vissza a cimoldalra
2018-01-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Kedvenc előadók (2816)
Társművészetek (1228)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60404)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3889)
Milyen zenét hallgatsz most? (24992)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11213)
A csapos közbeszól (95)

A Porgy és Bess Magyarországon (241)
Operett, mint színpadi műfaj (3468)
musical (175)
Abbado – az ember (147)
Erkel Színház (8776)
Élő közvetítések (6849)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (534)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2563)
Kolonits Klára (1029)
Bretz Gábor (119)
Operamúzeum (912)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1284)
Franz Schmidt (3024)
Bánk bán (2941)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4150)
Bartók Béla (1881-1945) (200)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az arany középút esete Reiner Frigyessel, avagy Ön is lehet még Carmen-rajongó
- zéta -, 2011-11-21 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

Carmen / Reiner BIZET: Carmen

Risë Stevens, Richard Tucker, Nadine Conner, Paolo Silveri etc.
The Metropolitan Opera Orchestra & Chorus
Fritz Reiner

Sony Classical
88697 96189 2

*

Balázs Miklós kollégám azzal fejezi be Reiner Frigyesről nemrégiben írt kiváló tanulmányát, hogy a dirigens „nem szívlelte sem a szélsőséges romantizáló, érzelmes olvasatot, sem a túlzottan szikár, szárazon tárgyilagos produkciót.” Erre a ritka arányérzékre pedig legjobb példa a Sony által most megjelentetett Carmen-CD.

A Carmen ebből a szempontból azért ingoványos terület, mert rendkívül nehéz megtalálni az „arany középutat”. Georges Bizet remekműve telis tele van a mű hosszas diadalútja során rátapadt előadói manírokkal, amelyek egyfelől bizonyosan segítik a befogadást, másrészt viszont – s itt át kell váltanom egyes szám első személybe – érzésem szerint szembemennek a mű alkotói szándékaival. A régi (vagy akár a vadonatúj) Carmen-produkciók nézegetése/hallgatása között jócskán találhattam olyan előadásokat, amelyek messze túllépik a jó ízlés összes határát, könnyes-giccses mutatvánnyá silányítják a véres féltékenységi drámát.

A másik végletre jóval kevesebb példa van, de azért akad, ahol a darabot sikerült oly mértékben megtisztítani a rárakódott sallangtól, hogy a mű már meg sem érinti a hallgatót. Egyértelmű, hogy ez utóbbi esetben az előadók túllőttek a célon, s a fürdővízzel a gyereket is kiöntötték. Nyilvánvaló, hogy Bizet operája eredendően tartalmaz (ezúttal nem rossz értelemben használt) hatásvadász elemeket, a kérdés inkább csak az, hogy az adott produkció mennyire fojtja el, avagy (és ez a gyakoribb) erősíti föl ezeket.

A Carmen-előadásokkal kapcsolatosan eddig többnyire az volt a problémám, hogy változó mértékben ugyan, de minden produkció magában hordozott annyi fölös érzelmi többletet (nevezzük bátran érzelgősségnek), ami számomra már hiteltelenül soknak tűnt. Bő három évtizeddel első Carmen-ismerkedésem után néhány héttel ezelőttig úgy voltam vele, hogy 1.) nyilván bennem van a hiba, 2.) a Carmen nem is lehet mentes bizonyos mennyiségű giccstől, a kérdés mindig csak az volt, hogy ez mennyi. És a sok (kudarcos) kísérletezés után a Carmenhez fűződő viszonyom bekerült a „csodálom, ámde nem szeretem” kategóriába.

Ebbe a (jelen sorok írója és a mű között) sok-sok éve kialakult nyugalmi állapotba „zavart bele” most Reiner Frigyes lemeze, melyet néhány hónap híján 60 éve rögzítettek Metropolitanben. Reiner gyakorlatilag hibátlan előadást vezényel. A zenekar ilyen mérvű makulátlan közreműködésére élő előadás estében kevés példa akad, s a dirigens tempóválasztásait adekvátnak, teljesen magától értetődőnek érezzük. És ez nagy dolog: elhitetni a hallgatóval, hogy amit hall, az maga a tökéletesség. Mert zenében nincs abszolút tökéletesség, csak relatív. Mégoly ismert darab esetében sem, mint a Carmen.

Annál is érdekesebb ez, mert – mai füllel hallgatva – a hat évtizeddel ezelőtti szereposztás nem tűnik minden szempontból telitalálatnak. (Ezért is izgalmas, hogy ez nem okoz egy csepp gondot sem.) Az énekesek ugyanakkor a kor vezető operaházának jeles művészei, némelyikük az idő tájt a fachjában világelsőnek számított.

Risë Stevens a címszerepben mindenképpen, ráadásul Carmen emblematikus alakítása volt. Stevens szokatlan hangulatot teremt: a cigánylány nyers, vad és zabolázhatatlan szenvedélyét hozza. Nyersebb, vadabb, zabolázhatatlanabb, mint bárki más. A mélységeket elég élesen intonálja, hőse mindig, még a legnyugodtabb pillanatban is tüskés és sebezhető. A mai kor Carmenjei nálánál sokkal intellektuálisabb felfogást képviselnek, alakítása ezért nekem némiképp idegen, de hajlamos vagyok mindezt a változó kor tanulságos következményének tekinteni.

A másik hölgy, a Micaelát alakító Nadine Conner teljesen más eset. Gyanítom, ma a Met énekkarába sem vennék föl, mert egyenes és éles magasságai kiszólnának. Ha viszont hozzászoktunk a nem kicsit kellemetlen és túl vibratós hangszínhez, kiderül, hogy nagyon is finom dolgokat művel vele. Esete jól példázza, hogy egy bizonyos – valaha igen sikeres – énekiskola körülbelül a 60-as, 70-es évekkel végleg kimúlt, mert ezt az előadást minden pozitívuma ellenére kizárólag múzeumiként tudjuk elfogadni.

Richard Tucker hosszú ideig a Met vezető tenorja volt, akinek széles repertoárja a Così Ferrandójától a Bajazzók Caniójáig terjedt. Don José volt a legtöbbet énekelt szólama. A lírai jeleneteit igéző finomsággal teljesíti, de a drámában alulmarad. Biztos középszer, aki nem hagyja a szenvedélyektől fölösen elragadtatni magát. Nem az a típusú énekes (mint pl. Del Monaco), aki minden este ott pusztul el a színpadon, Tucker gondol a holnapi, holnaputáni előadásra is. Beosztással él. Ez a máskor oly szép erény itt visszaüt, a dráma végkifejlete csak a női oldalon izzik föl.

Szép és korrekt teljesítményt kapunk Paolo Silveritől, aki Escamillót személyesíti meg. A kicsit fakó mélységeken túl (a torreádor szólama mélybariton) a figura semleges megszólalásai miatt hiányoltam a színt alakításából.
A kisebb szerepek előadói nagyszerűek, időnként meghökkentő, mekkora hangok énekelhettek az 50-es években Zunigát, Moralest.

A lemez igazi értékét tehát a dirigens, Reiner Frigyes adja. Akinek eddig nem sikerült végképp beleszeretnie a Carmenbe, tegyen egy kísérletet!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Déri György (cselló), Kemenes András (zongora)
A:N:S Chorus
Vezényel és mesél: Bali János
"Liszt-Kukacok Akadémiája"
A „felesleges” kotta
Alleluja. Non vos relinquam orphanos – gregorián
Alleluja. Non vos relinquam orphanos – organum duplum
Viderunt omnes – organum quadruplum (részlet)
SCHUBERT: Die Advokaten (Az ügyvédek), D. 37
WEBERN: Drei kleine Stücke (Három kis darab), Op. 11
KURTÁG: Jelek, játékok és üzenetek – Message-consolation á Christian Sutter
KURTÁG:Játékok (részletek)

11:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

LOL
Balett-est két részben

11:00 : Budapest
Erkel Színház

RÁNKI GYÖRGY: Pomádé király új ruhája

18:00 : Budapest
Kassák Múzeum

Traverata - korhű hangszereken:
Balogh Vera (fuvola), Feltein Attila (hegedű), Móré László (brácsa), Maróth Bálint (cselló)
MOZART: Kontratáncok K.609
JOHANN NEPOMUK WENDT: A-dúr kvartett nr.3
MOZART - WENDT: A varázsfuvola [K.620]

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Tímár Sára (ének)
Sebő Ferenc, Dúcz Erzsébet, Enyedi Ágnes, Égető Emese, Horváth Sára, Orbán Johanna, Paár Julianna, Soós Réka (ének)
Kalász Máté, Mihó Attila (hegedű)
Fekete Márton (brácsa), Lelkes András (bőgő), Szabó Dániel (cimbalom, ének), Juhász Zoltán (furulya), Halászi Lehel (furulya, kaval, tánc), András Orsolya (ütőgardon, ének)
Tázló együttes:
Draskóczi Lídia (hegedű), Sófalvi Kiss Csaba (furulya), Németh László (koboz), Benke Félix (dob)
Tímár Sára lemezbemutató koncertje
"Minek nevezzelek…"

19:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

LOL
Balett-est két részben

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Tosca

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Radu Lupu (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
J.S. BACH: II. (h-moll) szvit, BWV 1067
SCHUMANN: a-moll zongoraverseny, Op.54
RACHMANINOV: II. (e-moll) szimfónia, Op.27
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Szokolay Balázs (zongora)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
CSAJKOVSZKIJ: b-moll zongoraverseny, Op.23
FRANCK: d-moll szimfónia, FWV 48
A mai nap
született:
1848 • Henri Duparc, zeneszerző († 1933)
1941 • Plácido Domingo, énekes
1945 • Peter Konwitschny, operarendező
1947 • Matuz István, fuvolista
elhunyt:
1851 • Albert Lortzing, zeneszerző (sz. 1801)
1948 • Ermanno Wolf-Ferrari, zeneszerző (sz. 1876)
1973 • Szabolcsi Bence, zenetörténész (sz. 1899)