vissza a cimoldalra
2018-04-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3971)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60766)
Társművészetek (1246)
Momus társalgó (6313)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11266)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9205)
Komlóssy Erzsébet (37)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (753)
Élő közvetítések (7039)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2678)
Operett, mint színpadi műfaj (3576)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1382)
Franz Schmidt (3107)
Opernglas, avagy operai távcső... (20064)
Sz. Ágai Karola-drámai koloratúrszoprán (466)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (690)
Lisztről emelkedetten (905)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2497)
Lehár Ferenc (625)
Callas (438)
Alexandru Agache, a bariton (122)

Fórumok teljes listája
Apróhirdetések
• 2018-04-17
A Magyar Nemzeti Énekkar meghallgatást hirdet bariton és basszus szólamra, valamint basszus szólamvezetői megbízatásra szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező énekesek számára.

A meghallgatás anyaga:

1. Szabadon választott skála, ami a hangterjedelmet bemutatja.

2. Két szabadon választott, különböző karakterű darab (ária, vagy dal) előadása (zongorakísérőt biztosítunk)

3. Előre megadott énekkari állások előadása zongorakísérettel az alábbi művekből (kottát kérésre biztosítunk):

- Bach: h moll mise
- Brahms: Német Requiem
- Bartók: Cantata profana
- Verdi: Quattro pezzi sacri

4. Lapról olvasás

5. Szólampróba vezetése (csak szólamvezető-jelölt esetében!)


Jelentkezés részletes szakmai önéletrajzzal 2018. május 10-ig Tóth Antal menedzsernél a toth.a@filharmonikusok.hu e-mailcímen.
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A Sátán útitársaként (Faust a Metropolitanből Szegeden)
Márok Tamás, 2011-12-14 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Faust a Metropolitanből Szegeden 2011. december 10.
Szeged
Belvárosi Mozi

GOUNOD: Faust
Élő közvetítés a Metropolitan Operából

*

Szegeden is maradt még egy szép belvárosi mozi (így is hívják), s van ebben a moziban maroknyi elkötelezett mozis, úgyhogy itt is vetítik a Metropolitan élő operaközvetítéseit. S nyomban hozzáteszem: megvan a szép számú, elkötelezett közönség is, amely egy-egy ismertebb darabra megtölti a nézőteret, de a ritkaságoknál is legalább félház van. Akad néhány újságíró, ráérő operista, rajongó orvosprofesszor, aki éppen 20 éve hozta a hírt Bécsből, hogy „René Pape!”. A Varázsfuvola Öreg papját énekelte akkor, fiatalon. A hír igaznak, sőt a mostani estén szenzációsnak bizonyult. S persze zavar egy kicsit, hogy mellettem azt duruzsolják, hogy „Siepivel van a fülemben”, meg hogy „nem elég sötét”, meg efféle varázsszavakat, amelyeket tényleg csak a megszállott operatikusok képesek mormolni. (Lásd még: „Fratello mormorate?”, Forza del destino) De hát magunkat is közéjük számítjuk – miközben sokszor azért bosszantanak bennünket.

Halljuk mi is, hogy a Valentinre kijelölt Russell Braun sötétíteni próbálja a hangját, ám a magasabb regiszterben és a harmadik felvonásban mind a csalás, mind a hangszín egyre világosabbá válik, de hát olyan magabízással harsog! Technikailag és esztétikailag persze képzelhetnénk finomabbat, de hát nem ez a figura, maga? Nem ez a kicsit harsány fickó, aki súlyosabbnak próbál látszani annál, mint ami, s amikor imádott testvérének a legnagyobb szüksége lenne rá, akkor megátkozza, ahelyett, hogy a támasza lenne?

Halljuk, hogy a hangerő kicsit túlvezérelt, sokszor a szabályzó után nyúlnánk. Leginkább a bariton és a zenekar harsány, s azon morfondírozunk, hogy ebből mennyi a dirigáló Yannick Nézet-Séguin sara és mennyi a technikáé. (A Bartók Rádió hangtárában ellenőrizve: nem a karmester a ludas.)

A musical-, és prózarendező Dess McAnuffnál nincsenek kétségeink. Biztos kézzel nyúlt a darabhoz, de talán még biztosabb volt az az ízlés, amelynek nevében őt kérték a feladatra. A szünetben arról beszél, milyen sokszínű a darab, s a legnagyobb baj az lenne, ha valaki kizárólag melodrámának, komikus darabnak, vagy sorstragédiának ábrázolná. Rendezése igazolja szavait: a poétikus pillanatokat poénok oldják föl, majd a következő képtől megfagy a vérünk. A hullámzást leginkább René Pape, a német származású Mefisztó képviseli. Elegáns, energikus, még kitűnően táncol is. Földgömbfejű sétapálcájával és hangjával egyaránt képes varázsolni. A nyitóképben több hangot szeretnénk tőle, aztán a Rondóban megmutatja, hogy van neki elég, csak hát hosszú a darab… Elegáns öltönyökben kalauzolja végig a darabon a megfiatalított Faustot, mint holmi idegenvezető. Minden pillanata autentikus, minden mozdulata hiteles, zavartalanul rajonghatnánk érte.

Ebben csak egyvalami zavar meg bennünket: hogy van egy csoda is színpadon. Jonas Kaufmannt sok operarajongó fejcsóválva fogadta: ugyan minek énekel Faustot Siegmund után? A tenor erről a szünetben két dolgot mond. Egyrészt, hogy Domingo is megcsinálta, igaz, nem egy időben, hanem 15 év különbséggel (diszkrét fricska a nagy szólamtársnak). Másfelől, hogy Wagnert is könnyű hangon kell énekelni, akkor nem árt meg Gounod-nak.

Nos, meghallgatva őt mindkét szerepben, kétségünk nem marad. Lenyűgözően énekelt, szenvedéllyel, muzikálisan, kifejezően. A II. felvonás magas h-ján lélegzetelállító diminuendót csinált. („Nem kellett volna a végén falzettbe elmennie” – fanyalognak derék operatikusaim.) Ez könnyebb hangtól is technikai bravúr volna, neki azonban sötét alaptónusa van, s így még nehezebb a dolog. De nem a triplaszaltó a legérdekesebb, hanem a művészi erő. Kaufmannt egyre többen emlegetik a XXI. század Corellijeként. Nem a dicséret, hanem annak iránya érdekes. Ő is hangfenomén, neki is drámai és ugyanakkor hajlékony, kifejező matéria áll rendelkezésére, neki is szívdöglesztő külső adatott, ő is törekszik a kifinomult hangi megoldásokra, és kitűnő színész. Ám mindezen túl a legfontosabb a lelki érzékenység és finomság, az érzelmek gazdagsága, ami összeköti halhatatlan olasz kollégájával. Nemcsak hangfenomén, de lélekfenomén is.

A Faust előadásában mindig nagy probléma a címszereplő öregítése, majd megfiatalítása. A manőver (maszk, hosszú, ősz szakáll, enyhe Parkinson-kór) könnyen válik mulatságossá. Nos McAnuff nehéz és igaz megoldást választ: csak egy kis bajszot tesz a tenorra, sötét köpenyt ad rá, meg botot ad a kezébe, és énesével eljátszatja az öregséget. Kaufmann üres tekintettel, alig mozdulva araszol odébb, arcán teljes lemondás, hangja zártan, sötéten szól. Az öreg tudós életproblémáját nem illusztrálják, hanem megjelenítik. A fiatal Faust szólamát – benne a nevezetes Cavatinát – erőtől duzzadóan, szinte érzékien frazírozza. Csak a magas c sikerült kevésbé lenyűgözőre, mint az addigiak alapján számítottuk. A sok fényes magas hangot hallva tudjuk be ezt árnyalatnyi fáradtságnak.
(Faust ebben a változatban atomtudós, s megfiatalításával az időben is visszamegyünk valahová az I. Világháború környékére.)

A Margitot éneklő Marina Poplavszkajának olyan állkapcsa van, hogy a legfinnyásabb izélésű antropológusok is elismerően csettintenének, mint anatómiai csodára. Nem mondanánk elbűvölőnek, de nagyon különös lány, Faustnak kell belelátnia a szépséget. A hangszíne is furcsa. Poplavszkaja magabiztosan uralja a szólamot, bravúrokra is képes, szuggesztíven állítja elénk a karaktert. Csak annyi bajom van vele, hogy nem hat meg, bár nehezen tudnám eldönteni, hogy ez magának a figurának vagy az alakításnak a sajátossága.

A zárótercettben rövidre nyírt hajjal, mocskos kék zsákruhában, trampli bakancsban raboskodik, Faust Armanira hajazó csíkos öltönyben, gomblyukában virággal érkezik megmentésére. A látvány kiáltó disszonanciája jól mutatja a vállalkozás lehetetlenségét, azt, hogy e két szív mekkora távolságban is van egymástól. Utána – akárha Kovalik Mefistofeléjében – Margit csigalépcsőn szalad föl a mennybe, kishúga, bátyja nem jön elébe. McAnuff az utolsó akkordokkal még visszaadja nekünk agg Faustunkat, aki – hosszú, szerelmes, gyötrelmes álma után – mégiscsak kiissza a méregpoharat. (Drága operatikusaim immár hallgatnak.)
Pattogó léptekkel, fütyörészve ballagok haza az enyhe decemberi éjszakában. Ugyan, barátaim, dehogy hanyatlik!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Révész Márk (kürt)
Szűts Apor. Budai Rita, Forró Fruzsina (zongora)
Kovács Csilla (hegedű)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dobszay Péter
Révész Márk kürt diplomakoncertje
MOZART: 3. (Esz-dúr) kürtverseny, K. 447
SZŰTS APOR: Moments musicaux – No. 3
STRAUSS: Noktürn, Op.7
BRAHMS: Esz-dúr kürttrió, Op.40

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vörös Ádám (trombita)
Németh Tamás, Kránitz Imre, Stepper Tibor (trombita)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vörös Ádám trombita diplomakoncertje
VIVALDI: B-dúr kettősverseny, RV 548
MOZART: G-dúr cassation, K. 63 – 3. Andante
HAYDN: Esz-dúr trombitaverseny, Hob. VIIe:1
PERSICHETTI: Parable XIV, op. 127
TALLÉR ZSÓFIA: Trombitaparty

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Rozsnyói Judit (hegedű)
Körmendi Johanna (hegedű), Gál Márti (brácsa), Baksa Krisztina (cselló)
A hallgató barátaiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Dobszay-Meskó Ilona
Rozsnyói Judit (osztatlan) hegedű diplomakoncertje
J.S. BACH: 1. (h-moll) hegedű partita - 5. Sarabande; 6. Double; 7. Tempo di Borea; 8. Double
MOZART: 3. (G-dúr) hegedűverseny, K. 216
RAVEL: F-dúr vonósnégyes

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Bolykó Isván (kürt)
Sarkady Katalin (zongora)
Pecze Balázs, Kirsch Bence (trombita), Sztán Attila (harsona), Lukács Gergely (tuba)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
"Bolykó István kürt diplomakoncertje"
BOZZA: En Forêt
MOZART: 3. (Esz-dúr) kürtverseny, K. 447
R.STRAUSS: 2. (Esz-dúr) kürtverseny
BARABÁS ÁRPÁD: Sonata in Blues

20:00 : Budapest
Mátyás-templom

Samuel Marino, Gavodi Zoltán, Alex Potter, Markus Francke, Wolf Matthias Friedrich
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vez.: Hamar Zsolt
BACH: h-moll mise
A mai nap
született:
1857 • Ruggiero Leoncavallo, zeneszerző († 1919)
1858 • Ethel Mary Smyth, zeneszerző († 1944)