vissza a cimoldalra
2017-12-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3859)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2454)
Erkel Színház (8601)
Élő közvetítések (6749)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1143)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1204)
Franz Schmidt (2976)
Momus-játék (5374)
Berlioz újratemetése (143)
Lisztről emelkedetten (880)
Zenetörténet (210)
Operett, mint színpadi műfaj (3408)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (424)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2427)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6447)
Bartók Béla szellemisége (256)
Opernglas, avagy operai távcső... (19881)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A halál ereklyéi (A halott város Velencéből)
Balázs Miklós, 2011-11-23 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

A Halott város Velencéből KORNGOLD: Die Tote Stadt

Stefan Vinke, Solveig Kringelborn, Stephan Genz, Christa Mayer, Eleonore Marguerre, Julia Oesch, Gino Potente, Shi Yijie
Orchestra & Chorus of Teatro La Fenice of Venice
Eliahu Inbal

Director: Pier Luigi Pizzi
Teatro la Fenice, Venice, 2009

Dynamic
33625

*

Az Örökkévaló is filmzeneszerzőnek teremtette Erich Wolfgang Korngoldot. A brünni születésű osztrák muzsikus már akkor remekbe szabott filmzenéket komponált, mikor a hangosfilm még csak alig ismert, hovatovább csodaszámba menő újdonság volt, az a híres-hírhedt Hollywood pedig szinte nem is létezett. Filmzenét írt akkor is, mikor hegedűszonátát vagy zongorás triót faragott, filmzenét, mikor szimfóniával vagy versenyművel próbálkozott. S ha már a versenyművét kevertem szóba: hegedűkoncertjének szinte nincs olyan témája, motívuma, mely ne köszönne vissza valamelyik – korábbi – filmzenéjében, másik versenyműve, egy csellókoncert pedig már par excellence filmzene, a Tévedés (Deception) című mozi egyik jelenetéhez íródott. Voltaképpen filmzenét szerzett akkor is, mikor operát komponált. Mert ehhez értett.

Nem egyszerűen jeles reprezentánsa, de valódi, eredeti inventora volt a filmzene műfajának Korngold; életműve így csakis innen megközelíthető, csakis a mozgókép-kísérőzene felől olvasható hitelesen és eredményesen: a Blood kapitány, a Robin Hood és a Hét tenger ördöge zeneszerzője ő. Gustav Mahler „zenei géniusznak” nevezte, Giacomo Puccini, mikor végighallgatta A halott város szerzője általi zongorás előadását, „a német zene legnagyobb reménységének” titulálta az ifjú osztrák zenészt. Korngold a húszas évei elejére kiforrott stílussal vértezte fel magát: zsenge korát meghazudtolva olyan formakultúrával és mesterségbeli tudással rendelkezett, melyhez a későbbi évtizedekben már alig kellett hozzátennie. Nem is tett. Hogy nem tudott, vagy nem akart, utóvégre mindegy: szüksége nem volt rá. Évekig ingázott Bécs és Los Angeles között, ténylegesen is, meg szimbolikusan is.
Az 1910-es években írt dalművek és a 40-es évek film-kísérőzenéi között ugyanis nemigen találni stílustörést. A posztwagneriánus tendenciák, csekélyebb mértékben az impresszionista hatások, a dallamgazdag verizmus nyers ereje, a Richard Strauss-i színdús, bravúros hangszerelés, a mahleri irónia és kényszeredett pátosz vált a zenei folyamatok fő csapásirányává a német-osztrák zenés színházakban. A tömör, sűrűn szőtt, ezer színben tobzódó nagyzenekari hangzás (a „glanz”) vált a kortárs zene befogadásának alapélményévé, a vokális (elsősorban az operai) szólamokban pedig a wagneri deklamáció és az olasz bel canto kései elágazásainak melodikája. A halott város maga is olyan benyomást kelt, mintha Richard Strauss és Puccini stílusát gyúrták volna egybe.

Csupán huszonhárom esztendős volt Korngold, mikor A halott várost – egyébiránt harmadik operáját – bemutatták. Méghozzá szimultán: 1920. december 4-én Hamburgban nem kisebb szopráncsillag, mint Maria Jeritza keltette életre Mariettát, ugyanezen az estén a kölni premiert Otto Klemperer vezényelte. A dörgő németországi sikert New York-i, prágai, zürichi, antwerpeni, berlini tapsok követték – a kor szokása szerint igen hamar. (A szövegkönyvet is a zeneszerző jegyzi – a források szerint némi atyai segítséggel –, a könnyen megfejthető Paul Schott álnév alatt.) De bármennyire is népszerű és kapós volt a darab a 20-as években, a kezdeti diadalok mintha nyom nélkül foszlottak volna a semmibe, s hosszú évtizedekre hallgatásra kárhoztatták a darabot: Korngold „halott városa” mintha csakugyan jobb létre szenderedett volna. E holt város azonban manapság újraéledni látszik, a 2000-es évek már számos új színrevitelt hoztak – tavaly Helsinki, idén Regensburg és Bern, jövőre Bilbao dalszínházai tűzik műsorukra a darabot. No meg a debreceni Csokonai Színház: itt 2012 januárjára ígérik a Vidnyánszky Attila által megálmodott bemutató-előadást.

Jelen DVD egy 2009-es velencei előadást rögzít, a Fenice Színház Pier Luigi Pizzi rendezte produkcióját. De talán épp a rendezés az, amire nem érdemes sok szót fecsérelni: Pizzi láthatóan nem igazán tud mit kezdeni a darabbal, igaz, nincs könnyű dolga, a cselekmény kevés és erőltetett, a színváltozások, a szereplők interakciói nem sok eredeti ötletre adnak okot vagy lehetőséget, a lélekábrázolás, vagy a halál folytonosan jelenlévő mementóinak, súlyos relikviáinak – melyeknek a darabban oly fontos szerephez kell jutniuk – sem igazán tud kellően hangsúlyos funkciót biztosítani.

A nemzetközileg válogatott énekesgárda azonban magas színvonalon teljesít. Jóllehet nem a kulcsszereplő, a nejét elvesztett, s régi-új asszonyát kereső Pault alakító Stefan Vinke a produkció legragyogóbb éke: tenorhangja átlagos, kissé fakó, helyenként forszírozott megoldásokkal próbál drámaibb hatást elérni, mindazonáltal javára írandó, hogy mindvégig uralja a szerepét, s bár kevésbé muzikálisnak tetszik, mint legjobb partnerei, hangilag van annyira megbízható, hogy megállja a helyét a szerepben.
Meggyőzőbb alakítást kínál a norvég szoprán, Solveig Kringelborn; nyugodt szívvel írom: ideális Marietta. Tüzes, koncentrált, hangilag, színészileg és megjelenését tekintve szintúgy jó választás a szerepre. Kringelborn Wagner-hangorkánokon edzett, vérbeli drámai szoprán, biztos intonációval, impozáns vivőerővel, ugyan relatíve kevés, de annál élesebb drámai eszköztárral énekel és játszik, pedig pokoli nehéz és megerőltető szólamot ír elő számára a kottapapír.
A mellékszereplők dicsérete sem lehet utolsó szempont: mind a baritonista Stephan Genz, mind a kivételesen szép orgánummal bíró mezzoszoprán, Christa Mayer elsőrangú, szépen kidolgozott teljesítményt nyújt.
A produkció dirigense, a felkészült, rutinos mester, Eliahu Inbal, végig kézben tartja az előadást. A zenekar – amely mégiscsak egy olasz operazenekar, s mint ilyen, túlzó reményekre nem adhat okot – helyenként kifejezetten összeszedetten, máshol, nem túlzás, ragyogóan muzsikál. Jó az összhang, a zenekarnak ereje, fénye, tartása van.

Sőt, az egész zenekari kíséretnek van egyfajta aranyozott ragyogása, lendülete, bája, ugyanakkor van benne valami a „boldog békeidőknek” becézett lábszagú kispolgári ürességéből, a tétlen, szemforgatásból, keserűségéből, megjátszott magabiztosságából és az erre adott szecessziós-expresszionista illúziókereső és -romboló válaszokból. Bruges, az elveszett, a „halott város” csakugyan élettelen és kétségkívül hallgatag ugyan, s még a főszereplők is csak úgy szabadulnak a halál e sikító közelségétől, hogy örökre elhagyják azt, távozásukban mégis van valami hervasztó, reménytelen lemondás. Ahogy látjuk őket elmenni, megszabadulni a múlt fagyos árnyaitól. Mi meg maradunk, ahol vagyunk, s voltunk, a csupán néhány akkordig kanyargó filmzenés harmóniák hamiskás pátoszával a fülünkben. A zene még szól, de mi a stáblista végét meg nem várva elhagyjuk a mozit.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház, Bernáth Büfé

Ringató"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fülei Balázs tanítványai

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Wagner Rita tanítványai

18:00 : Budapest
Erkel Színház

HUMPERDINCK: Jancsi és Juliska

18:00 : Budapest
Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont

Szili Gabriella, Bólya Papp Nikoletta, Gavodi Zoltán, Dévényi Judit Anna, Megyesi Zoltán, Somogyi Balázs, Cser Péter, Najbauer Lóránt
Anima Musicae Kamarazenekar
vezényel: Dinyés Soma
HÄNDEL: Messiás 1. Rész.
A műről rövid ismertetőt tart Dinyés Soma

18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Kokas Dóra (gordonka)
J.S. BACH: d-moll szólószvit gordonkára, BWV 1008
KODÁLY: Szólószonáta, Op.8

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Farkas Mira (hárfa) Nyári László, Varga Oszkár (hegedű), Krähling Dániel (brácsa), Karasszon Eszter (cselló), Scheuring Kata (fuvola), Puha György (klarinét)
HÄNDEL: Prelúdium és toccata (Marcel Grandjany átdolgozása)
HASSELMANS: A forrás, Op.44
ALBÉNIZ: España, op. 165 – 5. Malagueña
KREISLER: Régi bécsi táncdallamok – 2. Szerelmi bánat
SARASATE: Spanyol táncok, op. 21 – 2. Habañera
WALTER-KÜHNE: Fantázia Csajkovszkij Anyegin című operájának témáira
DEBUSSY: Két tánc
RAVEL: Bevezetés és allegro, Op.46

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Moritz Gnann
NIELSEN: Héliosz-nyitány, Op.17
MILHAUD: A világ teremtése
RAVEL: Daphnis és Chloé

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Zemlényi Eszter (szoprán)
Nemzeti Filharmonikusok
Vezényel: Keri-Lynn Wilson
KRZYSZTOF PENDERECKI: II. („Karácsony”) szimfónia
MAHLER: IV. (G-dúr) szimfónia

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Szalóki Ági (népi ének), Bodrogi Éva (barokk ének)
Szalai Péter (ütők), Kónya István (lantok), Szászvárosi Sándor (viola da gamba)
"Mindez világ örvendezzen!"

19:30 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Sinfonietta Pannonica Ensemble:
Eckhardt Violetta, Jász Pál (hegedű), Sipos Gábor (brácsa), Máté Győző (brácsa), Szabó Péter (gordonka)
"Take Brahms - 2. hangverseny: Vonósötösök"
BRAHMS: F-dúr Vonósötös Nr.1., Op. 88
BRAHMS: G-dúr Vonósötös Nr.2., Op. 111

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Teleki Miklós (orgona), Kováts Kolos (basszus), Krusic Eleonóra (fuvola)
A mai nap
történt:
1925 • A Wozzeck bemutatója (Berlin)
született:
1922 • Németh Amadé, karmester, zeneszerző († 2001)
elhunyt:
1788 • Carl Philipp Emanuel Bach, zeneszerző (sz. 1714)