt. Ennek szólhatott a lelkes ováció.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

KACSÓH PONGRÁC: János vitéz

15:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Orgonalátogatás haladóknak"
Szabó Balázs zenés orgonatörténeti sorozata/2
A romantika virtuózai – Mendelssohn, Liszt, Reger

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Benjamin Beilman (hegedű)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Marek Janowski
BEETHOVEN: D-dúr hegedűverseny, op. 61
SCHUMANN: II. (C-dúr) szimfónia, op. 61

18:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: Figaro házassága

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Egri Mónika, Pertis Attila (zongora)
Méhes Csaba (pantomimművész)
"Egri & Pertis Zongoraduó: Áthallások 2. - Ha Debussy pantomimozott volna..."
MASSENET: Báli jelenetek Op.17 – részletek
- A maszkok bevonulása
- Promenád holdfényben
- 2. tánc
LUDVIG SCHYTTE: Pantomimok Op.30 – részletek
STRAVINSKY: Petruska – burleszk (1914) – 2. kép: Petruska szobája
PERCY GRAINGER: Händel in the Strand – Clog Dance (1912)
FAURÉ: Maszkok és bergamaszkok – nyitány Op.112
DEBUSSY: Játékdoboz (1913)
BIZET: Gyermekjátékok Op.22 – részletek
MILHAUD: Ökör a háztetőn – komikus balett Op.58
OFFENBACH: Kán-kán az Orfeusz az alvilágban c. vígoperából

19:00 : Budapest
Magyarországi Francia Intézet, Auditórium

Etienne Rolin, Ifj. Kurtág György

"Átlátszó Hang újzenei fesztivál"
Concerto for electronics and soundpai

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Benjamin Beilman (hegedű)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Marek Janowski
BEETHOVEN: D-dúr hegedűverseny, op. 61
SCHUMANN: II. (C-dúr) szimfónia, op. 61
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Mendelssohn Kamarazenekar
BIBER: Battalia (A csata) „Sonata di marche”
BEETHOVEN: c-moll vonósötös, op. 104 (a szerző átirata a c-moll op. 1, No. 3 zongorás trióból)
SOSZTAKOVICS: Kamaraszimfónia op. 110a (Rudolf Barshai átirata a 8. vonósnégyesből)
A mai nap
történt:
1853 • A trubadúr bemutatója (Róma)
született:
1909 • Hans Hotter, énekes († 2003)
1955 • Simon Rattle, karmester
elhunyt:
1576 • Hans Sachs, mesterdalnok (sz. 1494)
1972 • Michael Rabin, hegedűs (sz. 1931)