vissza a cimoldalra
2019-08-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11422)
A csapos közbeszól (95)

Plácido Domingo (770)
Társművészetek (1337)
Milyen zenét hallgatsz most? (25033)
Opernglas, avagy operai távcső... (20291)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (181)
Élő közvetítések (8080)
Moldován Stefánia (49)
Bánk bán (2972)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1739)
Franz Schmidt (3407)
Palcsó Sándor (251)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4535)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3388)
Pantheon (2376)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7211)
Kedvenc magyar operaelőadók (1138)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

„Ez a feladat engem hosszú távon érdekel” (Vajda Gergely, a Rádiózenekar vezető karmestere)
- zéta -, 2011-09-27 [ Interjúk ]
nyomtatóbarát változat

Az elmúlt években némileg hányatott sorsú Rádiózenekar a közelmúltban új művészeti vezetőt kapott Vajda Gergely személyében. Az előttük álló feladatokról és lehetőségekről, valamint a karmesteri példaképekről beszélgettünk.

Vajda Gergely    – Szeptember 1-jétől lettél a Rádiózenekar vezető karmestere, viszont csak 11 hónapra. Mire elég ez az idő?

   – Tizenegy hónap? Semmire, de a munkáltató és én is úgy tekintjük, hogy ez csak egy – mondjuk úgy – felvezető szerződés ahhoz, hogy a későbbiekben rendesen előre tervezve lehessen hosszú távon együtt dolgozni.

   – Azt olvastam, hogy a szerződés záradéka szerint kölcsönös megegyezés esetén meghosszabbítanátok ezt a kontraktust. Részedről mi kell ehhez?

   – Én most éppen információgyűjtő stádiumban vagyok. Látnom kell, hogy mit lehet csinálni, az elképzeléseimből hogyan, mit és milyen ütemben tudok megvalósítani. Ez a feladat engem hosszú távon érdekel, de úgy gondolom, itt mindenki ebben gondolkodik.

   – Az elmúlt években figyelemmel kísérted a Rádiózenekar munkáját, teljesítményét?

   – Dolgoztam velük az elmúlt néhány évben, nem is egyszer, de ezen túl (miután nagyrészt Amerikában dolgoztam) nem volt lehetőség rá, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjem a munkájukat.

   – Volt egy mélyrepülése az együttesnek, szakszerűtlen szervezeti átalakítások tizedelték, talán a művészeti vezetés sem volt a legacélosabb. Érezhető ez a hangulaton?

   – Most vagyunk túl a társulati ülésen, amelyen egyébként dr. Böröcz István, az MTVA vezérigazgatója is megjelent. Ez nagyon jó jel, mert azt jelenti, hogy fontos, amit csinálunk. Beszélt a zenekarhoz, biztatást kaptunk. Jónás Istvánnal, az MR Zrt. Vezérigazgatójával is találkoztam, és részletekbe menően beszéltünk a Magyar Rádió Zenei együtteseinek jövőjéről és a lehetőségekről. Most szerintem jó a hangulat. Azt érzékelem, most lehet látni, hogy mi micsoda és mettől meddig tart, azaz el lehet kezdeni építkezni. A feladatom egyik részének azt tekintem, hogy ezek a keretek kialakuljanak. Ez az alapja, hogy lehessen tervezni, hogy jó koncerteket játsszunk, és az együttes újra elfoglalja azt a helyet, ami a Magyar Rádiózenekar történetéből következően megilleti.

   – Korábban voltak létbizonytalanságra utaló jelek, megszüntetésről szóló hírek keringtek, majd fölröppent, hogy az újra megnyíló Erkel Színház fogja befogadni a zenekart. Ezek kósza pletykák maradtak?

   – Azt gondolom, hogy az információhiány szül ilyen történeteket. Nyilván ezek elhangoztak valahol, de jelenleg egyik sincs terítéken.

   – Mi ma a Rádiózenekar fő feladata?

   – A magyar és a nemzetközi kortárs zene bemutatása. Ez nem azt jelenti, hogy reggeltől estig csak azt kell játszani, hanem, hogy erre nagyobb hangsúlyt fektetünk, mint más együttesek az országban. Ez egyrészt tradíció, másrészt elvárt feladat. Szeretném, ha az együttes élen járna innovációban. Olyan hangversenyprogramok, -helyszínek, koncertformák kellenek, melyeket más nem csinál, mert talán nem is akar, vagy nem tud. Úgy kell az életünket élni, szervezni, a stúdió- és koncertfelvételeinket „cserélgetni” más rádiózenekarokéival, hogy az előnyös legyen a magyar kortárs zenének. A Rádiózenekarban egyébként mindig az volt a jó, hogy amikor a piros lámpa kigyulladt a stúdióban, akkor úgy teljesített, mint egy európai rádiózenekar, de ugyanakkor mindig jelen volt az együttes koncertező zenekari szerepe is.

   – Lesznek újra Z-felvételek is, amelyek száma egy ideje lecsökkent? [A Z-felvétel kifejezetten rádióban történő lejátszásra készülő stúdiófelvétel. – szerk.]

   – Az archiválás minden rádiózenekar alapfeladata. És ugyanakkor a Rádió felvesz minden nyilvános koncertet, ami ezután is így lesz.

   – Mi a legelső feladatod?

   – Októberben Csapó Gyula Phaedra című operájának IV. felvonását vesszük föl Z-re.

   – A te pályád karmesterként nem Magyarországon, hanem a tengerentúlon indult be. Ezentúl kétlaki életet fogsz élni?

   – Igen. Eddig is azt tettem, most legfeljebb majd intenzívebben csinálom ugyanezt.

   – Mennyire jó, ha egy kicsit még bizonytalan helyzetben lévő együttes vezetője néha hónapokig távol van? Hogy fogod áthidalni ezt?

   – Egy zenekar működésének nem szabad egy embertől függenie. Lehet, hogy így volt valamikor, van persze, ahol most is így van, de én nem ezt az irányt akarom követni. Vannak szólamvezetők, vendégkarmesterek, van egy menedzsment. Az egészséges az, ha a zenekarnak önálló élete van, amelyben persze kiemelt szereplő a vezető karmester. Egy korszerű együttes nem feltétlenül akkor működik jól, ha a vezető egymaga tartja kezében a szálakat. A kétlaki életről meg azt gondolom, hogy ha én minél többféle dolgot csinálok, az jó a Rádiózenekarnak. Sőt, a rádiózenekari munkám a Huntsville-i Szimfonikusoknak is jó. Én az együttes arca vagyok itthon is, külföldön is.

   – Itthon karmesterként szinte csak kortárs művekkel mutatkozhattál be, de tudom, hogy például operakarmesterként éppúgy vezényelsz Traviatát, vagy Bohéméletet, mint bárki más.

   – Itthon ezen a vonalon indultam el, de az amerikai állásaim arról szóltak, hogy mindent kell csinálnom. És ez jó. Én attól jobban tudok, mondjuk, Szokolayt dirigálni, mert elvezényeltem a Bohéméletet Atlantában. Arra már biztos nem lesz elég időm az életben, hogy teszem azt, egy rockzenekart alapítsak, vagy rendesen megtanuljak jazzklarinétozni, de a klasszikus repertoáron belül, úgy Mozarttól Sári Józsefig nagyjából minden kell tudnom. Most már itthon is.

Műsorajánló
Mai ajánlat:

15:00 : Sárospatak
SRK Wáberer Sportcentrum

Budafoki Dohnányi Zenekar, Fodor Beatrix (szoprán), Megyesi Schwarz Lúcia (alt), Horváth István (tenor), Hábetler András (basszus), Budapesti Akadémiai Kórustársaság (Karvezető: Tőri Csaba)
Vezényel és a művet bemutatja: Hollerung Gábor
"A megérthető zene"
Beethoven IX. szimfónia
A hangverseny a darab negyedik tételét mutatja be.

19:00 : Pécs
Csontváry Múzeum

Michiko Ota-Kys (zongora)
MOZART: K. 573 Menüett 9 variáció, egy téma J. P. Duport után
CLARA SCHUMANN: Scherzo, Op. 103
SCHUBERT-LISZT: dalok „Der Müller und Bach” – „Der Doppelgänger” – „Gretchen am Spinnrade” – „Der Atlas” –„Auf dem Wasser zu singen” – „Der Erlkönig”.

20:00 : Sárospatak
Rákóczi-vár udvara

Karasszon Eszter (gordonka)
Liszt Ferenc Kamarazenekar
vez.: Ricardo Casero
PROKOFJEV: 1., D-dúr „Klasszikus” szimfónia, Op. 25
CSAJKOVSZKIJ: Változatok egy rokokó témára, Op. 33
SCHUBERT: V. szimfónia, B-dúr, D.485

20:30 : Szombathely
Sarlós Boldogasszony Székesegyház

Somogyi-Tóth Dániel (orgona)
Csősz János (trombita)
Kodály Filharmonikusok Debrecen kamarazenekara
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny Op 4. No. 4.
BACH: d-moll toccata és fúga BWV565
TELEMANN: Hősi indulók – részletek
HÄNDEL: Vízizene, Tűzijáték-szvit – részletek
A mai nap
született:
1750 • Antonio Salieri, zeneszerző († 1825)
1954 • Hollerung Gábor, karmester
elhunyt:
2004 • Lukin László, karnagy (sz. 1926)
2009 • Hildegard Behrens, énekes (sz. 1937)