vissza a cimoldalra
2020-08-08
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (920)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4028)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Régizene (3615)
Operett, mint színpadi műfaj (4420)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (148)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62197)
Pantheon (2713)
Radnai György művészete (60)
Gioacchino Rossini (1035)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4692)
A nap képe (2228)
Gaetano Donizetti (973)
Gregor József emléke (182)
Barokk zene (491)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hangulat, Kamarazene, Feladat, satöbbi (A Liszt és Európa – Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál hangversenye)
- dni -, 2011-10-07 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Liszt és Európa – Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál 2011. szeptember 30.
Az MTA Díszterme

Steven Isserlis (gordonka), Rados Ferenc, Fejérvári Zoltán, Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora), Hanna Weinmeister (hegedű)

BEETHOVEN: C-dúr szonáta, Op.102/1
LISZT: Romance oubliee; Hangnem nélküli bagatell (4. Mefisztó-keringő); Dante-szonáta
THOMAS ADÈS: Lieux Retrouvés
BUSONI: e-moll szonáta hegedűre és zongorára, Op.36a

*

Az MTA Dísztermét sosem szerettem igazán. A „helyfoglalás az érkezés sorrendjében” konstrukció még egyszer sem kedvezett a hozzám hasonló szerencséjűeknek, és az akusztika is „szögletes” kicsit. Valami miatt most mégis kifejezetten rokonszenvesnek találtam. Talán a Zeneakadémia híján valamiféle elvonási tünetek jelentek meg valahol a tudatalattimban. Szükség van egy ilyen méretű és stílusú teremre, ahol kisebb és intimebb a tér, és a világítás sem élesen modern. A kottákról sárgán visszaverődő fények is lágy és barátságos környezetet teremtenek a jó kamarazenéhez.

Most éppen az elképesztően jó kamarazenéhez.

Steven Isserlis és Rados Ferenc kezdett, és zenélésük nem csupán a Beethoven-szonáta, hanem az egész este hangulatára is rányomta bélyegét. Bár, ha jobban belegondolok, akkor még jóval később is hatásuk alatt voltam – és bizonyára leszek is még.

Nem könnyű meghatározni, hogy Isserlis mitől olyan különleges, hiszen másokat is hallottam már tisztán és fölényes biztonsággal játszani. Talán az a különbség, hogy amíg más virtuózan bánik a gordonkával, amíg más „dolgozik” egy hangszeren, addig Isserlisnél nem érzem, hogy a közléshez szüksége volna bármire is. Sokkal közvetlenebbül szólít meg. Beszélve, énekelve, vagy éppen közvetlenül csevegve társalognak Rados Ferenccel – és bizisten, velem is. Ez az igazi kamarazene sajátos tulajdonsága, ami tisztábban láttat, ami okosabbá, megértőbbé, jobbá tesz.

A folytatásban Rados Ferencet Várjon Dénes váltotta, Beethovent pedig Thomas Adès.

Nemrégiben Balázs Miklós írt nagyon barátságos hangon az Asyla bemutatójáról. Ahhoz a darabhoz nekem is volt szerencsém, a Birmingham Symphony Orchestra és Rattle előadásában hallottam – sajnos csak lemezről, viszont legalább sokszor!
Ezért a leggyakrabban játszott és idézett Asyláról úgy gondoltam, hogy legalább nagy vonalakban ismerem, mégis úgy érzem, a Lieux Retrouvés hallatán magáról a szerzőről tudtam meg többet.

Adès nagyon népszerű szerző, legalábbis kortárszenei mércével. Gyakran fordul konszonáns harmóniákhoz, klasszikus motívumokhoz, de ezek a fordulatok a kifejezés eszköztárának bővítéseként, gazdagításaként szolgálnak, így a stílust egy percre sem érzem populárisnak vagy retrográdnak. Ami végül létrejön, az nem megalkuvás, hanem szintézis.
Mint mondtam, Adès már népszerű szerzőnek számít, de meg is érdemli a fokozott figyelmet. Komolyan javaslom, hogy aki teheti, kövesse szorgalmasan műveit és pályáját – én is azt fogom tenni.

A hangverseny első félideje még az eddigieken túl is tartalmazott egy emlékezetes – és ezért említésre méltó – momentumot. Várjon Dénes szólistaként is szerepelt, és Liszt Hangnem nélküli bagatelljében sokkal többet mutatott, mint holmi virtuozitást. Az egyáltalán nem könnyű művet könnyedséggel és sokszínűen, felettébb meggyőzően adta elő.

A hangverseny második félideje is kellemes időtöltésnek bizonyult, de nem ért olyan magasságokba, mint az első.

A nagyon fiatal és nagyon ígéretes Fejérvári Zoltán becsülettel küzdött a Dante-szonátával, és kérem, hogy ebbe a megállapításba ne próbáljanak bármi pejoratív zöngét belehallani, mert nagyszerű feladat nagyszerű megoldását hallottuk. Játékában volt elképzelés és igény, kiváló manuális készség és biztonság. Valójában egyetlen dolgot hiányoltam, mégpedig a fölényességet – vagy sokkal pontosabban fogalmazva, egyfajta felszabadultságot.
A Dante-szonáta több mint nehéz, összetett és súlyos darab, szívesen meghallgatnám Fejévári Zoltánnal még néhányszor – mondjuk, úgy tízévente…

Aztán jött a satöbbi…

De Busoni e-moll szonátájára nem szeretnék túl sok szót vesztegetni. Vesztegetésből elég volt az a jó húsz perc, amit ennek a fantáziátlan műnek a meghallgatására fordítottunk. Általában nem vagyok ellene annak, hogy fontos szerzők kevéssé sikerült műveit is megismerjük, bármit, ami – ha maga a mű önállóan kevés is – legalább a kapcsolataiban, hatásában, környezete miatt érdekes. Ez a szonáta sajnos, valahogy nem ilyen volt…

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1940 • Gregor József, énekes († 2006)