vissza a cimoldalra
2020-08-08
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (926)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (175)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (150)
Régizene (3621)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4886)
Verdi-felvételek (576)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4028)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Operett, mint színpadi műfaj (4420)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62197)
Pantheon (2713)
Radnai György művészete (60)
Gioacchino Rossini (1035)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4692)
A nap képe (2228)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Értelem és érzelem, avagy az intimitás iskolapéldája (Matthias Goerne és a Bázeli Kamarazenekar)
Johanna, 2011-12-22 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Matthias Goerne  és a Bázeli Kamarazenekar 2011. december 18.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bázeli Kamarazenekar
Marcel Ponseele – oboa
Matthias Goerne – ének

TELEMANN: D-dúr szvit oboára, trombitára, vonósokra, continuóra
BACH: Der Friede sei mit dir – kantáta, BWV 158
CORELLI: g-moll („Karácsonyi”) concerto grosso, Op.6 No.8
BACH: Kettősverseny hegedűre, oboára és vonósokra, BWV 1060
BACH: Ich habe genug – kantáta, BWV 82
BACH: Karácsonyi oratórium, BWV 248 – „Grosser Herr, o starker König”

*

Régizenélni is rengetegféleképpen lehet. A korhű hangszerek és a technikai sajátosságok önmagukban puszta eszközök csupán, nem jelenthetnek garanciát semmire. A felfogás, a hozzáállás is sokféle lehet. Vannak, akik a szenvedélyességet, a szélsőségeket részesítik előnyben, esetleg a különlegességet, a meghökkentőt, a szokatlan kutatják ebben az előadásmódban. Vannak, akik olyan autentikusak, amennyire csak lehetséges, de közben esetleg megfeledkeznek a zenéről. Akadnak, akik a szórakoztatást helyezik a középpontba és a virtuozitással nyűgözik le a hallgatóságot.

A Bázeli Kamarazenekar szerencsére egyik kategóriába sem préselhető bele, így nem csoda, hogy vasárnap este egészen különleges ajándékot kaptunk tőlük: a muzikalitás, az érzelmek, és a hatalmas szakmai tudás egy olyasféle egységét, ami előtt csak meghajolni érdemes. Az együttes és Matthias Goerne barokk estje feledhetetlen élmény volt.

Vitathatatlan, hogy ez az együttes nem rendelkezik amolyan olaszosan viharos szenvedéllyel, elsöprő, időnként már tolakodó extrovertáltságával, mint néhány neves barokk zenekar. Igaz, a koncertmester, Julia Schröder, amellett, hogy kiváló hegedűs, technikája meggyőző, és a kifejezőerőnek sincsen híján, nagyon is temperamentumos hölgy, néha talán már túlzottan is az, összességében mégsem érezzük, hogy a zenészek arra törekednének, hogy a közönséget minden pillanatban meghökkentsék, lehengereljék, vagy kihozzák a sodrából. Ezek a muzsikusok egészen másként hatnak az emberre: úgy, ahogyan egy csendes, őszinte beszélgetés megnyitja a szívet, ahogyan egy kedves mosoly megnyugtatja a lelket. A Bázeli Kamarazenekar az intimitásban jó. És azt hiszem, Bach zenéjéhez – különösképpen egy karácsonyi koncert esetében – ez teljesen ideális.

A koncert felépítése remek volt. A műsorváltozások miatt Graupner muzsikáját nélkülöznünk kellett ugyan, de kárpótlásul Corelli Karácsonyi concertóját élvezhettük – és valóban nagyon élvezetes előadás tanúi voltunk. A zenekar különleges hangszínekkel, dinamikai váltásokkal tette izgalmassá, szinte teljesen frissé a zenét. Az eredeti sorrendhez képest a két Bach-kantáta is helyet cserélt, és a közelgő ünnepekre való tekintettel bekerült a műsorba – nagy örömünkre – Bach Karácsonyi oratóriumának egyik áriája is.

Matthias Goerne kivételes művész. Énektechnikája szinte már iskolapéldának tekinthető. Sehol semmi feszültség, sehol egy bizonytalanabb hang. Magasság és mélység egyaránt gyönyörűen, akadálytalanul szólal meg. Nincs szüksége forszírozásra, sosem erőlködik, nem kiabál. Bach kantátáit a hozzájuk illő csendességgel, végtelenül igényesen, csodálatos beszédszerűséggel interpretálja. Mégis érződik a hangján, abból a néhány fortéból is, hogy van itt bőven tartalék, s az erőteljesebb hang is éppoly szabadon árad. Hát ilyen az, amikor egy énekes (aki amúgy ElisabethSchwarzkopf és Dietrich Fischer-Dieskau tanítványa) tényleg tud énekelni. Az ember csak hallgatja és megfeledkezik az egész világról. És nem zökkenti ki semmi, mert tényleg miden úgy jó, ahogyan van.

Feltétlenül meg kell említenem a koncerten közreműködő két kiváló szólistát is. A barokk trombitán játszó művész neve sajnos nem szerepelt a műsorfüzetben, így csak tippelni tudok, hogy a kamarazenekar honlapján szereplő Simon Lilly lehetett. Marcel Ponseele viszont – aki beugróként vállalta a betegség miatt távolmaradó Kerstin Kamp helyett a koncertet – már régi ismerősünk. Jó néhány évvel ezelőtt már hallottam őt a Zeneakadémián barokk oboázni. Kiváló, rendkívül szimpatikus művész, és gyönyörű puha hangon játszik.

Azt hiszem, nem vagyok egyedül a véleményemmel, miszerint ez az este a hallgatóság számára még ennél is élvezetesebb lehetett volna, ha nem a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, hanem egy kisebb, a barokk zene számára optimálisabb akusztikájú helyszínen rendezik. Hű de nagyon hiányzik a Zeneakadémia Nagyterme…

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1940 • Gregor József, énekes († 2006)
1953 • Bándi János, énekművész