Bejelentkezés Regisztráció

Hangszeres művek

Liszt-unokák és dédunokák (Dohnányi, Bartók, Fischer, Kentner és Cziffra Lisztet játszik)

2011-06-27 09:51:16 - zéta -

Hungarian Pianists play Liszt Dohnányi, Bartók, A. Fischer, L. Kentner, Cziffra play LISZT

Ernő Dohnányi, Béla Bartók, Annie Fischer, Lajos Kentner, György Cziffra - piano

Hungaroton
HCD 32704

*

Liszt-év van. Gyaníthatóan még számos CD lát majd napvilágot a Mester alkotásaiból szemezgetve. A Hungaroton most egy érdekesnek tűnő alapötletet karolt föl. Egy csokrot jelentettek meg Liszt zongoraműveiből, ami önmagában még nem szokatlan, azonban az archív felvételeket egy különlegesség kapcsolja össze: valamennyi előadó tanára Liszt-tanítvány, vagy annak a tanítványa volt.

Azt gondolom, nem kell hosszabb lére ereszteni, hogy Liszt Ferenc nemcsak mint komponista, hanem mint előadó is milyen nagy hatást tett kortársaira. Elég arra gondolni, hogy a zongoravirtuóz Liszt honosította meg a "világjáró pianista" prototípusát. Hogy bizonyíthatóan ő volt a legelső előadó, akiért előadótermek megteltek. Nem a művekért vagy a zeneszerzőkért, mint korábban, hanem érte, az elérhetetlen, a körülrajongott, a szinte misztikus magasságba emelkedő szupersztárért. Akinek frizurája, öltözéke, viselkedése éppúgy iskolát teremtett, mint zongorista képességei.

Liszt zongorázásáról, ha felvétel nem is, de néhány följegyzés szerencsére megmaradt. Még a hírhedt kritikus, a sokakat az őrületbe kergető Eduard Hanslick is rajongva írt róla: "Hátravetett feje valósággal jupiteri. Szeme olykor megvillan sűrű szemöldöke alatt; jellegzetesen felfelé görbülő szája széle olykor még magasabbra, szelíd mosolyra húzódik. [...] A hallgatóság tapsolt, kiabált, éljenzett, felállva fáradhatatlanul újra és újra visszahívta a mestert. [...] Valóban az istenek kegyeltje!" Hanslick azért feljegyzett a zongorázásáról is néhány sort: "Játéka szabad, költői, fantáziadús árnyalatokban bővelkedő és ugyanakkor nemes, művészi nyugalom jellemzi."

Liszt nemcsak előadóként, hanem tanárként is az "istenek kegyeltje" lehetett. Hosszú pályája során szinte mindvégig tanítványok és növendékek kísérték, olykor rajongva segítették, máskor meg rajongásukkal akadályozták a mindennapi élet során, amit ő többnyire sztoikus nyugalommal fogadott. Ezek a növendékek inkább önmaguk választották életük néhány esztendejére társul Lisztet, de voltak hivatalos tanítványai is. Magyar szemmel egyik főműve a később nevét felvevő (akkor még: Magyar Királyi) Zeneakadémia létrehozása volt, ahol az alapítástól, 1875-től egészen haláláig, 1886-ig folyamatosan közreműködött a zongora tanszak életében. Egyik legjelentősebb hazai tanítványa Thomán István volt, aki később szintén a Zeneakadémia falai között oktatott. Thomán-tanítvány volt egyebek mellett Dohnányi Ernő és Bartók Béla is, akik így - tanítványi értelemben - Liszt-unokáknak is tekinthetők. S ha vannak "unokák", akkor vannak "dédunokák" is. Dohnányi-növendék volt Fischer Annie, s Thomán más tanítványainál, Székely Arnoldnál, illetve Keéri-Szántó Imrénél tanult Kentner Lajos, valamint Cziffra György is.

Lemezünkön ezen öt művész játszik Lisztet. Persze, ez az unokás, dédunokás hasonlat picit sántít, de azért mégis megsejthetünk valamit, milyen is lehetett az a Liszt-iskola. De, mint minden tematikus összeállítás, ez a CD is félreviszi a hallgatót.

Mert vajon valós képet kapunk-e egy 79 éves pianista felvételét hallva a művész életpályájáról? Aligha, Dohnányi Ernővel az emigráció éveiben rögzített Desz-dúr consolation csak arra jó, hogy meghalljuk, hogy ez a művész valaha tudott zongorázni. Persze, ez most kissé cinikusan hangzik. De tényleg, Dohnányi körülbelül úgy játszik, ahogy egy több évtizede visszavonult focista egy öregfiúk meccsen. Kedvesen, de már csak a játék öröméért beöltözve, tét nélkül. Van még néhány szép csele, ügyesen is veszi le a labdát, de a hosszabb átadásokat már nem éri el, ilyenkor mosolyogva széttárja a karjait. Dohnányi sem lehetett maradéktalanul elégedett, az utolsó hanggal szinte egy időben (azaz kivághatatlanul) csukja le a hangszer fedelét.

Nem járt sokkal jobban Bartók Béla sem. Bár a Zarándokévek III. kötetének utolsó tételét (Emeljétek fel szíveiteket!) aktív időszakában, 1936-ban rögzítették, a hamis zongora és a (mai füllel) nem kielégítő technika kevéssé teszi a felvételt emlékezetessé. Gyanítom, van Bartók Liszt-játékáról szerencsésebb felvétel is.

Kettejük pár perces részleteivel szinte összehasonlíthatatlan Fischer Annie 1953-ban (azaz az abszolút csúcson) készült felvétele, a több mint félórás h-moll szonáta. Fischer Annie amúgy 1933-ban, az I. Liszt-verseny megnyerését pont a h-moll szonáta előadásának köszönhette. A Magyar Rádióban rögzített 20 évvel későbbi felvétel szépen példázza a művésznő grandiózus és szenvedélyes formálására való hajlamát, kiegyenlített billentését éppúgy, mint a komponista Lisztre oly jellemzően szabad hangvétel virtuóz elsajátítását is.

Kentner Lajos az említett 1933-as Liszt-verseny bronzérmese volt. (Maga a vetélkedő is megérne egy misét, hiszen a mai operaházi perpatvarok simán elbújhatnak a verseny kavarta korabeli sajtóviták mögött - de erről majd egy más alkalommal.) Kentner néhány évvel később Londonba költözött, és világszerte nagy propagátora volt Liszt zongoraműveinek. Virtuózan elegáns és kifinomultan csillogó technikáját remekül példázza a CD-n szereplő három rövid és karakteres részlet, az Erdőzsongás, a Manók tánca, valamint a Paganini nyomán készült híres La Campanella.

A lemezt a méltán világsikert befutott Cziffra György öt remek felvétele zárja. Ha Liszt pianista alkotóműhelyét röviden kéne bemutatni, akkor a Nagy kromatikus galopp, a Villa d'Este szökőkútjai és a 15. Magyar rapszódia biztos helyet kapnának benne. A mellettük található 6. Magyar rapszódia és az 1. Elfelejtett keringő már csak Cziffra elképesztő technikai képességeinek és virtuozitásának, drabális billentéstechnikájának és ugyanakkor mégis kifinomult hangzásképének bemutatásával fogja meg a hallgatót.

Öt kiváló pianista az elmúlt századból. Így játszottak ők a Mestertől!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.