vissza a cimoldalra
2020-08-08
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (918)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4028)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Régizene (3615)
Operett, mint színpadi műfaj (4420)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (148)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62197)
Pantheon (2713)
Radnai György művészete (60)
Gioacchino Rossini (1035)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4692)
A nap képe (2228)
Gaetano Donizetti (973)
Gregor József emléke (182)
Barokk zene (491)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Látni és hallani, avagy két félidő a Nemzeti Filharmonikusokkal
- dni -, 2011-09-30 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Látni és hallani, avagy két félidő a Nemzeti Filharmonikusokkal 2011. szeptember 25.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
Komlósi Ildikó, Christian Elsner
M. Tóth Géza
Vez.: Kocsis Zoltán

BARTÓK: A csodálatos mandarin, op.19 (M. Tóth Géza animációs filmjével)
MAHLER: Dal a Földről

*

A romániai turnéról szóló lelkes beszámolókat olvasva okkal bízhattunk abban, hogy a nyári szünet után már kielégítően összerázódott a csapat, ráadásul a hazai szezonnyitó műsora is ígéretes.
Mahler a Nemzeti Filharmonikusok szervírozásban is mindig ünnep, Bartók-ügyben pedig ők az a referencia, akikhez másokat viszonyíthatunk, meg persze, őket sem árt időnként „ellenőrizni” – egyszóval ott a helyünk.

Az előre kiadott programhoz képest a sorrend megváltozott, és az első félidőben hallhattuk a Bartók-művet. A csere állítólag a vetítővászon fel- és visszaszerelése miatt történt, de ha így volt, akkor ez váratlanul szerencsés következményekkel járt. Ahogy később kiderült, jobb, hogy a közönség a Mahler-mű emlékével mehetett haza a koncertről.

Az első félidő Mandarinja ugyanis nem igazán felelt meg a magas elvárásoknak. A gond sokkal inkább a vetített filmmel volt, mint a zenével, de az igazi problémát a kettő együttesen jelentette – legalábbis számomra.

Nincs kétségem, hogy a Csodálatos mandarin igényli a látványt. Bartók nagyon is jól tudta, hogy a kompozíciónak mikor balett az „igazi” formája, és mikor más.
Harangozó Gyula nevezetes produkciójával én már csak korom miatt sem találkozhattam, de tudom, hogy a Mandarin milyen sokat profitált a jelentősebb koreográfiákból – például Juronics Tamáséból, amit a Szegedi Kortárs Balett állított színpadra. Annak idején a Duna TV vetítette egyszer-egyszer, és soha nem fogom megérteni, hogy miért nem jelent meg DVD-n akár kis példányszámban vagy legalább rendelhető formában. Igaz, miért pont ez lenne kapható, amikor hasonlóan bosszantó hiányokból mérföldes listákat lehetne teleírni...?

M. Tóth Géza animációs filmje nem tánc, de tagadhatatlanul látvány. A nagyvárosi forgalom-káoszt idéző száguldó piktogram-felhők, toronyablakoknak látszó vándorló négyzetek jó és lendületes, impresszív megjelenítésnek tűntek – egy darabig. Sajnos elég hamar kiderült, hogy ez a „lendület” a zene drámai fordulópontjain sem tört meg, márpedig akármilyen sodró a tempó, tagolás nélkül statikussá válik. Egy idő után nem csak arra jöttem rá, hogy ez így „kevés”, hanem arra is, hogy zavar. Zavart, hogy az elterelt, magára vont figyelmemet nem tudja lekötni. Egy idő után megpróbáltam csak a zenekarra koncentrálni, de sajnos így az is nehéznek bizonyult.

Kár, mert a filmben egyértelműen sok – és jó szándékú – munka fekszik. Ennek ellenére legfeljebb egy-egy rövid jelenethez tűnik használhatónak, az egész történet ívét és történéseit nem voltam képes fölfedezni benne.

Kivételesen nem a Bartók, hanem a Dal a Földről tűnt alkalmasabbnak arra, hogy értékelhessük a zenekar teljesítményét – és szerencsére bőven volt mit értékelni.

Igazán jól szóltak, de minden részletezés helyett hadd említsem meg most egyedül a fuvola-szólók tökéletességét – telt, mindenhová elérő, mindent betöltő, mégis puha hang, epikus tagolás és érzékenység.

Christian Elsnerről a főpróbán úgy véltem, hogy nagyon szép hang, és este – amikor már nem csak markíroz – nagyszerű lesz majd.
Aztán sajnos kiderült, hogy nem markírozott. A hangszín tényleg nem csúnya, de az egyébként kevésbé kedvelt ércességet most kifejezetten hiányoltam, mindenesetre az emeleti középerkélyig már nem igazán hatolt fel.

Mondjuk, a Dal a Földről nem „bel canto”. Magának a vocénak nincs olyan nagy jelentősége, elegendő, ha működik.

Komlósi Ildikónál pedig működött. Utoljára tavasszal hallottam – szintén Mahler-dalokban –, és akkor némileg elhasználtnak éreztem a hangját.
Érdekes, de ugyanaz a hangi állapot valami miatt most egyáltalán nem zavart. Komlósi Ildikó egy percig sem hagyott kétséget afelől, hogy ezekben a dalokban most az történik és úgy, ahogy azt ő akarja, és amit akart, az csodálatos volt.

Tanulságos estének bizonyult, ugyanis a végére elfogott valami déjà vu érzés. Mintha éppen a Nemzeti Filharmonikusok hangversenyeire általában lenne jellemző, hogy bár maga az előadás nem mindig „tökéletes”, de ennek ellenére – vagy talán pontosan ezért – igéző erővel szembesít a művészet mindent felülíró, kijavító, megváltó erejével.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1940 • Gregor József, énekes († 2006)