vissza a cimoldalra
2020-08-08
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4028)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Régizene (3615)
Operett, mint színpadi műfaj (4420)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (148)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62197)
Pantheon (2713)
Radnai György művészete (60)
Gioacchino Rossini (1035)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4692)
A nap képe (2228)
A MET felvételei (917)
Gaetano Donizetti (973)
Gregor József emléke (182)
Barokk zene (491)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Steve Reich 75
- dni -, 2011-11-06 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Steve Reich 75 2011. október 30.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Kelemen Kvartett
UMZE Kamaraegyüttes
Amadinda Ütőegyüttes

STEVE REICH:
Triple Quartet – magyarországi bemutató
Double Sextet – magyarországi bemutató
Drumming

*

Tartottam ettől a hangversenytől. Mindenkinek melegen ajánlottam, de valahogy nem bántam volna, ha nekem magamnak van ürügyem távol maradni.
Volt olyan érzésem, hogy míg általában a kortárs művek hallgatása a neokortexre hat, a Drumming működési mechanizmusa nem annyira intellektuális, sőt nem is emocionális!
A repetitív zenének ez a – nem is tudom – csúcspontja, vagy vadhajtása inkább egyfajta élettani hatással jár. A monotónia egyesével leköti, majd blokkolja az érzékeket, és ami ezután jön, az némi eufémizmussal szólva a meditatív állapot.
Különlegesség, az biztos, de mindig az volt az érzésem, hogy az ilyen tökéletes, mondhatni szájbarágó részletezéssel megépített, kidolgozott és felékesített utak nem vezetnek sehová. Egyszeri teremtmények, megcsodálnivaló, de mással össze nem függő részletek.
Egy önmagáért való darabka a világmindenségből, egy mandala. Létrehozása olyan rituális esemény, amit egyszer az életben mindenkinek át kell élnie.

Igen, de én egyszer már átéltem!

Reich Drummingját a kibővített Amadinda előadta a Zeneakadémia nagytermében, valamikor a nyolcvanas évek második felében. Arról az előadásról tulajdonképpen nagyon kellemes emlékeket őrzök, volt az egésznek egyfajta hangulata, de ennek megismételhetőségében most nem nagyon bíztam.

Csak a család vett rá, hogy testületileg szálljuk meg a MűPát. A fiam hónapokkal korábban megvette a jegyüket, a feleségem a minimal art tántoríthatatlan híve, én pedig bíztam a meglepetésben.

És lőn! Minden más volt, mint anno.

Az első félidőben hallott két kompozíció nem csupán magyarországi bemutató volt, egyébként is Reich kevésbé ismert oldalát mutatta meg. Összeszedett és hatásos kompozíciók, amelyekre érdemes odafigyelni, bár mindkét darabbal szemben maradtak kisebb problémáim. A Triple Quartetnél számomra nem világos, hogy egy nagyobb kamaraegyüttes helyett miért kell egy vonósnégyes felvételeivel, magnószalagról megoldani a több szólamot.
Az a technika, amikor egy élő hangszeres motívumot kevés késleltetéssel ad vissza felvétel, teljesen logikus, ott az irányítás mindvégig megmaradhat a művész kezében. (Például Szemző Tibor Vízicsoda kompozíciójában, a 180-as csoport legendás felvételéről...)
Ezzel szemben a Triple Quartet fordítva működik, és magával a felvétellel kezdődik. Természetesen azt is a Kelemen Kvartett tagjai készítették, mégis, amikor élő előadókként belépnek, már csak kiegészíteni, kiszolgálni tudnak, mondhatni az események után mennek – igaz, azt magvas hangon, lendületesen, meggyőzően teszik.

A Double Sextet valamivel konfúzusabb mű. Ugyanúgy nem repetitív zene, mint általában az utóbbi idők Reich kompozíciói. A hangvétel igen hasonló a Triple Quartethez, de a hangszerelés tömörsége, a harmóniák bizonytalannak, véletlenszerűnek tűnnek. A hangzás időnként – cseppet sem kiszámítható módon – elvékonyodik, kifakul. A szerző számtalan mentséget találhatna, ha akarna – nyilvánvalóan az én figyelmetlenségemmel és képzetlenségemmel kezdhetné –, de én kellő óvatossággal nem is állítok olyat, hogy gyenge lenne a darab. Csak nekem nem tetszett...

A második félidőben aztán a Drumming.
Másképp, mint amire emlékeztem.

Az előírás szerint az előadók függvényében az időtartam egy és másfél óra között változhat, és most jóval rövidebbnek is tűnik a darab. Érdekes módon kevésbé lelkesnek, és kevésbé átszellemültnek is. Az UMZE és a magot szolgáltató Amadinda ütőegyüttes már hosszú ideje megedződött. Hivatásosok, profik. Maguk a muzsikusok most nem erőlködnek, mintha egy kicsit érzelmileg is „hátraléptek” volna. A végén a taps, és az ünneplés sem olyan önfeledten hangos, mint huszonévvel ezelőtt.

De nekem mégis így tetszett jobban. Ez a távolságtartás mintha jobban hagyta volna érvényesülni a Drumming szerkezetét, áttetszőbbek és követhetőbbek a motívumok, élvezhetőbb a zene.
Mindenképp korszakos, nagy jelentőségű darabról van szó. Állandó repertoáron már csak az előadás nehézségei miatt sem lesz, de arra érdemesnek tűnik, hogy kisebb-nagyobb rendszerességgel előadja valaki-valahol.
Mindenképpen érdemes volt most másodszor is elmenni. Elég volt a második élő találkozás a darabbal, hogy másképp lássam, sőt talán Reich egész munkásságáról is összetettebb képem van. Nagyon tanulságos volt – el kell azon gondolkodni, hogy egyetlen ősbemutatón megismerhető-e annyira egy kompozíció, hogy abból ítéljünk.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1940 • Gregor József, énekes († 2006)