Bejelentkezés Regisztráció

Főtéma

Egy díj margójára

2011-12-13 09:10:33 - eszbé -

Egy díj margójára Az idei Prima Primissima-díjra jelöltek között szép számmal voltak a zeneművészet képviselői, vagy mondjuk inkább úgy, hogy a zeneművészettel kapcsolatba hozhatók. Örvendetes, hogy a díjazottak közé került a Honvéd Művészegyüttes és a „Weiner Konzi” (hadd tekintsek el a 80 karakter hosszú hivatalos névtől).

Hogy milyen úton-módon jutott el e két intézmény a jelöltségig, azt nem tudom, de amennyire sikerült tanulmányoznom a díj odaítélésének mechanizmusát, a végső döntést egy többségében civilek alkotta testület hozza meg, így akár bizakodásra is adhatna okot a tény, hogy ez a nagyrészt nem szakmai grémium nem szorosan vett zenei kategóriában is muzsikus díjat osztott ki. Persze nem vagyok (ál)naiv, tudom, hogy ez sokkal inkább egy szerencsés pillanat, mint egy tendencia kezdete, hisz épp ugyanekkor kelt szárnyra a hír, hogy a megszűnés szélére került a Pomázi Zeneiskola, a Csepeli Zeneiskolát összevonnák az ottani Zeneművészeti Szakközépiskolával, és jelen pillanatban még nincs szponzora a jövő évre a Concerto Zenekarnak – mindhárom esetben a negatív kimenetelű forgatókönyv többtucat utcára kerülő embert jelent.

Örömtüzeket gyújtani tehát nincs túl sok okunk, s ha kitekintünk a várható jövőt fürkészni – mert bizony manapság a döntéshozókat egyre inkább a gazdasági érvek mozgatják egyre rövidebb távra tekintve –, sem a bel-, sem a külgazdasági helyzet nem ígér jót.

Mi, zenével foglalkozók, ugyan tudjuk, hogy a kultúra, és benne a zene különösen rövid távon nem látszik „kifizetődőnek”, de ismerjük (?) azon igen kisszámú vizsgálati eredményeket, amelyek a zenetanulás pozitív hatásait mutatták ki sikeresen, és amelyek hosszú távon mégiscsak igazolják a befektetett nem kevés anyagi jó megtérülését. Sajnos mások – köztük a döntéshozók – nem nagyon ismerik ezeket a kutatásokat, de ha ismernék, sem vennék komolyan, nem utolsósorban azért, mert az utóbbi néhány évtizedben nem is volt nagyon vizsgálat e tárgykörben.
Nemrégiben azonban olvastam egy interjút, idéznék belőle:

„A kutatások bebizonyították, hogy a korán elkezdett zenetanulásnak kimutatható hatása van az agy fejlődésére. Megmérték, hogy azoknak a fiataloknak az agyában, akik öt-hat éves korukban kezdtek zenét tanulni, megnőtt a két agyféltekét összekötő „kérges test” vastagsága. Több és átmérőjükben nagyobb rostok képződtek a két kéz finom beidegzésének gyakorlása eredményeként. A zongorajátéknál nem az agysejtek mennyisége a lényeges, hanem a kapcsolatok, az összeköttetések minősége. A megfelelő életkorban létrejött kapcsolatok tartósak, egész életen át megmaradnak (…) Ezért emlegettem előadásom végén 80 év fölötti kiváló karmestereket és zongoristákat – Solti Györgyöt, Ormándyt, Dorátit, Horowitzot, Rubinsteint – bizonyítva, hogy az idővel nem muszáj rohamosan romlania az agynak, mely különben is örvendetesen redundáns szerkezet. Ezért javasoltam mindenkinek, aki fél az öregkori leépüléstől: gondolkodjon erősen, szedjen E vitamint és zongorázzon sokat.”

Nem vagyok összeesküvéselmélet-hívő, így még feltételezem, hogy a mindenkori itthoni és külhoni hatalom egyik legfőbb célja a szellemileg és testileg egészséges társadalom létrehozása. Nos, a recept elég egyszerű: az iskolákban a mindennapos tornaóra mellé kerüljön oda a zene is, azaz mondhatnánk úgy is, legyen a zene mindenkié!
Ez a szlogen mintha valahonnan ismerős lenne…






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.