vissza a cimoldalra
2018-11-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61323)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4099)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Kurtág György Szeretete (55)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1161)
Berlioz újratemetése (150)
Belcanto (914)
Kimernya? (2843)
Balett-, és Táncművészet (5581)
Jonas Kaufmann (2278)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (785)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2626)
Élő közvetítések (7527)
Franz Schmidt (3226)
Operett, mint színpadi műfaj (3764)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1530)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2995)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Nagy koncertek emlékezete (35)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Boszorkányok márpedig (Rossini Armidája a Metből)
Balázs Miklós, 2011-08-18 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Rossini: Armida ROSSINI: Armida

Renée Fleming, Lawrence Brownlee
Metropolitan Opera Chorus
Metropolitan Opera Orchestra
Riccardo Frizza

Universal / Decca
2 DVD
074 3416

*

Vannak. Bizony vannak olyan dolgok, melyeket nem lehet tudományosan igazolni, megokolni, megmagyarázni, érvekkel alátámasztani, tényszerűsíteni, józan ész szerint teoretizálni stb. Ilyen a női csáberő. Az is valamifajta démoni hatalom, boszorkányság, mágia, természetfeletti ördöngösség. Bűbáj.

A massachusettsi Salem városa például mintegy százmillió dolláros évi jövedelmet könyvelt el az utóbbi időben csak a turizmusból, köszönhetően a 17. századvégi boszorkányüldöző perek vérfagyasztó emlékeinek, meg a puritán telepesek tán még ma is pislákoló lángot vető gyermeteg babonáinak. Vagyis a bűvös csáberő nem vész el, csak átalakul: mágiából marketinggé. Ahogyan a seprűs varázslónő változik éjfekete macskává és vissza, ha érdeke kívánja.

Így aztán hiába mondotta volt a mi olvasott királyunk, Kálmán: „Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék”, hála a gyermeki fantáziának és szülői nagyvonalúságnak, meg persze a díszes operáknak és a hollywoodi léptékű képzelőerőnek, emlékük vissza-visszatér kísérteni, ahogy jó varázslókhoz illik. De ahogyan a hószakállú Mikulás is csupán egy piros anorákos vénember, ha lehántjuk róla a csoda-legendát, úgy az egykoron kínpadra vont, rettegett strigák is visszaszorultak az énekes teátrumokba, gyanútlan lírai tenorokat vegzálni estelente.

Torquato Tasso Megszabadított Jeruzsálem című (késő reneszánsz? kora barokk?) hőseposza máig kedvenc lelőhelye e bűbájosoknak, pontosabban annak Armida és Rinaldo különös szerelmét megéneklő betéttörténete ihleti újabb és újabb dalművekre a fogékony zenecsinálókat, Händeltől Haydnon át Brahmsig. Gioachino Rossini egész estés, szélesvásznú thrillere ritkábban kerül ugyan a műsorlapra, de talán csak azért, mert senki sem állította még, hogy ez volna a talján mester legjobb operája. A cselekmény vontatottabb, az áriák fakóbbak, a zene sem csillog úgy, s nem is oly szellemes, mint a kedvenc Rossini-daljátékoknál.

Nem a legjobb, de nem is a legrosszabb. Sőt, egy kis ötlettel, színes díszlettel, jó színészi vénával társuló kompetens énekhangokkal mindjárt a hatalmas New York-i színpad is kicsiny pnceszínház lesz e kissé túl komoly darabnak. A Metropolitan Operaház ezen színrevitele valahogy élhetővé, pontosabban nézhetővé és hallgathatóvá, egyszóval: élvezhetővé teszi a művet, hála a nehezen feledhető díszletezés és a még kevésbé feledhető szereposztás találmányainak, melyek, ha nem is avatnak új korszakot az operarendezés és -játszás gazdag históriájában, azért figyelemre érdemesnek mutatják magukat. És ami fontos: ők sem veszik annyira komolyan a darabot, hogy a kritikus is komolyan vegye őket.
Ahogyan Mary Zimmerman – valahol mégiscsak tapintatos, ámde irigylendően lendületes – rendezése és Richard Hudson invenciózus színpadi és öltözékdizájnja meg is cselekszik, amit megkövetel tőlük a hírneves dalszínház elkényeztetett, nagyvilági közönsége: harsány színgazdagságban tobzódó, élénk színpadképeket rögzítenek hol embernyi rovarok, hol méretes, artificiális pipacsok, hol stilizált közel-keleti motívumok beillesztésével élesítve a kolorit- és formakontrasztokat.
És a démonok! Ó, micsoda posztmodern ihletettségű, torzonborz kísértettörténet, micsoda remekül megkoreografált balett ez a tüllszoknyás, kicsi rémekkel!

Renée Flemingben bizonyosan megvan a fent idézett csáberő. Varázspálcával vagy anélkül, nem hagy kétséget afelől, hogy Armida az ő szerepe, bármit is gondoljunk róla; vagyis hiába a gyilkos koloratúrák, mellyel meg-megküzd a hősnő, cseppet sem nehéz elhinni róla, hogy szupernaturális hatalmakkal cimborál, ahogyan azt sem, mikor valósággal „leolvad” róla a bűbáj. Mert Fleming Armidája bizony végigharcolja a szerepét, a csábítástól a lemondásig, a kevély bájkeverőtől a szerelméért küzdő asszonyig, és megszerzi, birtokolja egészen.
Lawrence Brownlee-t több ízben becézték már napjaink magától értetődően eminens és evidens Rossini-tenorjának. Valóban: még a tenortúltengés (a darabba vagy hat igényes tenorszerep íródott) ellenére is kiemelkedik a mezőnyből jó ízléssel, mesterfokon kifaragott Rinaldója. Atombiztos magasságok, flexibilitás, intakt hang, pontos intonáció, övé a jelen és a jövő.
Riccardo Frizza karmester talán maga sem a titkos favoritját vezényli az Armidában, ám ha kicsit szerényebb amplitúdókkal és komótosabb tempókkal is, de biztos kézzel vezet végig minket az előadáson.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Zászlótér

Ratty Jazz Band:
Kurucz Levente (klarinét), Sári Szabolcs (trombita), Sápi Viktor (harsona), Iványi Álmos (tuba), Somogyi Márton (zongora), Dóra László (dob)
Hangulatkoncert

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Hegedűs Endre, Hegedűs Katalin (zongora)
CHOPIN: D-dúr variációk négy kézre egy Thomas Moore-témára, op. posth.
CHOPIN: 1. (cisz-moll) polonéz, op. 26/1
CHOPIN: 3. (A-dúr) polonéz, op. 40/1
CHOPIN: cisz-moll impromptu, op. 66 („Fantaisie-impromptu”)
CHOPIN: 7. (cisz-moll) keringő, op. 64/2
CHOPIN: 6. (Desz-dúr) keringő, op. 64/1 („Perc”)
CHOPIN: 2. (b-moll) scherzo, op. 31
CHOPIN: C-dúr rondó két zongorára, op. 73
CHOPIN: 1. (b-moll) noktürn, op. 9/1
CHOPIN: 2. (Esz-dúr) noktürn, op. 9/2
CHOPIN: 3. (cisz-moll) scherzo, op. 39
CHOPIN: Három mazurka, op. 59
CHOPIN: f-moll fantázia, op. 49

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fejérvári Zoltán (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
DVOŘÁK: cisz-moll legenda, op. 59/6
DVOŘÁK: V. szláv tánc, op. 46/5
DVOŘÁK: Elhagyatva - kórus vegyes karra, op. 29/4
BEETHOVEN: I. (C-dúr) zongoraverseny, op. 15
DVOŘÁK: VI. (D-dúr) szimfónia, op. 60
14:00 : Gödöllő
Művészetek Háza

Gödöllői Szimfonikus Zenekar
Vezényel és a műsort vezeti: Horváth Gábor
A zene titkai című ifjúsági hangversenybérlet 2. előadása.
DUKAS: A bűvészinas – „Scherzo egy Goethe-ballada nyomán”

19:00 : Salgótarján
Zenthe Ferenc Színház

Operát az Operáaból - Belföldi Turné
Szimfonikus est

19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Horti Lilla, Megyesi Schwartz Lúcia, Megyesi Zoltán, Bakonyi Marcell (ének)
Egri-Pertis Duó (Egri Mónika és Pertis Attila)
Ernyei László (akkordeon)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Kodály Kórus Debrecen
Vezényel: Szabó Sipos Máté
ROSSINI: Petite Messe Solennelle
A mai nap
történt:
1805 • A Fidelio bemutatója (Bécs)
született:
1937 • René Kollo, énekes
1948 • Barbara Hendricks, énekes
elhunyt:
1894 • Anton Rubinstein, zeneszerző, zongorista (sz. 1829)
1950 • Francesco Cilea, zeneszerző (sz. 1866)