Bejelentkezés Regisztráció

Kamara

Még csak el sem feledve? (Antonio Maria Nava: Duók fuvolára és gitárra)

2011-10-13 09:33:59 Varga Péter

Antonio Maria Nava: Duók fuvolára és gitárra ANTONIO MARIA NAVA:
Serenata, op.63
Serenata, op.16
Trois Duos
Tema con Variazioni, op.40

Dialogue Duo
(Győri Noémi – fuvola, Koltai Katalin – gitár)

Hungaroton
HCD 32706

*

Antonio Nava műveinek tulajdonképpen nagyobb (el)ismertsége is lehetne manapság.
Ha…
Ha nem lemezen vagy koncerttermekben kellene megküzdeniük elődeikkel, utódaikkal, kortársaikkal. Mondjuk Bach, Beethoven, Brahms alkotásaival.
Ha…
Ha létezne még olyan, hogy házimuzsikálás. Amikor például egy gitáros hölgy (úr) és egy fuvolás hölgy (úr) összeáll és eljátszanak maguknak, rokonaiknak és ismerőseiknek egy-két fuvola–gitár duót.

Akkor Nava művei megtalálhatnák helyüket.
Hiszen dallamai − akár sajátjai, akár másokét választotta továbbgondolásra − egyszerűek, közérthetőek, könnyen dúdolhatók. Szerzőnk nem törte fejét nehezen emészthető harmóniai fordulatokon, de arra bizonyára figyelt, hogy eszetlen technikai nehézségekkel ne borzolja az előadók idegeit. Jó, egy-egy hangnemi kitérés menetrendszerűen előfordul, és része még az eszköztárnak – szintén túlontúl kiszámíthatón – egy-egy gyors akkordfelbontás, vagy futam. Ezek virtuóznak hangoznak, de azért tudjuk, a zenélés igazi nehézsége nem itt kezdődik.

Nava nápolyi volt, és az akkoriban koncerthangszerré váló gitár új irodalmának arrafelé sokra tartott alkotója. Respektálták gitároktatási módszertanát is. De hogy hálátlan-e az utókor? Zeneszerzőként saját korában sem sikerült széleskörű, netán nemzetközi elismertségre szert tennie, művei annak ellenére sem terjedtek el igazán, hogy a barátjának mondhatta Ricordit, aki legtöbb opusát kinyomtatta. Szólógitárra írt és gitáros duó darabjainak száma mintegy száz körül van, utóbbiakban hegedű, fuvola, énekhang társul a pengetős hangszerhez.

A gitár akkoriban tehát új utakon indult el, a fuvola azonban még valójában ugyanaz a hangszer volt – némi változtatásokkal, javítgatásokkal −, amire évtizedekkel korábban is írták a szerzők műveiket. Theobald Böhm éppen pár évvel Nava halála után kezdett dolgozni a fejlesztésen, és már 1847-ben elkészítette fémfuvoláját.
Az nem igazán lényeges, hogy technikai értelemben könnyebb dolga van egy fém Böhm-rendszerű fuvolán játszó művésznek, mint a fafuvolán kísérletezőnek.
Az tán fontosabb, hogy a fémfuvola nem sokat őriz fából készült elődje bensőségesebb hangkarakteréből. Ez itt nem a régi hangszer – új hangszer kérdése, mint a vonósok esetében: két teljesen más instrumentumról van szó, hiszen az egykori kamarahangszert a tizenkilencedik század végére a nagyzenekarok színpadának szereplőjévé alakították.

És itt kezdődik a szembesülés a modern fuvola művészével: vajon tudatában van-e annak, teljesen más hangszerre írt műveket játszik, most éppen egy Nava esetében.
Győri Noémi, úgy tűnik, igen. Fuvolahangja – ebben része lehet kiváló hangszerének is – mentes a fémfuvolákra leginkább az alsó regiszterben jellemző fémes mellékíztől, általában is közelít a fából készült hangszerekéhez. A művésznő tisztában van a korabeli stílus követelményeivel, nem egyszerűen keveset vibratózik, hanem nagyon is tudatosan alkalmazza ezt a kifejezési eszközt, annak különféle formáit. Sokféle hangszínnel dolgozik, ezeket a dallamok karakteréhez illeszti, előadása általában élvezetes.

Így a lassútételek megkapók, az érdekesebb, élénkebb tételek figyelemfelkeltők. Néha azonban a zene mégis leül. Ebben persze része lehet az átlagnál olykor gyengébb tételeknek is, de talán Győri Noémi sincs mindig meggyőződve arról, hogy ezeknek a műveknek itt a lemezen igazán helyük lenne. Nem igyekszik mindenáron bebizonyítani, hogy valami különleges remekek. Igaz, erre szükség sem lenne, ha… Lásd, mint fenn.

Koltai Katalinnak valójában elég hálás feladat jutott. Nava valóban idiomatikus stílust teremtett. Nála a gitár nem egyszerűen kísérőhangszer, valódi önálló szólama van. Az egész lemezt feldobná, ha nem csak azt a néhány ütemet hallanánk Koltai − egyébként szintén kitűnő − szólózásával, ami ezekben a duókban a gitárosnak jut, hanem szerzőnk szólógitárra írt műveiből is megszólalna néhány. Tényleg, legalább egy miért nem kapott itt helyet?






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.