vissza a cimoldalra
2020-01-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Verdi-felvételek (556)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3045)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4653)
Kolonits Klára (1154)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3625)
Pantheon (2507)
Élő közvetítések (8347)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1844)
Franz Schmidt (3504)
Operett, mint színpadi műfaj (4201)
Zenei események (1009)
Marilyn Horne (474)
Milyen zenét hallgatsz most? (25048)
Momus-játék (5769)
Ilosfalvy Róbert (874)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (196)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Lötyögő pongyola (Az NFZ és Olga Kern)
- dni -, 2012-01-16 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Lötyögő pongyola (Az NFZ és Olga Kern) 2012. január 12.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Olga Kern (zongora)
Tóth László (trombita)
Vez.: Kocsis Zoltán

WAGNER: Tannhäuser-nyitány
SOSZTAKOVICS: 1. (c-moll) zongoraverseny, Op.35
R. STRAUSS: Imígyen szóla Zarathustra – szimfonikus költemény, Op.30

*

Wagner tehet mindenről! Nem is tudom, hogy jutott eszébe az, hogy fúvós kamarazenével kezdjen egy darabot – ráadásul egy operát. Egy ilyen nyitány még szimfonikus részletként is csak a koncert elején játszható, pedig meggyőződésem, hogy minden sokkal könnyebb lenne, ha megelőzné legalább pár percnyi „összeszoktatás”.

Nem tagadom, éppen elképzelhető, hogy egy kürt–klarinét–fagott ensemble tisztán szóljon, de csak akkor, ha az előadók rendkívül jó muzsikusok, rendesen bemelegítettek, nagyon koncentrálnak (és éppen a bioritmusuk és a horoszkópjuk is megfelelő). Az NFZ-nek az első összejött – tudjuk róluk, hogy mind kiváló zenészek – de a többi most valahogy nem. Bejönnek, és rögtön fújni kell, miközben az egyiknek még az jár a fejében, hogy rendesen begombolta-e a sliccét, a másiknak az, hogy bezárta-e az autót, a harmadiknak pedig az, hogy vajon kikapcsolta-e az öltözőben hagyott telefonját.
Persze, ahogy meghallják saját magukat, ők is összerezzennek, egy pillanat alatt rendezik a gondolataikat – és onnan kezdve minden rendben van. A vonóerdő is határozottan megy föl-le, száll a gyantafelhő, szólnak, mint az orgona. Tudom, hogy apróságokról van szó, gikszereket amúgy se nagyon szokott szóvá tenni jól nevelt ember, és itt még csak gikszerek sem voltak – éppen csak diszkrét pongyolaság, lötyögés, kevésbé tisztán megfújt hang, és az is csak a legelső egy-két percben, mégis kár érte. Másképp veszi ki magát, ha a nyitány végén nem az jár a fejemben, hogy „de jó, hogy megint hangversenyen vagyunk, és de jó ez a zenekar”, hanem az, hogy „minden meg van bocsájtva.”

A második műsorszám előtt viszont alkalmam van egy kicsit elmerengeni azokon a kikerülhetetlen szervezési rituálékon, amik könyörtelenül terelik másfelé a gondolatokat és a koncert-érzést. Milyen groteszk: négy sötétbe öltözött úr merev gyász-tartásban közrefogva bekíséri a zongorát, ami mint valami nagy, fekete koporsó, várja a szertartás folytatását a pódium közepén.
Érthetően elég éles a kontraszt, amikor belibben egy törékeny, talpig almazöld sellőnek öltözött hölgy. Olga Kern megjelenése igen csinos, mondhatni attraktív.

Szerencsére Sosztakovics egy pillanatra sem engedi az ember figyelmét elkalandozni. Szikrázóan szellemes zene, Játszhatnák kicsit gyakrabban.
Olga Kern amennyire hangsúlyozta nőiességét és fiatalságát a bevonulásakor, pontosan annyira ellentétes a zongorázása. Gyengeségnek semmi jele, de humora van. Játéka intenzív, határozott és pontos. Az egésznek van karaktere, és én nagyon élvezem. A zenekar is elemében van, a zongorával egyenrangú szólótrombita pedig lenyűgöző. Tóth László (avagy „Lecsó”, ahogy a közönség egyre szélesebb köreiben is ismerik) olyan „lezser” virtuozitással játszik a szordínós trombitán, hogy arra külön is emlékezni fogunk.

Ráadást mégis csak Olga Kern ad, Prokofjev opus 2-es Négy etűdjéből játssza el az utolsót, tökéletes technikával és határozottsággal – amúgy oroszosan.

Nagyon nagy sikere volt, de a zajos ünneplést ez a produkció teljes egésze, zenekarostul, trombitástul és karmesterestől is, mondhatni tokkal-vonóval megérdemelte.

Tulajdonképpen itt abba is lehetett volna hagyni.
A második félidőben a jókedvem nem nagyon tért vissza. A nagybőgőkön megszólaló kontra C-nek még örültem – hiába, ez szinte semmilyen hangfalon nem képes megszólalni, pláne nem így –, aztán viszont szinte minden úgy maradt.
Mintha Kocsist aznap este valami miatt nem érdekelte volna az Imígyen szóla Zarathustra. Nem volt eléggé fordulatos, beszédes, nem volt „epikus”. Végigmentek rajta, de ettől a hanyag lendülettől az egyes hibák, pontatlanságok és gikszerek is megszaporodtak.

Nem tagadom, hallottam már Richard Strausst ennél gyengébben is előadni, de nem a Nemzeti Filharmonikusoktól és nem Kocsistól. Tőlük sokkal magasabb színvonalat szoktunk meg, és még sokkal többet várunk el.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Klaudia Tandl (ének), Niall Kinsella (zongora)
SCHUBERT: Die Männer sind méchant, D. 866/3
SCHUBERT: Die junge Nonne, D. 828
SCHUBERT: Des Mädchens Klage, D. 191
SCHUBERT: Heidenröslein, D. 257
SCHUBERT: Suleika I, D. 720
SCHUBERT: Suleika II, D. 717
SCHUBERT: Kennst du das Land, D. 321
SCHUBERT: Heiss mich nicht reden, D. 877/2
SCHUBERT: So lasst mich scheinen, D. 877/3
SCHUBERT: Nur wer die Sehnsucht kennt, D. 877/4
SCHUBERT: Der Fischer, D. 225
SCHUBERT: Du liebst mich nicht, D. 756
SCHUBERT: Thekla, D. 595
SCHUBERT: Der Jüngling an der Quelle, D. 300
SCHUBERT: Luisens Antwort, D. 319
SCHUBERT: Der König in Thule, D. 367
SCHUBERT: Gretchen am Spinnrade, D. 118
SCHUBERT: Gretchens Bitte, D. 564

11:00 : Budapest
Erkel Színház

KACSÓH PONGRÁC: János vitéz

18:00 : Budapest
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar próbaterme

"Próbatermi vendégség"
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar művészeinek kamarakoncertje
BRUCKNER: F-dúr vonósötös - Adagio
CSAJKOVSZKIJ: Románcok, op. 47 (részletek)
MOZART: e-moll szonáta hegedűre és zongorára, K. 304
DOHNÁNYI: Szextett

18:00 : Budapest
Bartók Emlékház

Kállai Ernő (hegedű), Varga István (cselló), Csalog Gábor (zongora)
"Beethoven összes zongoratriója 3"
BEETHOVEN: c-moll trió, op. 1/3
BEETHOVEN: B-dúr („Erzherzog”) trió, op. 97

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Charlotte Saluste-Bridoux (hegedű)
Concerto Budapest
Vezényel: Rácz Zoltán
DUKAS: La péri
BERNSTEIN: Szerenád
MUSZORGSZKIJ-RAVEL: Egy kiállítás képei
19:00 : Szeged
Nemzeti Színház

MOZART: Cosi fan tutte
A mai nap
született:
1835 • Cezar Antonovics Kjui, zeneszerző († 1918)
1841 • Emmanuel Chabrier, zeneszerző († 1894)
1907 • Ferencsik János, karmester († 1984)
1943 • Lencsés Lajos oboaművész