vissza a cimoldalra
2018-08-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61026)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3665)
Lisztről emelkedetten (914)
Plácido Domingo (705)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1003)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2841)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (761)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1466)
Franz Schmidt (3168)
Élő közvetítések (7357)
High Fidelity - beállt a jégkorszak? (545)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4331)
Beethovenről - mélyebben (682)
Kolonits Klára (1075)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (303)
Wagner (2609)
Opernglas, avagy operai távcső... (20130)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Vastagon beburkolózva (Sass Sylvia: Az angyalok bűvöletében)
- zéta -, 2011-07-27 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat
Sass Sylvia: Az angyalok bűvöletében

SASS SYLVIA: Az angyalok bűvöletében
136 oldal
2850 Ft
Ursus Libris Kiadó

*

„Barangolás városok és szerepek között… lassú léptek, a megnyíló felismerés felé. Idő mozaikból összerakott ars poétika, vagy csak egyszerűen séta, a Múlt porladó kövein. Örök vágyakozás, a szüntelen megújulás felé…” – olvashatjuk Sass Sylvia nemrég megjelent könyvének hátsó borítóján. A szöveg fölött pedig a művésznő fotója. Egy templom előtt áll, egy jó vastag kendővel alaposan beburkolózva. Ez amolyan mottója is lehetne a könyvnek: csak semmi kitárulkozás, Sass Sylvia tovább őrzi titkait.

Ettől még a barangolás, a séta még nagyon is valós maradt. Mert Sass Sylvia könyve, Az angyalok bűvöletében egy közelmúltban lezajló római utazás nyomán készült, visszaemlékezve a pálya főbb helyszíneire és állomásaira, kicsit mesterkélten bemutatva egy-egy szerep főbb gondolatait. Néha átugrik egy másik városra, egy másik szerepre, egy másik kedves kollégára.

Emlékszem Sass Sylvia külföldre távozása (akkor disszidálásnak hívtuk) utáni legelső pesti előadására az Erkel Színházban. Talán legnagyobb szerepében lépett föl. Mi tagadás, csúnyán indult az este: a közönség egy része Tosca első hangjainál („Mario, Mario!”) pfujolni és fütyülni kezdett. De Sass meg sem rezdült, így az előadás folytatódott, s a zajongók szép lassan elcsitultak. A harc az első szünetben folytatódott, amikor a címszereplő a fantasztikus első felvonás után először jött ki egyedül meghajolni. Azóta sem hallottam olyan vegyes tetszésnyilvánítást (még a tavalyelőtti Fidelio-premieren sem). Sass meg csak állt a függöny előtt a fütty- és tapsorkánban moccanatlanul, egyenes derékkal, mélyen belenézve a publikum szemébe. Majd úgy másfél perc múlva (ha van alkalmuk, próbálják ki, milyen hosszú idő ilyen szituációban), amikor már csak a rajongás hangjai hallatszottak, lassan, nagyon lassan, végtelenül lassan meghajolt. A gyáván kapituláló ellenzék maradéka még Tosca imája után is próbálkozott, s akkor Sass bevitte a végső – már nem is igazán lovagias – csapást: az olasz nyelvű előadáson belül magyarul ismételte meg a híres áriát.

Azért meséltem el a régi történetet, mert pontosan példázza, hogy valójában milyen nagy énekesnő és milyen jelentős színpadi jelenség, mekkora egyéniség volt Sass Sylvia. Aki csak jóval későbbi fellépéseiből, netán az utóbbi évek koncertjeiből vagy csupán felvételről ismeri őt, nem kaphat valós képet művészetéről.

Ugyanakkor, ha az üstökösszerű karrier legfőbb mozgatóiról akarunk értesülni, azt – úgy tűnik – nem a művésznőtől kell várnunk. Nekünk be kell érnünk azokkal a morzsákkal, amiket egyebek mellett ebben a könyvecskében találunk. Azokból, meg a tényekből türelmesen összerakosgathatjuk a hatalmas puzzle-t. Hogy tudjuk: az olyan akciók, mint próba nélkül beugrani Lady Macbethként egy ismeretlen rendezésbe és ismeretlen partnerekkel, vagy egy hét alatt megtanulni egy új szerepet és elénekelni a milánói Scalában (Angelica nővér), alkalmanként hány millió idegsejtet öl ki még a legrákészültebb énekesekből is. Hogy ezt a pályát, mint másoknál is láttuk, a mégoly kiegyensúlyozott magánélet sem óvja a kudarcoktól, de a magány kifejezetten árt neki. S hogy annak idején ennek a huszonéveinek elején járó lánynak a szakma mindezen nehézségével egyedül kellett szembenéznie odakint az ordas nagyvilágban, legyünk egyszerre valósak és képletesek: a prédára éhes farkasok között. Adott esetben szembeszállni a leghíresebb dirigensekkel, a „nem Maestro, nekem ez még korai lenne” kezdetű mondatokkal. Nőként, lányként, huszonévesként.

Ha ma bárki vitát kezdeményez Sass Sylvia pályájának rövidsége okán, annak tisztában kell lennie azzal, hogy az adott körülmények között bárki (ide mindenki nyugodtan helyettesítse be kedvenc művészét) éppoly gyorsan (vagy még gyorsabban) elbukott volna. Amikor a ma felkent zeneigazgatói, operadirektorai vagy miniszteri biztosai a társulati lét megszüntetése mellett törnek vadul és átgondolatlanul lándzsát, tudniuk kell(ene), hogy a buta döntés a tehetséges énekesek tucatjait fogja majd az elkövetkezendő években Sasséhoz hasonló ívű és hosszúságú pályára rátenni. Amikor nincs mérlegelési lehetőségük, hiszen a kényszer nagy úr, akár a pályát veszélyeztető döntések is hamar megszülethetnek. Soroljam az elmúlt évtized példáit?

Aki a pályája első bő évtizedében tapsolhatott Sass Sylviának, azt hiszem, tisztelettel adózik a rövid pálya sikereinek, amit e könyv segít felidézni. Sass méltó partnere lehetett a legnagyobbaknak, erről is szólnak a könyvben olvasható rövid történetecskék, egy-egy szerep vagy helyszín kapcsán.

Jó lett volna még egy olvasószerkesztő is az Ursus Librisnél, aki lebeszéli a művésznőt a dedikáció, az ajánlás és a mottó valamelyikéről (vagy akár kettőről is, mert a három együtt már túlzásnak tűnik ilyen aprócska kötetben). Egy aprólékos lektor, aki felhívja a figyelmet, hogy nem szerencsés, ha egy könyvön belül ilyen sokszor fordul elő „az egyik legkedvesebb kollégám” vagy a „nagyon megviselt halála” szófordulat, s még néhány hasonló apróság tekintetében gondosan végigolvassa a kötetet.

Az amúgy szép kivitelű könyvecskét a művésznő pályájáról, előadásairól és partnereiről készült képek teszik teljessé.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Pesti Vármegyeháza Díszudvara

Hegedűs Endre, Hegedűs Katalin (zongora)
Nathan Giem, Sörös Beatrix (hegedű)
Pólus László (gordonka
MOZART: e-moll hegedű-zongora szonáta, K.304
FRANCK: A-dúr hegedű-zongora szonáta
MOZART: G-dúr hegedű-zongora szonáta, K.301
MENDELSSOHN: d-moll zongorás trió, Op.49
A mai nap
született:
1862 • Claude Debussy, zeneszerző († 1918)
1928 • Karlheinz Stockhausen, zeneszerző († 2007)