vissza a cimoldalra
2019-06-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10236)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61810)
Komlóssy Erzsébet (42)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3269)
Operett, mint színpadi műfaj (3938)
Erkel Ferenc (1058)
Momus-játék (5689)
Opernglas, avagy operai távcső... (20229)
Jonas Kaufmann (2389)
Új lemezek (99)
Élő közvetítések (7913)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1679)
Franz Schmidt (3349)
Pantheon (2355)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4504)
Kedvenc magyar operaelőadók (1118)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

„Jövőre, és utána is rengeteg lesz még a tennivalónk” (Nagy Péter a Liszt-év kapcsán)
- dni -, 2011-10-21 [ Interjúk ]
nyomtatóbarát változat

Nagy Péter Liszt-díjas zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, a Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraverseny zsűrijének ügyvezető elnöke. Már csak ezért is érdemes Lisztről kérdezni.

Nagy Péter    – Mint képzett zenebarátnak és koncertlátogatónak, az a tapasztalatom, hogy a nagy zenei versenyek jelentősége megváltozott az utóbbi időben. Másképp kezdődnek a pályák, másképp szerveződnek a hangversenyek. A nagy múltú Liszt-versenynek mekkora a jelentősége és mi a szerep ma, a névadó születésének bicentenáriumán?

   – A jelentőség nem csökkent, de a koncertszervezésben, -menedzselésben tényleg megváltoztak a módszerek. Igaz, a mi Liszt-versenyünknek nem is a karrierépítés volt a célja, hanem inkább a repertoár bemutatása. Amikor a koncepciót, pontosabban a szabad műsorválasztást Hamburger Klárával és Mocsári Károllyal közösen kitaláltuk, az volt a terv, hogy nézzük meg, vannak-e olyan fiatal zongoristák, akik ennek a szellemnek megfelelően tudnak műsorokat összeállítani. Nem akartuk, hogy csak azokat a jól ismert műveket játsszák a fiatalok, amik a nagy versenyeken hatásosak, amelyek úgymond be szoktak válni.

   – A mostanin kívül nem is tudok más olyan versenyről, ahol dalokat kellett volna kísérni.

   – Nem, ilyesmi biztosan nem volt korábban, de olyan sem, ahol ennyire szabad és kötetlen lett volna a program. Abban reménykedtünk, hogy személyre szabott darabokat tudnak választani a versenyzők, de sajnos nem nagyon tudtak élni ezzel a lehetőséggel, kevés olyan jól felépített és átgondolt műsort hallottunk, ami – legalábbis ebből a szempontból – meggyőzött volna. Tulajdonképpen nem is a darabokról van szó, hanem a kapcsolatról mű és előadója között. Hogy az a személy, aki játszik, hihető elképzeléssel rendelkezik-e. Nem annyira érdekes, hogy megtanulta-e rendesen azt a művet, hanem, hogy sajátja-e, ami szól, az belőle jön-e. El tudtam volna képzelni, hogy valaki azt mondja: „Én nem nagyon szeretek oktávozni, de szívesen játszom a Petrarca-szonetteket, vagy a Szürke felhőket.”

   – A virtuóz és a „késői” Liszt közötti különbség egy kívülálló számára is könnyen belátható, de milyen különleges karaktereket vehet még elő egy Lisztből jól felkészült zongorista.

   – Eleve a késői művek között is nagyon sok különböző jellegű található. Gondoljunk a „halál-csárdásokra” (Csárdás macabre, vagy Csárdás obstiné), vagy a kontemplatívabbakra, például a Magyar történelmi arcképcsarnokra. Sajnos azok közül egy sem hangzott el a versenyen, pedig el tudtam volna képzelni. De a Transzcendens etűdök között is vannak olyanok, amelyek inkább retorikusak, beszédszerűek, mint virtuózan csillogók. Nem szeretnék félreérthető lenni, természetesen a virtuozitás is lehet értelmes, csak azt szerettük volna elkerülni, hogy önmagában a zongorázás váljék elsődleges szemponttá.

   – A versenyről szóló beszámolók szerint ez a törekvés a verseny végeredményében is megnyilvánult.

   – Alexander Ullman a többiekhez képest a művek más oldalait is meg tudta mutatni, és ez valóban tetszett a zsűrinek. Ullmant egyébként három-négy évvel ezelőtt már többször is hallottam különböző alkalmakkor, például egy svájci kurzuson. Azóta elképesztő fejlődésen ment keresztül, és még mindig nagyon fiatal. Róla el tudom képzelni, hogy pár év múlva olyan elmélyült és érett játékot fog produkálni, ami visszamenőleg is igazolja majd a mostani döntésünket.

   – Röviden jellemeznéd a másik két dobogóst is?

   – Ilja Kondratyevről, a második helyezettről röviden azt tudnám mondani, hogy ő az „orosz iskola” egyik jeles képviselője, annak minden jellegével – előnyével és hátrányával – együtt. Az biztos, hogy bizonyos megoldásaiban, agogikában, rubatóban szélsőségesebb, „nagyobb léptékű” volt, mint a többiek. Balázs János határtalan manuális készségével képesztette el a zsűrit, de sajnos néha úgy tűnt, hogy ezeket a képességeket nem mindig tudta a megfelelő módon a zene szolgálatába állítani, ezért lett végül a döntőben harmadik. Ezek természetesen csak elnagyolt összefoglalások, részletesebben még lesz alkalmunk megismerni őket, de úgy érzem, hogy tényleg Alexander Ullman érdemelte meg leginkább, hogy a verseny díjaként további koncertlehetőségeket kapjon.
   Végül is, a pontozás egyértelmű volt, nem volt megosztott a zsűri, nem volt nehéz a választás. Szorosabb eredmények inkább az elődöntőből való továbbjutásnál voltak, ott nem mindig éreztem minden vita felettinek az döntéseket. Igaz, ez már csak a nagyobb számok miatt is elkerülhetetlen. Amikor ötvenhárom pályázóból kell kiválasztani tizenkettőt, óhatatlanul nagyobb a „szórás”, nagyobb a tévedés lehetősége. Talán kettő, de minimum egy embernél éreztem, hogy én szívesen továbbjuttattam volna.

   – A verseny véget ért, és előbb-utóbb a bicentenáriumi év is letelik. Mi lesz Liszttel jövőre?

Nagy Péter    – Egy nemzetközi verseny olyan, mint egy diagnosztikai mintavétel. Látjuk, hogy ebben a pillanatban mi a helyzet, mit tudnak kezdeni Liszt műveivel a fiatal zongoristák itt és most, de ez csak egy metszet, egy állapot. A folyamatok zajlanak tovább, ahogyan a verseny előtt is. A legnagyobb tanulság az volt, hogy láthattuk, a legtöbben még nem ismerik eléggé az életművet, nem tudtak belőle igazán személyre szabott programot választani maguknak.
   Liszt Ferenc sokkal összetettebb figura annál, mint amit a közfelfogás tud róla. Igazi történelmi személyiség. Igazán közel kerülni a műveihez nehéz, és sokkal többet jelent, mint megtanulni mondjuk a h-moll szonátát. Ismerni kellene a kapcsolatát a korával, és nem csupán Wagnerrel, de akár a képzőművészekkel, írókkal, ismerni kellene a környezetét, gondolatait, asszociációit, tudni kellene, hogy mit olvasott. Már említettem a Magyar történelmi arcképcsarnok darabjait. Abban például a Teleki-portré zenei értelmezése sem nagyon képzelhető az alany ismerete nélkül. Mit mondott Teleki, milyen alakja volt a történelemnek és hogyan hathatott a korra, azon belül Lisztre. Lehet, hogy ez már-már metafizikusnak hangzik, de mindez igenis közvetlen erővel jelentkezik a zenében. Mindezek elsősorban az előadókra rónak nagy feladatokat. Azt hiszem, jövőre, és utána is rengeteg lesz még a tennivalónk.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál
A mai nap
történt:
1821 • A bűvös vadász bemutatója (Berlin)
született:
1927 • Ilosfalvy Róbert, énekes († 2009)
1943 • Marton Éva, énekes