vissza a cimoldalra
2018-05-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60802)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9289)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2529)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (713)
Élő közvetítések (7196)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (580)
A nap képe (2056)
Momus-játék (5490)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2732)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (844)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1407)
Franz Schmidt (3127)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A halál ereklyéi (A halott város Velencéből)
Balázs Miklós, 2011-11-23 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

A Halott város Velencéből KORNGOLD: Die Tote Stadt

Stefan Vinke, Solveig Kringelborn, Stephan Genz, Christa Mayer, Eleonore Marguerre, Julia Oesch, Gino Potente, Shi Yijie
Orchestra & Chorus of Teatro La Fenice of Venice
Eliahu Inbal

Director: Pier Luigi Pizzi
Teatro la Fenice, Venice, 2009

Dynamic
33625

*

Az Örökkévaló is filmzeneszerzőnek teremtette Erich Wolfgang Korngoldot. A brünni születésű osztrák muzsikus már akkor remekbe szabott filmzenéket komponált, mikor a hangosfilm még csak alig ismert, hovatovább csodaszámba menő újdonság volt, az a híres-hírhedt Hollywood pedig szinte nem is létezett. Filmzenét írt akkor is, mikor hegedűszonátát vagy zongorás triót faragott, filmzenét, mikor szimfóniával vagy versenyművel próbálkozott. S ha már a versenyművét kevertem szóba: hegedűkoncertjének szinte nincs olyan témája, motívuma, mely ne köszönne vissza valamelyik – korábbi – filmzenéjében, másik versenyműve, egy csellókoncert pedig már par excellence filmzene, a Tévedés (Deception) című mozi egyik jelenetéhez íródott. Voltaképpen filmzenét szerzett akkor is, mikor operát komponált. Mert ehhez értett.

Nem egyszerűen jeles reprezentánsa, de valódi, eredeti inventora volt a filmzene műfajának Korngold; életműve így csakis innen megközelíthető, csakis a mozgókép-kísérőzene felől olvasható hitelesen és eredményesen: a Blood kapitány, a Robin Hood és a Hét tenger ördöge zeneszerzője ő. Gustav Mahler „zenei géniusznak” nevezte, Giacomo Puccini, mikor végighallgatta A halott város szerzője általi zongorás előadását, „a német zene legnagyobb reménységének” titulálta az ifjú osztrák zenészt. Korngold a húszas évei elejére kiforrott stílussal vértezte fel magát: zsenge korát meghazudtolva olyan formakultúrával és mesterségbeli tudással rendelkezett, melyhez a későbbi évtizedekben már alig kellett hozzátennie. Nem is tett. Hogy nem tudott, vagy nem akart, utóvégre mindegy: szüksége nem volt rá. Évekig ingázott Bécs és Los Angeles között, ténylegesen is, meg szimbolikusan is.
Az 1910-es években írt dalművek és a 40-es évek film-kísérőzenéi között ugyanis nemigen találni stílustörést. A posztwagneriánus tendenciák, csekélyebb mértékben az impresszionista hatások, a dallamgazdag verizmus nyers ereje, a Richard Strauss-i színdús, bravúros hangszerelés, a mahleri irónia és kényszeredett pátosz vált a zenei folyamatok fő csapásirányává a német-osztrák zenés színházakban. A tömör, sűrűn szőtt, ezer színben tobzódó nagyzenekari hangzás (a „glanz”) vált a kortárs zene befogadásának alapélményévé, a vokális (elsősorban az operai) szólamokban pedig a wagneri deklamáció és az olasz bel canto kései elágazásainak melodikája. A halott város maga is olyan benyomást kelt, mintha Richard Strauss és Puccini stílusát gyúrták volna egybe.

Csupán huszonhárom esztendős volt Korngold, mikor A halott várost – egyébiránt harmadik operáját – bemutatták. Méghozzá szimultán: 1920. december 4-én Hamburgban nem kisebb szopráncsillag, mint Maria Jeritza keltette életre Mariettát, ugyanezen az estén a kölni premiert Otto Klemperer vezényelte. A dörgő németországi sikert New York-i, prágai, zürichi, antwerpeni, berlini tapsok követték – a kor szokása szerint igen hamar. (A szövegkönyvet is a zeneszerző jegyzi – a források szerint némi atyai segítséggel –, a könnyen megfejthető Paul Schott álnév alatt.) De bármennyire is népszerű és kapós volt a darab a 20-as években, a kezdeti diadalok mintha nyom nélkül foszlottak volna a semmibe, s hosszú évtizedekre hallgatásra kárhoztatták a darabot: Korngold „halott városa” mintha csakugyan jobb létre szenderedett volna. E holt város azonban manapság újraéledni látszik, a 2000-es évek már számos új színrevitelt hoztak – tavaly Helsinki, idén Regensburg és Bern, jövőre Bilbao dalszínházai tűzik műsorukra a darabot. No meg a debreceni Csokonai Színház: itt 2012 januárjára ígérik a Vidnyánszky Attila által megálmodott bemutató-előadást.

Jelen DVD egy 2009-es velencei előadást rögzít, a Fenice Színház Pier Luigi Pizzi rendezte produkcióját. De talán épp a rendezés az, amire nem érdemes sok szót fecsérelni: Pizzi láthatóan nem igazán tud mit kezdeni a darabbal, igaz, nincs könnyű dolga, a cselekmény kevés és erőltetett, a színváltozások, a szereplők interakciói nem sok eredeti ötletre adnak okot vagy lehetőséget, a lélekábrázolás, vagy a halál folytonosan jelenlévő mementóinak, súlyos relikviáinak – melyeknek a darabban oly fontos szerephez kell jutniuk – sem igazán tud kellően hangsúlyos funkciót biztosítani.

A nemzetközileg válogatott énekesgárda azonban magas színvonalon teljesít. Jóllehet nem a kulcsszereplő, a nejét elvesztett, s régi-új asszonyát kereső Pault alakító Stefan Vinke a produkció legragyogóbb éke: tenorhangja átlagos, kissé fakó, helyenként forszírozott megoldásokkal próbál drámaibb hatást elérni, mindazonáltal javára írandó, hogy mindvégig uralja a szerepét, s bár kevésbé muzikálisnak tetszik, mint legjobb partnerei, hangilag van annyira megbízható, hogy megállja a helyét a szerepben.
Meggyőzőbb alakítást kínál a norvég szoprán, Solveig Kringelborn; nyugodt szívvel írom: ideális Marietta. Tüzes, koncentrált, hangilag, színészileg és megjelenését tekintve szintúgy jó választás a szerepre. Kringelborn Wagner-hangorkánokon edzett, vérbeli drámai szoprán, biztos intonációval, impozáns vivőerővel, ugyan relatíve kevés, de annál élesebb drámai eszköztárral énekel és játszik, pedig pokoli nehéz és megerőltető szólamot ír elő számára a kottapapír.
A mellékszereplők dicsérete sem lehet utolsó szempont: mind a baritonista Stephan Genz, mind a kivételesen szép orgánummal bíró mezzoszoprán, Christa Mayer elsőrangú, szépen kidolgozott teljesítményt nyújt.
A produkció dirigense, a felkészült, rutinos mester, Eliahu Inbal, végig kézben tartja az előadást. A zenekar – amely mégiscsak egy olasz operazenekar, s mint ilyen, túlzó reményekre nem adhat okot – helyenként kifejezetten összeszedetten, máshol, nem túlzás, ragyogóan muzsikál. Jó az összhang, a zenekarnak ereje, fénye, tartása van.

Sőt, az egész zenekari kíséretnek van egyfajta aranyozott ragyogása, lendülete, bája, ugyanakkor van benne valami a „boldog békeidőknek” becézett lábszagú kispolgári ürességéből, a tétlen, szemforgatásból, keserűségéből, megjátszott magabiztosságából és az erre adott szecessziós-expresszionista illúziókereső és -romboló válaszokból. Bruges, az elveszett, a „halott város” csakugyan élettelen és kétségkívül hallgatag ugyan, s még a főszereplők is csak úgy szabadulnak a halál e sikító közelségétől, hogy örökre elhagyják azt, távozásukban mégis van valami hervasztó, reménytelen lemondás. Ahogy látjuk őket elmenni, megszabadulni a múlt fagyos árnyaitól. Mi meg maradunk, ahol vagyunk, s voltunk, a csupán néhány akkordig kanyargó filmzenés harmóniák hamiskás pátoszával a fülünkben. A zene még szól, de mi a stáblista végét meg nem várva elhagyjuk a mozit.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Mikolaj Warszynski (zongora)
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 2. Il Penseroso
LISZT: Három koncertetűd – 3. Un sospiro
LSIZT: Két koncertetűd – 2. Gnomenreigen
LISZT: Liebesträume (Három noktürn) – 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: 2. ballada
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 6. 123. Petrarca-szonett
LISZT: 10. magyar rapszódia
LISZT: 1. legenda – Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál
LISZT: 12. magyar rapszódia

11:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar
Közreműködik és vezényel: Baráti Kristóf
BEETHOVEN: Hegedűverseny
DVOŘÁK: VIII. szimfónia

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Drahos Evelin (ének)
Harazdy Miklós (zongora)
J.S. BACH: Ich folge dir gleichfalls - ária a János passióból, BWV 245
HÄNDEL: Tornami a vagheggiar - részlet az Alcina című operából
PURCELL: Hark, the Ech'ing Air - részlet a Tündérkirálynő című operából
MOZART: Exultate, jubilate, K. 165 - Alleluja!
LISZT: In Liebeslust, S. 318
KODÁLY: Várj meg madaram, Op.14, No.3
PUCCINI: Quando m'en vo' soletta - részlet a Bohémélet című operából
DONIZETTI: Regnava nel silenzio - részlet a Lammermoori Lucia című operából

17:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar művészei
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 5
MENDELSSOHN: Oktett Op. 20
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 6
MENDELSSOHN: C-dúr szimfónia No. 13

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Kruppa Bálint tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:30 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Az Indiana University rézfúvós kvintettje és a Zeneakadémia diákjai
DUKAS: La Péri - Fanfár
ROLAND BARETT: Three Frames
ANTHONY PLOG: 2. Mozaik rézfúvós kvintettre
DUKE ELLINGTON: It Don’t Mean A Thing If It Ain’t Got That Swing (David Kosmyna átirata)
HIDAS: Signal

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Artemis Quartett:
Vineta Sareika, Anthea Kreston (hegedű), Gregor Sigl (brácsa), Eckart Runge (cselló)
MENDELSSOHN: 3. (D-dúr) vonósnégyes, Op.44/1
SOSZTAKOVICS: 5. (B-dúr) vonósnégyes, Op.92
SCHUMANN: A-dúr vonósnégyes, Op.41/3

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Kölcsey Kórus
Arte Semplice Kamarakórus
Vezényel: Duffek Ildikó
"Duffek Ildikó karvezetés DLA zárókoncertje"
WEELKES: The Nightingale, the Organ of Delight
WILBYE: Come Shepheard Swaynes
WEELKES: On the Plaines Fairie Traines
FARMER: Faire Phyllis I saw sitting all alone
BENNET: Weepe O Mine Eyes
MORLEY: April is in My Mistris Face
ORBÁN GYÖRGY: Come Away
JEAN BELMONT: The Passionate Shepherd to His Love
BRITTEN: Öt virágének, Op.47 – 4. The Evening Primrose
ARCADELT: Il bianco e dolce cigno
MONTEVERDI: Cor mio, mentre vi miro (a 4. madrigálkötetből)
CLAUSETTI: L’ombra dei boschi d’Aser
CLAUSETTI: Saltavan ninfe
KODÁLY: Négy olasz madrigál – 1. Chi vuol veder, 2. Fior scoloriti, 3. Chi d’amor sente
KOCSÁR MIKLÓS: Négy madrigál – 1. Alkonyi dal, 2. Elfojtódás
VAJDA JÁNOS: Álmok – 1. Álom pávákkal, 2. Szélnóta
PETROVICS: Hervadáskor
TÓTH PÉTER: Magyar madrigálok – 9. Elmehetsz már, 10. Magas hegyről foly le a víz, 12. Bordal (asszonycsúfoló)

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"
A mai nap
született:
1926 • Miles Davis, jazz-muzsikus († 1991)
1938 • Teresa Stratas, énekes
elhunyt:
1999 • Paul Sacher, karmester (sz. 1906)