vissza a cimoldalra
2018-12-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61399)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Haladjunk tovább... (216)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3023)
Erkel Színház (9492)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (635)
Polgár László (267)
Abbado – az ember (153)
Franz Schubert (309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1544)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1190)
Franz Schmidt (3241)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (962)
Erkel Ferenc (1053)
Haspók (1258)
Élő közvetítések (7595)
A díjakról általában (1045)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (803)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2635)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hazám, hazám (Talich-koncertek 1939-ből)
Balázs Miklós, 2012-01-09 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Talich-koncertek 1939-ből SMETANA: My Country. A Cycle of Symphonic Poems
DVOŘÁK: Slavonic Dances, Series 2, Op. 72 (B 147)
The Czech national anthem

The Czech Philharmonic Orchestra and the Radiojournal Orchestra
Václav Talich

Supraphon
SU 4065-2

*

1939. március 16-án a Wehrmacht csapatai átlépték a német–cseh határt, és megkezdődött a nácik által csak Szudéta-vidéknek nevezett terület rapid német megszállása. Csehszlovákia sorsa persze már egy fél évvel korábban, 1938 őszén megpecsételődött, amikor a müncheni egyezmény záradékának megfelelően Hitler igényt formálhatott Csehszlovákia részben németek lakta területeire, az ország keleti részét így egy Szlovák Köztársaság nevű bábállamként meghagyták ugyan, de a magyar határ menti területeket az első bécsi döntés értelmében a Magyar Királysághoz csatolták.
Csehszlovákia gyakorlatilag atomjaira hullott; még nevét is elveszítette: a Harmadik Birodalom által okkupált terülteket csak Cseh–Morva Protektorátus (Reichsprotektorat Böhmen und Mähren) néven iktatták a hivatalos okmányokba, az Edvard Beneš vezette csehszlovák kormány londoni emigrációba kényszerült.

Ilyen politikai kontextusban, talán éppen horogkeresztes zászlók erdeje alatt hangzott el az e sorok közt tárgyalt dupla lemezen hallható két hangverseny 1939 júniusában, a prágai Nemzeti Színházban. Egy függetlenségétől megfosztott, szétdarabolt, megalázott, megszállt ország „fővárosában”, annak is egy szimbolikus, „nemzeti” helyszínén. Pedig se főváros, s nemzet, se ország nem volt már; a XX. századi gyilkos agyrémeinek vegytiszta esszenciáját, annak furcsa képletét kapjuk tehát – ami megmaradt, csupán a hazafias dac, a nemzeti méltóság és büszkeség. A műsor a cseh romantika alapműveit kínálja: Smetana Hazám-ciklusát és Dvořák Szláv táncainak második sorozatát (Op.72), a világháború kitörésének előestéjén, a „boldog békeidők” utolsó meleg nyarán. A közreműködők a Prágai Rádiózenekar (Orchestr Radiojournalu) művészeivel kibővített Cseh Filharmonikusok, a karmester a zeneigazgató, az ereje teljében lévő Václav Talich.

Ám, hogy e rögzítések egyáltalán ránk maradtak, jószerivel csak a szerencsének köszönhető. E két hangversenyt ugyanis a cseh rádió – akkori nevén Radiojournal, később: Českỳ rozhlas – közvetítette Prágában, Ostravában és Brnóban, azonban az adást több külföldi rádióállomás, így Párizs és Oslo is átvette (a második koncertet a Szláv táncokkal az előbbiek mellett Brüsszel, Torino, Koppenhága, Belgrád, Zágráb és Ljubljana – egyébiránt később mind-mind a nácik által ellenőrzött helyszínek – is műsorukra tűzték). Érdekes módon a jelen hangfelvételek az oslói rádió archívumában maradtak fenn, akkoriban tudniillik még igen kevés helyen működött jó minőségű berendezés, mellyel a rádióközvetítéseket archiválni lehetett. De a norvég főváros ezek közé tartozott, köszönhetően az akkortájt még meglehetősen ritka ún. Philips–Miller hangrögzítő masinériának, mely egy hét milliméter széles mágneses filmszalag segítségével igen jó minőségben volt képes felvenni és megőrizni a hangot. Így a lemezek hangminősége az 1939-es dátum ellenére is igen jónak mondható, ráadásul hallhatóan avatott kezek restaurálták, digitalizálták az anyagot.
A Supraphon égisze alatt napvilágot látott kiadvány további érdekessége, hogy nem csupán a koncerten elhangzott zeneszámokat tartalmazza, hanem a rádióközvetítés teljes anyagát, vagyis a műsorközlő cseh–francia, illetve cseh–német–francia nyelvű fel- és lekonferálását is, a dörgő tapsokat és ovációkat, továbbá a mindkét koncert után elhangzó cseh himnuszt.

Jóllehet a rutinos lemezgyűjtők kiváló képet kaphattak eleddig is a Nikisch-tanítvány és Toscanini-követő Václav Talich Hazám-értelmezéséről, hiszen a cseh mester nem kevesebb, mint három stúdiófelvételt hagyott hátra a darabból (1929 Prága, HMV; 1941, Prága, Electrola; 1954, Prága, Supraphon)*, ez a kiadvány mégis fontos adalék, sőt, recepciótörténeti jelentőségét tekintve megkerülhetetlen mérföldkő lehet az archív felvételek elkötelezett hívei számára. Elsősorban, mert élő, vagy mondjuk így, a szó szoros értelmében eleven és csakugyan történelmi előadásokat rögzít.

Nem találok olyan zavarba ejtően pozitív jelzőt, akár torzsáig koptatott szuperlatívuszt, melyet túlzónak érzenék leírni e lemezről szólván. Bártan állítom: félelmetesen, elementáris erővel szólnak ezek az előadások. A Hazám-ciklus szimfonikus költeményeinek a cseh nemzeti romantikában gyökeredző, leplezetlen drámaisága bizonyosan soha, sehol nem szólt ilyen hittel és meggyőződéssel, hatalmas, óriási energiákat mozgatva, ilyen megdöbbentő vehemenciával. Az ember szinte beleremeg, minden ütemben érzi a fojtó és kitörő feszültséget, a zenészek pedig úgy játszanak, akárha az életükért zenélnének. A huszita tételek (Tábor, Blaník) után szinte vulkánszerűen tör ki a közönségből a fékevesztetten hangos tetszésnyilvánítás. Pontosan érezni: jóval többről van itt szó, mint egy világhírű zenekar és csúcsformájában lévő dirigense szerencsésen sikerült előadásáról.

Ezeken a hangversenyeken a felszínre törő megalázott honféltés, a feltétel nélküli hazaszeretet üvölt az elnyomás sötét képébe. A passzív, de heroikus és meg nem alkuvó ellenállás. Borzongató és egyben felemelő, ahogy a Smetana-hangverseny után a közönség elénekli a cseh himnuszt. Élőben, egy mocskos és szégyentelen historikum kellős közepén kicsit tényleg máshogy szólnak az erdőket, mezőket és régi honfiakat megéneklő szimfonikus költemények, s talán a talpas Szláv táncok is kapnak egy hősies karaktert az önfeledt táncritmusokon túl.
Ez a mi furcsa, közép-európai sorsunk, sorsközösségünk: egy megszállt országban talán csakugyan máshogyan szól a Hazám (vagy épp a „Hazám, hazám…”), mint a szabad és független Csehszlovákiában vagy Magyarországon, és máshogyan, mint tíz évvel a háború előtt, vagy ugyanennyivel azután, egy ismét, de ezúttal nem a nyugati, hanem a keleti szomszédok által annektált anyaföldön.

* Az 1929-es rögzítés a japán Opus Kura kiadásában elérhető CD-n, a későbbit a Supraphon mellett a Naxos is terjeszti. 1941-es Electrola-felvétel anyaga a Biddulph kiadásában hozzáférhető.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Rohmann Ditta (cselló), Mali Emese (harmónium)
Új Liszt Ferenc Kamarakórus
Vezényel: Nemes László Norbert
"Liszt és Kodály"
Az Új Liszt Ferenc Kamarakórus hangversenye
PALESTRINA: Miserere
ALLEGRI: Miserere mei, Deus
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 8. Miserere, d'après Palestrina
LISZT: 2. Elégia zongorára és csellóra
RUDI TAS: Miserere csellóra és vegyeskarra
RHEINBERGER: Miserere mei
KODÁLY: Szonatina csellóra és zongorára, op. 4
LISZT: O heilige Nacht!
KODÁLY: Adventi ének

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Fülei Balázs tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Szabadi Vilmos (hegedű), Farkas Gábor (zongora)
Összkiadás élőben
Mozart variációk és szonáták zongorára és hegedűre/3
MOZART: 23. (D-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 306
MOZART: 24. (F-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 376
MOZART: 25. (F-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 377
MOZART: 26. (B-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 378

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balog József (zongora)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Káli Gábor
SZENTPÁLI ROLAND: La folia
SCHÖNBERG: Variációk zenekarra, op. 31
RACHMANINOV: Rapszódia egy Paganini-témára, op. 43
LUTOSŁAWSKI: Variációk egy Paganini-témára

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Monika Melcová (orgona)
a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kórusai
Vezényel: Domány Rita, Sapszon Borbála, Tóth Márton
MARCHAND: Grand dialogue
BÁRDOS: Karácsonyi kírie
KOCSÁR MIKLÓS: Maria, fons aquae vivae
KODÁLY: Jézus és a gyermekek
NÓGRÁDI PÉTER: Betlehem, Betlehem
SAPSZON FERENC: Két karácsonyi ének: Mostan kinyílt, Születésén Istennek
KODÁLY: Ave Maria
J.S. BACH: E-dúr toccata, BWV 566
VIVALDI-BACH: D-dúr concerto, BWV 972
FAURÉ: Pavane (G. Piper orgonaátirata)
VIERNE: Westminsteri harangok, op. 54, No. 6
VERDONCK: Ave Maria
WILLCOCKS: He Smiles Within His Cradle
KODÁLY: 114. genfi zsoltár
MONIKA MELCOVÁ: Improvizáció
KODÁLY: Magyar mise - Gloria
A mai nap
született:
1896 • Ádám Jenő, zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus († 1982)
1947 • Pászthy Júlia, énekes
elhunyt:
1956 • Geyer Stefi, hegedűs (sz. 1881)
1963 • Rösler Endre, énekes (sz. 1904)