vissza a cimoldalra
2018-09-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
Pantheon (2258)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1058)
Operett, mint színpadi műfaj (3699)
Jonas Kaufmann (2273)
Help me! (1091)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1478)
Franz Schmidt (3180)
Balett-, és Táncművészet (5548)
Opernglas, avagy operai távcső... (20136)
Momus-játék (5512)
Kimernya? (2746)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2887)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A „vegyes ízlésű” zeneszerző (Quantz-fuvolaszonáták)
Johanna, 2011-07-20 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Quantz: Seven Flute Sonatas JOHANN JOACHIM QUANTZ:
Seven Flute Sonatas

Mary Oleskiewicz – transverse flute
Stephanie Vial – violoncello
David Sculenberg – harpsichord

Hungaroton
HCD 32617

*

„Jelen CD-n Johann Joachim Quantz (1697–1773) hét fuvolaszonátája hangzik fel világpremierként. Quantz korának legjelentősebb német fuvolavirtuóza volt, aki hosszú karrierje során több mint 500 fuvolaművet komponált. Mesterétől és kollégájától, Pierre-Gabriel Buffardintől (a drezdai udvar első fuvolása) és az udvar flamand koncertmesterétől, Jean-Baptiste Volumier-től (Woulmyer) Quantz elsajátította a francia előadói manírokat, Volumier utódjától, a Vivaldi-tanítvány Georg Pisendeltől pedig az olasz komponálási stílust és a díszített Adagio előadásának művészetét. Az így kapott »vegyes ízlés« (gemischter Geschmack) lett stílusának védjegye, és tette le az alapjait a »berlini iskolaként« ismert zeneszerzői és előadói stílusnak.” Így ír lemezének kísérőfüzetében Mary Oleskiewicz. A bookletben emellett részletes elemzést olvashatunk a fuvolaszonáták eredetéről és sajátosságairól is.

Az amerikai fuvolaművésznő 2004-ben már megjelentetett a Hungaroton gondozásában egy Quantz-felvételt, amelyről akkor Varga Péter írt méltató szavakat. Akkor a szerző kvartettjei kerültek lemezre, most pedig hét fuvolaszonátáját szólaltatják meg a művészek.

Mary Oleskiewicz elképesztően virtuóz játékos, hangszertechnikája tökéletes. Persze manapság egy felvétellel már csodákat lehet tenni, így ilyesmiről csak élő előadás alapján szabadna érdemben nyilatkozni, de a lemez meghallgatása után nem mondhatok egyebet, mint hogy a művésznő nem tud hibázni. Oleskiewicz egyébként egy különleges fuvolán játszik: a hangszer annak a Quantz-fuvolának a kópiája, amelyet a zeneszerző Nagy Frigyes porosz király számára készített.

Nem kevésbé profi muzsikus a csembalón közreműködő Daivd Schulenberg és a csellista Stephanie Vial sem. Mindketten elismert szakértői a régizenei előadásmódnak. A hangzás egységes és kulturált, az intonáció pontos, a tempók kellemesek, az agogika, a dinamika is tökéletesen a helyén van. Hallható, hogy a muzsikusok pontosan tudják, mit és miért tesznek, melyik díszítés miért épp olyan, a lassítás miért épp ott és úgy történik, és így tovább.

Mindezen nagyszerűségek ellenére azonban valami hiányzik erről a lemezről. Valami, ami miatt az ember többször is elő szeretné venni, meg szeretné hallgatni, és már nem csak a profizmust szeretné élvezni, hanem a zenét is. Van itt valamiféle steril tökéletesség. Olyasmi, amit az ember mérhetetlenül csodál, de nem feltétlenül szeret is.

Persze rögtön felmerül a kérdés: nem lehet, hogy Quantz a ludas ebben? Mert hát kétségtelen, hogy darabjai rendkívüli technikai tudást és széleskörű zenei ismerteket igényelnek, de érzelmeket, meglepő, izgalmas és szeretnivaló pillanatokat, igazán egyéni hangot kevésbé találunk bennük. A megszokott és attól kissé eltérő figurációk végtelen sora, a barokk zenében alkalmazott sémák egymás mellé helyezésének tökélyre fejlesztése jellemzi ezt a muzsikát. Így aztán egyre növekvő kíváncsiság ébredt bennem, vajon hogyan játszana ez a szimpatikus együttes Bachot, vagy Telemannt, esetleg Couperint?


témánkkal kapcsolatos további írások:
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Érdi Tamás (zongora)
Quatuor Hermès:
Omer Bouchez, Elise Liu (hegedű), Yung-Hsin Chang (brácsa), Anthony Kondo (cselló)
"Szól a szív..." Alapítvány/30
BEETHOVEN: 17. (d-moll) zongoraszonáta, Op.31/2 („Vihar”)
BRAMHS: Három intermezzo, Op.117
KODÁLY: Marosszéki táncok
SCHUMANN: Esz-dúr zongoraötös, Op.44

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Katherine Watson, Mathias Vidal, Thomas Dolié, Juliette Mars, Chantal Santon-Jeffery, Manuel Nunez-Camelino, Philippe-Nicolas Martin
Purcell Kórus, Orfeo Zenekar (korhű hangszereken)
koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
GERVAIS: Hypermnestre
Az opera első előadása a 18. század óta
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Kodály Filharmonikusok Debrecen
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Vezényel: Kovács János
"Rost Andrea és lánya, Harazdy Eszter estje"
A mai nap
történt:
1809 • Megnyílt a Royal Opera House Londonban
született:
1587 • Francesca Caccini, zeneszerző († kb. 1640)
1916 • Simándy József, énekes († 1997)
1971 • Anna Netrebko, énekes
elhunyt:
2008 • Maurizio Kagel, zeneszerző (sz. 1931)