vissza a cimoldalra
2018-01-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60403)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3889)
Társművészetek (1227)
Milyen zenét hallgatsz most? (24992)
Kedvenc előadók (2815)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11213)
A csapos közbeszól (95)

Bánk bán (2941)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4150)
A Porgy és Bess Magyarországon (219)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (533)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2561)
Abbado – az ember (146)
Bartók Béla (1881-1945) (200)
Bartók Béla szellemisége (264)
Erkel Színház (8774)
Bretz Gábor (117)
Élő közvetítések (6847)
Lisztről emelkedetten (884)
Kedvenc magyar operaelőadók (1023)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1283)
Franz Schmidt (3023)
Operett, mint színpadi műfaj (3463)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Sógoromnak volt egy apai oldalági unokatestvére… (Márkus János: Zenei anekdoták, aforizmák és viccek)
SzJ, 2012-01-04 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Márkus János: Zenei anekdoták, aforizmák és viccek MÁRKUS JÁNOS:
Zenei anekdoták, aforizmák és viccek
480 oldal
3990 Ft
Rózsavölgyi

*

Pár éve dicsérő jelzőkkel halmoztam el Márkus János előző, Muzsikus-anekdoták című könyvét. Most, hogy megjelent az újabb válogatás, már azt is hozzátehetem, hogy az a 2009-es kiadvány hasonlatos némely hollywoodi kasszasikerhez. Jelesül: a folytatása sokkal gyengébbre sikeredett.

A tavaly év végén napvilágot látott, Zenei anekdoták, aforizmák és viccek című kötet történetei az első könyv tartalmához képest jóval haloványabbak, kevésbé érdekfeszítőek, kicsit amolyan resztli jellegűnek, futottak még címkére váróknak tűnnek. A szerkesztésre persze ezúttal sem lehet panasz, ötletesen kialakított fejezetek, „gyűjtőmappák” tárják elénk a sok-sok anekdotát – csak hát maguk a történetek jó része annyira érdekes és szórakoztató, mint a Nátha, a Kopasz énekesnőben elmesélt anekdota.

Pedig Márkus meg is erősítette az anyagot különféle érdekes statisztikákkal, aforizmákkal, félresiklott kritikákkal, egyéb érdekességekkel. S talán a változatosságra törekedett azzal, hogy sztoriról sztorira lépegetve folyamatosan ugrál az időben, de a felidézett, egymást követő szereplők és korszakok között első látásra semmiféle logikai kapcsolat nem fedezhető fel – s ez az eklektika meglehet, sokaknak tetszik, de elképzelhető, másokra zavaróan hat.

Az előző könyvhöz képest az egyik legnagyobb újítás, hogy könyv utolsó száz oldala a könnyű műfajok legsúlytalanabbjának tartott ágának terméseit, a zenei vicceket gyűjti egybe, s egyúttal ez az a fejezet, amelyből kiderül, mi is a legnagyobb gond ezzel a kiadvánnyal.

A viccek úgy nyolcvan százaléka ugyanis magyar kultúrkörben, nyelvterületen ismeretlen szöveg. A zenei életben rengeteg vicc kering, melyek hol jobbak, hol rosszabbak, gyakorta ismétlődnek, s csak egy-egy elemük változik, de ami biztosan kiderül belőlük, az az, hogy belső körökben születtek. Olyan, műfajjal, hangszerrel, előadókkal kapcsolatos összegzéseket fogalmaznak meg, melyeket a szakmát csak kívülről ismerő ember nem találhat ki. Ha valaki veszi a fáradtságot, összegyűjti és rendszerezi ezeket, átfogó képet kaphat a zenei életről, a muzsikusok gondolkodásmódjáról – s a hazai zenészviccekről.
A Márkus János könyvében szereplő viccek azonban külföldről jöttek. Rengeteg pompázatos példány található közöttük, így megismerésük tökéletes kiegészítése a hazai termésnek, olvasásuk remek alkalom a kitekintésre, ám valahogy mégis idegen testnek tűnnek.
„Egy ember (nevezzük Horace-nak)…” – ember így nem kezd/mond viccet.
„– Az unokatestvéremnek, Murraynek, zálogháza van…” – utal egy másik szöveg a külföldi eredetre. Ám ha figyelembe vesszük, hogy az előtte levő oldalon Pistikének hívják egy történet szereplőjét, a vicc (s az egész kollekció) már arról is árulkodik, hogy valószínűleg nem történhetett itt egyéb már meglévő gyűjtemények egyszerű lefordításánál.

És itt áll össze a kép, ugrik elő több olyan dolog, ami korábbi fejezetekben már feltűnt, de ami fölött az élvezeti érték miatt könnyebben átsiklottunk. Az, hogy az előző kötet anyagával szemben itt már miért zavaró a minden beavatkozástól mentes másolás-beillesztés.
Az anekdota egyik jellemzője, hogy bizonyos részei ab ovo változók, a szájhagyomány és a kommunikációs zaj egyaránt szerepet játszik ebben. De az már egyáltalán nem tekinthető műfaji attribútumnak, ha az egész történet slusszpoénja, lényege 100%-ban ellentétes azzal a változattal, ami a folklórkincs részeként kering, netán nem is anekdota, hanem fix szöveg, kész szellemi termék.
Például az idős Richard Strauss jövőbeli terveit firtató kérdésre adott válasz („meghalni”) meglepő módon most úgy bukkan fel, hogy „a halálom egyáltalán nem szerepel a terveim között”.
Victor Borge egyik klasszikussá vált hakniszámában szerepel egy Bach nevére építő poén – ez a megírt, előre bekészített színpadi elem Márkus könyvében spontán, „utcai” történetként jelenik meg: „valaki megkérte Victor Borge-ot, játsszon valamit Bachtól. Mire Borge visszakérdezett…”
S ha ezek apróságoknak tűnnek is, harmadjára egy olyan példányt citálok, mely pontosabban világítja meg a problémát. Ha azt olvassuk, hogy Stravinsky a Fantasia című Disney-filmhez írta a Tavaszi áldozatot [!!!], akkor egyértelműbbé válik, hogy nem csak a viccekre, hanem az egész könyvre igaz lehet, amit fentebb írtam: nem annyira szisztematikus gyűjtőmunka terméséről, hanem már kész anyagok, máshol megjelent kollekciók ellenőrzés nélküli, szimpla lefordításáról van szó.

Épp eléggé mostoha a sorsuk a könnyebb műfajoknak. De ennek ellenére, vagy tán épp ezért, ezek a könnyebb műfajok szívósak, túlélnek, s nem adják egykönnyen magukat. Ahhoz viszont, hogy kedvünkre élvezhessük az anekdotákat, aforizmákat, vicceket, ugyanolyan komoly hozzáállást, törődést, tapasztalatot, műfajismeretet és jártasságot igényelnek, mint bármely magvas zenedráma, fajsúlyos mű, bonyolult partitúra.
Tessék kicsit odafigyelni erre!
(Jut eszembe: a borító és a fülszöveg erőltetett jópofizását talán felejtsük is el…)

Még egy anekdotát, tűzoltóparancsnok úr?


témánkkal kapcsolatos további írások:
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Tourte Vonósnégyes:
Varga Oszkár, Kapor Andrej (hegedű), Kurgyis András (brácsa), Virág Mátyás (cselló)
SCHUBERT: 10. (Esz-dúr) vonósnégyes, D.87
JANÁČEK: 1. vonósnégyes („Tolsztoj Kreutzer szonátája nyomán”)
MENDELSSOHN: 2. (a-moll) vonósnégyes, Op.13

11:00 : Budapest
Erkel Színház

RÁNKI GYÖRGY: Pomádé király új ruhája

11:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

LOL
Balett-est két részben

17:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Budapesti Vonósok
Művészeti vezető: Botvay Károly
Házigazda: Molnár Szabolcs
Szűcs Péter (klarinét), Dömötör Máté (zongora), Liptai Enikő (hegedű), Forgó Boglárka (cselló)
MOZART: D-dúr Divertimento KV 136
RÁNKI GYÖRGY: Divertimento
VIVALDI: B-dúr versenymű hegedűre és csellóra RV. 547
SZŐNYI ERZSÉBET: Trio concertino

18:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Sofia Gülbadamova (zongora)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dimitrij Yurovski
DOHNÁNYI: I. Zongoraverseny
RACHMANINOV: Szimfonikus táncok

19:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

LOL
Balett-est két részben

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Tosca

19:00 : Budapest
BMC, Könyvtár

"Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2018)
EÖTVÖS PÉTER: Három nővér (operafilm)

19:00 : Budapest
Corvin Művelődési Ház - Erzsébetligeti Szinház

Anima Musicae Kamarazenekar
Művészeti vezető: G. Horváth László
SZERVÁNSZKY ENDRE: Szerenád
WEINER LWeiner Leó: Divertimento
DOHNÁNYI - SITKOVETSKY: Szerenád
BARTÓK: Román népi táncok

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Stefán Zsófia (fagott)
Bábel Klára (hárfa), Szokos Augustin (csembaló, orgona), Gábor-Nagy Nóra (zongora), Szilágyi Kristóf (fagott), Bánfi József (fagott), Duffek Mihály (fagott), Jánbor Anna (hegedű), Várkonyi Zsófia (hegedű), Apró Ágnes (brácsa), Szabó Zsolt (viola da gamba), Kaczander Orsolya (fuvola), Rózsa Gerda (oboa), Rumy Balázs (klarinét), Lakatos Péter (kürt), Pápai Ákos (basszusklarinét)
"Barangolás idegen kertekben" lemezbemutató hangverseny
Vivaldi, Chopin, Csajkovszkij, Monteverdi, Merula és Borne műveinek fagott átiratai

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Oboán játszik és vezényel: François Leleux
BEETHOVEN: Coriolan-nyitány, Op.62
MOZART: C-dúr oboaverseny, K. 314
SCHUBERT: 4. (c-moll) szimfónia, D. 417 („Tragikus”)

20:00 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
A mai nap
született:
1935 • Balassa Sándor, zeneszerző
1951 • Fischer Iván, karmester
elhunyt:
2014 • Claudio Abbado, karmester (sz. 1933)