vissza a cimoldalra
2020-01-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Verdi-felvételek (556)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3045)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4653)
Kolonits Klára (1154)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3625)
Pantheon (2507)
Élő közvetítések (8347)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1844)
Franz Schmidt (3504)
Operett, mint színpadi műfaj (4201)
Zenei események (1009)
Marilyn Horne (474)
Milyen zenét hallgatsz most? (25048)
Momus-játék (5769)
Ilosfalvy Róbert (874)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (196)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Kinek hogy (A Filharmóniai Társaság Zenekarának évadnyitója)
Matheika Gábor, 2011-09-30 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

A Filharmóniai Társaság Zenekarának évadnyitója 2011. szeptember 26.
Magyar Állami Operaház

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Varga Tamás (cselló)
Vez.: Győriványi Ráth György

R. STRAUSS: Don Juan
DOHNÁNYI: Konzertstück
RACHMANINOV: II. szimfónia

*

A minap végképp bizonyságára ébredtem annak, hogy gyarló ember vagyok. Rájöttem, hogy sok mindent kedvelek, szeretek az egyetemes kultúra (?) szélesen értelmezett palettáján, amelyekről tudom, hogy nem feltétlenül képviselik saját területük csúcsát. Vegyük például James Bondot. Ez már eleve bődületes malőr, tudom. De hogy kerül ide James Bond? Hát úgy. A példa kedvéért. Tehát, miközben nyilvánvaló számomra is, hogy egyáltalán nem meggyőző, és hiteles ebben a szerepben – ha egyáltalán érdemes itt hitelességről beszélni –, mégis valami különös szimpátia folytán nekem Timothy Dalton a kedvencem. Ellentmondás, nincs magyarázat. Hogy közelebb kerüljünk kávéházunk alaptematikájához, mondok még egy példát. A múltkorjában elismertem, hogy Anton Bruckner ad abszurdum nem nevezhető komponistának, hozzám mégis nagyon közel áll a zenéje, mert csak.

Szóval mindig irigyeltem azon embertársaimat, akik tudják, mit tartanak értékesnek vagy jónak, és ezért azt szeretik. Vagy ha nem, akkor tudatosan tesznek arra, hogy ki mit tart fontosnak, és a saját útjukat járják. Én a kettő között lavírozok. Egy csomó mindent szeretek, ami nem komoly érték, de hogy tetézzem a bajt, van jó pár dolog, ami hidegen hagy, pedig köztudomású, hogy hallatlan érték.

Ami a hétfői koncertet illeti, szerencsésnek éreztem magam a programot szemlélgetve. Nem olyan műveket hallottam, melyek oly közel állnak hozzám, hogy személyes kérdésnek tekintsem őket. Épp ezért talán kevésbé keveredtem a fentiekben ecsetelt lelkiismereti gubancokba. Richard Strauss Don Juanja többé-kevésbé minden zeneszerető számára képben van, de bevallom, Dohnányi művét most hallottam életemben először, Rachmaninov II. szimfóniája pedig a távoli múlt homályos emlékeként derengett bennem. Egyszóval elhatároztam, hogy gyarló mivoltom teljes beismerése mellett továbbmegyek: a koncert primer élményei alapján ítélek. Lássuk.

Különböző okok miatt gyakorlatilag egyféleképpen lehetett e három művet sorrendbe rakni. Mégis sajnálom kissé, hogy épp a Strauss-darab került a koncert elejére. Úgy éreztem, hogy a minden kezdetekre jellemző „csak minden jól sikerüljön” merevség kissé rányomta bélyegét az előadás elejére. A zabolátlan ívek és fordulatok ütemvonalak közé szorulva mozdultak elő, majd kisimult minden, és valamelyest szárnyra kaptak a harmóniák.

Győriványi Ráth Györgyre mint lobogó hajú, lendületes ifjúra emlékszem az én saját ifjúkoromból. Majd néhány figyelemreméltó koncertközvetítésre a rádióból, és egy martonvásári dirigálásra. Sokat hallottam operai tevékenységéről, a honi politika sötét és fertelmes ködében zajló ilyen-olyan játszmák kibogozhatatlan féligazság-halmazát pedig gyorsan továbbhessegetem. Most egy megállapodott, pontos, de tán kevéssé intenzív kifejezőerejű dirigenst láttam, de mint tudjuk, ennél fontosabb, hogy mit hallottam. Azzal pedig – már ami a zenekari produkciót illeti – egész este meg voltam elégedve. Öröm, hogy a legutóbbi egy-két alkalom, mikor csupa jót írtam az együttesről, nyugodtan sorozattá szervezhető immár. A zenekar igen szépen szólt. Határozott, de mértéket ismerő rezek, karakteres, valóban szép tónusú vonóskar, pontos és élénk fafúvósok. Talán csak a belépések pontossága, a magyar zenekarok örök átka jelezte még egy letűnt kor emlékét.

Dohnányi Ernő Konzertstückjéről a XIX. századi zenekritikusok gyakori fordulata jutott eszembe, pl. ilyesmi: kétségtelenül tanúi voltunk X. Y. zeneszerző új művében szép és felemelő pillanatoknak, de... És itt van minden egyéb, amely végső soron lehúzza a szóban forgó opust.
Hát ilyesmit éreztem e gordonkaverseny hallgatása közben. Kellemes, hangulatos muzsika. Bevallom, ezen első meghallgatás folyamán kicsit hosszúnak tűnt nekem a benne foglalt tartalommal arányítva.
Az előadás legkiválóbb szereplője maga a szólista volt. Elegáns megjelenés, némi bohém beütéssel, rokonszenves mosollyal, vélelmezhető szerénységgel. A fontos, hogy Varga Tamás egészen kiváló, odaadó muzsikus. Csellóhangja gyönyörű, valóban selymes hangszín, felemelő hallani. A zenekar most is pontosan, szépen kísért, kár, hogy gyakran elnyomta a szólóhangszert. Ekkor azt láttuk, hogy Varga vehemensen húzza, de hallani nem lehetett a kísérő hangok sűrűjében. Amikor viszont valóban szóhoz jutott, gyönyörű perceket szerzett kristálytiszta, ízléses játéka.

Szergej – pim pampararam – Rachmaninov II. szimfóniája valóban terjedelmes darab, de csak a művet kissé vízfejűvé pumpáló első tétel juttatta ezt eszembe. Kinek hogy, én vevő vagyok erre a sziruposságot sem nélkülöző, de azért kellő önmérsékletet tanúsító, és azért minden ízében tehetséggel teli zenére. Az előadás szép volt, és technikailag nem sok kifogásolni valót találhattunk benne, az intenzitás, a rugalmasság vagy a horizont kiszélesedése terén viszont éreztem hiányt. Úgy vélem, hogy még bőven ízléses, de színesebb lehetett volna az interpretáció, ha Győriványi Ráth kicsit több teret enged muzsikusai szárnyalásának.
Elégedetlenségnek azonban, úgy gondolom, nincs helye. A 21. Magyar tánc előadása is valahogy odaillőnek tetszett.
Tetszett.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

KACSÓH PONGRÁC: János vitéz

15:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Orgonalátogatás haladóknak"
Szabó Balázs zenés orgonatörténeti sorozata/2
A romantika virtuózai – Mendelssohn, Liszt, Reger

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Benjamin Beilman (hegedű)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Marek Janowski
BEETHOVEN: D-dúr hegedűverseny, op. 61
SCHUMANN: II. (C-dúr) szimfónia, op. 61

18:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: Figaro házassága

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Egri Mónika, Pertis Attila (zongora)
Méhes Csaba (pantomimművész)
"Egri & Pertis Zongoraduó: Áthallások 2. - Ha Debussy pantomimozott volna..."
MASSENET: Báli jelenetek Op.17 – részletek
- A maszkok bevonulása
- Promenád holdfényben
- 2. tánc
LUDVIG SCHYTTE: Pantomimok Op.30 – részletek
STRAVINSKY: Petruska – burleszk (1914) – 2. kép: Petruska szobája
PERCY GRAINGER: Händel in the Strand – Clog Dance (1912)
FAURÉ: Maszkok és bergamaszkok – nyitány Op.112
DEBUSSY: Játékdoboz (1913)
BIZET: Gyermekjátékok Op.22 – részletek
MILHAUD: Ökör a háztetőn – komikus balett Op.58
OFFENBACH: Kán-kán az Orfeusz az alvilágban c. vígoperából

19:00 : Budapest
Magyarországi Francia Intézet, Auditórium

Etienne Rolin, Ifj. Kurtág György

"Átlátszó Hang újzenei fesztivál"
Concerto for electronics and soundpai

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Benjamin Beilman (hegedű)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Marek Janowski
BEETHOVEN: D-dúr hegedűverseny, op. 61
SCHUMANN: II. (C-dúr) szimfónia, op. 61
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Mendelssohn Kamarazenekar
BIBER: Battalia (A csata) „Sonata di marche”
BEETHOVEN: c-moll vonósötös, op. 104 (a szerző átirata a c-moll op. 1, No. 3 zongorás trióból)
SOSZTAKOVICS: Kamaraszimfónia op. 110a (Rudolf Barshai átirata a 8. vonósnégyesből)
A mai nap
történt:
1853 • A trubadúr bemutatója (Róma)
született:
1909 • Hans Hotter, énekes († 2003)
1955 • Simon Rattle, karmester
elhunyt:
1576 • Hans Sachs, mesterdalnok (sz. 1494)
1972 • Michael Rabin, hegedűs (sz. 1931)