vissza a cimoldalra
2018-11-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4097)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2623)
Élő közvetítések (7521)
Kurtág György Szeretete (53)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1159)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (784)
Operett, mint színpadi műfaj (3764)
Kimernya? (2839)
Franz Schmidt (3225)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1530)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2995)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Motezuma aranya (Vivaldi operája a Dynamictól)
Balázs Miklós, 2011-12-12 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Vivaldi: Motezuma VIVALDI: Motezuma

Motezuma: Vito Priante
Mitrena: Mary-Ellen Nesi
Teutile: Laura Cherici
Fernando Cortés: Franziska Gottwald
Ramiro: Theodora Baka
Asprano: Gemma Bertagnolli
Il Complesso Barocco
Teatro Comunale di Ferrara
Conductor: Alan Curtis
Director: Stefano Vizioli

Dynamic
2 DVD
33586

*

A barokk operában az a rossz, hogy többnyire éppen két órával hosszabb, mint kéne, vagy mint azt a cselekmény vagy a muzsika minősége megkövetelné. A barokk operában az a rossz, hogy könnyebben válik unalmassá, mint a tévéközvetítés az Országgyűlés általános költségvetési vitájáról. A barokk operában az a rossz, hogy az ember a sokszor hosszú percekig tekergő recitativóknál könnyen elbóbiskolhat, még mielőtt a bárgyú bosszúáriák vagy más lelki bajoktól hangos, cirkalmas nóták hada számolatlanul sorjázna egymás után. A barokk operában az a rossz, hogy ha teheti, rögvest és rendre ellene mond minden dramaturgiai aranyszabálynak és színházrendészeti zsargonnak, és néha minden, de minden elképzelhető módon betart a józan észnek. A barokk operában az a rossz, hogy jobb híján Verdin, Puccinin meg Wagneren edzett füllel kell hallgatnunk – de ez persze már minket minősít, nem a tárgyat –, így hovatovább a szépséges és zengzetes kórustablókról is, fájdalom, jobbára le kell mondjunk.

A barokk operában az a jó, hogy az énekeseket sosem nyomja el az üvöltő mamutzenekar, melyet máshol a zeneszerző és a karmester szent szövetsége duzzasztana eléjük, s a vokális zenei kifejezésnek nem kell a túlvezérelt hangerő csapdájában vergődnie. A barokk operában az a jó, hogy pátosztalan patinájában, gyűrött ódonságában is annyira újszerűnek hat, hogy valamiért mégsem lépünk le az első felvonás után, ha netán „középszerűnek” ítéljük az előadást. A barokk operában az a jó, hogy nincs „bezzeg a Pavarotti”, meg „bezzeg a Flagstad”, mert a mai barokk operajátszás nem termelt ki akkora óriásokat, akikre minden félművelt zsöllyelakó könnyes szemmel visszamutogathat „a régi szép idők” párájával a szemében. (Jaj, ha egyszer élőben is hallotta, sosem szabadulsz). A barokk operában az a jó, hogy van egy nagyjából kétszázötven évnyi szünet a megszületésük és újrafelfedezésük között, nem úgy, mint a romantika meg a verizmus remekeinél, ahol a hagyomány töretlen (és ráadásul: kötelez, mert olyan), így lehetőleg minden tenor hangfajba besorolt kezdő énekest csakis Carusóhoz lehet és kell mérni, s ócsárolni nyakló nélkül. A barokk operában az a jó, hogy a recepciótörténete legtöbbször csak két-három évtizednyi jobb-rosszabb kísérletet ölel fel, így senki sem állítja, kizárólag recsegő acetát lemezekről lehet megtanulnunk, hogyan is kellene ezt vagy azt az áriát „megcsinálni”. A barokk operában az a jó, hogy nemcsak újra fel kellett fedezni, de élő tradíció híján újra ki is kellett találni, hogy tényleg a miénk, maiaké – nem megörököltük, hanem megteremtettük.

Azonban az a legutóbbi, alig több mint három évtized, melyről szólva már beszélhetünk a barokk operák előadásának valamiféle „hagyományáról”, hallatlanul tartalmas volt, küzdelmes, vitás, de eredményekben és tapasztalatokban gazdag mind a zenei megvalósítás (lásd még: korhű hangszeres, historikus előadói mozgalom térnyerése) mind a teátrális színrevitel tekintetében. (Hogy az a merőben más jellegű, a romantikus tendenciáktól élesen elkülönböző dramaturgiai eszköztár, mely általánosságban a barokk operát jellemi, csakugyan adott-e annyi muníciót és kibontakozási lehetőséget a zenés színpadok rendezőinek, mint amennyit vártunk egykoron, azt nem célom e sorok között megválaszolni.) Mindazonáltal tagadhatatlan: jó ideje formálódóban volt és van egy, az operajátszáson belül működő „barokkista műhely”, mely vércseként csap le a kisebb, de jó akusztikával bíró teátrumokra, a korabeli hangszereken játszó zenei együttesekre, a kis hangú, de tehetséges énekművészekre, hogy ezekkel Händel vagy Vivaldi remekeit megszólaltassa, és megteremtse a maga tizennyolcadik századát: voltaképpen a mi tizennyolcadik századunkat.

Vivaldi nemrégiben napvilágra hozott dalműve, az utolsó azték uralkodót megéneklő Motezuma nem éppen „a legvidámabb barokk”, viszont van benne annyi szenvedély, keserv, gyötrelem meg elhalálozás, hogy az ember fia eltöltsön vele csaknem három teljes órát. A darab filológiájának színes történetétől, ha szabad, megkímélem az olvasót, azt jó öt éve Varga Péter kollégám kiváló írása már megtette a mű első lemezfelvételének alapos recenziójában ugyane lapban. Visszautalni erre a premier-lemezre azonban nagyon is szükséges, hiszen a jelen cikkben tárgyalt produkció előadóinak egy része azonos a Deutsche Grammophon által 2006-ban megjelentetett stúdiófelvétel közreműködőivel: a karmester és zenekara (Alan Curtis és az Il Complesso Barocco), valamint a címszereplő megformálójának személye (Vito Priante) ilyen. A ferrarai előadás, melyet e DVD rögzít, alig két esztendővel az ominózus világpremier-lemez után készült, s az olasz Dynamic kiadó gondozásában került a piacra.

A Motezumával az a baj, hogy minden negatív sztereotípiát (vö.: első bekezdés) elénk tár a barokk operákkal kapcsolatosan, ugyanakkor az a jó, hogy minden pozitívat (vö.: második bekezdés) is. A rendezés (Stefano Vizioli munkája) alapvetően jó úton jár, amennyire mozgalmassá, élettelivé lehet tenni egy ennyire statikus, utóvégre kissé fárasztó és vontatott darabot, azt ő megteszi, kihasználva a színházbelsőnek a színpadtérhez nem tartozó tereit is. (Egyes áriák így konkrétan a földszinti páholyok tövében hangzanak el, ahol a könyökükre támaszkodó nézők reakcióit is megfigyelhetjük.) Hangilag jó formában lévő, felkészült és kompetens énekesgárda állt a színház rendelkezésére, köztük olyan, kiváló színpadi adottságokkal, muzikalitással és példás stílusismerettel rendelkező művészek, mint Mary-Ellen Nesi (Mitrena), Laura Cherici (Teutile) vagy Gemma Bertagnolli (Asprano), hogy a szólisták terén aligha szorul mentegetőzésre ez az előadás. Az imént említett Priante is oly otthonosan mozog a szerepében, hogy hajszálnyi hibát sem lelni a produkciójában, igaz, olyannyira hozzánőtt már ez a karakter, mint csigához a háza. Ám az igazi ragyogást nem csupán a válogatott énekhangok, meg az aztékok vakító aranya kínálják, hanem Alan Curtis nagyszerű zenekara, akik a legjobb értelemben vett rutinnal, példás kifejezőkészséggel zenélnek, s Vivaldi e nem túl eredeti darabját színes és megismerésre feltétlen érdemes munkaként tálalják.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Elek Szilvia (csembaló)
J.S. BACH: Esz-dúr szvit, BWV 819
BARTÓK: Mikrokozmosz, 5. füzet (részletek)
ELEK SZILVIA: Metopé kertje – három tétel csembalóra
HUSZÁR LAJOS: Szonáta csembalóra – második változat
COUPERIN: Pièces de clavecin (Csembalóművek), 1. kötet – 5. ordre (részletek)
FRANCAIX: Két darab csembalóra

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

Simon Izabella (zongora), Vigh Andrea (hárfa), Andrea Hallam (hegedű), Szappanos Edit (szoprán), Blahunka Flóra, Borka Ráhel, Aranyos János (cselló)
Meseillusztrátor: Kőszeghy Csilla
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Aranyhúrocska és a három cselló

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

Reto Bieri (klarinét), Alexander Janiczek (hegedű), Várjon Dénes (zongora)
Merel Quartet: Mary Ellen Woodside, Edouard Mätzener (hegedű), Alessandro D’Amico (brácsa), Rafael Rosenfeld (cselló)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Üveggyöngyjáték
HELENA WINKELMAN: Az óra
MESSIAEN: Kvartett az idők végezetére

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Józan Vivien (szoprán)
Szalai Lotti, Tokárszky Máté (gitár), Kalocsai András (brácsa), Németh Zoltán, Gulyás Gergely, Dankó Richárd (zongora)
Hangulatkoncert
DANKÓ RICHÁRD: Két kép
VARGA ABIGÉL: Vail - for solo guitar
GULYÁS GERGELY: Dalok zongorára
JÓZSA TAMÁS: Három barokk tétel
NÉMETH ZOLTÁN: Mixage

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Classicus Quartet:
Rácz József, Baksai Réka (hegedű), Tornyai Péter (brácsa), Zétényi Tamás (cselló)
Das Wohltemperierte Streichquartett 4. – 'D'
HAYDN: d-moll vonósnégyes, op.76, no.2. ('Quintenquartett')
BOROGYIN: D-dúr vonósnégyes
KEDVES CSANÁD: Új mű
SCHUBERT: d-moll vonósnégyes ('Halál és a lányka')

18:30 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

Diana Cohen (hegedű), Roman Rabinovich (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Roman Rabinovich műsora – zene és vizualitás

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:00 : Budapest
Budavári Városháza

Miki Hayashi, Alisa Katroshi, Yuliia Keikieva, Molnár Eszter, Varga Anna, Vámosi Katalin (ének)
Harazdy Miklós (zongora)
Sass Sylvia mesterkurzusának záró koncertje
Részletek Mozart, Donizetti, Verdi, Puccini operáiból

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Balogh Eszter (mezzoszoprán)
Balogh Vera (fuvola), Kállay Katalin (furulya), Kallai Nóra (viola da gamba), Várallyay Ágnes (csembaló)
Savaria Barokk Zenekar
Vezényel: Németh Pál
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: Concerto grosso in G
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: C-dúr kettősverseny furulyára és hegedűre
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: F-dúr concerto viola da gambára
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: Apollo, amante di Dafne – kantáta
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: c-moll csembalóverseny
JOHANN JOACHIM QUANTZ: G-dúr fuvolaverseny
CARL PHILIPP EMANUEL BACH: D-dúr szimfónia Wq 183/1

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Alexander Janiczek, Anthony Marwood (hegedű), Jürg Dähler (brácsa), Christoph Richter, Rohmann Ditta (cselló), Heinz Holliger (oboa, angolkürt), Roman Rabinovich, Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
Merel Quartet: Mary Ellen Woodside, Edouard Mätzener (hegedű), Alessandro D’Amico (brácsa), Rafael Rosenfeld (cselló)
A Zeneakadémia Vonószenekara
Vezényel: Heinz Holliger
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
HAYDN: 33. (g-moll) vonósnégyes, Hob. III:33
VERESS: Hommage à Paul Klee
BEETHOVEN: G-dúr variációk Wenzel Müller „Ich bin der Schneider Kakadu” című témájára, op. 121a
HEINZ HOLLIGER: 2 Albumblätter, getuscht (Ilse von Alpenheimnek) (ősbemutató)
KURTÁG: Jelek, játékok, üzenetek – In Nomine - all'ongherese; Einen Augenblick lang; ...ein Brief aus der Ferne an Ursula
SCHUMANN: Esz-dúr zongoranégyes, op. 47

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Vadim Gluzman (hegedű)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
Lukács Ervin-bérlet 2.
SCHUBERT: Rosamunda - nyitány
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr hegedűverseny, op. 35
BEETHOVEN: VII. szimfónia (A-dúr), op. 92

19:30 : Budapest
MTA Díszterem

BOCCHERINI: d-moll szimfónia (Az ördög háza) G. 506
BOCCHERINI: B-dúr csellóverseny G. 482
SZENTPÁLI ROLAND - SZY KATALIN: Éva – ősbemutató
közreműködik: Tompos Kátya
SZENTPÁLI ROLAND: Chill Fantasy – magyarországi bemutató
közreműködik: Révész Richárd – zongora; Weisz Nándor – wawe drums
vezényel: Cser Ádám, koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly

20:00 : Budapest
Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
19:00 : Zalaegerszeg
Ady Art Mozi

Operát az Operából! – Belföldi turné
Klasszikus és modern Balett-est

19:00 : Gödöllő
Művészetek Háza

Gödöllői Szimfonikus Zenekar
vezényel és a műsort vezeti: Horváth Károly
DUKAS: A bűvészinas
RÓZSA PÁL: Kilenc szimfónia és postludium egy tételben
DVOŘÁK: VIII. G-dúr szimfónia op.88.
A mai nap
született:
1923 • Eősze László, zenetörténész
1925 • Charles Mackerras, karmester († 2010)
elhunyt:
1959 • Heitor Villa-Lobos, zeneszerző (sz. 1887)