vissza a cimoldalra
2020-08-08
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (920)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4028)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Régizene (3615)
Operett, mint színpadi műfaj (4420)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (148)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62197)
Pantheon (2713)
Radnai György művészete (60)
Gioacchino Rossini (1035)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4692)
A nap képe (2228)
Gaetano Donizetti (973)
Gregor József emléke (182)
Barokk zene (491)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Porlepte diadal (A MÁV zenekar és Kobayashi Ken Ichiro)
Matheika Gábor, 2011-11-09 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

A MÁV zenekar és Kobayashi Ken Ichiro 2011. október 28.
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar
Vez.: Kobayashi Ken-Ichiro

STRAVINSKY: Tűzmadár – szvit (1919)
BEETHOVEN: III. (Esz-dúr, "Eroica") szimfónia

*

Ha az ember zeneszeretők körében kimondja Kobayashi Ken Ichiro nevét, jobb, ha rögvest fedezékbe vonul.

A koncertlátogató publikum nem kis hányada így vagy úgy kedveli, vagy egyenesen rajong érte. A szakmai körökhöz közelebb álló közönség és a zenészvilág holtterében mozgolódók többnyire erős kritikai éllel felvértezve viszonyulnak hozzá. Aztán vannak olyanok, akik teljesen komolytalannak tartják azt a fajta jelenséget, amelyet megtestesít.

Ami engem illet, azok közé tartozom, akik hagyják, hogy a kis japán minden eszközzel hasson rájuk, és nem gurulok méregbe a közönséget felpörgető kis attrakcióitól sem. Továbbá beszélhetünk szilárd szakmai és művészi erényekről, hibátlan ízlésről és arányérzékről azon hazai vagy külföldi előadók és dirigensek esetében, akiket a szakma sokkal többre tart, oly forró hangulatú szeánsz, őrjöngésig fokozódó lelkesedés, mint ami Kobayashi koncertjein gyakorta megesett, egyikükre sem jellemző. Hogy cirkusz, talmi teatralitás az egész? Megítélés kérdése. Kobayashi koncertjein klasszikus zene szól, valódi hangszereken. Nem preparált hegedűkön, meg hasonlókon, és nem esztrádszínpadokon, csillogó flitterekbe öltöztetett sosevolt zenészek prezentálásában. Ettől fogva merő szubjektivitás annak megítélése, hogy ki a valódi muzsikus, és ki nem.

Emlékszem ugyanakkor arra is, hogy Kobayashi szemében akkor is szent tűz lobogott, amikor a zenekar csiszolatlanul szólt, olyankor is kinyilatkoztatásként hatottak mozdulatai, amikor kis híján szétestek a szólamok. És abban az esetben is lelkesen és hálásan állítgatja fel az egyes szólamokat a produkció után, ha az együttes közepesen játszott.

Ez történt múlt pénteken is. A zenekari teljesítmény nem volt kifogástalan. Pici rendetlenséget szinte végig tapasztalhattunk, ez azonban csak pillanatokra volt zavaró. Rézfúvós bizonytalanságokra többször is fel kellett kapnunk a fejünket, méghozzá többnyire nem az érzékeny, halk szólók esetében. Ezen felül egy-egy vonóshiba is becsúszott időnként, ami azért meglepett.

Vegyes tehát a kép, de az ember többnyire a szépre emlékezik: egy '93-as Eroica-tévéfelvételre például, a Zeneakadémia nagyterméből, szintén Kobayashival. Szép, szinte hibátlan hangzás, nagyszerű arányok, a bonyolult zenei szövet páratlanul átlátható olvasata. És főképp a dirigens azon lenyűgöző képessége, hogy relatíve mérsékeltre vett tempóiban is képes volt a szélsebes rohanás érzetét kelteni. Úgy tizenöt éve volt egy időszak, mikor majd minden nap megnéztem ezt a felvételt. No, ezen emlékem miatt döntöttem úgy, hogy elmegyek a MÁV Zenekar múlt pénteki koncertjére.

Kobayashi hetvenen túl is ugyanazzal a vitalitással és energiával dirigál, mint amit megszoktunk tőle évtizedeken át, de mint fentebb jeleztem, ez nem vezetett kifogástalan zenekari teljesítményhez. Összességében ahhoz mindenképp kellett a japán karmester, hogy mindezek ellenére ne csalódottan távozzunk. Mert a végére valahogy mégis az volt az ember érzése, hogy megérte meghallgatni e két ismert darabot.

Stravinsky Tűzmadara a fentiekben említett technikai problémák ellenére jól sikerült. Nem valószínű, hogy agyonpróbálták az előadók a darabot, de a főbb súlypontok mind a helyükre kerültek. A Kacsej király vad táncára mit sem sejtő kisfiam kis híján leesett a székről, míg a Bölcsődal, vagy a Hercegnők tánca fenséges pianókkal ajándékozott meg. Mindent egybevéve egységesebb, kerekebb interpretáció volt ez, mint a kétszer ilyen hosszú Eroica előadása.
Hozzá kell tennem, az sem volt rossz. Korántsem volt olyan összeszedett, mint a régi videofelvétel ÁHZ-s előadása, ellenben néhány markáns részlet hangsúlyozottabban, forszírozottabban, teátrálisabban tárult elénk. Alighanem ez a rövid idő alatt összeállt produkciók receptje: kevésbé az egység, mint inkább a külön részletek hangsúlyozása tartja egyben az előadást. A korszakos Beethoven-szimfónia legfőbb erényei és értékei így is elénk tárultak, és ez mindenképpen a dirigens érdeme.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1940 • Gregor József, énekes († 2006)